Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szoptass, ha hagyja?!
Létrehozva: 2014. augusztus 13. 09:27
Még a csapból is az folyik, hogy az anyuka szoptassa legalább1éves koráig a gyerekét. Minden magazin azt írja, az elején kicsit nehézkes, mert fáj a bimbó, meg be kell állnia a kereslet-kínálatnak, de utána remek felemelő érzés a szoptatás.
Persze, amennyiben akar cicizni a gyereked.
De ha nem?!
Kislányom 3hónapos kora óta küzdünk, heti 1-2nap biztos megy a cirkusz.
Ő nem kér enni. 4-5órája nem evett, de ő bizony nem éhes. Rárakom cicire, szív 5-6-ot, és köszöni ő menne játszani, kúszni, mászni. Vagy kivárja az 1percet mire megindul rendesen a tej, kiszívja ami ömlik, és már folyik is ki a kezeim közül, neki fontosabb dolga van.
Hiába szoptatom mindig ugyanabban az időpontban, teljes csendben, nyugalomban félsötétben ugyanott. Este persze ordít, hogy ő tejet akar, de ha nem eszik napközben rendesen, estére kevesebb a tej ugye. Napokig egyre kevesebbet eszik, utána meg hozzácsökken a tej is, akkor nem győzöm szaporítani.
És nem vagyok egyedül ezzel a gonddal!
És az nem működik hogy akkor okés, most 4órán át megint nem kap enni és majd motiváltabban eszik, mert 4óra múlva is csak annyit fog enni, hogy épp éhen ne halljon! Persze, legalább 5x egyen a gyerek egy nap-így hogy?
Itt a fórumon összekovácsolódott 20fős társaság, akik februárban szültünk, abból még 10-en szoptatunk, abból 7en küzdünk a gyerekkel! (mind lányos anyák)
Nem esznek rendesen, nem gyapodnak mert nem szívják ki a zsíros tejrészt, fenyeget sokakat az orvos tápszerrel, mert nem hízik a baba, közben
VAN TEJ DE NEM ESZI!
Ezekről miért nem írnak a női magazinok, erről miért nem cikkeznek sehol?
Hogy hiába van tejed, ha a gyerek nem ér rá enni?
Hogy szoptatod ha ő nem hajlandó megdolgozni a tejért?
Hogy a 7 anyából 4 azt csinálja már, hogy kifeji a tejet, és úgy adja oda a gyereknek üvegből-ami egyébként tripla meló, mert sterilizálod a fejőt, mosod az üveget, fejed a tejet, melegíted a tejet, eteted a gyereket, ahelyett hogy csak cicire raknád, és ugyanúgy a gyerekhez/fejőhöz vagy kötve 4óránknét, és még kimozdulni se tudsz vele rendesen?!
Rengetegen azért térnek át 3-4hós korában a tápszerre, mert azt hiszik nincs elég tejük vagy nem jó a tejük, mert nem akar cicizni a gyerek rendesen és nem hízik, közben van tej, csak lusták a babák kiszívni!
Hiába kérdezel dokit, védőnőt, LLL tanácsadót, marha nehéz etetni a gyereket, aki nem ér rá enni! És ez nem átmeneti szopisztrájk, sokunknak hónapok óta tart! Gyakorlatilag csak félálomban altatás előtt, meg éjjel eszik rendesen, akkor üríti ki a ciciket kepesztés nélkül, de azt meg nem lehet hogy folyton úgy szervezz mindent hogy a hullaálmos gyereket tudd etetni.
Igen, mostmár 6hónapos, lehet kezdeni a hozzátáplálást. De ugye mennyivel izgalmasabb asztalnál ülve pohárkából kanállal enni a változatos ízeket , miközben berregsz, mint cicizni és közben anya mellkasát nézni? Ettől se lett könnyebb semmi...
Nagyon nehéz kitartani, és folyton inni a söröket, szaporítani hogy ne apadjon érdeklődés hiányában; számolgatni, hogy mikor-hogy etesd hogy kellően fáradt legyen, hogy egyen, vagy rimánkodsz, hogy legyen éppen kedve enni...
Igazából csak annyi célom lenne ezzel az írással, hogy tudják az anyukák, akik itt tartanak, vagy később ide jutnak, hogy bár ezekről a szenvedésekről nem írnak túl sok helyen, mégis sokan küzdünk...Nehéz kitartani, de szokták mondani, az anyatejnek minden cseppje arany...És ha van tej, miért ne szoptassunk? Még akkor is, ha nem olvasni a gondunkról...
