Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolát váltani. Hogyan?
Létrehozva: 2015. március 31. 09:36
Kedves fórumozók, ha már valakinek van tapasztalata az iskola váltással, kérem legyen segítségemre. Általános iskolás alsós a gyermekem, jól tanul, 4-5, tavaly jeles volt. Nem írnék okot, hogy miért,(Nem családi okok) de más városba vinném át. Mennyire nehéz beilleszkedni egy új környezetbe. 10- 11 éves gyerek tud- e közlekedni egyedül. Hogyan éli meg a gyerek? Évek óta vívódok.Talán rosszabb lesz?
Szia!Én csak azt szeretném kérdezni hogy az utolsó két hónapban is lehet e váltani sulit? Tudsz erről információt? Ha igen,megköszönném.
Kedves fórumozók!
Azt szeretném megkérdezni tőletek,hogy lehet év közben iskolát váltani az utolsó két hónapban?h Ha igen akor mi a módja,ugyanis kislányommal nem bírjuk idegekkel ahogy mostani sulijában viselkednek vele.😓 Válaszotokat előre is köszönöm! Egy elkeseredett anyuka.
Ugye, ezek a tunetek nem a gyerkodnek vannak?
(Nem mondom, hogy az jobb, ha neked, ...csak ha a gyerek menne igy suliba, akkor egy percig nem gondolkodnek, hogy kivegyem, meg akkor is, ha otthonoktatas lenne az egyeduli alternativa...)
Egyebkent megertelek: szamomra nagyon fontos az iskola, mint kozosseg, szoval en nem tudnam ugy elni az eletemet, hogy "teszek ra", milyen a tobbi szulo, elem a magam kis eletet. Bar nem ezert mentunk alternativ iskolaba, megis egy fantasztikus plusz szamomra, hogy tobbe-kevesbe hasonlo mentalitasu es szinvonalu a csaladok tobbsege, es ha vannak is kulonbsegek, a gyerekeink testi-lelki-szellemi joleteert igazi osszefogas van kozottunk. Nemcsak egymast es egymas gyerekeit tamogatjuk, de pl a tanarokat is ugyanugy, soha nem "ellenfelekkent" allunk egymassal szemben.
Ebbol a szuloi mentalitasbol, osszefogni tudasbol, kompromisszumkeszsegbol nemcsak hatalmas mertekben profitalnak a gyerekeink, de eletre szolo utravalo is nekik.
Köszönöm mindenki hozzászólását. Év közben biztos nem váltok. Lesz valahogy.
Senki ne gondolja, hogy a színvonalas tanítás mindent felülír. Reggelente magas vérnyomással, stresszel, hasmenéssel indulni az iskolába nem kellemes.
Nem tartok kapcsolatot szinte senkivel, de vannak alkalmak mikor a szülőknek néha beszélni is kellene, (szülői értekezlet, kirándulás, tábor, )Lehetetlen bármit értelmes, kulturált módon elintézni.
Ha azt kérdeznéd, hogy a szülők közötti marakodás, rivalizálás (amiből szerinted csak néha érzékel valamit a gyerek) miatt elvinném-e a gyerekemet olyan helyre, ahol még napi plusz 1 óráját elveszi az utazás is (például reggel az alvásidőből), egyáltalán, hogy az egész iskolaváltás vagy maradás milyen üzenetet közvetít a gyerek felé (pro és kontra) arra tudnék válaszolni.
Hogy a TE gyereked mennyire tud önállóan közlekedni, beilleszkedni, barátkozni, egyáltalán szeretne-e menni, azt kár idegenektől kérdezni, minden gyerek más, teljesen mindegy hogy mit írunk, kinek milyen volt a gyereke 11 évesen.
Bocsi, nem neked címeztem, hanem a topiknyitónak!
Ezek szerint mégis jó, hogy leírtad a valós okot. Ha az iskola és a tanítás színvonala jó, semmiképp nem vinném el a gyerekemet ilyen dolgok miatt. Nem kötelességed más szülőkkel még csak szóba állni sem. Ha ők ilyen infantilis baromságokkal akarják rabolni a saját idejüket, ám tegyék, de egyértelműen kinyilváníthatod, hogy ez neked nem szinted, következésképp nem is vagy hajlandó benne részt venni még csak hallomás szintjén sem. Te ugyanis már felnőtt vagy, ellentétben a gyerekeddel, akinek még tényleg sokat a számít az ismerős közeg, a barátok, a megszokott tanítók, és nem utolsósorban az, hogy nem kell reggelente félórával korábban kelnie ahhoz, hogy egy vidéki iskolába járjon át, ha szakmailag a tiétek is megfelelő.
