Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elpirulás
Létrehozva: 2003. november 4. 23:02
Nem tudom ki hogy van vele, de nagyon kellemetlen bir lenni, ha az ember elpirul. Én velem egyre többször és egyre érthetetlen helyzetben fordul elő. Ma 1 külföldivel és 2 másik magyarral kellett röviden megbeszélni valamit a munkahelyemen. Zavarban voltam, és folyamatosan elpirultam. Nem mondtak semmi rosszat, nem tettek félreérthető megjegyzést, nem volt semmi okom. Olyan kellemetlen. Mit lehet csinálni, hogy ez ne legyen. És soha nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben jön ismét. Rémes.
Bizony, a magas vérnyomás is okozhatja. Nálam legalábbis csökkent, amióta vérnyomáscsökkentőt szedek.
Minél jobban zavar, annál jobban elpirulsz. Segíthet egy jó minőségű alapozó, mert akkor nem látják. Ha tudod, hogy nem látják, egy idő után kikerülsz a spirálból, és már alapozó nélkül sem pirulsz el. Nem szabad kerülni a zavarba hozó helyzeteket, mert minél többször győzöd le a saját gátlásaidat, annál magabiztosabbá válsz.
(A nyakat is alapozni kell, és a dekoltázst is, mert a foltok ott is jönnek, sőt, van, akinek csak ott.)
Sziasztok,
Sajnos én is a pirulós táborhoz tartozom :-( Mindenféle ok nélkül jön és a legváratlanabb helyzetekben.Szívdobogás,sokszor a torkomban is ezt érzem és jön a forróság amivel jár a vörösség is.Nagyon zavaró és bénító.
Nálam kamaszkorban kezdődött és most 40 felett sem akar elmúlni.Tanácstalan vagyok mit is lehetne tenni ez ellen..?
Olvasom a hozzászólásokat nem is gondoltam volna ,hogy ennyi embert érint ez a probléma.
Nagyon sokszor a magas vernyomastol is pirulnak az emberek....
talan idegesitett teged valami, talan feltel, hogy valami butasagot fogsz mondani......
ne torodj vele
Hát jó. Üdv a paradicsomokat is megszégyenítő arcszínért tüntető emberfajzatok bandájában. Én is beletartozok. Persze most itthon heverek a kanapén és osztom az észt. Nem vagyok "veszélyben". Veszély. Elgondolkodtat. Arra gondolok, hogy a világon több millióan éheznek és nekem ilyen problémáim vannak. Minden percben meghal valak, emberek végtagok nélkül születnek vagy éppen csak belehalnak a tüdőrákba. És nekem ilyen problémáim vannak. Felnyomom a hangerőt a tévén hogy elfojtsa valahova messzire a terjengő keserűséget. Szabadnak érzem pár pillanatra magam. Aztán megjelenik valaki és hatnapos romlott kecsapot leköröző színben pompázok. Megfog a miért. Megragad és nem enged. Addig gondolkodok rajta míg tökéletesen feleslegesnek találom. Ha csak rágondolok rögtön rámtör a forróság. Ezen a ponton rájövök, hogy tojok az egészre; aki az alapján alkot rólam véleményt, hogy éppen milyen a bőrszínem az miért érdekeljen. Nem fogom elrejteni az arcom csak azért, mert elpirultam. És igenis lehet fejleszteni. Régebben akkor is karácsonyfadísznek néztem ki, hacsak felszólítottak órán. Na jó ez még ma is megeshet néha. De egyre kevesebbet. Nem érdekel és kész. Miért kéne orvoshoz rohangálnom vagy drága műtétekért fizetnem mikor minden a fejemben dől el. Én irányítom magam, én vagyok magam. Erős leszek és büszke, mert nekem is nehéz életet szántak, de én megküzdök vele. Ez egyértelmű, nem is kell gondolkozzak rajta. Na persze holnap majd ugyanúgy beégek. És akkor mivan? Komolyan azzal töltsem életem idejét, hogy izguljak, hogy vajon a gimiben majd teljesen szénné égek-e avagy csak hamuvá? Na nem, erről szó sem lehet. Minél többször erőltetem rá magam a szereplésre, minél többet szólalok meg mások előtt, annál többet fejlődök és bebiztosítom magam. Big secret.
Sch.
Elpirulas az egy reakcio egyfajta jel a tobbiek szamara , ha ebbol oriasi gondot csinalunk egy spiralba esunk es attol felunk majd hogy ismet elpirulunk es akkor biztos, hogy el is pirulunk . Meg kell tanulni ezt ugy kezelni, hogy nem katasztrofa hanem egy tudat alatti folyamat, ha szamunkra kellemetlen/kinos esemeny tortenik = ez egy reakcio . Magunkat azert fel nem menthetjuk, mert a kinos esemenyektol megkimelhetjuk magunkat es amit itt leirsz felo is keszulhetunk ra.
