Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasan - egyedül
Létrehozva: 2016. február 12. 22:44
Sziasztok!
Sokan minta családnak gondolnak minket, ám valójában két ovis kisfiam van, akik szépek, okosak de nagyon elevenek is. Van egy karrierista férjem aki alig van otthon, amikor csak lehet túlórázik és azt mondja mindent értünk tesz. Közben munka után mindent egyedül végzek, rohanás a gyerekkel úszásra, feladatozás, háztartás, mintha nem is lenne társam hanem egyedülálló lennék. A fiúknak is szükségük lenne egy férfi mintára de alig látják. Sokszor elkeseredek és megfordul a fejemben, hogy elhagyom, de gondolom más sem lenne jobb és a gyerekeket sem merném egyedül vállalni a mai világban. Azt érzem, hogy nincs életem, csak a folytonos mindenkinek megfelelés. Az ismerőseink mind kiegyensúlyozott, boldog családban élnek, ezért nincs kivel beszélnem erről a kiszolgáltatottságról és boldogtalanságról. Talán, itt "arc nélkül" lehetek őszinte végre.
Nagyon konstruktív, nagyon segítő, nagyon jól megfogalmazott tanácsok. Szerintem érdemes megszívlelni őket!
Na jó, de a te férjed esetében más a helyzet, mint t.i. férjénél.
Nem is rossz az ötlet, de valahol sántít.
Én most a saját példánkból indulok ki. Az én párom is csak mutatóban van itthon. Még telefonon is alig tudunk beszélni. Pedig nem külföldiában dolgozik, hanem tőlünk 18 km-re. De mindig reggel megy és este, néha késő este jön haza. Olyan sosincs, hogy lejárt a munkaideje és hazajöhet. És ezt nem azért teszi, mert olyan nagy igényeink vannak, ugyanis a fizetése egy vassal sem lesz több így. Nincs túlóra kifizetés. Lecsúsztathatná, de nincs mikor, annyi a meló.
Megtehetné persze, hogy ugrál, de lehet, hogy akkor holnaptól munkanélküli lesz. Az is borzalmas, tudjuk, már volt benne részünk. Épp mondtam is neki, hogy mindig szélsőségekben élünk. Amikor munkanélküli volt, egész itthon volt, kereste a helyét, az is rossz volt. Mert egy unatkozó palinál fárasztóbb nincs. Most meg sosincs itthon, semmire nincs ideje, alig látjuk egymást, ez meg a másik véglet. Ez is rossz, csak ebből meg lehet élni. Nem fényesen, de ez van.
Nagyon nehéz manapság, és ez egyre rosszabb lesz. Anyám szokta mondani, hogy nem cserélne a mai fiatalokkal. Mikor ő dolgozott, ő már 1 órakor otthon volt minden nap, apám meg fél 3-kor. Mindketten 8 órát dolgoztak, soha egy perccel se többet. Ma nagyon kevés ember dolgozik "csak" 8 órát. És bizony ennek a család, a párkapcsolat látja a kárát.
Én is próbálok alkalmazkodni ehhez a helyzethez, türelmesnek lenni, de nagyon nehéz. Az ember tényleg választ egy párt, akihez hozzámegy és szinte mindig egyedül van.
Az a vicc, amikor hivatalosan is szingli voltam, kevesebbet voltam egyedül, mint most. Még szerencse, hogy jól viselem. Mármint az egyedüllétet. A párom hiányát már sokkal nehezebben.
Ha sikerül a privát levélváltás, légyszi írd már meg, hogyan...
Mi ugyanis - többen is - már hónapok óta próbálkozunk privi írásával, de az istennek se sikerül. Valami gond van az oldallal.
Pedig mindenkivel az vagy. A hozzászólásaidból süt a sunyi gonoszság.
