Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Irigységország
Létrehozva: 2017. március 20. 19:44
Ezek vagyunk, mi, magyarok? Ide jutottunk? Már csak a rosszindulat, a gonoszság és az irigység uralkodik nálunk? Nem tudok egy olyan postot végig olvasni, ahol ne jelenjen meg perceken belül ez a fajta magyar mentalitás. Sajnos ez itt a fórumon is egyre nagyobb testet ölt. Miért lettünk ennyire megkeseredettek?
Ti is ezt tapasztaljátok a mindennapokban?
Cool-------miert nem sajat magadtol kerdezed, hogy erdemes-e kotekedni mas emberekkel?????????
Hú de megmagyaráztad.
Nos,gondolom magamról,hogy meg tudom különböztetni az irigységet a szimpla panaszkodástól.Bár szerintem van köztük "rokonság",de legyen neked igazad.
A panasz és a valóság ...dolgot nem értem,miért is panaszkodna valaki,ha nem igaz a helyzete?
Mindegy, nem kell nekem mindent érteni.
Nem értem azt sem,hogy valaki "irigységcentrikus".
Szerintem valaki ha irígy természetü,annak mindig lesz kire-mire irígykedni.De én nem ilyen esetekről beszéltem.
Ha viszont csak kivételezett helyzetekre,szerinte meg nem érdemelt kiváltságokra,szerinte igazságtalanul elszenvedett hátrány miatt egy másik anyagi vagy erkölcsi előrejutására féltékeny,.....irígy az ,akárhogyan is panaszkodik..
No,mentem több időm erre a témára nincs.
""Nem is vet jo fenyt rad, ha tok jo neked es meg be is vallod, egyszeruen furan neznek rad, hogy mit lelkesedsz."
Én ezt a mentalitást osztálytalálkozón szoktam tapasztalni. Mivel csupa-lány osztályba jártam. Elképesztő, hogy micsoda megjegyzések, beszólogatások röpködnek, + még ami a másik háta mögött zajlik. Emiatt nem is szeretek már járni, de hát olyan ritkán van, hogy mégiscsak elmegyek. Meg van néhány olyan osztálytárs, akit tényleg kedvelek és jó velük újra találkozni.
Igen, komolyan kérdezem, ha nem baj.
Ezek furkálások, és már megbocsáss pletykaszintű elbeszélések.A panasz és a valóság két dolog.Azért mert valaki panaszkodik, nem biztos hogy igaza is van, és nem biztos hogy az irigység az oka.Lehet, hogy igaza van, de nyilván az ő szemszögéből mondja el a dolgokat.A másik, akire fúj, holnap a kispiacon másképpen mondja el.
De, csak panasz, mennyi ebből az irigység?
Vajh, a panaszkodó ártatlan mint a ma született bárány? Nem tett semmit, hogy - például - éppen őmiatta alakult a helyzet olyanná amilyen?
Nincs ilyen tapasztalatom. Mondom, sokan ismernek és többen is jönnek hogy segítsek, de nem irigységcentrikus egyik sem.Csak a dolgát nem tudja elintézni, rosszul számítottak neki valamit, stb.De, ez csak annyi hogy nézzük meg együtt hol van elrontva.
Amiről itt most beszélünk az nem irigység.
Komolyan kérdezed??
Pl.ott hogy ismerik egymást az emberek,pontosan tudják ki-kinek a barátja,komája,"elvtársa",pontosan tudják ki miért nyerhet egy pályázaton,és a másik miért nem.
Igaz nem indokolják meg,de csak ő nyert és passz.
Leginkább a gazdálkodó ,vagy kisvállalkozó tudja nagyon.
Vagy hogy egy utca miért van csak "odáig" kijavítva..vajon ki is lakik ott?
A többi lakó kocsija úgy megy tönkre ahogy akar.
Vagy itt a legújabb a "kútadó" van akinek be kell jelenteni,van akinek nem..miért??Kút-kút.
Vagy ,pl . az autóbusz megállón kivül megáll,mert valakinek a gyereke ott lakik.A többié gyalogoljon csak.