Én voltam az, aki először javasolta az iskolaváltást minden lelkifurdalás nélkül, ha az lett volna a helyzet, amit először gondoltam, hogy a színvonal okoz hátrányt. A szülők gyerekes hisztijének azonban semmiképp nem a gyereken kéne lecsapódni szerintem. Tépjék egymás haját kicsinyes rágódásokon, ha nekik ez okoz szellemi változatosságot silány kis életükben, de engem tutira nem bírnának belevonni, beleröhögnék a fejükbe és továbbsétálnék.
Én nagyon sok emberrel dolgozom együtt, ennyi emberből óhatatlanul adódik egy-két olyan, aki a saját nyomorát akarja kiélni másokon. Ha ilyeneket magamra vennék, már a diliházból írogatnék, nem az otthonomból. Meg kell tanulni kivonni magad a negatív emberek hatása alól, pláne attól, hogy egyáltalán meghallgasd a véleményüket, nemhogy még a szívedre is vedd. Úgy tűnik, ez a te leckéd lesz, nem pedig a gyerekedé.
NEm akarlak elkeseríteni, de mi a garancia arra, hogy ilyesmi nem fog előfordulni a másik-harmadik-negyedik iskolában is...????
Ha amúgy jól érzi magát a gyerek, lehet, rosszabbat teszel vele, ha máshová viszed.
Amikor a gyerekeim iskolát váltottak (a fiam a felsőt kezdte új suliban, a lányom harmadik félévkor ment át az újba), mindketten tudták az okát, hogy miért váltunk és igazából ők nem akartak maradni, ők érezték, hogy ez nekik nem jó. Magam miatt nem váltottam volna. Ekkor már mindketten stabilan közlekedtek egyedül, az előző iskolájukba egyedül jártak. Nem okozott nekik gondot, hogy busszal kell menni, bár addig gyalog jártak a suliba. Én is azt mondanám, hogy ha csak te akarsz váltani, akkor először tanítsd önállóságra a gyereket. Járjon egyedül a jelenlegi suliba, szokja meg, hogy időnként döntéseket kell hoznia. Nem tartalak önzőnek, de a gyereked érdekeit is tartsd szem előtt, az pedig a fokozatosság.
Mi valtottunk iskolat, de igazabol azert nem irtam rola, mert annyira mas felallas volt (kulfold, 5 eves gyerek, stb), egyebkent mindket iranyba tudok peldat mondani (menni/maradni) konkretan a mi eletunkbol.
Az elso -amikor valtottunk- egyertelmuen jo dontes volt, csak pozitiv hozadeka volt gyereknek/szulonek is, max annyi rossz szajiz maradt meg bennunk, miert is nem leptuk meg hamarabb.
A masodik eset kicsit hasonlitott a tietekre annyiban, hogy hosszasan vivodtam, vivodtunk mi szulok a helyzeten, valtsunk-e vagy nem (ez nalunk koltozessel jart volna), a gyerek fele ezt nem kommunikaltuk, tole nem jottek olyan iranyu jelek, hogy tarthatatlan lenne a helyzet vagy kikivankozna onnan. Erre irtam a korabb hsz-omban, hogy erzekeny terulet, vajon mennyire a szulo problemaja, es mennyire a gyereke.
Utolag a masodik dontesunk is jonak bizonyult, marmint hogy akkor nem mozdultunk, es evek tavlatabol visszanezve, egy fontos tanulasi folyamat volt a gyerekunknek is az a szituacio. Azota pedig csupa jo dolog tortent korulotte, szocialisan es egyeb vontakozasokban is, es ami nem mellekes, hogy egy toretlen altalanos iskolas 8 eve lehet igy.