Igazabol meg nekem te vagy rosszindulatu itt es most.
van neked jó hír
AI and robots threaten to unleash mass unemployment, scientists warn
Igazából nekem is feltűnt, hogy az első hozzászólásod milyen rosszindulatú... Nélkülözött minden empátiát és jóindulatot..
mintha nem is lenne társam hanem egyedülálló lennék
a gyerekeket sem merném egyedül vállalni a mai világban
AZ MEG ÚGY nem megy, hogy a pasi lapát és a pénze meg marad amiből elég jó szinten éldegéltek
Én sok olyan családot ismerek, ahol a férj nagyon sokat dolgozik. Az én férjem is ilyen. Az eleje kissé nehéz volt, de az ember életében sok minden változik és ez az életforma is egy változás az életemben.
Sok barátnőm van, aki a férjét még annyit sem látja, mint én... nálunk vannak szabadnapok, néha egy héten 3, de a többi nap "fáradtságos".
Van egy ismerősöm, akinek férje heti 6-7 napot dolgozik, saját üzletét építi, éjjel 1-re jár haza... szóval minden relatív. :)
Ismerek olyat, aki folyamatosan lóg a munkahelyéről... megteheti, nem gond a mhelyen, csak ez a hozzáállás vajon mennyire vonzó?
Az van, hogy addig kell ütni a vasat...mert most van belőle pénz.
Aki ezt el tudja fogadni, illetve ebben a szellemiségben nevelkedett, az elfogadja, hogy a mi, mai világunk valami ilyesmiről szól.
Sajnos. Viszont a lehetőség mindig jó dolog, ezt sem szabad elfelejteni!
Ha nincs, az a baj, ha van, az a baj, de még mindig jobb, ha van lehetőség dolgozni, sok pénzt keresni.
(nem vagyok pénzéhes, de főleg ha gyerekek is vannak, ki tudja, tizenöt év múlva mennyi lesz az egyetemi tandíj, esetleg külföldi tanulmányok, lakásteremtés nekik stb stb...és akkor még nyaralni is jó, mert mehet a szelfi a facebookra....
....aki gyereket akar, annak először fel kell nőnie. 
)
Szereti-e még a férjét... a leglényegesebb kérdés. Meglepődsz ha azt mondom, hogy ugyanez jutott az eszembe?
Lényegtelen hogy ki viszi a gyerekeket oviba, ki hozza, lényegtelen hogy ki mennyit túlórázik, nem fontos hogy mennyit kell várni a másikra, nem számít hogy ki végzi a feladatokat... ha megvan a szeretet, szerelem. Ugyanis a szeretetet nem az együtt töltött percekben mérjük, hanem a boldog pillanatokban. Nincs az a fórumozó, nincs az a barát aki el tudná dönteni hogy ki mennyire boldog, a látszat sokszor csal. Ezt mindenkinek saját magának kellene éreznie.
Ha nekem olyan ferjem lett volna, aki mindent megtett volna a csaladjaert, ha faradtan jott volna haza pl a tulorazasbol, amirol szo sem volt, en bizony mindent eleje raktam volna cserebe.
Melllesleg valszeg a TI-nek goze sincs arrol, hogy a ferje muszajbol tulorazik vagy nem. Mondom, valszeg, mert rinyal, de nem biztos, hogy igazam van ebben.
Azon gondolkodom hogy a TI felmérte- e... ha netán a férje nem vállal túlórát.. örülne- e annak ha a férje helyére jön száz másik aki majd vállalja.. és a férje akkor majd otthon lesz.. és pátyolgat..munkanélküliként.
(még egy dolog megfordult a fejemben hogy nem- e a folytonos bacogatás és mártírfeleség miatt burkolja-e magát munkába a férj. ezt nem tudjuk meg sosem.)
viszont a TI megsértödött, és eltünt... már megint..
Döntsd el mit szeretnél.
Apuka pénzt keressen, a gyereket pátyolgassa?
A család arról szól, hogy mindenki a lehetőségeinek és a képességeinek megfelelően veszi ki a részét a feladatokból.