Látod kis dolgok ezek,de nagyban befolyásolják a közhangulatot egy településen.
És akkor még nem beszéltem az orvos,vagy közmunka problémákról.
Közmunka?Késhegyig menő harc,hogy hozzájusson valaki,eddig is az volt,képzeld el,hogy most csökkentik a létszámukat,...miből tengődnek majd.??
Szörnyű amikor az egyik ember irigyli a másikat,mert neki mindennap jut kenyér,vagy összevesznek egy szekér fán...és irigylik akinek két napra valóval több jutott.
Soroljam még??
Látod még nem is beszéltem a drága autó,birtok,csodapalota iránti irigységről...hiszen sok helyen ilyesmi nincs is.
Persze van ahol ez az irigység tárgya,de te nem ezt kérdezted tőlem.Hanem az utazásaimmal szerzett tapasztalataimat.
Volna még,de nincs időm több.
made in hungary
"Nem is vet jo fenyt rad, ha tok jo neked es meg be is vallod, egyszeruen furan neznek rad, hogy mit lelkesedsz. Utazgattam eletem soran tobbfele a vilagban, direkt figyeltem, figyelem az arcokat, az emberek egymashoz viszonyulasat, a mosolyokat..... ketsegbevonhatatlanul a melankolikus nepekhez tartozunk. Az egesz legkor valahogy lehuzo.
Ha valaki ebbe a kozegbe beleillik, annak fel sem fog ez tunni, mert olyan, mint a levego. Aki valamiert szemelyisegenel fogva nem kompatibilis ezzel az attituddel, annak bizony szenvedes a letezes egy ilyen kozegben.
Meg annyit, hogy az ember mikrokornyezete nagy vedettseget tud adni az altalanos negativizmussal szemben. Ha stabil a csalad, ha van egeszseg, normalis munka, penz es legfokeppen az egyen kepes ezeket helyukon kezelni es ertekelni, akkor kevesbe erintik a negativizmus hatasai, de attol meg latja, erzi, erzekeli ezeket."
Ezt jobban magam sem írhattam volna le, szóról szóra pontosan így gondolom és érzem én is!
ahogy a grósz elmondta a beszédet, megjegyeztem a magyar gyáraknak annyi
a nép mindent au-ból fog hozni
hát nem volt tuti egy binyicmen az öreged
2-3 uttal simán lehetett egy átlagember éves bérét megkeresni az első időkben
majd kicsit később a kocsikon már milliókat, minden erőlködés nélkül
Vedd be a gyogyszeredet ,te vaklaha volt komcsi,mert megpukkansz...........Amen....
Mi Ausztriába mentünk sokat .... lévén a nagyapám rokonsága a szomszéd faluban lakott.... csak a határ túloldalán. A vasfüggöny lebontása után megcsináltattuk a nagyszüleim útlevelét . Amikor először átvittük a nagypapámat.. 20 perc alatt a rokonoknál valami 30 öregasszony gyűlt össze. Futótűzként terjedt a hír a faluban.. - Itt van a Mátyás.
Nagyon durva volt. Mi soha semmit nem hoztunk, annyi pénz sose létezett a világon, amit Fater nem tudott volna elkölteni utazásra - jól is tette...
visszafelé áll mellettem a sorban egy kocsi
ránéztem és billegett, elsőre azt hittem, nekiálltak dugni
de nem
hatalmas szél volt és a tetején a nagy hütőládával löködte a szél :-)
hihi.. az vicces volt.. minden autó ami elhaladt a Gokartpálya mellett (győr után) emeletes volt. tetején a gorenje.
