Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Nők Lapja kutatás a házasságról

Torolt_felhasznalo_733697
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.

A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
  1. Torolt_felhasznalo_352032
    Torolt_felhasznalo_352032
    2004. szeptember 21. 21:05167.
    Amig a környezetemben azt látom, hog a fiatalok összeházasonak, élenek, dolgoznak jól rosszabbul megy a házasságuk.
    Jönnek a gyerekek nagy a szeretet.

    És jön a beiskolázás és jönnek a kiskapuk: elvált anyaként magasabb a családi pótlék, segélyt lehet igényelni, stb. Nem is olyan rossz a válás papíron! Főleg ha látja, hogy a szomszéd gyereke a nagyvárosban azért nem kap kollégiumi ellátást, ösztöndijat stb mert a szülei bérből és fizetésből élnek, kimutatható jövedelmük van ami 1 főre jutva "magas". A fiú csoportársa aki saját autóján jár iskolába mert a papa vállalkozó és" minimál jövedelem alatt hoz" a vállalkozása meg kollégista.

    De az egyszerü család nem válik és nem ügyeskedik, mert a szeretete és megbecsülése a másik iránt ezt nem engedi meg.
    Bezzeg sok ügyeskedő házaspár él ezzel, papíron elválnak de a család úgy él mint ha semmi nem változott volna, csak anyagilag jobban járnak!
    Hát a statisztikába ez is benne van, és sokan ezért nem házasok statisztikailag.

    Sajnos aki özvegy lett és újra párt talál magának és évek óta együtt élnek, nekik sem éri meg házasodni, mert a saját gyerekét üti el egy csomó olyan kedvezménytől ami neki igy jár.
    Ime ez is statisztikai adat tartalmába belefér.
    előzmény:
    Emberz (1)
     
  2. 2004. szeptember 21. 20:23166.
    A házasság kompromisszumok sorozata. 31 évig volt társam és elment. Elment örökre a karjaimban. Most írhatnék a szerelem csodáiról, meg a arról a szeretetről, ami a szerelem folytatása és összetart a sírig. Igen így volt szerettük egymást, de hosszú évek teltek el szerelem nélkül, de barátságban megbecsülésben és ami a legfontosabb biztonságban, az egymáshoz tartozás biztonságában. Szerencsére mindig megújultunk, akkor is amikor más is beleszólt. Van ilyen, de túl lehet élni, úgy is, hogy a kapcsolat nyer belőle, csak meg kell érteni mi a baj. Nem a gyerekek miatt maradtunk együtt, hanem egymásért Amikor már azt hittük kihűlt minden, valamelyikünk mindig tudott hozni valami újat. Az utolsó években megint nagyon boldogok voltunk. És amikor már úgy nézett ki minden rendben körülöttünk és végre élhetünk egymásnak, elragadta a halálos kór. Már tudok újra élni, de nem hiszem, hogy mégegyszer férjhez mennék. A lényeg az, hogy legyen társad.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  3. Torolt_felhasznalo_950322
    Torolt_felhasznalo_950322
    2004. szeptember 21. 20:05165.
    Szia i. Nora ! Köszönöm a kedves bíztatást, igazán jól esik minden vigasztaló szó, őszínte jókívánság. Ránk fér, azt hiszem.
    Kívánok én is hasonló jókat, szép napokat, és igazi boldogságot.
    Szeretettel: v.
    előzmény:
    i.nora (164)
     
  4. 2004. szeptember 20. 13:46164.
    Igen, olvastalak és láttam magam előtt mindent. Akkor is sírtam, amikor láttam.

    Adjon erőt Müller Péter. Nagyon megérdemlitek. Nem baj, ha az ember néha többet ad ki magából, mint kellene, néha elkell mondani valakinek az örömöt a bánatot, mert különben nem is lehetne túlélni azokat dolgokat amik történnek velünk. Mert az élet egy nagy próbatétel. Vajon, kinek, miért kell megélni, jót, rosszat.