Döntsd el mit szeretnél.. egy alapjában véve rendes- szorgalmas férjet... és az anyagiakat amit megteremt--- vagy egy anyámasszony katonáját aki a szoknyádon ül és szót fogad mint egy kisfiú.
Ha azt szeretnéd hogy törödjön többet veletek miért nem mondod neki azt hogy- szeretnéd ha egy héten egyszer ő menne a gyerekekért az oviba... vinné őket úszásra...- ami a feladatozást illeti.. azt a feladatot te gyártottad magadnak- hogy mártírszerepben tetszeleghess.
Ha viszont olyan a munkaköre, ahol kötelező a túlóra akkor meg törödj bele, hogy a mai világban nem lehet ugrálni.
Legelsősorban azt a kérdést tedd fel magadnak, mielött vele leülsz beszélni hogy - SZERETED-E MÉG A FÉRJEDET.
Vannak időtlen problémák egy párkapcsolatban. A túlórázó, karrierista férj tipusa régebben is létezett.
Kérdés, topikinditó számára mi a fontosabb: szerényebb anyagiak férj bevonásával a családi életbe, vagy jó anyagi körülmények egy fantom férjjel. Ha eldöntötte, beszélje meg a férjével és egyeztessenek.
Te vagy.
Szoval egy forum azert forum, hogy egyesek megmondhassak masoknak, hogy egyaltalan hozzaszolhatnak-e. Nem azert nyilvanos forum, hogy barki elmondhassa amit akar? Vagy egy is magyarorszagi jelenseg egyeseknek bizonyos dolgokat megprobalnak masok megtiltani? Mindegy, koncentralj a topikra, es ha nem egyezne a velemenyed az enyemmel, egyaltalan nem baj. Nem vagyunk egyformak.
Az meg, hogy mas forumban mi van, nem ide tartozik. En ugyan nem beszeltem generacios problemarol meg menopauzarol, meg parkapcsolati dolgokrol, nem ertelek benneteket, mi van veletek?
Itt mindenki arctalanul beszel, a TI tudja ezt, es eppen ezert akart velemenyeket kerni a problemajara. Itt meg az arctalanok akarnak hajtani meg hessegetni egyeseket?
Szoljatok a modiknak, hogy nem tetszik az eletkorom, meg az, hogy mas topikokban mirol volt mar szo, amikhez en is hozzaszoltam.
Aztalan megoldja a problemajat, amit en javasoltam neki, hogy uljon le es beszeljen a ferjevel errol is, meg jo lenne minden masrol is.
Na, figyelj, probalj meg lepattani rolam, ugyanis nem rolam van szo a topikban. Felolem privizgessha valaszol, meg csinalj amit akarsz, azzal meg ne torodj, en mit csinalok. Meg hogy menopuzas problema. Ha tudnad, nekem sosem volt, de mindegy, kozod? Nincs veled targyalnivalom, azt se tudom, ki vagy. Hagyjuk egymast siman beken es koncentralj a topikra. En ugyan nem szoltam hozzad, ezutan sem fogok. Mellesleg nem hinem, hogy minden 30 evesnek ugyanaz a problemaja.
Vagy lehet, hogy az ismerőseid is olyan kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élnek, mint ti.
Szerintem ha van barátnőd, beszélgess vele vagy velük.
Félő, hogy a topikindító megint olyasvalaki, aki csak bedobott egy kavicsot az állóvízbe, tudván, hogy nem is kell megszólalni, a története tovább íródik a "nép száján". Ebben az esetben lyukra futottunk...
Őszintén szólva nem túl életszerű (a téma szempontjából), hogy valaki indít egy topikot, aztán visszavonul.
Ha javasolhatom, várjuk meg a jelentkezését.