Persze, amennyiben akar cicizni a gyereked.
De ha nem?!
Kislányom 3hónapos kora óta küzdünk, heti 1-2nap biztos megy a cirkusz.
Ő nem kér enni. 4-5órája nem evett, de ő bizony nem éhes. Rárakom cicire, szív 5-6-ot, és köszöni ő menne játszani, kúszni, mászni. Vagy kivárja az 1percet mire megindul rendesen a tej, kiszívja ami ömlik, és már folyik is ki a kezeim közül, neki fontosabb dolga van.
Hiába szoptatom mindig ugyanabban az időpontban, teljes csendben, nyugalomban félsötétben ugyanott. Este persze ordít, hogy ő tejet akar, de ha nem eszik napközben rendesen, estére kevesebb a tej ugye. Napokig egyre kevesebbet eszik, utána meg hozzácsökken a tej is, akkor nem győzöm szaporítani.
És nem vagyok egyedül ezzel a gonddal!
És az nem működik hogy akkor okés, most 4órán át megint nem kap enni és majd motiváltabban eszik, mert 4óra múlva is csak annyit fog enni, hogy épp éhen ne halljon! Persze, legalább 5x egyen a gyerek egy nap-így hogy?
Itt a fórumon összekovácsolódott 20fős társaság, akik februárban szültünk, abból még 10-en szoptatunk, abból 7en küzdünk a gyerekkel! (mind lányos anyák)
Nem esznek rendesen, nem gyapodnak mert nem szívják ki a zsíros tejrészt, fenyeget sokakat az orvos tápszerrel, mert nem hízik a baba, közben
VAN TEJ DE NEM ESZI!
Ezekről miért nem írnak a női magazinok, erről miért nem cikkeznek sehol?
Hogy hiába van tejed, ha a gyerek nem ér rá enni?
Hogy szoptatod ha ő nem hajlandó megdolgozni a tejért?
Hogy a 7 anyából 4 azt csinálja már, hogy kifeji a tejet, és úgy adja oda a gyereknek üvegből-ami egyébként tripla meló, mert sterilizálod a fejőt, mosod az üveget, fejed a tejet, melegíted a tejet, eteted a gyereket, ahelyett hogy csak cicire raknád, és ugyanúgy a gyerekhez/fejőhöz vagy kötve 4óránknét, és még kimozdulni se tudsz vele rendesen?!
Rengetegen azért térnek át 3-4hós korában a tápszerre, mert azt hiszik nincs elég tejük vagy nem jó a tejük, mert nem akar cicizni a gyerek rendesen és nem hízik, közben van tej, csak lusták a babák kiszívni!
Hiába kérdezel dokit, védőnőt, LLL tanácsadót, marha nehéz etetni a gyereket, aki nem ér rá enni! És ez nem átmeneti szopisztrájk, sokunknak hónapok óta tart! Gyakorlatilag csak félálomban altatás előtt, meg éjjel eszik rendesen, akkor üríti ki a ciciket kepesztés nélkül, de azt meg nem lehet hogy folyton úgy szervezz mindent hogy a hullaálmos gyereket tudd etetni.
Igen, mostmár 6hónapos, lehet kezdeni a hozzátáplálást. De ugye mennyivel izgalmasabb asztalnál ülve pohárkából kanállal enni a változatos ízeket , miközben berregsz, mint cicizni és közben anya mellkasát nézni? Ettől se lett könnyebb semmi...
Nagyon nehéz kitartani, és folyton inni a söröket, szaporítani hogy ne apadjon érdeklődés hiányában; számolgatni, hogy mikor-hogy etesd hogy kellően fáradt legyen, hogy egyen, vagy rimánkodsz, hogy legyen éppen kedve enni...
Igazából csak annyi célom lenne ezzel az írással, hogy tudják az anyukák, akik itt tartanak, vagy később ide jutnak, hogy bár ezekről a szenvedésekről nem írnak túl sok helyen, mégis sokan küzdünk...Nehéz kitartani, de szokták mondani, az anyatejnek minden cseppje arany...És ha van tej, miért ne szoptassunk? Még akkor is, ha nem olvasni a gondunkról...
Különben nem az LLL, hanem a WHO javasolja a kétévig tartó szoptatást. Az LLL csak hivatkozik rá.
