Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kicsi kémia tanár neve: Bárány Mihály.
Az ofő 4.-ben Kassayné Éva néni volt.
Vali néni nagyon okos nő volt, csak úgy sütött az észtől az agya, hogy ilyen okosakat mondott.
Így visszagondolva rá-nyugodjon békében- szerintem büntetésként élte meg, hogy a Bem J-ben kellett tanítania, s nem bölcsész hallgatókat az ELTE-n.
Sikerült elérnie, hogy kb. 23 éves koromig nem voltam hajlandó szépirodalmat olvasni.
Ha emlékszel, még Kontha Gabira,neki azt mondta sosem lesz magyar tanár. Hármast adott neki érettségin.
Német magyar szakos tanár lett.
Utólag mesélte, nagyon vissza kellett magát fognia, hogy drága Vali nénit ne keresse fel , s ne mutassa meg neki a jeles diplomáját.
estin vagy levelezőn? Hová?
És akkor mi leszel, ha nagy leszel?
Hali!
Egy választásunk van még! Összefogunk és elmegyünk együtt egy frankó suliba vagy legalábbis egy jó kis tanfolyamra és akkor mi is mesélünk jókat ...
Kicsit nekem is ilyesmi érzéseim vannak ... sajnos akkor az volt a fontos, hogy minél több embert felvegyenek ...
Na de ha nincs a BEM akkor most mi sem beszélgetünk itt
Én az általános iskolás 20 éves találkozót szerveztem meg, természetesen el is mentem és megbántam ... pedig ott úgy emlékeztem jól éreztem magam, ma már ebben sem vagyok biztos, úgyhogy egy illúziótól fosztottam meg magam.
A középsuliban pedig talán egyetlen percig sem éreztem jól magam
Tényleg teljesen más egy beugrás mint a folyamatos helytállás. Nekünk sajnos nincs saját gyerekünk, de úgy gondolom, ha valaki nagyon szereti a gyerekeét akkor is egy idő után kiakad, hiszen a szülő is csak emberből van.
Eeeenn rondaaan, te hujepicsaaaaa (ez csak felig vicc... az utolso reszet komolyan gondolom. Kossel inkabb a betonba, de ne belem! Az valo neked. Szurke is kemeny is ..) Amugy a "Merazize bazmeg" jellegu karomkodas, es a valasztekos ronda beszed kozott is van kulonbseg, edes anyanyelvunk pontosan ebben - is - oly igen gazdag es gyonyoru, miert ne hasznalnank ki eppen ezt? Ha bantja azt a cizellalt kis fuledet huzzal el a retekfoldekre repat kapalni, ott majd hallasz cifrabbakat is, mint tolem.
Utalom ha valaki a gyerekekkel szemben alszent! Az ilyen magatartas miatt van annyi onbizalomhianyos, sajat agressziojat elfojto ember, mert a draga pedagogusok jot akartak es gyerekkorukban nem engedtek meg a geyreknek, hogy kifejezze a duhet. Pedig nem total letiltani, csak a megfelelo mederben tartani kellene. Na most ez jol kijott belolem.
Szerintem sokan sirtak, mikor leleptem a palyarol. Ugyanis -legalabb is azt hiszem - itt felnottekkel vagyok korulveve. A gyerkekekkel sokkal masabb egyuttlenni, ezt bizonyara nem tudod, mert meg nem lattal csoportot kozelrol, vagy ha lattal is VALODI kozod soha nem volt hozzajuk. Amugy anno en is a szulok illetve a kolleganok - tyukfarm, ahol nincsen kakas .. eleg veszelyes!!! - miatt talaltam ki magmanka, hogy na errol a palyarol el. A gyerekeket nagyon birom, foleg a problemasakat szerettem nagyon, igay nekem nem 27 hanem csak 17 volt, ott meg lehetett valositani dolgokat.
Unokanoverem ovoneni. Neha bemegyek hozza, utana napokig kerdezi a csoport, hogy mikor jovok ujra, annyria elvezik. De mas am egy nap beugrani es mas egyfolytaban. Igaz, hogy rengeteg energiam van, de meg az is kifogy a sok basztatas hatasara. Szoval en sem banom, hogy nem maradtam a palyan, bar ilyenkor eleg eros nosztalgia fog el.
Ez a klikkesedes a mi osztalynkra is igaz volt. En elve nem akartam sose osztalytalalkozokra jarni, direkt maradtam mindig tavol, ivaz volt hogy kulfoldon voltam azert ... Az osztaly tobbsegere nem voltam igazan kivancsi. Ma mar lehet, hogy elmennek, ha valaki megszervezi, de lehet, hogy megbannam.