    Legyen szép a holnapod! Üdvözöllek.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_950322 (162)
     
  5. Torolt_felhasznalo_532075
    Torolt_felhasznalo_532075
    2004. szeptember 20. 13:00163.
    Kedves Margarétra!

    Nagyon szép, amiket mondasz.
    Ha most (mennyivel is?) 6 évvel fiatalabb lennék, én is ugyanígy vélekednék.
    A házasság szentségéről, szépségéről, és a gyerekvállalásról.
    Hat éve férjhez mentem, aztán két éve elváltam.
    Én léptem ki belőle, és nagy részem van a házasságunk felbomlásában is.
    Pedig azt hittem, örökre szól.
    Gyönyörű volt a templomi szertartás, a szülők segítségével igazán tökéletes lagzit szerveztünk, ügyeltem mindenre, a szalvéta színére, az asztali virágok színére, a menyecske ruhára, a nászútra, arra, hogy felvegyem a nevét, egyszóval a mindenre. . .

    De mostmár teljesen másképp vélekedek.
    Egyáltalán nem érzem a házasság fontosságát.
    Boldogan élek a párommal, de jó, hogy van az a kiskapu.
    Hogy nem kell "elválni", ha nem megy.
    És a gyerekeknek meg marhára mindegy a papír.
    Az sem zavar, ha a gyerekünk születésekor aláíratják vele azt a bizonyos igazolást.
    Már minden annyira mindegy,
    minden külsőség annyira felesleges, csak az számít, hogy boldogok legyünk.

    Ettől függetlenül hiszek abban, hogy van, akinek sikerülhet, és örülök is a mások boldogságának, csak azt akartam ezzel mondani, hogy aki nem akar házasodni, annak általában megvan az oka rá. .

    Minden jót Neked,

    guyanne
    előzmény:
    margarétra (141)
     
  6. Torolt_felhasznalo_950322
    Torolt_felhasznalo_950322
    2004. szeptember 19. 09:07162.
    Sajna, kicsit hosszúra nyúlt, de így kerekebb talán . . . Persze, hogy nem baj, gondoltam is, hogy esetleg ismerhetsz, de nem titok semmi, bár így utólag lehettem volna kicsit titokzatosabb, - nem szeretnék senkit megbántani, de így őszínte.
    Talán még annyi hozzátartozik: egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolat örökre így marad, de talán az is segíthet, hogy nem vágyom másra, és bízom abban, Ő sem. S ha mégis ? Azt hiszem, megjön a válasz, de erre hálistennek nem túl gyakran kellett gondolnom életem során. egyébként rengeteg segítséget kapok Müller Péter könyveiből, szeretem a Jóskönyvet is, - tényleg élni segít.
    előzmény:
    i.nora (161)
     
  7. 2004. szeptember 18. 20:15161.
    Köszönöm! Nagyon szépen elmondtad. Úgye nem baj, ha azt hiszem, sejtem, Ki vagy. Nagyon nehéz lehetett, lehet.

    Kívánom, hogy akik maradtatok, nagyon szeressétek egymást továbbra is.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_950322 (160)
     