Ezekért én is mindig dühös vagyok az LLL-re.
Ha valaki valamiért nem tud, vagy nem akar szoptatni, akkor is ki lehet alakítani egy stabil anya-gyerek kapcsolatot. Nekem ugyanúgy felemelő pillanatok voltak, mikor az ölemben cumisüvegből etettem a gyermekemet, mint mikor még szoptattam. Ha szeretet, elfogadás van, akkor a kötődés szempontjából totálisan mindegy, hogy a ciciből kapja a tejet, vagy egy cumisüvegből. Én cumisüvegezéskor is sokáig még az ölemben etettem a fiamat, hogy a meghittség, a test közeliség, a cirógatás megmaradjon. És a fiammal imádjuk egymást, semmiféle törést nem jelentett az, hogy egy idő után nem szoptattam, hanem cumisüvegből tápszereztem.
És ezért vagyok én nagyon dühös, mert elhintik a kismamákban ezt a "csak akkor vagy jó anya, ha legalább 1 éves korig szoptatsz, mert csak ettől lesz stabil az anya-gyerek kapcsolat és így lesz egészségesebb a gyermeked" dumát, szegény kismama meg elkezd stresszelni, hogy így is legyen, mert ha nem, akkor ő már eleve szaranya...
Ez az, amit el kell engedni a kismamáknak! Ha egészséges a kisbaba, akkor a szeretet a legfontosabb, öszöntből és a baba valós igénye alapján jön majd, hogy meddig és hogyan etesse, és hogyan gondozza a babát.
A másik, amit állítanak, hogy az anyatej immunitást ad. Erre jó ellenpélda vagyok én és a testvérem. Én sokáig szoptam, mégis gyakran betegeskedtem. A testvérem tápszeres volt, mégis egészséges típus.
Fél éves korukig csak anyatejet kaptak.
Se cumi, se cumisüveg, se pohár, se egy korty víz, se egy korty tea, semmi. Csak anyatej, ciciből. (volt aki megkérdezte - 2007 nyara volt, mikor a kisebbik gyerekem született, melegrekordok dőltek meg - hogy nem hal-e szomjan, a pár hetes kisbabám, tea nélkül?
DE az írásodat olvasva én azt mondom, megtettél már mindent és elég volt.
Az én gyerekeim nagyon nyugodtak voltak, kövérek és igazi haspókok. Nagy súllyal született, falánk fiúk. Ezek rácuppantak a mellemre, mint egy kengurubébi és fél évig le sem jöttek róla. A cicim és én anya voltunk a minden.
Ha nem választom el őket, még mindig szopnának.
Vannak ilyen izgága kis manók, mint a te kicsid. Szerintem megtettél mindent, amit lehet. Ne görcsölj ezen többet. Ha cicit kér a kis felfedező, adj neki, de nem kell eröltetni, csak kikészülsz és tönkreteszi ezt a gyönyörű időszakot a felesleges idegeskedés.
Fejd le a felesleget és tedd bele a főzelékbe.
Nekem egyébként sokat segített az LLL tanácsadó az első gyereknél. A helyi klinikán volt neonatológus.
meg az is a baj hogy vannak jó napjai, amikor szépen ügyesesn szopizikk, meg hajnalban is egy szó nélkül , reggel is mikor rengeteg van, de ahogy haladunk a napban, úgy izgágább...
meg azt is tudom hogy már jó súlyban van, 3,5hónaposan duplázta a 3,5kilós születési súlyát, tehát az elején havi1kilót hízott, aztán törvényszerű hogy belassul ha már mozog, mászik forog ül, csak rossz látni hogy régen 180akat bevágott, most meg 100után mászik el...
Miután az első lányomnak iszonyú sok tejem volt, így adódott, hogy lefagyasztom, majd jó lesz valamire. De hát ugye ő cumiból semmit sem, még anyatejet sem. Így amikor elkezdtem főzőcskézni neki, akkor nem mindenféle egyéb tápszereket, hanem ezt az anyatejet használtam fel.
A másik lányom meg lusta dög volt a szoptatáskor, meg hát annyi minden egyéb érdekes dolog van az életben mint az evés..., így már evidens volt, hogy a kifejt tejet felhasználom nála is.
Persze, alkoholmentes.
aztan megvettem a bebietelt es keves kivetellel mindet szerette.
magadtol gondoltal ra vagy tanacsolta valaki?