Velem is elofordult es felvettem egy eloadoi magatas kurzust. Igy megtanultam banni a hangommal a szememmel gesztusaimmal, megtanultam az anyaggyujtest az ervelesi technikat a retorikat. Ma mar tudom hogy az oltozkodesemnek /napsazk kiknek mikor hol sikernek fontos eszkoze is lehet, de bukast is hozhat ha nem figyelsz oda /,a temperamentumomnak a hangszinemnek a kinemaimnak mekkora jelentosege van, ha eloadast tartok./pl eloadasra emelvenyre halado jarasa fellepesenek gyorsasaga , allasanak merevsege vagy hanyagsaga , felszeg vagy hatarozott jo helyen hasznalt gesztusa, gesztusanak kesleltetese sem mindegy /… Egy szo mint szaz gyakorlassal jo felkeszulessel elkerulhetjuk a szamunkra kellemetlen pirulasokat is .
Sziasztok!
Én is csatlakoznék,habár látom,hogy elég régi már a legelső poszt,de remélem,hogy kapok választ Tőletek!De előbb leírom az én történetemet :)
Nagyjából rám is igazak az általatok leírt dolgok. Ahogy nyílvánosan, több ember előtt kell felszólalni érzem,hogy egyre csak pirul az arcom. (és persze többen is szóvá tették már,ami ilyenkor a legrosszabb, az így is rossz helyzetben)
Próbáltam visszaemlékezni,hogy nálam mikor is kezdődhetett el.
Pár éve jártam nyelviskolába, és az óra elején kellett mindig önállóan beszélni néhány percig, amikor több ember is csak rám figyelt, csend volt és csak a saját hangomat hallottam. Egyszer kikaptam egy olyan témát,ami a fogamzásgátlással kapcsolatos. Elkezdtem beszélni a különböző módszerekről( ami alapból kicsit kényes téma egy idegen társaságban) és észrevettem,hogy kinevettek és összesúgtak a hátam mögött. Akkor persze az arcszínem már piros hanem vörös lett.
És innentől kezdve állandósult ez a probléma. Akárhányszor rám irányult a figyelem vagy ha előadást kellett tartani már jött ez a "frányaság".
Azóta az egyetemen is kellett már előadást tartani a csoport előtt és egyszer elpirultam,egyszer nem. Próbáltam azzal vigasztalni magam,hogy van aki izgalmában dadog, össze vissza beszél stb.de arra jutottam hogy a pirulás a legrosszabb az összes közül.
Ahogy írtátok, nekem is teljesen lerontja a teljesítményemet. Hiába tudok nagyon jól valamit előadni, mind fuccsba megy mikor érzem ezt az érzést.
De arra jutottam,hogy tényleg meg kell vele békélni. Nem szabad,hogy ez minket lekorlátozzon, visszafogjon akármiben is. A gyógyszerekben,pszichológusban én sem hiszek. Abban viszont igen,hogy "edzeni" kell magunkat. Nagyon nehéz,de minél több olyan helyzetbe kell hozni magunkat,amitől félünk,nehogy elpiruljunk. És hiszek abban,hogy ha minél több ilyen szituációba kerülünk akkor mérséklődni fog ez a probléma. ( így egy ismerősöm a dadogást tudta leküzdeni!)
Azok,akik pedig megjegyzik,hogy milyen piros vagy, csak őket minősíti. Egy intelligens ember nem tesz ilyen megjegyzést ( szóval inkább az ő viselkedésük a szánalmas)
A kérdésem pedig az lenne,hogy kinek,hogy alakult az élete ezzel a "problémával" ? :)
Ti próbáltatok már vmi gyógyszert? Olyat, ami vénynélküli nyugtató/feszültségoldó?
Én Hova-t próbáltam, nem túl nagy hatósfokkal.
te nem pirulsz el ilyen hamar?
egyszerü neuropsziches folyamat, az elfogadason kivül nincs ra gyogyir (akkor viszont kevesbe fog jönni). esetleg egy rövid konfrontacios viselkedesterapiat meg lehet probalni, talan csökken az erzekenyseged.
egyebkent: csak te gondolod, hogy kellemetlen. az emberek kedvelik a pirulos embereket (tiszta, öszinte lelkesedest jelez) :-)
Sziasztok Pirulós Társaim!
