Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Demens dühöngő nagymama
Létrehozva: 2010. június 28. 23:32
Demens alzheimeres a nagymama.
Sajnos beteg, de alapjáraton is igen fukar természetű ami a betegségében felerősödött. A helyzet a következő. Mi egy házban lakunk ami apukám és a mama 50–50 % os tulajdonában van. Ő nem lakik velünk csak mint a szőlőbe telekre kijárt az utóbbi évben 3 alkalommal.
A mama betegségének elhatalmasodása óta kijár hozzánk naponta és egész álló nap ordítozik az udvaron válogatott trágárságokat , hogy kisemmizzük, ellopjuk a cuccait, hogy verjük, meg ilyenek, stb… nem részletezném.
Verekedni vele nem akarok de már ki kellett rakni,ezután látleletet vetetett és mindenhol lejárat tönkretesz.
3 gyerekemmel vagyok itthon. Ilyenkor bezárkózunk a mi házrészünkbe és nem adunk jelet arra hogy érdekelne. De az állapot tarthatatlan a gyerekek 9 és 7 évesek a kicsi még baba. De rettegünk és félünk, már minden zajra ők is megrezzenek.
Mit tudok csinálni. A háziorvosával már kezdeményeztük a szociális intézetbe val felvételt, de úgysem fog bemenni. A mentők nem viszik el amikor itt őrjöng, csak ha ő is akarná.
Otthonba szintén nem zárathatom csak ha ő bemenne.
Kérem aki tud segítsen, mit tehetnék???
Hová fordulhatnék segítségért?
Kedves Mindenki!
Szakdolgozatomban demens betegek hozzátartozóit vizsgálom. Mivel egy nagyon nehezen elérhető csoportról van szó, így arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy kis ideje és érintett a témában, az töltse ki nekem az alábbi kérdőívet: http://www.surveygizmo.com/s3/1973374/Demens-betegek-hozz- tartoz-inak-vizsg-lata
Köszönök előre minden segítséget!
Erdélyi Krisztina
Intézd el hogy gyámság alá vegyék! Aztán mehet az otthonba!
Ez nem szép de már több embert láttam leépülni és egy több gyermekes édes anya sem arra hívatott h ezt kezelje.
Nálunk a dédi "kelt ki magából" egy-két hét alatt teljesen.... sajnos otthonba került, mert én nem tudom, más meg nem akarja ellátni...
aházi orvos kezdeményezhet azt hiszem gyámságot is. A gyerekeid mentális fejlődése érdekében mihamarabb lépd meg ezt!!! Hidd le ez még nem a jéghegy csúcsa! sajnos...
A gyerekeidet nézd ne a "mamát" ha rokon ha nem rokon !
Meg neki jobb lesz egy otthonban ahol egész nap tudnak rá figyelni.
Sajnállak h így jártatok átérzem a helyzeted...
Az a probléma hogy Ő nem tudja hogy beteg, nem ismeri fel .
Azt hiszi mi vagyunk a szemetek akik őt bántjuk
Érted?
Az otthonba sem fog bemenni éppen ezért vagyunk bajban.
Igen igen.
Elkezdtük a szoc otthonba való felvételt
az orvosa adott papírt hogy ön és közveszéklyes illetve hogy aláírásra demenciája ítélőképesség miatt képtelen.
Majd kimennek hozzá orvosi bizottság stb.
Viszont az otthonba is csak saját akaratából vonulhat be ott kényszerítés ismételten nincs. Ha meg bemegy és mondjuk 2 nap múlva kijön akkor megint kezdődik a kb fél éves procedúra.
Tudomásul kell venni a betegséget ,mely rohamokban jön. Sajnos ,hogy milyen volt ,és hogy viselkedett nem emlékszik. Nálunk a családban is volt ilyen. Próbáltuk itthon megoldani ,de nem ment. Így otthonba került. Bár tiszta pillanataiban honvágya volt mégsem hozhattuk vissza ,mert bármikor rátört a betegsége. Olyankor a családtagokkal volt baja,csak az egyetlen akit elfogadott az nem volt rokona. Az otthonban programok voltak és foglalkoztak vele,barátságokat kötött . Sajnos kb 2 év alatt teljesen leépült és elment.