  8. Torolt_felhasznalo_950322
    Torolt_felhasznalo_950322
    2004. szeptember 18. 19:56160.
    Szia i. nora! Most tudom folytatni: aztán eltelt 6 év, visszamentem dolgozni. a hat év GYEs egyébként életem legszebb időszaka volt, amellett, hogy sokat voltam egyedül a gyerekekkel, mindenre volt időm, mindig rend volt körülöttem kívül-belül, de a kapcsolatunk nem erősödni látszott . . . Igaz, konkrét gond nem volt, csak jelek . . . Meg a "Mami". Na szóval dolgozni kezdtem újra, aztán tanulni, szóval ment minden a maga útján, tulajdonképpen rendben ment az élet, nőttek, okosodtak a gyerekek, néha már eljutottunk ide-oda kettesben is, majd lassan-lassan éreztük, a gyerekeknek nagyobb élmény, ha időnként magukra hagyjuk őket, egy - két - majd több napra is. Megkezdődött az elszakadás, és mi elkezdtünk egy kicsit többet törődni egymással. Már hosszabb utazásokat tettünk itthon és külföldön is (-egy-egy hét kettesben ) Nagyon szép volt, élveztük. Minden rendben volt, testileg, lelkileg együtt voltunk. Aztán kamaszkor a gyerekeknél, viták, más-más nevelési elvek, veszekedések, egyéb családi problémák. ( Mami . . . ) De egyre inkább éreztük, összetartozunk mi már, végérvényesen. Terveztük a kis kirándulásokat, utazásokat, dolgoztunk, tanultunk, megnőttek a gyerekek. Igazándiból nem történt semmi különös, én állítólag jó háziasszony lettem, igaz is, imádok sütni, főzni, takarítani, , egyszóval, jó, ha rend van körülöttünk. Évek múlva kiderült, mindenki hálásan fogadta "háklis" rendszeretetemet. Voltak közben betegségek, kisebb-nagyobb műtétek, olyankor nagyon hiányoztunk egymásnak néhány napig, de mindig pillanatok alatt talpra álltam. Ott voltak Ők mellettem, és ez nagyon-nagyon jó volt. A kötelék pedig egyre erősödött köztünk. A gyerekek is dolgozni kezdtek, Fiam külföldön is, majd újra itthon. Gyakran éreztem azt reggelente munkába menet: boldog vagyok. Éltem, s ha meghalnék is egy napon, már mindenki tovább tudna menni a saját útján. Nem tudom, miért, de eszembe jutott ez néha, bár soha nem vágytam meghalni, szerettem élni. Aztán jött a boldog nyaralás Fiamnak és szerelmének Görögországban, ahonnan két napos keresés után koporsóban hozta haza az Édesapja és a Huga . . . eltemetni. S aztán összeborultunk "fájni", és azóta is ( már négy éve ) így van ez. De szeretnénk élni . . . Csak már üresebb a világ . . . elemtn belőle, akit nagyon-nagyon szerettünk. Néha úgy érezzük, már mi sem tartozunk ide. De elfogadjuk, amit még kínál a sors, és próbáljuk tanulni ezt a másik életünket. És mindezek ellenére, ha visszatekintek, senkivel nem cserélnék, és ezerszer újrakezdenék mindent "alázatosan, boldogan" (Várnai Zs. )
    Hát így éltünk mi eddig. S hogy hogyan fogunk ezután ? Furcsa módon ugyanúgy, mint eddig. Dolgozunk, már nyaralni is voltunk, imádjuk a lányunkat, figyeljük egymást, s ha a másiknak nagyon fáj, hagyjuk . . . Tudjuk, minden mögött ott bújkál már ezután a szomorúság. De hát így is lehet élni. Kell, muszáj, nincs más választásunk.
    előzmény:
    i.nora (154)
     
  9. Torolt_felhasznalo_950322
    Torolt_felhasznalo_950322
    2004. szeptember 18. 15:19159.
    Szia ! szívesen válaszolok, a lényeg: 20 évesen mentem férjhez, néhány hetes ismeretség után már tudtuk, hogy összeházasodunk, bár a családunkban mindenki gyerekes ötletnek tartotta, ők riogattak a leginkább, hogy ez a kapcsolat nem lesz hosszú életű. Aztán jöttek a boldog "mézesnapok", anyós mellett, úgy, hogy közben a férjem fél évre azonnal bentlakásos tanfolyamra ment, nekem jött az első babám, és már az első hónapokban megfordult a fejemben: lehet, hogy visszaköltözöm a szüleimhez. Aztán jött a segítség, egy éven belül lakásunk lett, oda már Zolikával költöztünk, és kedves nagyija naponta látogatott bennünket. Férjem rengeteget dolgozott, inkább csak este későn találkoztunk. Fiatalok voltunk és lassan kezdtük 100 évesnek érezni magunkat. A "mamiról" nem írok részletesen, de nem volt könnyű, és még most sem az . . . a fontosabb, hogy megszületett Orsika, két csodás gyerek minden vágyamat kielégítette.

    Most ennyit.
    majd folytatom
    Szia
    előzmény:
    i.nora (154)
     
  10. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2004. szeptember 18. 14:05158.
    Ennek ellenére, ha a netre kerül a vizsgálat anyaga meg fogom nézni.
    előzmény:
    Emberz (1)
     
  11. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2004. szeptember 18. 14:04157.
    Sok sok tényező megváltozott az szent. Kevesen hiszik, de a média felelősége is nagy ám e téren. /bár én csak azt a statisztikát hiszem el amit én gamisitottam:-/
    Most amikor neveletlenek nevelnek nevetleneket különösen nem mindegy mi a végeredmény.
    Ahol azt hírdetik, hogy cél a csinos lányság , ott bizony nem sokra számithat egy anyai vágyakat ecsetelő program-( mivel a kismamaság célja:az asszony és az anya. . .

