Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apasági per indítása
Létrehozva: 2004. augusztus 19. 11:49
Még nem döntöttem el. Ezért is szeretnék tudni róla minden pontos és fontos információt.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Ha azt akarod, hogy a gyerekednek nyugalma legyen, hogy idegen emberek ne rángassák őt kényük-kedvük szerint, és békében feltudd nevelni a gyermekedet, akkor nem fogsz ragaszkodni a névhez, sem perhez, sem gyerektartáshoz. Jogilag, ahhoz hogy a nevét kapd, csak per útján tudod megoldani, bár én a helyedbe-nem tenném.
Mondjuk az érdekes, hogy a pasi miért van arról meggyőződve, hogynem az övé a gyerek...
Sziasztok! Én szeretnék apasági pert indítani, de nem tudom, hogy miután megnyertem az apának a nevére kell e venni a gyermeket vagy sem. Őszíntén szólva én nem szeretném, ha a gyermekem az apja nevét viselné, mert mióta megszületett egyszer sem látta. És van egy olyan érzésem hogy ezután sem fogja majd látogatni. Akkor miért viselné a nevét? Tud valaki nekem ebben segíteni, hogy kötelező e a nevére venni vagy ha az anyuka nem akarja akkor nem kell neki?
Nyugodj mar le, mert meg megart az idegesseg!:O)
Majd ha az Uh-on meghallod a kisbabád szívét, rájössz, hogy - bár valszeg ott lesz veled a férjed - férj nélkül is szívesen megszülnéd, nevelnéd, tanítgatnád. És egy tanács: bár ne történjen meg veled, de ha a terhességed első trimeszterében lelép a férjed, ne vetesd el a gyermekedet, mert ennél nagyobb dolgot soha életedben nem alkothatsz. És ne mondd egy törvénytelen gyermekre sem azt, hogy nem lett volna szabad megszületnie, mert lehet, hogy a világ köszönhet majd neki olyan dolgokat, amiket esetleg 10 törvényes sem tud felmutatni. Éés mi lesz majd akkor az anyjáról a véleményed?
Egyébként nekem is az a véleményem, ami még a múlt héten volt itt valakinek: az anyaság átváltoztatja az értékrendedet, és nem kizárt, hogy elveket is fölad egy nő majd, ha úgy hozza az élet.
Igen cifrabba igen, de meggondolatlanba soha!
A jokivansagaidat pedig koszonom szepen.
És lehet, hogy nem tartod eredménynek, de azért úgy hangzik.
Kívánom, hogy amikor akarjátok, összejöjjön a babátok, és éljétek meg az igaz szerelem minden beleférő pillanatát.
Most mar barmikor johet a baba, minden feltetelt eloteremtettunk hozza. Legalabbis ami nagyon fontos. A sajatunkba johet, es most mar o lehetne az elso, minden elott. :O)
Várod már nagyon ?
Én csak e mondatod miatt kérdeztem. Mert azt írtad kezdÜNK :o)))
Egyébként, pedig, ha közös felelőtlenségből becsúszik egy baba, a legtisztességesebb, ha a férfi nem akarja, de a nő igen, hát szülje meg MAGÁNAK a nő.
De akkor ne kérjen semmit a pasitól, de a dolgokat a gyermeke érdekében rendezze le jogilag.
A férfi, pedig amennyiben van lelkiismerete, hallgasson arra. Az a gyerek nem tehet semmiről. Tehát vegye a nevére, de tartásdíjat ne fizessen. Csak, ha akar.
Ez persze elmélet, és sok szemét nő és sok szemét pasi van.
Csak az a megdöbbentő számomra, hogy mindig a nőt marasztalják el. Mintha a pasi ott sem lett volna.
És ok, a pasi nem akarja a gyereket. A nő igen.
Viszont annyi felelősséggel és BECSÜLETTEL tartozik, hogy a gyereknek adja a nevét.
És itt nem egyéjszakás kalandok baleseteiről beszélek, hanem rövidebb-hosszabb párkapcsolatok ilyen ronda végződéséről.
Nem tudom kire gondoltal, ha ram a valaszom:
Sokkal nagyobb pofont kaptam az elettol, mint te, de nem nyavalygok rajta ennyit. Szerintem nem velemenyekre voltal kivancsi, hanem a sajatod megerositesere.