Egyebkent a 8 ev alatt az osztalyaba tobbszor is jottek uj gyerekek, oket elnezve sem lehet altalanositani: van, akik maradtak, es konnyebben vagy nehezebben (alkatuktol is fuggoen) beilleszkedtek, de vannak, akik azota mar tovabb is leptek, mert sajnos nem sikerult a valtas.
Nehez lenne egyertelmu konzekvenciakat levonni.
Szia. Az én lányom 5. Osztály félévkor váltott iskolát, nem körzetesbe irattam. Egyszerűen bementem a kiválasztott iskolába, elmondtam az ig. helyettesnek az iskolaváltás indokait. Ő elfogadta és fölvette a lányom. Csütörtökön voltam az új suliba hétfőn már kezdett ott a lányom. Ez tavaly volt. Most 6. év végén ismét sulit vált csak most Pestre fog menni koleszba 7. osztályba. Közlekedésről nem írok mert a lányom 2. osztályos kora óta egyedül tömegközlekedik. Tehát az nem gond neki. Ha megért benned az iskola váltás ne habozz. A gyerekek alkalmazkodók.
Köszönöm azoknak akik írtak. Leginkább azoknak a véleményére vagy tanácsára lettem volna kíváncsi akik már váltottak iskolát,hogy élte meg a gyerek szülő. Később is megtették volna. Jól vagy rosszul döntöttek a váltással?
Nem akartam megosztani a gondjaim itt, nem titok, de nem akarok beszélni róla. (Nagy vonalakban:Nem kisebbségi problémám van.!!!!!! Már az óvodában is volt gond. Pl. miért ilyen olcsó v. drága ajándékot vettek a csoportpénzből az óvónéniknek. Vérre menő viták, anyázások lettek belőle. Az iskola választásból is veszekedés lett. Ki hova, melyik suliba, miért és miért nem a másikba. Veszekedések, örök harag.Egy iskolába ment csoport nagy része, a viták veszekedések tovább folytatódnak. Kinek a gyerekével kivételeznek, miért kap beírást az én gyerekem stb... Ármánykodás,állandó veszekedés a szülők egymással a tanítókkal. kb ennyi. Önző vagyok egyesek szerint mert kiszakítom a gyerekem egy ismerős környezetből. Önző vagyok mert én nem szeretném stresszesen, gyomorgörccsel, indítani a napjaim. Biztos mindenhol vannak konfliktusok, de nem így intézik el. Jártam én is iskolába bár már régen,kisfaluban az általánost, nagyvárosban a középsulit, de az ittenihez hasonlót nem tapasztaltam, sem nem hallottam soha)
A kérdésem még mindig az, hogy az aki váltott már sulit, miként élték meg. Sikerült e jól választani?
Én is ilyesmit sejtek a dolog mögött - de miért olyan nagy "titok" ez, hogy nem lehet leírni...????
En arra probaltam reagalni, hogy egy ismeretlen helyzetektol tarto, bepanikolo kisgyereknel nem szerencses egyszerre valtani iskolat (sot masik varosban levo iskolat, ahol talan helyismerete sincs!), illetve elvarni tole, hogy mindezzel egyutt plusz elkezdjen egyedul kozlekedni is, ami ugyancsak teljesen uj neki.
Szoval mindenkepp arra torekednek, ha mindenkepp valtas lesz belole, hogy az elso idoszakban, amig a gyerek megszokja az uj szitut, legalabb kozlekednie ne egyedul kelljen, hanem egyik szulo, nagyszulo?, valaki? elkiserje. Az eletkorabol adodoan ez valoszinuleg nem lesz egy nagyon hosszu ido.
De semmikepp nem tennem ki a gyereket annak, hogy mindket akadalyt egyedul es egyszerre kelljen ugornia.
(Amirol te irsz, szerintem egy kicsit mas helyzet.)
