Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vertek! Gyerekem lesz...
Létrehozva: 2014. Április 21. 15:17
Sziasztok
Azt hiszem, ehhez a témához nem lesz olyan egyszerű hozzászólnia senkinek sem.
Gyerekkoromban vertek, a többesszám nem is igazán helytálló, mert anyukám tevőlegesen nem vett részt benne, csak az apám agressziójával kellett szembenéznem.
Szülni fogok hamarosan és rettegek. Soha nem értettem egyet a tekintélyelvű neveléssel, a pofonokkal, a szíjjal, eszemben sincs, hogy kezet emeljek a gyerekemre, de mégis bennem van az, hogy azt visszük tovább, amit láttunk, tapasztaltunk, és én nem akarom, mert tudom, hogy nem helyes és nem vezet sehova, ha a gyerek fél tőlem.
Igazából megerősítést várok, hogy kellő türelemmel és önuralommal lehet kezelni a dolgot és felül tudok emelkedni.
Én az ellenkezőjét vallom, szerintem egy ember pont abból tanul, ha lát valamit, amiről tudja, hogy nem helyes, mondjuk egy alkoholista apa, látja a rombolását, látja, hogy káros és van annyira értelmes, hogy amikor ő oda kerül, akkor pont azért, amit már megtapasztalt, ő nem fogja ugyanazt csinálni.
Azt hiszem, a szakirodalom és a tapasztalatok sajnos egészen mást mutatnak, és az emberek inkább követik a helytelen mintát, gyereknevelés, életvitel terén és olyanokká válnak, mint a szüleik.
Szóval leginkább olyanok hozzászólását várnám, akik hasonló dolgokon mentek át gyerekként, azóta anyák, apák és sikerült teljesen ellentétes módszereket alkalmazniuk, mint a szüleik. Persze, akárki más is elmondhatja a véleményét.
Nem idevaló, ez a topik nem arról szól, hogyan kell gyereket nevelni (de veréssel, pofonokkal semmiképp).
Az "ördögi körből" sikeresen kileptel, fogadni mernek, hogy jo anya leszel, mert ott van elotted a pelda. Terhesseged oromere gatulalok.
Az "ordogi kor" amikor leszarmazottak ugyanazokat a tetteket kovetik el.
Gyerekkoromban anyám volt aki lelkileg és testileg is bántalmazott. 4-5 éves lehetem amikor annyira megvert hogy remegtem és csak ütött mert a feszültséget ami benne felgyülemlett nem tudta máshogy levezetni. Feszültsége a háztartásbeli életből, a kevés pénzből és a rossz házaságából fakadt.Késöbb volt egyfajta lelki terror, rengeteg tiltással és ellenőrzéssel. Soha nem figyelt igazán rám mint gyerekre, ugyanez jellemezte az iskolai éveimet. Elvárásai voltak de mivel gyengébb képeségű voltam rosszabbul is teljesítettem, de soha nem törekedett arra hogy felzárkoztasson.
Nincs gyermekem, bár ha minden jól megy a jövőben én is anya leszek egy nap.. Tudatosult bennem hogy nem fogom elkövetni azokat a hibákat amiket anyám elkövetett velem. Ma is gyülőlőm ha a szemem láttára kiabálnak egy gyerekkel ne adj Isten kezet is emelnek rá. Ez nem nevelési eszköz. Érzem hogy nagyon jó anya leszek aki soha semmilyen körülmények között nem emel kézt egy végtelen gyermekre. Aki segíti és támogatja a gyermekét ahogy csak tudja.
Szerintem veled is így van. Jó anya lesz belőled aki nem követi el azokat a hibákat amiket a szüleid veled elkövettek.
Te nem fogod verni a gyereked, mert Te jó anya leszel.Már most is az vagy.
Aggódva várod a babát, félted.
Csak rajtad múlik.Gondold át és ne feledd, neked milyen sorsod volt és Te nem akarsz ugyanilyet a gyermekednek.Ugye?!
Ügyes leszel és szépen fel is neveled a babádat.Ezért ő egy nagyszerű gyerek lesz.
Ha néha csinál valami csínyt, gondold át a büntetést és emebrséggel fordulj felé.
Imádni fog, ahogy te is őt.
Extrém esetben mehet egy darab nevelő célzatú füles a gyereknek.
Tegyük fel, már nagyobbacska. Mondod szépen, hogy ne csinálja ezt vagy azt. Rád se bagózik. Csak csinálja. Felemeled a hangod, mondod neki csúnyán, hogy abba lehet hagyni a dolgot. Juszt is csak csinálja. Ekkor jöhet a nevelő célzatú.
Vagy például - a gyerek szándákosan belédrúg vagy lehülyéz, nagyon csúnyán viselkedik. Akkor mehet a füles.
Önálló döntési jogod van.
Az visz előre, hogy a következő generáció megpróbálja kiküszöbölni azokat a hibákat, amiket elei elkövettek, és az ő gyermekeinek is biztosan lesz még elhagyandó példa.
Emberek vagyunk, ergo nem tökéletesek.
Tehát, ne visszanézz, hanem előre, és arra összpontosíts, amilyen lenni szeretnél, hogy meg is tudd valósítani.
Sok örömet kívánok! - mert egy baba mindig az.
Na akkor most szépen hagyd abba a rettegést és várd a babádat örömmel és szeretettel!
Intelligens felnőtt ember vagy, miért követnél bármit is, amivel nem értesz egyet! A negatív példa is példa, nálam is bevált: Csak úgy ne, ahogy anno engem...
Remélem párod is partner ebben, boldog babavárást, könnyű szülést és vidám babázást kívánok Nektek!
A szülői minta azért jó, mert vagy követed, vagy eldöntöd, hogy te aztán ezt biztos nem fogod csinálni és ezért homlok egyenest mást fogsz csinálni (kvázi más hibákat fogsz elkövetni). A rossz példa is jó valamire: ilyen biztos nem akarsz lenni.