Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolakezdés 2015
Létrehozva: 2015. július 30. 11:54
Tegnapelőtti híradóban panaszkodott arról egy nő, hogy már csak ötezer beiskolázási támogatást kapnak a melóhelyéről a korábbi 35 helyett, és abból ő nem tudja beiskolázni a gyerekét. Egyrészt menjen a fenébe , aki beiskolázási segélyből akarja beiskolázni a gyerekét, másrészt kurva anyját annak az államnak, aki ahelyett, hogy normális fizut adna (kórházi dolgozó volt), segélyekkel machinál. Fizut nem lehet csökkenteni ugyanazért a munkakörért, mindenféle szirszar segélyeket lehet. A gyerekvállalási kedvnek is jobbat tenne szerintem, ha kiszámíthatóak és egyformák lennének a fizetések, nem lenne gyerekes és gyereketlen fizuja között különbség, nem lenne adókedvezmény meg semmi ilyesmi, hiszen ugyanazt a munkát végzik, a munkájukra kapják a fizetést, nem arra, hogy hányat szültek. Ha normális fizu lenne, kiszámítható, akkor mindenki annyit szülne, amennyit el tud tartani és be tud iskolázni teszem azt... Igazságtalan és dühítőek az ilyen kategóriák, hogy ingyenes ebéd, ingyenes tankönyv meg beiskolázási támogatás.....
Itt most nem szólok olyan esetekről, ahol a gyerekvállaláskor adottak voltak a lehetőségek, de jött egy váratlan élethelyzet ami miatt megváltoztak a család lehetőségei. Itt és most csak arról van szó, hogy miért gondolják sokan úgy, hogy az állam, a munkáltató kötelessége gondoskodni az ő gyerekeik iskoláztatásáról és mennyivel ér többet egy adott esetben magasabb jövedelmű, de több gyerekes családban nevelődő gyerek, mint egy, a szülők jövedelmi és egyéb viszonyai miatt esetleg egyedüli. Mert számtalan ilyen család is van, ahol minden jár alanyi jogon, mert a törvény így írja elő, holott csikkzsebből meg tudják oldani. Általában ők azok, akik azon az állásponton vannak, hogy "a családi pótlék még a napközit sem fedezné". Nem hát. Azt nem is arra adják. Igaz, az összege legalább 13 éve nem változott egy petákot sem. De ez egy kiegészítés, nem ebből kell eltartani a gyereket, mert az nem az állam feladata.
Hát ennyi lenne a gondolatébresztőm, ki-ki tegye hozzá a magáét.
Itt most nem szólok olyan esetekről, ahol a gyerekvállaláskor adottak voltak a lehetőségek, de jött egy váratlan élethelyzet ami miatt megváltoztak a család lehetőségei. Itt és most csak arról van szó, hogy miért gondolják sokan úgy, hogy az állam, a munkáltató kötelessége gondoskodni az ő gyerekeik iskoláztatásáról és mennyivel ér többet egy adott esetben magasabb jövedelmű, de több gyerekes családban nevelődő gyerek, mint egy, a szülők jövedelmi és egyéb viszonyai miatt esetleg egyedüli. Mert számtalan ilyen család is van, ahol minden jár alanyi jogon, mert a törvény így írja elő, holott csikkzsebből meg tudják oldani. Általában ők azok, akik azon az állásponton vannak, hogy "a családi pótlék még a napközit sem fedezné". Nem hát. Azt nem is arra adják. Igaz, az összege legalább 13 éve nem változott egy petákot sem. De ez egy kiegészítés, nem ebből kell eltartani a gyereket, mert az nem az állam feladata.
Hát ennyi lenne a gondolatébresztőm, ki-ki tegye hozzá a magáét.
Nézd, ezzel egyet akartam leírni. Akiket emlegettem, ott direkben a gyerek kapott ingyen kaját, pedig mindig költötték a büfében a pénzt. Nálunk nem volt pénz folyamatos büfézésre, de az ebédet teljes áron kaptuk, ha a suliban ebédeltünk.
És amit az előbb írtam, akiket igazán támogatni kellene, mert szükséges, mert megérdemelnék, ők sajnos nem nagyon árulják ezt el és nagyon nehezen fogadnak el segítséget általában.
Nézd, ez pont tapasztalat. Nem vagyok még 50-60 éves, de ami eddig történt, azt is csak láttam és így volt.
Mellé írnám még, hogy aki igazán rászoruló, ők sajnos ezt sohasem vallják be és nagyon nehezen fogadnak el segítséget.
Elnézést, de a te hozzászólásaidból meg két dolog is süt, egy, hogy nincs gyereked, másik, semmi élettapasztalatod.
