Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Levakarhatatlan gyerek
Torolt_felhasznalo_242678
Létrehozva: 2004. augusztus 10. 10:33
Egy barátnőmnek szeretnék segítséget kérni Tőletek. 10 éves fiát szinte a kezdetektől egyedül neveli, a férje a terhesség alatt csalta, kiderült, néhány hónapos gyerekkel maradt egyedül. Az apa nem kíváncsi a fiára, egyedül a nagyszülőkkel tudják tartani a kapcsolatot. A kisfiú így az anyukájához nőtt, vele van mindig amikor csak lehet. Sok mindent persze muszály volt megbeszélni vele, kicsit talán hirtelen volt kénytelen felnőtt dolgokkal szebesülni (apa miért nem akarja látni (mondjuk ezt nem igazán lehet tudni) stb.) A barátnőm valahogy soha nem talált megfelelő partnert az évek alatt, tehát semmi apa képe nem lehet a gyereknek. Kicsit olyan kislányosan viselkedik a kisfiú, ahogy beszél, néha még a járása is, pedig amúgy nagyon jó gyerek, jól is tanul. Elsírja magát viszont ha lassú zenét hall, ilyet még soha nem hallottam. Mindenhová menni kar az anyjával, és ha mással beszélget, akkor képes felhozni, hogy neki bőrkeményedés van a lábán, (ami ugye abszolút nem oda illő téma) stb. A barátnőm úgy gondolja, hogy elég nagy már, hogy néha egyedül hagyja a lakásba, de nem lehet. Folyton hallgatózik, és megsértődik a gyerek, ha nem hallja, hogy mit beszélget az anyja. A bartánőmnek most alakul egy kapcsolata, de a gyerek egyszerűen lakáson belül is levakarhatatlan, ha az anyja megkéri, hogy menjen át a másik szobába, mert szeretne beszélgetni, akkor mintha nem is hallotta volna, nem megy át, még akár ötször is mondhatja neki, akkor sem, csak ha összeveszik vele, akkor talán.
Azon kívül, hogy orvoshoz kell vinni a gyereket, van-e valakinek valamilyen ötlete, javaslata, miként lehet leválasztani a kisfiút legalább néha az anyjáról?
Azon kívül, hogy orvoshoz kell vinni a gyereket, van-e valakinek valamilyen ötlete, javaslata, miként lehet leválasztani a kisfiút legalább néha az anyjáról?
Rengeteg türelemre és megértésre van szükség a felnőttek részéről egy ilyen helyzetben. Az természetes, ha az anya és a párja szeretnének minél több időt kettesben tölteni, de ha van egy gyerek is, aki ráadásul ennyire kötődik az anyjához, akkor nem tehetik meg mindig.
Be kell őt is vonni mindenbe, közös programot szervezni hármasban, játszani vele, amit ő akar, hogy ő is meg tudja ismerni az anya új párját. Akkor, de nem egyik napról a másikra, eljön az az idő, amikor már a gyerek is tudomásul veszi, megérti azt, hogy az anyjának ugyanolyan fontos maradt, mint eddig volt, csak most már hárman vannak.
Nálunk a párom neveli egyedül a 15 éves fiát, aki már nem kisgyerek, de ugyanezen átmentünk-megyünk. Rengeteget játszottunk együtt, kirándultunk, bevontuk őt mindenbe, órákon keresztül néztem vele a számítógépes játékokat, mert közben is tudtunk beszélgetni, ismerkedni. Most már azért eljutottunk oda, hogy 10 esetből 5x nem "levakarhatatlan". De a mai napig velünk tévézik este, pedig az ő szobájában is van tévé 28 csatornával, nálunk csak 3 fogható, és olyan is van, hogy megsértődik!, ha az apja jóéjszakát kíván neki este 11-kor. De olyan is van, hogy 9-kor ő köszön el tőlünk. :) Nem élünk együtt, de sokat vagyok náluk, és néha a párom jön hozzám, ilyenkor tudunk csak kettesben lenni. Ha a srácnak valami kérdése van, akkor hozzám jön, ha úgy gondolja, hogy tudom rá a választ, tehát sokat javult a helyzet. De türelem nélkül nem megy, és a gyereknek is akarni kell a változást!
Viszont következetesen ragaszkodni kell ahhoz, hogy a szülőnek is van saját magánélete, nem szabad hagyni, hogy a gyerek mondja meg, hogy a szülő mit csinálhat!!!!!!!!
Kicsit hosszú lett, bocs:)
az iskolában milyen? sok barátja van, mert ha igen már legalább akkor más a közeg.
En azt is megertem, ha o tulzottan ragaszkodott hozza, mert biztos o is kapaszkodott a bababa, amikor a ferje elment:O((
De ha most nem parancsol allj-t a kisfiunak, akkor soha nem tud majd. Szerintem ez azert nagyon nehez ugy, mert gondolom hiaba probalsz Te is segiteni, ez csak a baratnodon mulik hogy visszavesz-e ebbol a feltetlen "szolgalasbol". Mert szerintem itt mar errol van szo. Es a gyerekek annyira megerzik, hogy kivel mit engedhetnek meg maguknak:O))
Vannak dorombolós odabújó típusúak és vannak " hagyj békén!" típusok.
Barátok sok mindenben segithetnek.
Szerintem nagyon elronthatott az anya a fiú nevelése során! Valószínűleg a széltől is óvta és kicsinek egyfolytában babusgatta!
Amúgy érthető , hogy a gyerek nehezen illeszkedik bele a szituba mivel eddig nem volt más csak ő az anyucinak. . .
Van egy ismerősünk és eszméletlen mennyire túl abajgatja a 3 éves fiát. . . amiko pedig fel áll tegyü fel és ki megy wc-re a gyerek már bocsánat de mint egy elhagyott valki mint egy rakás szerencsétlenség áll a szoba közepén . . . . . . . . . . . . . Az anyja nélkül mintha lélegezni se tudna! Míg a társai egymással játszanak. . .
Én nem tartom ezt orvosi esetnek, talán attól a gyerek meg is ijedne és tényleg orvosi eset lenne belőle.
Szerintem a sok-sok szeretteljes, őszinte beszélgetés megtenné a hatását.
Szerintem -gondolom ti is gondoltatok erre-nem találja a helyét, kissé depresszív, szorongó alkat. Talán társaság kellene neki, az ő korosztályával kellene kicsit több időt töltenie. A többit a dokival egyeztessétek. Nem merek mást javasolni.
Talán még annyit, gh. az anyukának el kellene vele beszélgetni, h. miért nem megy játszani, mitől fél vagy ilyesmi.
Remélem minden rendben lesz!
az hogy elsírja magát ha lassú zenét hall azt jelzi sztem h. nagyon érzékeny. . . tényleg odafigyelésre van szüksége, nem levakarásra.