csomagtartóban meg tuti ott volt a videjjo.. :-)
reggelente meg a gokartpályánál állt a sorvége.. kb esélytelen volt hogy akkor a városba jussunk annyian mentek szombatonként
88 jan 1től 3 családtag összevonhatta és 150ért vásárolhatott
ekkor indult a video hütő túra
nagymamákat vitték az összvonás érdekében
Erről Szilágyi István egyik regényének idevágó gondolatai jutottak eszembe, idézni fogok belőle. :)
"mert az emberi örök jelen békétlen békéjét mégis mindegyre fenyegeti a más korba kívánkozás, ezért már-már barbár örömmel örökítjük meg letűnt korok kínjait; háborút, vészt, tűzhalált, gyermekirtást s minden oly volt történést, melyek ismerése szárnyát szegheti a múltba vágyakozásnak. És a jövő-elképzelés sem tesz másként, mikor csillaghullást, bolygónk lehűlését jósolja (...). Különös készsége a léleknek, hogy elfogadja a szellemnek ezeket az időt gyilkolón, embert jelenben tartó önvédelmi építményeit. (...) innen már csak egy lépés, hogy aki nem átallja, akár csodálhatja is korát."
A fizikai távolságokkal folytatja, az egzotikus, távoli tájakra való vágyódásnak megint útját állhatja, hogy jaj, ott meg ismeretlen, veszélyes állatok, fertőzések stb-k várhatnak ránk, jobb nekünk itt, a megszokott környezetben.
Szerintem ebben nagyon sok az igazság, az ember ezzel védi a saját lelkét, mégse olyan rossz az a helyzet, tér, idő, amiben él.
Néha én is szoktam olyat mondani a gyerekemnek, ha már úgy érzem, a szükségletein túli luxusdolgokat vár el indokolatlanul, hogy majd megtudnád, ha éhező afrikai gyerek lennél, meg ilyeneket... :))) aztán persze rájövök én is, hogy ez még egy felnőttnek is elvont hasonlat, ha a mindennapokban kell alkalmazni, hiszen én is, ha meglátok a kirakatban egy gyönyörű táskát, akkor bizony legutoljára jut eszembe az, hogy másutt meg éheznek, hanem esetleg kísértésbe esem... és igen, én is a saját magam helyzetéhez viszonyítom igazából, hogy mit engedjek meg magamnak és mit ne, nem ahhoz, akik nálam ezerszer jobban vagy rosszabbul élnek.
A magyar mentalitásról: sok külföldre járó ismerősöm mondja, hogy nekik is az a legfurább hazatérvén, hogy a magyarok sokszor keserűek, másoknak beszólogatnak, ha kell, ha nem, önjelölt házmesterként, rendőrként viselkednek bizonyos helyzetekben, és kezdik elfelejteni (ha egyáltalán ismerték valaha) az "élni és élni hagyni" filozófiáját. Hogy ez mennyiben irigység, vagy más, azt nem tudom, de létezik a jelenség, az tény.
Tovabbviszem a peldadat. En is magamra vonatkoztatom, belekotonickek welcome:) Nekem is van hasonlo pluszmunkam es a helyzet is hasonlo, pont az allando rendelkezesreallassal van nekem is gondom. Ha ez otthon lett volna, kisgyerekkel, hogy pont nagynehezen kialakitom az eletem ugy, hogy a pluszmunkaallasra is szamitok, muszaj, mert gyerek taborozik vagy tehetseges valamiben, ami pluszkoltseg es pluszmunkallas ugrik, akkor sokkal jobban megzuhanok, mert erinti a kolkemet es olyan kozegben vagyok, ahol marha nehez munkat szerezni ugy, hogy bele is illeszd a napi logisztikaba kisgyerekkel. Ma, amikor gyerek nagy es marhasokba kerul ugyan, mert tehetseges tancos, am olyan orszagban elek, ahol nemi agyalassal es szervezessel megoldom a kiesett jovedelmet mas modon, eszem agaban sincs megzuhanni.
A szemelyisegem ugyanaz. A heyzetem mas. A kozeg is teljesen mas. Mindez csak azt jelenti, hogy rendkivul osszetett, soktenyezos dologgal allunk szemben.