A gyerekem sulijába sokan járnak úgy vidékről, ahol csak borzasztó általános iskolák vannak, hogy ott a faluban felrakják őket a szülők a reggeli buszra, a sulinál meg leszállnak. Igaz, ennek a sulinak a közelében van olyan buszmegálló, ahol vidéki buszok állnak meg, és mindössze pár métert kell már sétálni az iskola kapujáig onnan. Ugyanez a szitu hazafelé is. Általában egyébként többen is vannak ugyanonnan, de ha már ketten, az is elég. Mobiltelefon a gyereknek, hogy szóljon haza, ha reggel rendben beért, utána elrakja kikapcsolva, hazafelé indulva pedig újra bekapcsolja. Ez biztonságérzetet ad a szülőnek. Hazafelé is várhatja már a helyi buszmegállóban, főleg, ha már sötét van télen, amikor hazaér a gyerek. Ahonnan meg nem jó a buszközlekedés, kocsival hordják be őket, van úgy, hogy egy szülő több gyereket is ugyanabból a faluból, legalább megosztoznak a benzinköltségen is.
A mostani kilencedikeseim közül egészen konkrétan van olyan, aki nem tud olvasni. Egyáltalán. Kérdeztem is tőle, hogyan kaphatott alsós bizonyítványt. Isten bizony nem értem, hogy negyedikből hogy engedhetik tovább felsőbe az olyan gyereket, aki nem tud olvasni. Alapvető magyar szavakat nem ért, ha magyarázok, látszik az üres tekintetéből, hogy minden második szavamat nem tudja értelmezni. Nyilvánvalóan meg fog bukni az összes tantárgyból, amiből értő olvasás vagy magyarázat megértése útján kell tanulni, de valahogy eljutott oda, hogy általános iskolai bizonyítványt adtak neki. Azt válaszolta egyébként, hogy egyszer sem bukott meg általánosban, mert aranyos, csöndes kislány, aztán szerinte fel sem tűnt a tanároknak a többi horror gyerek mellett, hogy nem tud olvasni, adták neki a kettest, és nem vele foglalkoztak, hanem a szép számú bajkeverővel... mert mondanom se kell, ő is egy ilyen suliból jött... hát no comment... Egy "gyűjtő" suliba pedig a nulla pontos felvételivel is be lehet kerülni, hiszen valahova fel kell venni minden egyes gyereket, hiszen tanköteles 16éves koráig. És ha továbbengedik általánosból, akkor eljut középiskolába írástudatlanul...
Én simán el tudom képzelni a probléma okát, ugyanis számtalan ilyen helyzetről tudok a környezetemben. Ti nem? A mi városunk mellett is vannak olyan egyiskolás falvak, kisvárosok, ahol már olyan szinten lezüllött a gyerekanyag, hogy csak a leghátrányosabb helyzetűek hagyják ott a gyereküket, a többiek inkább behordják a városba. És nem azzal van a baj, hogy nem ízlene nekik az integráció vagy hogy a gyerek nem fogadná el a másságot, mert elfogadja. DE: amíg a városi, erős iskolában a harmadikos gyerekek már írásban végzik az alapműveleteket ezres számkörben, abban az iskolában a gyerekek még a kezükön számolnak a tízes skálán belül. És hiába haladna velük a tanító gyorsabban, ha egyszer nem fog fel az agyuk többet és a tempón se gyorsíthat, mert akkor a maradék figyelem is elveszne, irányíthatatlanná válna az osztály, mivel úgy érezné a többség, már régen nem érti, rosszalkodna helyette. El lehet képzelni: ha ott van köztük egy értelmesebb gyerek, aki nem annyira hátrányos családból származik, akivel foglalkoztak már pici korában is, akinek van szókincse és nem kell neki elmagyarázni alapvető szavak jelentését, hogy egyáltalán neki tudjon állni megoldani egy feladatot, az - ha birka türelme van - beáll a sorba, alkalmazkodik, csendesen elunatkozik, de ha felsőben bekerül egy nívósabb suliba, pislog majd, mint a lukinyúl, úgy le lesz maradva a többiekhez képest. Mind tudásban, mind tempóban. Olyan tanárokat is ismerek, akik ilyen általánosban tanítanak: az egyikük azt mesélte, hogy van az osztályban 16 éves negyedikes fiú is... de még mindig nem tud rendesen írni-olvasni. Az ő sulijukban pont nincs erőszak, zaklatás, de egy másik helyen dolgozó kollégámtól azt hallom, hogy ott még az sem szokatlan.