Figyu, majd 20 év múlva osszad az észt ilyen nagy mellénnyel, amikor nem csak magadért leszel felelős, hanem még a gyerekeidért is, valamint ültél már azon a hullámvasúton amit úgy hívnak "ÉLET" direkt nagybetűvel.
hirtelen ez jut eszembe: "Margit, te nem vagy mérvadó" : )
(Laár András után szabadon)
A rászorulásnak is vannak kategóriái. Egyedülálló anya/apa család nélkül, esetleg beteg gyerekkel, haláleset, anya betegsége, családi problémák mind-mind a rászorultságot fokozzák. De az is, ha a gyerekek születésekor volt egy olyan anyagi +családi helyzet, amibe a gyerekek "belefértek", de megváltozott a család, a gazdaság, munkanélküliség, akármi...rengeteg élethelyzet van, ami az ember önhibáján kívül olyan helyzetet teremt, hogy kell a segítsé, akár átmenetileg is. Természetesen a felelőtlen gondolkodás más kategória.
Lehetne pl feltételekhez kötni a segítséget. Mondjuk járna egy évig, ezalatt tanulni kell valamit, hogy vissza tudjon a szülő térni a munakerőpiacra. Megintcsak az elv lenne a lényeg, hogy nemcsak úgy jár, hanem tenni kell magáért az illetőnek.
Nyilván bele lehetkötni (az nlcén kell is...) abba az egy nüansznyi dologba, amit neked személy szerint nem tetszik, noha a lényeg távolról nem ez. A lényeg az az ELV, hogy a szociális ellátás másra átváltható NE lehessen. Tehát apu ne ihassa el, anyu ne menjen belőle műkörmöshöz, nagytesó ne mehessen belőle bulizni, hanem a kiskorú érdekeit szolgálja és ne adjon visszaélésre alkalmat.
"Gondolom nincs gyereked". Mivel éppen abban a hsz-ében, amire reagáltál, ezt írja: "mert neki van kölyke, nekem meg nincs", így ez egy elég találó gondolatnak tűnik. :D
...és a mai napig ugyanezt tapasztalom. Az ingyen kapott dolgoknak nincs becsülete, a meglévő dolgokkal pedig egyáltalán nem tudnak gazdálkodni.
Egyébként elgondolkodtató, hogy alighanem emiatt a "más" típusú gondolkodás miatt lettek "rászorulók".
Amúgy az ingyen kaja dolgot is hülye megoldásnak tartom.
Nálunk anyu csomagolt mindig tízórait. Nem büféztünk szinte soha. Az ebédért meg teljes árat fizettünk, amikor a suliban ettünk.
Ezzel szemben a "kedves" rászoruló egyforintos-ok napi 1 Ft-ért kaptak reggelit, ebédet és uzsonnát és MINDEN szünetben a büfében lógtak, egymás után tolták be a melegszendvicseket kólával.
"Kell a szociális háló, hiszen az anya évekig csak csökkentett üzemmódban tud részt venni a munkaerőpiacon+ neveli a jövő adófizetőit (jó esetben)."
Nem gondolom, hogy létezik ilyen tanító jellegű üzenet. Akibe szorult némi értelem és tanulni, kitörni akar, az tesz érte, aki meg az a típus, aki 16 évesen szül és 35 évesen nagymama, annak tökmindegy, mennyi a segély. Nem lehet belőle ugyanis megélni.
Ez természetesen az egymásnakesős témák egyike. A végére a gyerekes utálja a gyerektelent, a szingli a nagycsaládost...pedig középúton lenne a megoldás. Kell a szociális háló, hiszen az anya évekig csak csökkentett üzemmódban tud részt venni a munkaerőpiacon+ neveli a jövő adófizetőit (jó esetben). A módja, az nem jó, mert visszaélésekre ad lehetőséget. De ha valami olyasmi lenne, hogy pl tehetséges gyerekeknek ingyenes lenne a tanulás, egyetem, mert fizetné az állam, az nagyon hasznos lenne. Az utalványos, nem készpénzes módszer szintén. Mondjuk a gyerek ingyenkajáltatása az iskolában ésígytovább. Az alkoholista apukának a piára utalt csp nyilván nem megoldás.
Az a gond, hogy lecsúszó, korrupt, jövőtlen országban semmi nem valósítható meg normálisan. Ez sem.
OK. Írtam egy hosszabb hozzászólást, de inkább töröltem. Nem etetem a trollt.
Gondolom nincs gyereked.
ahh. el. igen. hülye.
de beszélni azért lehet róla, ugye? és véleményt nyilvánítani.
szerintem meg könyöradomány. én melózok, más meg megkapja. miért? mert neki van kölyke, nekem meg nincs. ő melózik? ha igen akkor is kap, ha nem akkor is. EZ biztos így igazságos.. aha, oké.
Szerintem nem könyöradomány.
Egyébként pedig jobb. El tudod intézni? Akkor kérném én is a rendezést.