    Minden csinos kislány-feltámasztó tiráda csak ámítás.
    A lányság ideje lejárt egyszer és mindenkorra, hogy helyet adjon az anyaság csodájának. . . .
    A bulvár és nő lapok nem ezt hirdetik.
    előzmény:
    Emberz (1)
     
  12. Torolt_felhasznalo_807838
    Torolt_felhasznalo_807838
    2004. szeptember 18. 14:00156.
    És még egy.
    Kicsit nehezebben érthetővő, amit most ki szeretnék fejezni: abban a világban, ahol a hazaszeretetet "féktelen nacionalizmus"-nak nevezik, ahol a közösségért, önzetlenül tevékenykedőt minimum hülyének nézik, hasonlóan azokkal, akik korábban akár az életüket is hajlandóak voltak áldozni szűkebb-tágabb közösségük érdekében, egy olyan világban, ahol magát a közösségeket kérdőjelezik meg, nehezebben érthető
    Tehát: azt gondolom, hogy gyerekeket nem csak a saját kedvünkért vállalunk, hanem azért is, mert biológiailag ez kötelességünk! Aki hisz abban, hogy nem csak szórakozásból született a világra, hanem bizonyos feladatai, kötelességei vannak, mielőtt maghal, annak ez kevésbé kérdéses. A lelki feladatokkal most nem foglalkozom, hiszen az hit kérdése, ebbe most tényleg nem menjünk bele. De biológiailag kötelességünk fajtánk fenntartása. Ha korábban is úgy gondolkodtak volna, mint ma sokan, akkor nagy valószínüség szerint mi sem lennénk most. A fennmaradásunkhoz pedig kevés a 2 gyerek, legalább 3 szükséges.
    Sorry, mindenkitől az OFF témáért! :)
    (bár talán annyiban kapcsolódott, hogy mindkét esetben alapvetően értékrendekről vitatkozunk)

    előzmény:
    jusztícia (150)
     
  13. Torolt_felhasznalo_807838
    Torolt_felhasznalo_807838
    2004. szeptember 18. 13:48155.
    Kedves Jusztícicia!
    Honnan veszed, hogy fogalmam sincs minderről? Elárulom, én sem gazdag családban nőttem fel, és ma sem vet fel különösebben a pénz. Lenézettnek lenni, mert nem a legjobb cuccokba jársz? Kik néznek le? Ilyen nagyjából a kamaszkorban történik, mikor kilógsz a körből, mert nincs meg a legújabb Nike Air cipellőd :)
    Egyébként te talán éltél 3 hétig kenyéren és vizen? (diéta/fogyúkúra nem ér! ;) Ez kissé extrém példa- hogy nem nevezzem egyenesen demagógnak - Magyarországon ma egyetlen gyereknek sem kéne éheznie, akik éheznek, azoknak a szülei elisszák/eljátszák azt a pénzt, amit rájuk kéne költeni.
    De, hogy kicsit egyértelműbbé tegyem, hogy a gyerekvállalás nem anyagi-, hanem értékrendbeli kérdés, rákérdeznék:
    Vajon a 'jómóduknál', 'gazdagoknál' talán több gyereket látunk? Ők talán bavállalnak 3+ gyereket? Mert ugye, ők aztán tényleg rendelkeznek a megfelelő anyagiakkal! Nos, nekem inkább az a tapasztalatom, hogy 1, max. 2 gyerek szokott lenni. Az pedig szilárd statisztika, hogy a jövedelem emelkedésével egyre csökken a gyerekszám.
    Senki sem mondta azt, hogy a gyerekek érdekében nem kéne bizonyos áldozatokat hozni. Én inkább azt mondanám, hogy itt van többek között a probléma kulcsa. Minél többünk van, annál kevesebbről akarunk lemondani. Ezt aztán szépen be lehet csomagolni a "legjobb körülményeket szeretném teremteni a gyerekeimnek" jól hangzó, valójában semmitmondó kijelentésbe. Mint ahogy arra már igyekeztem utalni, hogy a 'legjobb körülmények' meglehetősen relatív - a többség nem azért nem vállal több gyereket, mert onnantól kezdve kenyéren és vizen élnének, hanem a már előbb említett okok miatt.
    Sajnálom a rokkantnyugdíjas szüleidet, de mi köze ennek a témához? Nekik sok gyerekük volt, és ezért lett ilyen sorsuk???
    Nem tudom, mások hogy vannak vele, én, ha választani kéne - és elismerem ez is extrém helyzet, de ugyanakkor meghatároz egy életszemléletet is - a lelki boldogság, és az anyagi jólét között, habozás nélkül az elsőt választanám. Senki sem mondta azt, hogy nincs szükség pénzre, ahhoz hogy élni tudjunk, sőt időnként azt csináljuk, amihez kedvünk van. Viszont azt is tudom, hogy a pénz, a vagyon egyik pillanatról a másikra semmivé lehet, míg a belsőt, akármi történik, mindig megőrizzük.
    előzmény:
    jusztícia (150)
     