Könnyű? Nem tudom. Régebben ez könnyebben ment, aztán irodában ragadtam írógépek, fénymásolók, faxok között. Nem rossz, csak valahogy mégsem ... Sokat gondolkodtam én is sulin, de valahogy mindíg más volt a fontosabb. Elméletileg persze még most sem lenne késő, de valahogy már nincs bennem olyan lelkesedés. Ráadásul két gerincműtét után már szóba került, hogy leszázalékolnak, úgyhogy megint egy jó kis kibúvó, hogy ne törjem magam
Igazából vonz az ifjúságvédelem, a kriminálpszichológia, de nálam a pénzen kívül az is fontos lenne, hogy legyen egy húzó erő, aki fülön fog és azt mondja gyere, együtt végigcsináljuk. És persze a nyelvvel ugyan ez a helyzet megspékelve némi lökött nyelvtannal, amikor én egy sima konyhanyelvvel is beérném.
Szia!
20 év után? Nem is tudom. A gyerekektől rengeteg szeretetet kap az ember, de valahogy talán már az sem a régi. Meg azt gondolom, a gyerekek csak nyertek vele, hogy nem maradtam a pályán. Nem vagyok jó pedagógus, pedig ezt vagy csak szívvel és jól lehet csinálni vagy sehogy. Ez nem lehet olyan mint egy iroda, bár a gépeknek is lelkük van ...
Komolyra fordítva, a gyerekek megérzik, ha nem vagy ott "egészen". Szóval nem, már nem hiányzik.
Nálunk az osztálytalálkozók úgy alakultak, hogy amikor még szervezték, akkor én nemmentem (sosem éreztem magam jól 42 lány között). A 20 évesre elmentem volna, de azt senki nem szervezte meg, legalábbis nem tudok róla.
Van egy lány, akivel az utóbbi időben néha váltunk 1-1 SMS-t, de ennyi. Szóval mi is széthullottunk. Sőt, azt gondolom mi ssem voltunk igazán összetartóak a suliban. Bár szerintem ezért a túl magas osztálylétszám is némiképp felelőssé tehető. 7 osztáylos évfolyam 40-45 fős osztályokkal, sőt, ha jól emlékszem, a következő vagy éppen az előző, a Tiétek 8 osztályos volt. Annyira szétforgácsolódott a társaság. Ráadásul, amennyire én tudom, az osztálynak legalább a felel, ha nem több pályaelhagyó lett.
hangya
Szia!
Akkor beszéltünk és ígérte, hogy küldd emailben telefonszámokat, mármint a többi osztálytársunkét. Szerintem elfelejtette...Sajnos, nem voltunk egy összetartó osztály, 4-5 kisebb klikkből állt a közösség, ráadásul az ofő sem volt összetartó erő. Nem is szerettük és ő sem próbált minket igazán megérteni soha. Néhány találkozónk volt csak az elmúlt 20 évben, amiket mind én szerveztem. Néha hetekig, hónapokig kutattam az osztálytársaim után, volt, akit már nem értem el...2004-ben kellett volna szervezni a 20 éves találkozót, de senki sem tette meg...Én meg akkor magánéleti dolgokkal voltam elfoglalva, sajnos. És Veled mizujs'? Nálatok volt mostanában találkozó? Hülye kérdés: Nem hiányzik a szakma?
Üdv.: lángszívű
Szia!
Örülök, hogy újra látlak. Noszival sikerült beszélned azóta?
Sziasztok!
Én 1984-ben végeztem és 20 éve vagyok a pályán. Azért csak ennyi, mert érettségi után rögtön elvégeztem a fősulit is, nappalin. Ma már örülök neki, mert sokat kínlód(tak)nak a kolléganőim az estin, család mellett. Én a Krassó Lászlóné osztályába jártam, B-be. Állítólag annyira "kikészítettük", hogy utánunk nem is vállalt osztályt többé. Orosz és testnevelést tanított. Ismerte valamelyikőtök? Rémes egy nő volt...Misi bá' egy külön intézmény volt ott, mi szerettük is meg féltünk is tőle...Negyedik végén már tök rendes volt velünk, a szerenádozás alkalmával meg nagyon meghatódott...Nektek sikerül osztálytalálkozót összehozni a többiekkel? Nekünk évek óta nem volt, még a 20 éves találkozót sem sikerült összehozni...Nektek mi a tapasztalatotok?
Szabó Misi külön kaland, inkább 1x szóban, hosszú lenne leírni ... egyébkként nem tudom mi a baja ezzel a hozzászólással bárkinek is.
Időnként én is rondán beszélek (sajnos hozza az élet), de ha gyerek van a közelemben, az teljesen más. A pedagógusok sem szentek.
Én már 20 éve is sajna ilyesmivel küzdöttem. 1x majdnem fegyelmit kaptam egy idióta szülő miatt ... naná, hogy a gyerek hozta akaratlanul is rendbe a dolgot.
Sajna Veled értek egyet annak ellenére, hogy jó ideje nem vagyok a pályán. Persze az is igaz, hogy ma már a pedagógusok jó része sem érdemelné meg ezt a titulust. Ehhez is, mint az eü-höz elhivatottság kell ... másképp nem megy.
Nem ismerem az iskolát, semmi közöm a pedagógiához, e remélem neked sem. Felnőtt emberként rondán beszélsz, és rémölettel töltene el, ha igy fest egy pedagógus, vagy egyáltalán valaki aki gyerekkel foglalkozil.