A topic indítóval meg majd beszélgetek privátban, hogy az ilyen minden lében kanál megmondóemberek okoskodásaitól, akiknek fingjuk nincs a mai 30-as korosztály problémáiról megkíméljek mindenkit.
Nem kellene ennyire mellre szívni. Azzal kezdtem, hogy nem bántásból írom, hogy más generáció vagy. Egy szóval nem írtam, hogy hülye vagy érzéketlen lennél, ezt nem tudom hol olvastad.
Viszont a hasonlatomat nem értetted, hogy mit akartam vele mondani.
Azt hol olvastad, hogy nem jártam külföldön?
Hidd el, hogy jó pár országban jártam már a világban, és sok országból vannak barátnőim, rokonaim, ott született emberek, akikkel tartom a kapcsolatot, és belelátok az életükbe.
Mint ahogy emlékszem a gyerekkoromra, és hogy mennyire más volt a világ akkor. Persze nyilván akkor is megvoltak a problémák egy család életében, de MÁS jellegűek voltak. Apám pl. sokáig dolgozott vezető beosztásban gyerekkoromban, de nem emlékszem, hogy túlórázott volna, és 5-re szinte mindig otthon volt. Ma egy hasonló beosztásban ez szinte elképzelhetetlen.És a nagyszülői segítséget már ne is említsem, az csak hab volt a tortán.
Szóval akár tetszik, akár nem igenis vannak generációs problémák, melyeket a rendszerváltás, a modern civilizáció és technológia hozott létre. 30 év alatt igen sokat változott minden.
15 év múlva én sem a gyerekem korosztályával fogom kibeszélni majd pl. a menopauzás problémáimat. Te is lehurrognál, ha ilyen témába szólnék bele.
Viszont hülyeségeket kérdezel, nem tudod elképzelni, hogyan jöhet egy 3. egy kapcsolatba..szegényes a fantáziád. Szóval akkor ki is a szűk látókörű kettőnk közül?
"Nekem meg ez a magas. Kinek jon a harmadik? A pasinak elni sincs ideje, sem a csaladjara, sem sajat magara. Hova teszi az uj not, ugy gondolom, idoben.? Vagy a feleseg, aki dolgozik, munka utan gyerek, haztartas. Nem, nem fer a fejembe."
Hmmm. Régi fórumozóként te még nem olvastál és adtál tanácsot is azoknak,akik hasonló gonddal küzdöttek,mint a TI? És ők is panaszkodtak,hogy az évek óta a "családjáért melózó",túlórázó férj,aki sosem volt otthon,nem vett részt a családja életében és kiderült,hogy azért,mert már évek óta szeretője van. Feleség meg a gyerekek mellett melózott,vezette a háztartást és a család minden problémáját is egyedül kellett megoldania,mert ugye apu sosincs otthon,ha mégis,akkor fáradt,ezért a feleség,gyerekek a családi élet részéről hanyagolva..
Ezek azok a pasik,(sokan vannak!) akik az otthonukat csak garnizonnak tekintik és a harmadikra mindig van idejük,energiájuk.
Reméljük,hogy a TI-nál nem ez a helyzet és a férjnek nincs harmadik.
Nekem is az a véleményem,hogy a TI-nak inkább a férjével kellene ezt megbeszélni. Mert lehet itt "arctalanul panaszkodni" és szintén arctalanul véleményt mondani,tanácsot is adni ,de ennek nem sok értelme van,a problémáját ez sajnos nem oldja meg.
Josz te hatulrol es elmagyarazod ennekem, hogy en mit erzek es mit fogok fel. Vicces vagy.
Nem a problemafelvetesemre valszoltal egyebkent sem. Es ezt figyelmetlensegednek, nem eletkorodnak tulajdonitom, sem az ekezetednek vagy nem ekezetednek. Ha semmi ideje sincs, hova csuszakol be meg egy + kapcsolatot?