  14. 2004. szeptember 18. 12:27154.
    Annál nagyobb tragédia nem lehet, ha egy szülő elveszítí a gyermekét, de azért ha nem titok, beszélnél erről a 31 évről, hogy milyen próbákon kellett átlépni, ahhoz, hogy azt tudd mondani, hgoy boldog házasságban élsz?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_950322 (153)
     
  15. Torolt_felhasznalo_950322
    Torolt_felhasznalo_950322
    2004. szeptember 18. 11:30153.
    31 éve élek boldog házasságban. Persze nem volt mindig minden felhőtlen, mégis: érdemes volt. S ez beigazolódott akkor is, amikor életünk legkegyetlenebb tragédiáját éltük meg 4 éve: elveszítettük 26 éves gönyörű fiunkat. S azóta is együtt vagyunk, próbálunk együtt menni tovább a nekünk kínált úton, gyönyörű lányunk útját is egyengetve. Mondhatom, mi már mindent megéltünk együtt! Ami még jön, az már a ráadás. Bármi történt, senkivel nem cserélném el sorsomat.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  16. 2004. szeptember 18. 05:42152.
    100 % -ig egyetértek!!!
    előzmény:
    Mamox (149)
     
  17. 2004. szeptember 18. 05:41151.
    A válások körüli undorító, önző hercehurca a gyerek életét nyomorítja meg a legjobban.
    előzmény:
    toncsy (146)
     
  18. 2004. szeptember 18. 05:39150.
    Szerintem kedves dándó, neked fogalmad sincs arról, milyen éhezni, ócska göncökben járni, és lenézettnek lenni. Próbáld ki, milyen 3 hétig kenyéren és vízen, aztán közben legyél lelkileg boldog! Meg amikor látod, hogy lenéznek, legyél boldog! Pénz nélkül olyan az élet, mintha az ember egy rohadt sivatagon vonszolná magát végig. Megérdemelnéd, hogy rokkantnyugdíjas legyél, mint a szüleim! Megnézném, milyen "boldog" lennél! Így is túl sokan vállalnak nyomorba gyereket. Kapj már a fejedhez!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_807838 (135)
     
  19. 2004. szeptember 17. 22:35149.
    A házasság leginkább egy életre szóló közös vállalkozás, egy szövetség férfi és nő között. Nem egyszerűen az utódnevelés terepe, nem az álandóan elérhető szexuális partner, nem egy közösen vezetett háztartás. Nem is szerződés, ahol az egyik fél ennyit ad, a másik ezzel valamilyen módon nagyjából összemérhető ellenszolgáltatást nyújt.

    A szövetség lényege az, hogy mindkét fél MINDEN tőle telhetőt megtesz a másikért, még akkor is, ha ezért úgy véli, kevesebbet vagy semmit sem kap cserébe. Mindjárt leszögezném, hogy viszont nem köteles semmilyen gonoszkodást, sérelmet eltűrni a másiktól - ez már a szövetség megtörését jelenti. A szövetségben, ha egyszer valaki szabad akaratából belement, addig köteles megmaradni, míg a szövetség nincs megtörve. A házastársi szövetségben tehát mindkét fél emberi méltóságát, sőt szabadságát a másik köteles tiszteletben tartani.