Ja, es nem tartom eredmenynek a hazassagomat. Egyszeruen az igaz szerelem kovetkezmenyenek, ja es torvenyesnek, csak mert itt allandoan a torveny van napirenden. :O)
(És nem azért írtam, hogy bárkit is megbántsak vele, hanem csupán annyit szerettem volna elérni, hogy a hozzászólást fogalmazók az írásnál nagyobb körültekintésre, míg az olvasók a pontosabb értelmezésre helyezzenek hangsúlyt a további ilyen jellegű félreértések elkerülése végett. . . ) :)
Szal szvsz (ezt ugyanígy gondoltam huszonévesen is, amikor bevállaltam a gyereket) , csak az a nő szüljön, aki egyedül is el tudja képzelni a gyerekért való küszködést. Nincs mindenki latsiához hasonlóan egy bombabiztos, élete végéig garantált, biztonságot, védelmet nyújtó házasságba-törődésbe stb bebetonozva, sajna, gyakori a baleset. (a szele nem egyszer súrolt, túléltem volna). Sztem ha vki igazán vágyik gyerekre, a nehézségeket sem fogja túl tragikusan megélni. (attól még a csőbehúzást nagyon aljas dolognak tartom az apa és a gyerek szempontjából is)
Így van, a pasinak is ugyanúgy kell(ene) gondolnia erre.
"Tehát, ha élből ellenzi, védekezzen és nem húzhatják csőbe. "
Ehhez azért annyit hozzáfűznék, hogy véleményem szerint az a "kultúrált" nő, aki tisztában van vele, hogy a párja nem akar gyereket, az tiszteletben tartja a párja véleményét. A továbbiakban olyan dolgokat kell figyelembe venniük, mint pl. "hormonháztartási zavarok", az "intimitást akadályozó tényezők", stb. , és ennek szellemében kiválasztaniuk a mindkettejük számára legmegfelelőbb védekezési eszközt. . .
(Bátorkodom megjegyezni: a férfit ugyebár, aki élből ellenzi a gyermekvállalást csőbe húzhatják, ha nem húz gumit - állítod. De mikor is??? Netalán csak nem akkor, ha a nő egyáltalán nem védekezik. . . ?;)
"Hogy is van ez? Csak én, mint nő felelek a jövőért?"
Pont az ellenkezőjét próbáltam magyarázni. . . Mármint, hogy nem csak a nő (és nem is csak a férfi). . .
Ennek ellenére nekem nagyon úgy tűnik, hogy számodra a "csak a férfi" volna a "kompromisszum". . .
És vannak szerencsés emberek is, akikkel csupa jó dolog történik, nem sok pofont kaptak még az élettől. Vagy többnyire úgy alakul az életük, ahogyan szeretnék.
Ez nem az ő hibájuk (inkább őrült nagy szerencséjük - jó nekik:) ), de a miénk sem, hogy legjobb szándékunk és akaratunk ellenére sem tudunk a jól kitaposott, táblákkal jelzett úton haladni.
Azért azt gondolom érdemes mindenki véleményét meghallgatni. Hiszen az dolgok nem fehérek és feketék.
Ahány ember annyi történet, annyi emberi tartás, szenvedés, boldogság, erő, küzdelem stb.
Mint a topik "házigazdja" búcsúzom, további jó beszélgetést kívánok Nektek.
És MINDENKINEK köszönöm a hozzászólásait!
Én nem személyeskedtem, bár szeretném tudni, hogy személy szerint mit gondoljak magamról:-)))
Mondjuk úgy, hogy edzett vagyok, mert 26 év alatt történt velem annyi minden, amennyi mással talán 52 év alatt sem:-) És azt mondom, nem hagynám ki egyiket sem, mert mindenből igyekeztem tanulni (elefántok ugyibár jól emlékeznek mindenre - nocsak megint egy matriarchális állatfaj, tisztelem őket nagyon:o)
Végigolvastam még egyszer. Szerintem egyszer sem állította, hogy Te a "csőbehúzós" kategóriába tartoznál.
Általánosságban beszélt véleményem szerint. (Lehet, hogy tévedek, de nekem így jön le. )
Lányok! Nem kezdünk egy picikét személyeskedni. . . ??? ;)
Korunknál fogva akár anyád is lehetnék, végzettségem is valamicskével több a 8 általánosnál, ennek ellenére sokat tanultam Tőled emberségből, tartásból, stb. Köszi. Nem féltelek , bár lehet, nem lesz túl könnyű az életed. Őszintén szorítok a boldogságodért.