Tudom nagyon drága egy ilyen beteget befogadó otthon.
Szóval iába írjátok beszélje meg vele, sajnos nem emlékszik rá.
Hat ha meg most is ugy gondoljatok apaddal hogy tisztelni kell meg mindenben igaza van akkor nem tudok mit mondani.
Szerintem csak az a megoldas ha valamilyen modon gyamsag ala helyezik es elobb utobb valami intezetbe kerul.
Az egyetlen talan amit tehettek hogy nem reagaltok arra amit csinal, nem beszeltek vele, csak ha eszenel van, valahogy minimumra csokkentitek a kapcsolatot.
Te nem tudnal az ideggyogyasszal meg egy ugyveddel beszelni hogy mit lehet tenni?
Semmi lehetoseg az elkoltozesre? Milyen aranyban vagytok ti tulajdonosok, vagy hogy van ez az egesz?
Esetleg megoldhato hogy a sajat lakreszeteket ugy lezarjatok lekeritsetek hogy az oregasszony ne tudjon oda bemenni?
Szornyu lehet igy elni, nem is tudom hogy birod 3 gyerek mellett.
Nem ítéletért jöttem, szerintem nem érdemlek.
Eseteges konkrét élettapasztalatokra lettem volna pl kíváncsi, ki hogy tudta megoldani vagy rendezni ilyesmi.
De mindegy.
Persze hogy kiállnak mellettem, csak ők dolgoznak, legalábbis a férjem 100 % ig. De mit csináljon? Verje meg?
Apám és én totál agymosottak vagyunk mert mi abban nevelkedtünk hogy tisztelni kell a mamát és mindenben az ő akarata érvényesül.
És igen sajnos semmit nem lehet, mert nincs hová fordulni. Mert amint írtad a mama máshol majdnem angyal.
Az igegyógyászhoz nem jön már el velem, sőt arra sem emlékszik hogy valaha volt. Mindenhol hülyét csinál belőlem.
A férjem pedig rendőr így sajnos tudjuk hogy nincs alapja rendőri intézkedést kérni, + ban kellemetlen a látletesdi meg a gyanusítgatása.
Mindenre azt írod, ezt ezért nem lehet, azt azért nem lehet, úgyse fog senki segíteni. Mit vársz a fórumtól? Mit vársz tőlünk?
Nem értem, hogy ha rendszeresen jártok ideggyógyászhoz, miért nem beszélsz vele a nagymama állapotáról? Miért nem kérdezed meg tőle, hogy mit lehetne tenni, hol lehetne elhelyezni?
Ha nem jön ki a rendőrség a hívásodra, bemehetsz, panaszt tehetsz a vezetőnél intézkedés elmulasztása miatt. A gyámhatóság nem nyalábolja fel a három gyerekedet és viszi el azonnal, csak utánajárnak, mi is van ott a szőlőhegyen tulajdonképpen. Van tanúd, bizonyítékod, hogy mik történnek? (Nyilván a néni máshol angyalka...)
Komolyan neked van félnivalód a hatóságoktól? Amíg ezt a rádvarázsolt félelmet nem rázod le magadról, addig nem tudod megoldani a helyzetet.
(És meg kell kérdeznem azt is: mit szól az egészhez a gyerekek apja? Meg a te édesapád? Két férfi, és neked kell a három gyerekkel az egészet kezelni, meg anyukádnak?)
Persze írtam, is hogy mindenki a begyében van, nem csak mi. Hisz mi az Ő szemében nem a gyerekei vagyunk hanem ellenségek
azok akik ki akarják forgatni a vagyonából
gyámhatósággal szerintem nem megyek semmire még fenyegetett vert gyerekekért sem tesznek semmit. Itt meg nem erről van szó. Még a végén elvennék őket .
A rendőrség nem jön ki, mert ez az ő tulajdona és a saját kertjében azt csinál amit akar, nem zaklatás vagy garázdaság .
Gyógyszereit nem szedi, nem eszik nem iszik rendszeresen. Ha viszünk kaját azt mind megeszi pl egy teljes guriga sajtot 1 nap alatt
apukám és én is kijártunk hozzá felváltva ellenőrizni naponta.
Sajnos amit szedett gyógyszer nem használt.