A lányom sulijába is sokan hordják be olyanok a gyereküket kocsival, akik amúgy abban a helységben laknak, ahol a fenti iskolák vannak, de inkább vállalják a napi utazást benzinestül, időstül, mint hogy ilyen helyen butuljon el a gyerekük a környezet hatására. Sok tanyasi gyerek jár viszont ezekbe a falusi iskolákba, és nekik meg ez a tempó is sok néha. Az ő igényük, hogy írni-olvasni megtanuljanak. Nyilván, ha középsuliba készül valaki, akkor ennyi nem elég neki. Viszont elsőtől nem lett volna szabad beíratni jó képességű gyereket ilyen suliba.
Ha ez a helyzet nálatok is, amit felvázoltam, válts nyugodtan! Ne várd meg szerintem, amíg éveket kell bepótolni, így is lesz már mit...
Az alapjan, amit itt irtal, szerintem huzos lenne a gyereknek egyszerre szembesulni az iskolavaltas es az egyedul utazgatas stresszevel. En a fokozatos terheles hive vagyok, szoval igy kettonek tuti nem tennem ki a gyerekemet.
Masik pedig, nagyon elgondolkodtato, hogy igazabol szamodra komolyabb a problema az iskolaval, mint a gyereknek. Legalabbis igy veszem ki a szavaidbol. Ezzel nagyon vigyaznek, voltam is hasonlo cipoben, es meg kell mondjam, ingovanyos terulet. Ha a gyerek magatol nem mozdulna, en semmikepp nem probalnam belebeszelni ezt.
Az egészben a meghatározó amit te is és én is írtunk, hogy milyen maga a gyerek. Szerintem tényleg lényegtelen, hogy miért vált. Ráadásul maga a topic indítója is írta, hogy nem szeretne részleteket megosztani. Annyi azért kiderült, hogy elsősorban a szülőnek nem felel meg a mostani helyzet és úgy látja, a gyerek is szenvedni fogja esetleg a későbbiekben. Egy idegennek - mint mi vagyunk fórumozók - ennyi legyen elég.
Persze ez csak az én véleményem, nem jelenti azt hogy feltétlen egyet kell vele érteni. Te másképp látod - semmi gond. Te is elmondtad a véleményed, mások is, én is - a szülő pedig majd megpróbál következtetéseket levonni.
Nem lesz könnyű dolga, reméljük a gyerek szempontjából megfelelő döntést tud hozni.
(azért az orvosos hasonlat nem igazán ugyanez a cipő...
)
Szerintem meg IGEN.
Mert marhára nem mindegy, hogy
- milyen az a gyerek (részben leírta, hogy önállótlan...)
- milyen az osztályközössége (ami miatt esetleg menekülne)
- totál idegenként honnan tudná bárki, hogy "egy alsós" gyerek miként reagál. Hiszen minden gyerek más és más.....
És még tudnám folytatni...
Elmész az orvoshoz, hogy nem mondod el a tüneteket - csak annyit, hogy beteg vagy.
Szerinted tud diagnózist mondani?
A kérdés csupán annyi, hogy "Mennyire nehéz beilleszkedni egy új környezetbe. 10- 11 éves gyerek tud- e közlekedni egyedül. Hogyan éli meg a gyerek? Évek óta vívódok.Talán rosszabb lesz? "
Ehhez a miért nem mérvadó.
Már bocs hogy belevau
A ködös infók alapján kb annyit lehet írni, hogy ha a gyerek nem érzi rossznak a légkört, csak te (a szülők), akkor nem kéne váltani.
Amúgy szerintem egy egészséges 10-11 évest már nem kell mindenhova kocsival vinni, el lehet kezdeni vele az önállósodást a közlekedésben. Sétálhat is biztonságos szakaszon, pár buszmegállót szintén mehet.
Bocsáss meg, de konkrétumok nélkül baromi nehéz tanácsot adni... Legalább vázlatosan próbáld megvilágítani a probléma mibenlétét...
Ez így kb. olyan, mint süteményt sütni olyan recept alapján, aminél a mennyiségek mellett nincsenek megadva a hozzávalók.
Első után váltottunk iskolát (költözés miatt). Nyitottak voltak a tanárok és a gyerekek is, ennek ellenére mégis voltak zökkenők a beilleszkedéssel. Kezdjük ott, hogy egészen más könyvekből tanultak, mások voltak a szokások, a követelmények,... Vissza is esett az eredménye a tanulásban, mostanra talán már felvette az itteni ritmust és szokásokat, de az első hónapok nehezek voltak. Az osztályba viszonylag könnyen beilleszkedett, de konfliktushelyzetekben még a mai napig előjön, hogy ő új ott, inkább a régiekre hallgatnak, azoknak adnak igazat.