Mondok egy jó példát a hozzáállásra. (Saját példa, ami azért praktikus, mert belém tud kötni, aki akar :) Van egy pluszmunkám, hoz havi X forintot. Elég nagy X-et. Viszont nem tudom, meddig fog még tartani, meddig tudom teljesíteni, amit elvárnak. Nem a munkám minőségével van gond, hanem azzal, hogy mikor kell rendelkezésre állnom. Ugyanis a cég által elvárt optimum rendelkezésre állást kb. 80-90%-ban tudom teljesíteni. Ha nekik 100 kell, akkor sajnos el fogunk válni, és bukom az X-et. Ehhez a helyzethez kétféle hozzáállás lehetséges alapvetően. Belemerülsz a pénz elvesztése miatti önsajnálatba / Fellélegzel, hogy végre nem kell egész nap kvázi vigyázzban állnod. Én a 2. vagyok. Ez nem hurráoptimizmust jelent, hiszen tény, hogy hiányozni fog az az X összeg. Nem leszek boldog tőle, és frusztrálni is fog egy ideig. De tudok ellene tenni valamit? Én ennyit tudok kihozni belőle. Akkor tudnám a 100%-ot teljesíteni ha ki tudnám tágítani a nap 24 óráját, de nem tudom. Ezt egyébként meg kell tanulni, és nem könnyű, korábban én is hajlamos volt a panaszkodásra és az önsajnálatra, míg rá nem jöttem, mennyi energiát elvesz tőlem, miközben eredménye lényegileg semmi. Ez egy belső folyamat, és nem függ attól, melyik országban élsz.
Egyetertek veled, mindez csak azt mutatja, mennyire osszetett (ennelfogva nagyon erdekes) kerdesrol van szo.
Persze, ez mind igaz, amit írtál. Valóban, a magyar nép, ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor "panaszszavú". Ennek nyilván történelmi és egyéb okai is vannak. Hrabal mondta, hogy "Közép-Európában nem érdemes kijózanodni". Ez jól jellemzi ezt a régiót, és sok igazság is van benne. Ugyanakkor ez csak a nép egyik jellemzője, mint minden népnek, a magyarnak is vannak jó és rossz tulajdonságai. Sietve hozzáteszem még egyszer, hogy szigorúan, ha leegyszerűsítve nézzük a dolgokat, mert valójában nincs olyan, hogy "a magyar ember". Tehát az általános panaszkodást én csak tulajdonságnak veszem, nem rossz tulajdonságnak. Számomra az országban terjedő, a magyar embertől teljesen idegen, de lassan egyre szélesebb körben (főleg a kereskedelemben) kötelező váló keep smiling attitűd sokkal idegesítőbb.
Abban is igazad van, hogy nagyon sok függ a mikrokörnyezettől. Csak azt szokták elfelejteni, hogy az ember mikrokörnyezetének számos elemét saját maga teremti meg. Van befolyásod arra, hogy mi érjen el, és mi nem.
Hú, de jókat írtok! Majd jövök délután és kiegészítem pár dologgal. :)
Szerintem nem igy mukodik az ember. Se Bora-Borahoz, sem a taposoaknakhoz nem erdemes viszonyitani, kizarolag a sajat eletben vagy szemelyisegben tett haladas szamit. Az adja a sikerelmeny erzeset, ha magamon belul, sajat kepessegeimhez es lehetosegeimhez merten tettem egy lepest elore.
Popper mondta egyik eloadasaban, hogy a pszichologia nagy rejtelye, hogy vannak emberek, akik a legrosszabb helyzetekben is megtalaljak a jot vagy kihoznak belole valami pozitivumot es vannak, akik a legkedvezobb feltetelek kozott is csak a negativumot latjak, mert szamukra valamiert csak a negativ bir 'ertekkel'. En ezzel melysegesen egyetertek.
Az inditohoz pedig: valoban erezhetoen rossz a kozhangulat es az altalanos emberi hozzaallas az elethez otthon. Ez egy bonyolult elegye a napi valosagnak es a nepleleknek, ami az elethez valo hozzaallas. Ha megkerdezel egy magyart, hogy hogy vagy, 99% eselyed van ra, hogy valami negativat fog valaszolni, hogyaszongya faradt vagyok, faj a fejem, nem jo, haatmitmongyak...valok, nincs penzem. Nem is vet jo fenyt rad, ha tok jo neked es meg be is vallod, egyszeruen furan neznek rad, hogy mit lelkesedsz. Utazgattam eletem soran tobbfele a vilagban, direkt figyeltem, figyelem az arcokat, az emberek egymashoz viszonyulasat, a mosolyokat..... ketsegbevonhatatlanul a melankolikus nepekhez tartozunk. Az egesz legkor valahogy lehuzo.