Most felírt legutóbb az ideggygyász egy másfajta testre ragasztható tapaszt amit 24 óránként kell cserélni. Ő egyedül ezt nem használhatja mert nagyon erős szer. Egyszerre nem lehet fent pl a 2 tapasz és minden nap azonos időpontban kellene cserélni.
De sajnos ez az utóbbi történések után kivitelezhetetlen, mert én nem fogok vele bírkózni a gyógyszerelésérrt... akkor megint mehet látleletre
Köszönöm aki segíteni próbált.
A nyugalmatok és a mama nyugalma érdekében is, azt nem lehetne, hogy valaki (Te, Apukád, akárki) minden reggel meglátogatja a mamát és ellenőrzi, hogy beveszi-e a gyógyszereit??
Anno Anyukám is szedett olyan gyógyszert (én csak agyfényesítőnek neveztem), amit egyszer, amikor eljött hozzánk látogatóba elfelejtett bevenni. Elindult haza és egy óra múlva telefonált, hogy eltévedt, azt sem tudja hol van, teljesen zavart volt. Mentem érte, hazakísértem és már út közben mondta, hogy elfelejtette bevenni az agyfényesítőt. Egyébként szedte rendesen, nem is volt semmi ilyen jellegű problémája.
De azért ne felejtsük el hogy a néni tulajdona 50 %-ban, ráadásul a topik indító nem is tulajdonos. Rendőrség nem fog semmit tenni, mert a néninek joga van kiabálni a saját udvarán. Szerintem csak az lehet a megoldás ha tényleg gyámság alá kerül, majd otthonba ha tényleg ennyire nehéz elviselni.
Nálunk is van itt az utcában egy néni, pucéran rohangált az utcán, ordítozott- kijött a rendőrség kihívta a mentőket. El se vitték mert nem akart menni- ennyi- nem kötelezhető csak ha gyámság alatt van.
A rendőrséghez úgy kell bejelenteni, hogy a néni őrjöng, ön és közveszélyes állapotban van, az anyuka otthon van három gyermekkel egyedül és fél...
Persze, hogy semmit sem tehetnek a kiérkező rendőrök, de lehet, hogy a mama már a rendőrök látványára egy kis időre visszavonulót fúj. Ha nem, akkor pedig mehet a feljelentés! A rendőrség kihívása azért kell, hogy bizonyítva legyen, igenis a néni viselkedése nem normális, a mindennapi normális életmenetet zavarja, beavatkozik a család életvitelébe.
2008. január 1-től a zaklatás bűncselekménynek számít! Ha a néniről megállapítják, hogy demens, beszámíthatatlan, akkor a bíróság automatikusan gyámság alá fogja helyezni. Ehhez kell egy kiinduló pont, hogy nem csak úgy kitalálja a család, hogy a nénivel problémák vannak, hanem a rendőrség kihívásával egy támpontot adnak hozzá..
A rendőrség ki fog menni, ugyanis minden bejelentéshez kivonulnak.
A rendőrség első kérdése lesz, hogy fizikai sérülés (bántalmazás) történt-e, és ha nem, akkor jön a vállvonogatás, hogy ők nem tehetnek semmit. -Sajnos ez az általános. Szimpla megfélemlítésre, ordítozásra nem szoktak még csak kijönni sem, nemhogy intézkedni. Főleg nem egy idős néni esetében.
Az egyetlen megoldás a gyámság, és utána egy olyan helyet keresni neki, ahol emberségesen ellátják. Mivel ténylegesen beteg a néni, a kezelőorvosának kell vázolni a helyzetet, és elsősorban tőle kell segítséget kérni, hogy a gyámság alá vétel hogyan zajlik, mi kell hozzá, mennyi idő, stb.
Szerintem is ez járható út, okosabb nem jut eszembe. Sajnállak nagyon.
A demens betegek egy része agresszívvá válik. Segítséget kell kérned feltétlen.
Sem a gyámügy, sem a gyermekjóléti szolgálat nem fog tenni semmit! Durvább esetekben sem intézkednek.
Megoldás lehet: egy ilyen örjöngő állapotában kihívod rá a rendőrséget. Minden örjőngést fel kell venni videóra, vagy hangfelvételt kell készíteni, majd a rendőrségen zaklatás címént feljelentést kell tenni és hangsúlyozni kell, hogy a gyermekeidre rossz hatással van ez az örökös dühroham és féltek tőle, megfélemlít benneteket.