Sok múlik a gyerekeken, az érkezőn és az összeszokott "befogadó" osztályon is. Nem lehet jóslásokra és mások tapasztalataira hagyatkozni.
Arra is gondoltam már, hogy kis osztálylétszámú, falusi kis iskolába íratnám. Több odafigyelés a tanár részéről, de az is 20 perces utazás busszal, szóval nehéz őrlődöm.
Sajnos nem az első nehézség. Több éve húzódó problémák vannak, már az óvodában kezdődtek. Sem a szülők, sem a pedagógusok nem tudják és nem akarják kulturáltan kezelni, megoldani a helyzetet. (Semmi konkrétat nem írok. ) A gyerekek kevésbé érzik a rossz légkört, nem az én gyermekem a probléma kulcsa. De már belefáradtam az egészbe. A helyzet napról napra rosszabb.
Nem kell indokolnod a váltást, a kérdés az, hogy a másik iskola átveszi-e.
Elutasíthatja a másik iskola, átvenni csak a körzetes gyerekeket kell.
Lehet, hogy te rettenetesnek tartod a légkört (nem tudom miért), de a gyereked nem biztos, hogy annak érzi. Nem tartom helyesnek, ha az első nehézségnél megfutamodunk.
Fenntartom a véleményem, megvárnám ameddig befejezi az alsó tagozatot és felsőben váltanék.
Köszönöm a segítő hozzászólásokat.
Mi nem költözünk másik városba, a lakhely marad. csak az iskolát váltanám. Úgy érzem, hogy váltani kell. A légkör nekem rettenetes, a gyermek, csak néha érzékeli, hogy nincs minden rendben. Beszéltünk már arról mi lenne ha tovább lépnék, egyszer hallani sem akar róla, máskor meg azt mondja jó lenne. Nyitott személyiségű, több iskolán kívüli sport és egyéb foglalkozásra jár, jól kijön ismeretlenebb gyerekekkel is, barátságos. Másrészt elég zárkózott mi hozzuk visszük az iskolába, és minden hová, nem önálló, nem közlekedett még egyedül, pánikba esik ha váratlan, ismeretlen helyzetbe kerül.
Kérdés: Kell e indokolni az iskola váltást, milyen teendők vannak? Elutasíthatják e a felvételt a másik helyen?. Érdemes lehet megnézni több iskolát?
Másik városba íratnám, kb 30 perces utazás lenne, egy ídő után már egyedül menne.
Gyerekfüggő. Sok minden befolyásolja, leginkább a gyerek tűrőképessége. Ha egyébként minden egyéb rendben van körülötte és viszonylag nyitott, alkalmazkodó típus, akkor talán nem lenne nehéz számára, de ha zárkózottabb, változásokat nehezebben toleráló, akkor esetleg lehet számítani gondokra, talán úgy is hogy majd később jelentkezhet valamilyen formában.
A közlekedéssel én is úgy lennék, hogy ennyi idős gyereket csak nagyon ismerős helyen engednék egyedül és nem túl messzire (de én alapból gyáva nyúl vagyok és tyúkanyó-típus).
Beszéltél már a gyerekkel a változtatás lehetőségéről?
Milyen messze van az a másik város? Mennyit kell utazni? Ha csak egy busz és 6-8 megálló, akkor semmi gond, a gyerek megtanulja pillanatok alatt, hogyan tud odajutni. De (pláne egy nagyvárosban) nem engedném, hogy átszálljon. Az, hogy hogyan viseli az új környezetet, egyén függő. A fiam simán beilleszkedett az új osztályba, a lányom nagyon megsínylette és utálta az utolsó pillanatig. Az iskola mindkettőjük esetében bevált, a tanárokat imádták. Utólag azt mondjuk, mindkét gyerekem esetében megérte a váltás, de mindketten másként élték meg.
Ti is költöznétek, vagy csak az iskola lenne másik városban?
Ha nem költöztök, én megvárnám ameddig felsős lesz.