Ha valaki ebbe a kozegbe beleillik, annak fel sem fog ez tunni, mert olyan, mint a levego. Aki valamiert szemelyisegenel fogva nem kompatibilis ezzel az attituddel, annak bizony szenvedes a letezes egy ilyen kozegben. Nagy felsohajtassal es megkonnyebbules-erzessel tud jarni (az arra fogekonyaknak) egy pozitivabb kozegben, pl egy kiegyensulyozottabb szemleletu orszagban (es ennek nem sok koze van az anyagi jolethez) hogy ez a nagy altalanos rosszidulat-negativizmus-irigykedes-szemelyeskedes nem az elet resze. Afrikai utazasom nagy felfedezese volt, hogy lehet csak ugy ok nelkul happynek lenni, mert mondjuk egyutt vagyunk sokan es csak ugy letezunk bele a vilagba.
Meg annyit, hogy az ember mikrokornyezete nagy vedettseget tud adni az altalanos negativizmussal szemben. Ha stabil a csalad, ha van egeszseg, normalis munka, penz es legfokeppen az egyen kepes ezeket helyukon kezelni es ertekelni, akkor kevesbe erintik a negativizmus hatasai, de attol meg latja, erzi, erzekeli ezeket.
Sok ember nem azért boldogtalan, mert annyira rossz a helyzete, hanem mert kétpólusúan látja a világot, és képtelen a saját helyzetét egy nagyobb egységen belül látni. Valami vagy jó, vagy rossz, slussz, nincs átmenet. Pedig ha az önsajnálaton túl tudna lépni, és kicsit körbenézni, és reális látni magát, akkor lehet, hogy az sok mindent helyretenne. Ha a gyerekemet nem tudom befizetni a kedvenc táborába: az rossz. Ha a gyerekemet a szemem láttára tépi szét egy taposóakna: az még rosszabb. Ha a fizetésem épphogy kitart hó végéig: az rossz. Ha meg sem érem a hó végét, mert szomjan halok, mert ahol élek, nincs tiszta ivóvíz: az még rosszabb. Nem azt mondom, hogy felejtsük el Bora-Borát, és csak a taposóaknához viszonyítsuk az élethelyzetünk, hanem azt, hogy Bora-Borához ÉS a taposóaknához érdemes viszonyítani, mert akkor kapunk teljes képet.
Csengettek és ki kellett mennem, mert a hajnali séta után a barátnőmnél maradt a sálam, ezért itt most tovább folytatom:
Veled ellentétben azt tapasztalom,hogy nem vidám történeteket mesélnek(talán nincs humoruk az adott helyzetben) hanem gondjaikat-bajaikat.És igen keserüek,megfáradtak nagyobb számmal vannak közöttük.
Ebből számomra az derül ki, hogy mindenkinek vannak ügyes bajos dolgai.Szomorúsága/vidámsága/keserűsége, ez így van mindenkinél.
De mi ebben a az irígység? Talán valaki mondja, hogy : ejha már megint veszel fél kg lencsét, hát miből futja neked erre?
Nem hinném.
Értem.
Még egy kérdést, ha nem fárasztalak és lenne kedved is válaszolni..
Igen sok helyre jársz és sokat is láttál. Egy két dolgot már én is láttam és tapasztaltam..
Hogyan lehet azt megállapítani/felfedezni , pl a felsorolt helyeken és emberekkel való találkozáskor az "irígység" meglétét?
Nagyon kíváncsi vagyok.
És ne vedd macerálásnak, mert nem az.
Nem vonom kétségbe amit írsz.
De.Mi a gyerekeinkkel 75-ben mentünk először külföldre,és először szoc.országba ,Bulgáriába.Csak 50 dollár értékü valutát válthattunk be,fejenként,a gyerekekre 30-at.
