Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy napi ölelés
Létrehozva: 2014. Április 15. 20:36
Sokáig felszabadult voltam, sokáig körülvettek emberek. Mára viszont sokszor érzem magam egyedül, és úgy érzem, mintha torkom szakadtából kiabálnék de senki nem akar meghallani. Pedig néha csak arra vágyom, hogy akár egy idegen akár egy ismerős megöleljen.
Szeretnék beszélgetni, szeretnék barátkozni, és szeretnék szeretve lenni.
Ha van még valaki aki szeretne egy ölelést jöjjön!:)
Gombika,egy nagy oleles tolem is!
Ha a tanulas mellett tudsz idot szakitani,iratkozz be egy amator szinjatsziba,vagy konyv,tanc-ami erdekel csoportba,Meg fogsz lepodni mennyi maganyos olelest varo tarsra talalsz!Sok sikert!
Én nem tartozom az ifjúsághoz...de a lelkem, a szellemem még nem aggott el.
Lehet nevetséges, hogy vágyom az ölelésre, a szeretetre? Nem élek egyedül, csak rég' vége az ölelésnek.
Gratulálok a pocaklakóhoz!:) Biztatóan hangzik, remélem valóban így lesz velem is!:)
Szerencsére boldog párkapcsolatban élek, de párommal ellentétben akinek nagy a baráti köre, én kicsit visszahúzódóbb vagyok.
Azt hittem, hogy majd a barátaival én is kitudok alakítani szorosabb viszont, mivel nem találkozom velük túl sokat, vagy nem tudom mi miatt, de nem alakult ki...
Ez a 4. évem Budapesten, és egy viszonylag kis létszámú kollégiumban lakom. A szobatársammal kezdetben nagyon jól megvoltunk, mára viszont elég felszínes a kapcsolatunk és már elég kényelmetlen is sokszor a helyzet, mert nem igazán érdeklődő felém, ennek köszönhetően már én sem erőltetem a helyzetet.
A régi legjobb barátnőm is eléggé elhanyagol és hiába szervezek jobbnál jobb programokat, ő ezeket nem igazán viszonozza.
Nyilván nem is a viszonzásért szervezek bármit, de ha barátságról beszélünk mégis a kétoldalúság miatt működik a dolog és általában nem kapok viszonzást, ezért érzem magam egyedül...vagy legalább is azt mondják, hogy nem attól nem leszel magányos mert vannak barátaid, hanem azért mert szeretve vagy és fontos vagy.
Néha úgy tűnök magammal szemben, mintha sajnáltatnám magam és haragszom is olyankor magamra. De azt hiszem inkább csak belefáradtam a sok éves próbálkozásba és az eredménytelenségbe.:(
Gombika,
22 évesen én is ebben a cipőben jártam, most pedig van egy szerető párom és a 24 hetes kissrác a pocakomban.
Mindennek oka van. Lehet, hogy ez az időszak pont arra való, hogy megismerd önmagad.
Tessék nyitni mások felé. Sajnos Budapesten sok a városi allűr, nem olyan közvetlenek az emberek, mint kisebb városokban, falvakban, de ha egyszer ráérzel az ízére, már nem menekülhetsz.
Nagy ölelés és fel a fejjel! Minden kezdet nehéz, de meglásd, erre az időszakra is mosolyogva fogsz visszaemlékezni.
Egy-két ölelés szeretettel.
Sok évvel ezelőtt ez volt a jelem itt. A tulipán.
Puszit is küldök, mint nagymama. :((((((
Te képes vagy e arra amit másoktól szeretnél kapni?
majd fel kell tenni tobb kerdedt is magunknak
pl Miert hagytuk hogy igy legyen ?
Na halljuk !
Köszönöm az öleléseket!!!:)
Egyébként 22 éves egyetemista vagyok. Talán a nagy Budapest, az új környezet alakította ki ezt az "új személyiséget".
Egyenlőre nem érzem gondtalannak ezt a fiatalkort...:(
Tudom, hogy sokat kell tennem nekem is, de nagyon frusztráltnak érzem magam sokszor, túlzottan ráfeszülök dolgokra, és emellett nagyon sokat számít a környezetem visszajelzése, ami néha egyenlő a semmivel...
Innen is egy.
En itt vagyok masodik olelonek, de elmondom Nekunk is tenni kell am, ha szeretve akarunk lenni, nem is keveset.
Kulonben mge az olelesnek millioegy fajtaja van,
En ma is "oleltem " egy holgyet aki , hasi panaszokkal kerult kivizsgalasra es senki semmi elvaltozast nem talalt Nala.,
hozzam kerult.elemeire volt szetesve ferje halala utan fel evvel. Kereste a mierteket a halalra.
Hallgattam sokaig es a nagy csendben azt talaltam mondani, hogy nem kell onmagat okolnia, hogy nem vette eszre hogy ferje milyen sulyos beteg, gondoljon arra, hogy mi lett volna ha evekkel ezelott mar aggodott volna es talan a ferje sokaig agyban fekvo lett volna...
mire O ram enezett es ezt mondta: En nem bantam volna azt sem, mert akarhogyis, de mellette lehettem volna .
hallo gombika!
hogy vagy?
ha en jo leszek elsö ölelönek, akkor karom kitarva...
magamrol: nagyi korban vagyok, neha gyermek-i lelekkel, de erös, kifejlett erzelmekkel.
2.ferjem 2 eve halt meg. 1.ferjemtöl szarmazo 2 gyermekem van. imadom a zenet, sok egyeb dolgot...
remelem, nem vagy annyira ,,nagyon lent,,
ismerem ezt az erzest, mert en is voltam ebben a helyzetben, meghozza nagyon ,,melyen,,
meg most sem vagyok total fenn, de mar sokkal-de sokkal jobban...
köszönet sok-sok embernek, akik azon faradoztak, hogy nekem jobb legyen, hogy ujra a ,,regi,, legyek. meg nem vagyok ugyanaz, - talan nem is leszek mar sosem, de uton vagyok...mar tudok igazan nevetni.
hosszu lenne elmeselni, mi törtent, hogy oda kerültem, szerintem nem is erdekes. maga a beszelgetes, a dialog egy masik emberrel megteszi a hatasat.
ha ugy gondolod, irj magadrol, valaszolok, szivesen.
kivanok neked szep estet!