    Most az egy másik kérdés, hogy hova tűnt a társadalomból a házasságnak ilyen felfogása, bár gyanítom, igazából sose volt széles körben tudatos.

    Azt gondolom, hogy a házasság akkor fogja reneszánszát élni, ha szabad emberek, szabad akaratukból, kölcsönösen egymást tisztelve kötik meg a szövetséget, folyamatosan felelős döntéseket hozva élik meg, és elfogadják, hogy az élet váratlan eseményekkel jár, amiket konstruktívan, a maximális közös "haszon" figyelembe vételével oldanak meg.

    Hát ez elég idealisztikus, de vision-nek jó.
    M.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  20. 2004. szeptember 17. 16:35148.
    Az, hogy vmi nem igazán működik (mint jelen esetben a házasság), még nem kérdőjelezi meg a létjogosultságát. Csak van, akinek bejön, van akinek meg nem. Úgy is lehet nézni, hogy minden 2. házasság felbomlik, de úgy is, hogy minden 2. fennmarad. Félig üres, félig tele pohár esete. A sztároktól tekintsünk el, de mégis hiszem, hogy akik odaállnak az anyakönyvvezető vagy a pap elé, komolyan veszik a házasságkötést, a hűséget, a szerelmet, a kapcsolat tartósságát. Csak éppen a körülményeiken nem tudnak úrrá lenni, és a felmerülő konfliktusokat megoldani. Nem hiszek a konfliktusmentes kapcsolatban, de, ha 2 ember szereti és tiszteli egymást egymást, ragaszkodik a másikhoz, probálkozik a kapcsolat fenntartásával. Ehhez néha persze segítségre is szükség van, de itt nagy hiányosságok vannak a lelki támaszokban. (Pláne, ha vki egyszülős családban nő fel, egyre többen, családi példát sem lát erre. )
    előzmény:
    toncsy (146)
     
  21. 2004. szeptember 17. 15:05147.
    Segítséget kérek! azt hiszem, megtaláltam azt, akivel összekötném az életem, de örök kételkedő vagyok. harmadik ikszben járok, ő pedig 12-vel idősebb. van értelme ekkora korkülönbség esetén? megvan az az érzés, hogy tényleg ő az Igazi, de mégis néha meg kételkedem. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  22. 2004. szeptember 17. 14:32146.
    Mivel annyira könnyedén felrúgható és rúgják is fel derűre-borúra, szerintem semmi értelme nincs már a házasságnak. Semmire nem kötelez, semmi biztonságot nem nyújt, sem érzelmileg, sem az anyagiak tekintetében. Az okot a mai fiatalok végtelen önzésében, egoizmusában látom. Rossz nézni, ahogy pl. a sztárok "örök szerelemből" kötött házassága fél év múlva már felbomlik. A férfiaknak meg pláne értelmetlen dolog házasságba bonyolódni, mert válás esetén, főleg ha gyerek is van, a vesztesek - a jelenlegi törvények alapján - csak ők lehetnek. A közös gyerek körüli hercehurca hosszú évekre keserítheti az elvált apa életét.
    előzmény:
    Emberz (1)
     
  23. Torolt_felhasznalo_159233
    Torolt_felhasznalo_159233
    2004. szeptember 17. 13:32145.
    Hát én sem, de azért elhiszem, hogy ez igaz! :-) Akkor is elhiszem, ha soha nem fogom érezni, mert láttam olyanokat, akik érezték. Ugyanakkor szomorú dolog, hogy nem jön ilyen ember, de lejjebb tenni a lécet, vagy a házasság intézménye ellen ágálni nem érdemes. Sokszor van olyan érzésem, illetve személyesen is beszéltem erről érintettekkel, hogy azok, akik nem akarják a házasságot valójában szintén nem érzik olyan biztosnak a kapcsolatukat, hogy ennyire komoly elkötelezettséget fel merjenek vállani. A házasság mindenképpen szorosabb, komolyabb kötelék, mint az együttélés.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_447554 (144)
     
  24. Torolt_felhasznalo_447554
    Torolt_felhasznalo_447554
    2004. szeptember 17. 13:21144.
    Csak kár, hogy olyan sokáig kell várni rá! Én még sajna nem éreztem ilyet, pedig nem vagyok már annyira fiatal:(
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_431444 (143)
     

Címlap

top