Igaz,Bulgáriából visszahoztuk a javát,mert nem volt hol elkölteni.
Tagjai voltunk az ICC-nek(ez egy nemzetközi kempingklub)így ha az igazolványunkat felmutattuk,forintban fizethettünk a szállásért és válthattunk kuponokat(amit mindenhol elfogadtak,nyugaton is ) a tankoláshoz.Mint írtam kempingben laktunk,bár Romániában inkább faházakban,mint sátorban....a tengerpartokon.Kaját vittünk,én főztem,mostam,és általában 3 hétig jártuk Európát,10 éven keresztül.
Kétévente mehettünk Bécsbe,és Jugóba az Adriára,igen még mindíg 50 dollár/kopf.
Később már nem tudom melyik évben lett 150 dollár amit költhettünk,de az NDK-ban,vagy a cseheknél,lengyeleknél a nagyobb szállodákban vásárolhattunk érte farmert,és /vagy matchboxot a fiuknak.Szóval ott már eltudtuk költeni.
Mellesleg abban igazad volt,hogy 56 után már nem kommunisták voltak hatalmon,hanem szovjet írányításu szocialisták és mi azt építettük(már mint a szocializmust)..... szorgosan
Már nem akarod a"magyart gyakorolni"...??
Nincs miért sajnálnod.
Véleményt írok,és ez a véleményem tapasztalatból származik.Te is azt írsz gondolom és te mást tapasztalsz,rendben is van ez így.
De ahogyan írtad ha több a rossz tapasztalat hajlamos az ember azt fogadni el többségnek ,és ez is így van rendjén.
Vagyunk egy páran akik "más kávéházban járunk",vagyis Nem abba amibe te is.
Azt írtam,hogy utazgatok,dolgozom,kórházba járok sajnos sokszor,van pedagógus a családban az is elmondja amit tapasztal,és van vállalkozó az is elmondja,egészségügyis aki maszek klinikán dolgozik,neki is van véleménye,unokám aki egyetemista,és másik unokám aki No.-ban egyetemista.Fiam aki Új-Zélandon járt már többször is,és vejem aki tizenéve Írországban dolgozik,nyáron települnek ki a lányomék(az aki magánorvosnál dolgozik)és mégis.
Viszik a válogatott hokizó unokámat és az autóimmunbeteg kicsit is ,mindezt azért is mert a betegségét ott tudják kezelni..előbbre járnak a kutatásban.
Szóval azt akarom evvel mondani,hogy körülöttem ,a családomban normális az élet,mindegyik azt teszi amit szeret,abban dolgozik ami érdekli,és nincsenek anyagi gondjaink.
Mégis én nem ebből indulok ki,hanem abból amit magam tapasztalok az országot járva, egyesületekben dolgozva,és amiről az enyéim beszélnek ha együtt vagyunk.
Ahogy írod:"aki rendben van magával az nem a rosszat látja".....namost jelentem: én rendben vagyok magammal,sohse is voltam másképpen...de amit látok az nem rajtam múlik.
A tapasztalataimnak nincs közük a lelki-testi kondiciómhoz,azok körülvesznek,talán mert van honnan merítenem.
Járok kisboltba,és hiper-szupermarketbe,plázába is,de járok piacra,csarnokba is....beszélgetek várószobákban,vonaton -buszon(fene tudja miért aki mellém ül előbb-utóbb elmondja ami nyomja a szívét?!),nekem jószerével csak hallgatnom kell.
Veled ellentétben azt tapasztalom,hogy nem vidám történeteket mesélnek(talán nincs humoruk az adott helyzetben) hanem gondjaikat-bajaikat.És igen keserüek,megfáradtak nagyobb számmal vannak közöttük.
Neked szerencséd van,ha mindezt nem tapasztalod,hanem olvasod,vagy csupán látod valahol.
Sajnos az én tapasztalatom nem valami rózsás,és akkor még finom vagyok.
Aki itt ír az is a saját tapasztalatát írja,senkinek sincs jogában azt vitatni,max.szembeállíthatja a saját tapasztalataival...bár szerintem egymás mellett is megférnek,nem is kell szembeállítani.