Ezt követően a rendőrség magánindítványra elindítja az ügyet és ha úgy látják, hogy a néni demens, akkor felügyelet alá vonják.
Tudom, hogy durva az eljárás, de azért a néni sem éppen egy szende öreganyóka, ha így viselkedik!
Azt írod, hordtátok orvoshoz egy darabig, aztán megint előjött a veszekedő énje. Felteszem, az orvostól kapott gyógyszer(eke)t. S az is meglehet, hogy idő elteltével már nem szedi, ezért jött elő megint az agresszivitás. Van, aki gondoskodik arról, hogy rendben szedje az előírt szereket?
Ennek az öregasszonynak valamiért nagyon a bögyében vagytok.
Ha nem ott lakik és mégis kijár hozzátok balhézni...
Ennek van valami oka...és nem csak a betegsége....
Itt nem is a felnőttek a legfontosabbak! A gyerekeknek rettenet az egész!
Keresd fel a Gyermekjóléti Szolgálatot (ha helyben nincs, akkor akihez tartoztok) és kérj segítséget, mivel veszélyeztetettek a gyermekeid.
És igenis lehet és kell is a Gyámhivatalhoz fordulni, nem felesleges! Mivel ők kötelezhetik elmeorvosi vizsgálatra. Sok idő és energia, de lesz eredménye. Egy ideiglenes gondnokot már Bírósági végzés nélkül is kijelölhetnek számára, ameddig tart az ügy.
Igaziból az a legnagyobb baj, hogy amíg most rosszul volt segítettünk vittük neki a kaját hordtuk orvoshoz nagyon aranyos volt, nem volt semmi probléma.
Most hogy jobban van egy kicsit jött elő újra ez a dühöngő mérges veszekedő énje amilyen alaptermészetű volt Így azt hiszem ez nem a betegség velejárója, hanem lehet hogy csak felerősítette ezt a személyiségvonást? Egyszerűen nem tudom, nem értem miért, nagyon tanácstalan vagyok.
Aludni nem tudok. A múltkor anyám jött ki a gyerekekért és a hátsó ajtón menekültek ahogy a mama kintről verte a bejárati ajtót. Csak úgy döngött.
Ez régen egy présház volt amire mi ráépítettünk melléépítettünk.
Mi tulajdonképp csak a hozzáépítésenben lakunk, nem az övében.
De az Ő 120 nm es házának rezsijét is én fizetem 10 éve.
Mi itt mindig megtűrt személyek voltunk akiknek nincs semmink, mert a mama szerint itt minden az övé
mi nem szeretetből rokoni kedvességből kaptuk ezt.
Így ebben a tudatban nőtt fel és él az apám is és mi is.
Így sajnos a családi kötelék nem volt sosem olyan szoros
Nincs valami eletjaradeka meg alanyijogu jovedelme, hogy egy demens foglakoztatoba vagy otthonba el lehetne helyezni, ha nem tudsz megbirkozni a feladattal?
Ezt meg hogy a bekesseg lenne jo felejtsd is el, mert O nem tehet arrol, hogy ilyen lett.
A sima gyámság sem jelent semmit.
Kizáró gyámság vagy valami ilyesmi. akkor tudod kényszeríteni.
De az bírósági weljárással lehet és az ingatlnajaira is bejegyzés kerül.
Én szeretném elkerülni. Nekem nem kell tőle semmi, csak a békesség lenne jó.
Az nem igaz, hogy otthonba nem lehet elhelyeztetni, mert ilyenkor mar donteskeptelen es nem lehetne elinditani a gyamsag ala vetelt?
Milyenek ennek a szabalyai ott ahol elsz? /ki mikor kerheti mi szukseges hozza..?/
Én tűrnék de a gyerekek mit látnak?!
Hidd el költöznék ha egyedül lennék akár a híd alá is, de 3 gyerekkel nem tehetem meg.
Költözz végre saját házba/lakásba. Mást úgy sem tudsz tenni és mindenkinek jobb lenne.
Ha ez nem megy csöndbe tűrsz, hiszen ez ő tulajdonában laktok.