Ha kimennel kulfoldre egyszer eletedben es szetneznel, megdobbennel, hogy ott is emberek elnek. Mondom, emberek. Az emberiseg viszont emberekbol all. Fiatalok, oregek. Es az ember szive, erzelme nem oregszik meg, csak a teste. Majd rajossz, ha megered.
Persze, majd jon valaki, akivel nem anapi gondokrol kell beszelgetni, legalabbis addig, amig nincs kettejuk kozt ilyesmi.
Ettol nagyobb hulyeseget ritkan mondtak nekem eletemben. Az embereket nem vonalzoval osztalyozzak, ahogy te. Hogy en mit erzek,meg mit tudok elkepzelni, ahhoz neked halvany lila gozod sincs.
Figyelj, az ember, az ember, a vilag barmely tajan el, es eletkora alapjan az ember nem sorolhato be hulyenek vagy erzeketlennek.
Hogy kinek jöhet a 3? Bármelyiküknek, ez itt most lényegtelen, hála és még (talán) nem tartanak ott.
De bármikor jöhet valaki, aki mondjuk megkérdezi, hogy hogy vagy, mire gondolsz, és nem csak a napi gondokról, gyerekekről lehet vele beszélgetni.
Ne haragudj, tényleg nem bántásból írom, de ha a születési évszámod 52, akkor Te teljesen más generációhoz tartozol, nem hiszem, hogy át tudod érezni a problémát. És ékezetek nélkül írsz, tehát gondolom nem is Mo-on élsz, akkor plánesőt nem érthetsz semmit...Tudod ez kb. olyan, mintha elmondják Neked, hogy milyen szép a fehér homok Jamaicán és finom a papaya, de ha nem voltál ott, akkor max elképzelni tudod...
Mese. Nem csak Magyarorszagon dolgozik tobbet, aki meg jobban akar elni. A maganelet meg szervezes kerdese csupan. Ahol ketten vannak, ketten szervezik. Kulonben felborul a bili.
Amely no meg azt akarja, hogya ferje vele legyen a 8 oras munka utan, mondjon le minden luxusrol. Nem hinnem, hogy egy kis kulonora ne ferne bele, amig anyu otthon megfoz, kisuvickal. Tenyleg azt is meg lehet szervezni. Vagy kerni segitseget, legalabb a nagytakaritasokra. Ha mar egyszer anyu is dolgozik.
Nekem meg ez a magas. Kinek jon a harmadik? A pasinak elni sincs ideje, sem a csaladjara, sem sajat magara. Hova teszi az uj not, ugy gondolom, idoben.? Vagy a feleseg, aki dolgozik, munka utan gyerek, haztartas. Nem, nem fer a fejembe.
Miert? masok mit csinalnak? Nem dolgoznak?
Sajnos ez (is) egy tipikus társadalmi probléma ma Mo-on. Aki próbál kicsit jobban élni, annak általában többet is kell érte dolgozni. Ennek általában a család issza meg a levét.
Önszántából vagy muszájból túlórázik? Nem mindegy...
Hétvégi programok? Neked valami segítség? Nagyszülő, babysitter, bejárónő? Te nem tudsz 4 vagy 6 órás munkát vállalni? Kérjél külső segítséget, mert erre te is és a házasságotok is rá fog menni. Ki fogtok égni. Aztán jön a 3. és ez már csak okozat lesz. Hidd el, tudom miről beszélek.
Ezt ugyanígy neki is elmondtad? Ha igen, mit mondott rá?
És hétvégén mi a helyzet? Vannak közös programok, játszik a gyerekekkel? Mert az én férjem pl. csak hétvégén van otthon, a munkája miatt, de nekem ez megszokott. És korábban olyan helyen éltünk, ahol az apukák jó része külföldre járt dolgozni és szintén csak hétvégén voltak a családdal. De ha ilyenkor sikerül hasznos időt együtt tölteni, akkor teljesen normális lehet a családi élet.
Próbálj meg közös programokat szervezni az egész családnak.