Én különben haragszom az LLL-re és társaira, mert csak lelkifurdalást okoznak a kismamáknak azzal, hogy nyomatják, hogy állandóan és sokáig szoptass, különben ezer testi és lelki baja lesz annak a gyereknek. Most, hogy már egy ideje csak rendes kaját+tápot eszik a gyerek, látom, mennyire káros ez a hozzáállás.
Egyik védőnő mondta nekem, hogy az evésnek mindig örömteli tevékenységnek kell lennie. Ebben szerintem igaza volt és én sem erőltettem, mert szerintem az a kisebbik baj, ha nem sziopizik "rendesen"., mintha nem eszik majd rendes kaját, mert megutálja magát az evést.
De mégis mit mondanak?
lefagyasztottam és azzal főztem nekik az ételt, így mégis hozzájutott az
anyatejhez, még ha kicsit másként is."
Tök jó ötlet. Tesóm csinálta ezt, amikor már nem volt sok teje, a gyerek meg nem volt hajlandó sokat bíeblődni.
Szia!
Ezen annyira felesleges kattogni.
Az én fiam is hasonló "jelenség". Egy idő után minden jobban érdekelte, mint a kaja, az étkezések most 7 évesen is inkább muszáj dolgok nála, mint élvezet, 6 hósan is fordult ki a kezemből, ha szoptatni szerettem volna (tejem rengeteg volt), most is 5 perc után már rég mást csinálna, mert az a más sokkal érdekesebb, mint az ebéd.
A megoldás: hozzátáplálás+tápszer, és amikor igényli, akkor szoptatás. Én ezt 3-4 hónaposan elkezdtem már (az elején persze csak kóstoltatás volt, majd először a tízórait, majd uzsonnát váltottam ki - pépes gyümölcsök, utána megszoptatni, a szopi a végén már el is maradhat, ha nem igényli), reggelente pedig tápszert adtam neki cumisüvegből (abból sokkal könnyebben, gyorsabban megitta, így utána nekiállhatott felfedezni a világot). Utoljára az esti szopit hagytuk el kb. 10,5 hónaposan (bár tejem még mindig sok volt, de az esti szopi ordítozás már nekem is betett, így akkor is tápit kapott, amit gyorsan betermelt, és már alhatott is). Tejem még nekem is sokáig volt, de úgy gondoltam, nem erőltetem csak azért, mert mindenhol ezt sulykoljánk belénk kismamákba, az ő igénye volt a lényeg (szerintem pl. ez az igazi igény szerinti "etetés").
Szóval szerintem is felesleges ezen stresszelni! Nekem is volt rengeteg tejem, mikor tápizni kezdtem, de tudtam, hogy ha azt az időt sem bírja kivárni, míg a ciciből kis erőfeszítés árán megkapja az adagját, mert már rögtön menne mindenfele, akkor tök fölösleges arra "kényszeríteni", hogy akkor csakazértis cicizzünk, mert ezt ajánlja a Kismama magazin is... :)
Tapsi
Az én kisfiam újszülött kora óta csinálja ezt, bár hozzátartozik, hogy kis súllyal született, emiatt főleg nehezebben ment neki, ráadásul a kórházban megetették cumisüvegből, és így a kezdetektől fogva nem volt hajlandó rendesen megdolgozni a kajáért, az anyatejet is csak cumisüvegből fogadta el. Kb 3 hónapig kínlódtam a fejéssel, hogy azt a pár cseppet, ami volt (mivel soha nem szopott, nem is tudott rendesen beindulni a tejem) megkaphassa üvegből, és amikor már teljesen zombi lettem az állandó fejéstől, meg a szoptatással való kínlódástól, kudarcoktól, akkor úgy döntöttem, hogy ez nem éri meg. Nem fontos annyira az anyatej, hogy a gyerekem minden étkezésnél üvöltsön, mert próbálom ráerőszakolni a szoptatást, majd utána én sírjak, amikor feladva a szájába nyomom a cumisüveget. Onnantól kezdve teljesen tápos lett, és nem tapasztaltam ennek semmilyen hátrányát. Egyáltalán nem volt beteges baba, mostanáig (2.5 éves) összesen kétszer volt beteg, az első betegsége is 1 éves kora után volt. Egyedül azt sajnálom, hogy lemaradtunk a szoptatással járó összebujós, intim pillanatokról, de azt gondolom, hogy ezt lehet kompenzálni.