Arról nem beszélve, mi ennek az egésznek a "tanító jellegű" üzenete a társadalom felé: ne azon munkálkodjál, hogy szerezz egy-két normális szakmát, megbecsültséget, amivel munkát találhatsz könnyen, ill. állj több lábon, mert ami ma még keresett szakma, arra holnap talán már szükség sem lesz, neeem. Helyette, ha bajban vagy, szüljél gyereket! Hisz azt támogatja az állam (a többi adófizető ember). De meddig? Mert hogy egyre több a nyugdíjas, egyre kevesebb az aktív munkavállaló. Vajon meddig lehet még arra alapozva, ész nélkül gyereket potyogtatni, hogy mindegy is, hogy nincs végzettségem, állásra esélyem sincs se itthon, se külföldön, de szülök-szülök, amíg csak bírok, aztán főállású anyaságiról megyek nyugdíjba. Ez a rendszer így becsődöl előbb-utóbb, mégis ezt a habitust támogatja a jelenlegi családtámogatási rend.
(hány olyan lány tanítványom volt már, aki mikor nem tudott még egy szakmát sem befejezni, ill. nem is akart, elment inkább szülni 16 évesen... mert a csp-ből meg lehet élni, főleg, ha jó sok gyerek van... és a csp-t ki fizeti? Aki dolgozik, termel.)
Én is így gondolom. Annyifelé osztogassam a fizetésem, amennyi felé még élhető marad. Ne az állami támogatással akarjam már pótolni.
Szerintem meg te ne erőltesd: kétszázszor leírtuk, hogy elhisszük, hogy bármikor fordulhat a kocka, erre van (vagyis kellene) a szociális ellátó rendszer átmenetileg, míg nem jön egyenesbe az illető (önhibáján kívül). És legyen is, bár lehetne sokkal jobb is. Mert nonszensz, hogy a munkanélküli segélyt is három hónapra csökkentették, pedig nem biztos, hogy valaki minden akarata mellett is talál három hónap alatt elfogadható munkát.
Azt is leírtuk, hogy elhisszük, vannak jól élő nagycsaládok, viszont pont miattuk igazságtalan a rendszer, hiszen ők ugyanúgy igénybe vehetnek minden jóváírást, kedvezményt, mint a szegények. Pedig ők nem szorulnának rá. Tehát az állam kvázi a Dunába hord vizet, amikor őket támogatja, míg egyeseket meg - akik esetleg tényleg önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe - hagy éhen halni. Mert nem a valós anyagi helyzet szerint mérlegel, hanem a gyerekek száma alapján. Függetlenül attól, hogyan dolgozik (vagy nem dolgozik) valaki.
és? nem jobb több fizetést kapni, mint könyöradományt? csak azért mert van egy újabb gyerek?
hát ha nem elég a fizetés, nem kellene még több felé osztani, nem?
Komoly matek, de leírom. Az egy gyereknél apu+anyu fizetése három felé oszlik, a három gyereknél meg öt felé. Tehát "elvileg" kevesebb az egy főre jutó kereset. Gondolom ez az oka, hogy többet kapnak.
(A tényleges hátterét nem ismerem, csak így lenne benne logika szerintem.)
Szerintem ne erőltesd. Nem értik, hogy vannak jól/normálisan élő és gondolkodó nagycsaládosok, sem azt, hogy kb. fél perc alatt betegség/munkahely elvesztése/stb. miatt fordulhat a kocka.
Nem tudom, miért nem fogadod el, hogy élnek nem nyomorgó nagycsaládok is, ahol minden a normál kerékvágásban halad vagy még jobb módban is vannak, mint akár átlag 1-2 gyerekesek...
És ne mondd, hogy szerinted nem talál "egyéb objektív okot"...
Naív gondolat. Éltem már meg olyan kérdést, hogy xy nem szimpatikus, holnaptól ne jöjjön, mondja meg a munkajogász, hogy ezt hogyan lehet megoldani... És kiemelném, hogy ez nem egy nembejelentős magyar vállalkozó volt.
Tényleg elhiszed, hogy nem viszik véghez a csökkentést, ha akarják???
Azért ne essünk már tévedésbe. Az adókedvezményt nem a munkáltatód adja, az adóhivataltól igényled vissza, a munkáltatónak ahhoz semmi köze, nem ő ad több bért, vagy plusz juttatást a gyerekeseknek. A többiben egyébként egyet értek.
Ht persze,hogy nem,de ott eltem,es sokat gondolkodtam,a 'szocialis segitsegeken a semmit tevoknek'
Igazad van az uzlet anelkul is viragzik.....es fog is..
"
Az átlagszülő is igénybe tudja venni, már lehetőség van arra is, hogy megosztva vegyék igénybe.
Mi az, hogy nem teljes mértékben??'
Nagyon egyszerű, elég sok eset fordul elő. Például: anyuka gyesen van, férjnél meg úgy alakult menet közben, hogy nagyon keveset keres, tehát nem tudja érvényesíteni a lehetséges összeget. (ezt konkrétan láttam, de mást is el tudok képzelni.)