Ja, és ne hidd, hogy a többi család tökéletes, a legtöbb helyen vannak problémák.
Szerintem meg ulj le a ferjeddel es beszelj vele oszinten, ne magadban sapitozzal. Mondd el, hogy neked ez igy nem jo, meg szerinted a gyerekeknek sem, hogy alig latjatok ot. Az anyagi helyzeteteket nem ismerem, de biztosan jol jon az a penz, amit a hazhoz visz. Minek kellene ket szulonek egyutt hord ania gyereket kulonorara? Amig ti kiadjatok a penzt, addig o megkeresi a ravalot.
Persze, attol fugg, hogy ez milyen messzire megy el, hogy szinte mar fenykepet kell, hogy adjon, hogy felismerjetek, vagy csak te tulzol kisse? Egy biztos, a csaladjaert jar dolgozni, nem szorakozni, nem kocsmazni.
Nem egy olyan sztorirol hallani, meg latni, hogy az asszony sapitozik, hogy a ferje sokat dolgozik, de a luxuselet bizony jol jon a ferj penzebol es a asszony orra allna felre, ha alacsonyabb nivon kellene elni. Nem lehet ket lovat egy fenekkel megulni.
Az egeszseges aranyt nektek kettotoknek kell megtalalni, es ha szeretitek egymast, meg is fogjatok. Apu tobbet lesz otthon, de akkor nem lesz annyi luxus, kulonora, stb... gondolom. Akkor meg az lesz a baj, hogy erre meg arra sincs penz?
És akkor néhány konkrétum:
- ha körülötted mindenki boldog és kiegyensúlyozott, akkor te jó helyen élsz! :)
- kapard meg a felszínt és kiderül, hogy a barátaid körül sem biztos a tuti boldogság, ők is úgy mintacsalád, ahogy ti...
- ha körülötted boldog kiegyensúlyozott emberek élnek, akkor éppen őket kellene megkérdezned, mert az nem véletlen, ha jól élnek, ők tudják mi kell ehhez és segíteni is tudnak. Pont itt az nlc-n elsősorban azokkal fogsz találkozni, akik a kudarcaikról tudnának mesélni és a rossz megoldásaikról 8amit nem is biztos, hogy rossz megoldásnak gondolnak...)
- ha a férjed azt mondja, hogy mindent értetek tesz, nyugodtan kérdezd meg tőle, az, hogy elhanyagol érzelmileg benneteket, akkor az valóban értetek van-e? Nyilvánvaló, hogy azt csinálja, amihez 1. jobban ért 2. amiben több sikerélménye van. Utóbbiról te tudsz gondoskodni, ha a kevéske otthoni tevékenységéért kellően megdicséred. :)
- tudom, ez nem nagyon fog menni, vagy nem így tervezted, de én szívből javasolnám neked, hogy azt és úgy írd ide a fórumba, hogy valamikor (a közel- vagy távolabbi jövőben megmutathasd a férjednek, hogy bánatodban, elkeseredésedben, magányodban miről és mit fórumoztál. Különben csak titkaid lesznek és azok nem közelítenek.
Éppen Házasság Hete van. Sajnos már a vége felé jár. De szerintem keress magadnak segítő programokat és segítő könyveket. ha nem ismered, segíthet: A szerzőnek ez a könyve egy korábbi kiadásban, kicsit egyszerűbb formában a kiadó boltjában most féláron kapható.
Lehetsz őszinte, de készülj fel rá - ezt csak óvatosságból mondom . hogy sok olyan válasz is érkezik, amiben nem nagyon lesz köszönet, éppen az arctalanság miatt. Illetve azt kellene tisztáznod elsősorban magad számára, hogy mihez vársz itt a többiektől megerősítést: a dobbantáshoz, vagy a kapcsolat megtartásához?
Miután én utóbbit tartom "ajánlatosabbnak", így én inkább abban adhatok tanácsot.