Egyébként nekem is eszembejutott a másik topikod, könnyen lehet, hogy van összefüggés.
Mindenesetre elég nagy pofont ad az ilyen az ember önértékelésének, hogy még erre se vagyok jó...
A nagylányom másfél éves koráig szopott, 9 hónapos koráig csak anyatej és csak ciciből, minden mást olyan ívben köpött ki, hogy csak na. A szívbetegsége miatt lassan hízott, így az orvos tucatnyi tápszert felírt, hogy hízzon, de mind a kukában kötött ki, még csak a szájába sem volt hajlandó venni a cumit, akkor sem ha anyatej volt benne. 6 hónapos korától próbáltam ismertetni a normális kajával, de hiába. Aztán 9 hónaposan szépen elkezdte. Azon gondolkodtam, hogy ha ennyire ragaszkodik a szopáshoz, hogy fogja abbahagyni. De másfél évesen szó szerint 2 hét alatt magától abbahagyta. Tejem még egy évig volt úgy hogy semmit sem csináltam.
A kisebbik lányom nem rajongott a szopásért, csak amíg ömlött a tej rendesen addig érdekelte (tehát csak a szopás elején), ha már meg kellett dolgozni érte, akkor az már nem volt buli, így kevesebb is volt a tej. 4 hónaposan el kellett kezdenem hozzátáplálni. Ő imádta a cumit, a tápszert és a normális ételt is. Nem tudtam mit tenni, nem nyektettem, lecsökkentettem a szoptatást napi 3-ra, majd 2-re végül 1-re, és egy éves korában abbahagytuk. Nem hullajtott krokodilkönnyeket. Ma sem az étkezés számára a világ közepe, de ő ilyen, nincs ezzel gond, amíg rendesen fejlődik, addig el kell fogadni, hogy ő ilyen és kész.
Én azt csináltam, hogy ha volt felesleges tejem, azt lefejtem, lefagyasztottam és azzal főztem nekik az ételt, így mégis hozzájutott az anyatejhez, még ha kicsit másként is.
Szóval minden gyerek más és az igényeik is mások! Nem szabad ezen görcsölni. A szoptatás jó, és ha van rá mód, mindenképpen a szoptatást kell előnyben részesíteni. De ha valamiért nem megy, akkor nem szabad ezen kattogni. 6 hónaposan már épp elég ha napi 2-3-szor mellre rakod, ahogy ő igényli, a többi étkezést pedig váltsd ki normális ételekkel.
Egy ygerek se beteges, stb. Az immunanyagokat megkapták azidő alatt míg szopiztak.
Én már másodikkal simán eleresztettem a fülem mellett, sőt már az elsővel is egy idő után de erőltessem. erőlteti a fene. nem fogok tejtől csöpögő mellel kergetni egy gyereket, hogy de akkor is szopizz. hülyeség. ettek kajákat, tej innivalónak volt utána, úgy kitarott még egy darabig, és bingó. addig húztuk, míg a joghurt, túró bevezetésre került, és ott a vége, többet egyikel se erőlködtem.
És igen erről nem szól a fma.. csaKa 2 éves korig anyatej, 6 hónapig kizárólag (hahaha... szerintem a 6 hó az átlag, van baba aki hamarabb kér enni, van amelyik meg 8 hósan vígan elvan csak az anyatejen. miért lenen egyik vagy másik rossz ha egészségesek?? )
az tény, az anyatej olcsó, jön az emberrel, stb. de ez csak egy része. A baba igényei meg a másik része. Hát az igény szerinti szopiba szerintem mi is belefértünk. És így volt jó.
Hja, és egy pillanatig sincs lelkiismeretfurdalásom, hogy még egy éves korukig se szopiztak. mert ezt meg nagyon próbálják nyomni. de nem nincs. Azóta is egészségesek, elevenek, mindent megesznek, semmire sincs allergiájuk. Tej nekik eddig kellett, így volt jó.
Hidd el, hogy egészségesen fog felnőni, ha abbahagyod ezt a cirkuszt és etetded másként. Szerintem ez az állapot már egyikőtöknek sem jó, és ez szerintem fontosabb szempont ebben a korban.
Nem te voltál az altatós problémás?
Ha igen, filózgass, hátha a két dolog összefügg valahogyan.