Én 24 éves vagyok, és közép suli vége óta küzdök a dologgal. Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, mert mindig is szerettem a középpontban lenni, a suliban én voltam a szószóló az osztályban, sok barátom volt, sokat jártam el itthonról. De aztán egyszercsak elkezdtem pirulni. Először csak elvörösödtem, de most már ott tartok h lever a víz,az arcom szinte lángol, és a dekoltázsomon meg néha a kezeimen is vörös leszek. Sokszor jön rám "pánik"roham, egészen hétköznapi szituációkban pl sorban állok a boltban-érzem h elfogok vörösödni és szinte menekülnöm kell, mert mikor vki kiszúrja h vörösödök,annál rosszabb.. A munkahelyemen is a fiúk főleg a véremet szívták, mert ha csak simán melóval kapcsolatban hozzámszóltak már lángolt a fejem... Igazából fogalmam sincs, h mi váltja ezt ki.. Alap, mindennapi szituációkban, egy beszélgetés során is bármitől képes vagyok pirulni, a téma teljesen mindegy... :( Igazából nagyon zavar..megkeseríti az életem. Amúgy hál' Istennek nem panaszkodhatom, van egy szerető párom, lassan 6 éve, esküvőt és babát tervezünk, szóval nincs okom panaszkodni,feszengeni, de ez a vörösödés van. Utálok bárhova is menni, már nem szeretek középpontban lenni, már nem szeretek új embrekkel megismerkedni, már nem megy könnyen a dolog, emiatt rendesen parázok. Mindig elképzelem előre h mi fog történni velem, próbálom előre "lejátszani" a dolgot, de hiába. Mikor ott vagyok az adott helyzetben végem van... Én nem akarom h ez már mindig így legyen. A legjobb barátnőm is ebben szenved, így legalább vki tényleg megérti miről beszélek, mit érzek. Ő már volt pszichiáternél, pszichologusnál, szedett gyógyszert, de nem használt neki. Igazából nagyon nagyon szeretném ezt legyőzni, mert én nem ilyen vagyok. Utálom h az emberek azt hiszik rólam h egy kis tini vagyok,aki mindentől zavarba jön, mert nem így van, csak mégis elvörösödök....
Ne haragudjatok a regényért, de jól esett kiírni magamból, főleg, h tudom h Ti is ettől szenvedtek.
"Jó" (nem jó), látni h nem vagyok egyedül ezzel a fránya dologgal....
szia 17év 8 hónap szóval nemsokára felnőttnek számitok és ezért is érzem cikinek, h még mindig ezzel küzdök és nemhogy javulna a helyzet hanem egyre inkább romlik.
Nagyon igaz amiket irtál, jó volt olvasgatni és gratula a bátorságodhoz,én is megpróbálok mindennap megtenni legalább 1 olyan dolgot amit amugy nemtennék mert előre félnék az elpirulástól. Ez lesz a házim
no most már gyorsabb vagyok
olyan is volt, aki azt mondta, hogy menjek már el orvoshoz, mert fél, hogy komolyabb bajom van... hahaha. és igazából csak annyit kellett volna mondanom, hogy pirulós vagyok és akkor mivan? ... de nem bírtam megszólalni sosem.
csak az a baj, hogy ez komolyabb dolgokat is kialakíthat... mint a szociális fóbia.
különben hány éves vagy?
ismerős, amit mondasz. én sem tudtam elengedni magam még a legjobb barátnőm előtt sem. valamint az is ismerős, hogy mindenki megjegyzi "milyen piros az arcod" vagy "miért vannak ilyen foltok a mellkasodon?" SATÖBBI. ilyenkor meg persze folyton csak hebegtem habogtam... és próbáltam elrejteni
nyilván ez az önbizalomhiány és hasonló lelki sérülések miatt alakulhat ki. plusz ugye mindenki máshogy reagál egy kellemetlen dologra. mi a paradicsom fejünkkel
nekem tényleg elegem lett az állandó szorongástól és stressztől. mint már írtam, nem akartam gyógyszert vagy pszichológust vagy hülye kezeléseket... én úgy döntöttem, hogy elfogadom magam. ez most lehetetlennek tűnik tudom, mert azt gondolod, ezt hogyan lehet elfogadni... hidd el én is így éreztem!! csak egyszerűen úgy határoztam, hogy emiatt nem fogok szégyenkezni, hanem megmutatom a világnak, hogy ezzel is lehetek valaki.
mert végülis nézzük reálisan: eltitkolni úgysem tudjuk. rejthetjük az arcunkat a hajunk mögé... amitől még ugyanúgy látszik... vagy megtehetjük, hogy nem megyünk sehová... de iskolába vagy dolgozni, úgyis kell... maximum a szórakozást vonhatjuk meg magunktól. de megéri teljesen bezárt életet élni?? ezzel kihagyni minden vidám élményt...? nagyon nem.
a saját elfogadási ötletem úgy jött, hogy olvastam olyat, hogy külföldön azt a módszert alkalmazzák, hogy a beteget azok elé a helyzetek elé állítják, amikben piros az arca. mittudomén, pölö piros lesz arca egy nőnek idegen férfiak közelében, akkor csinálnak egy megrendezett helyzetet, amiben egy ilyen találkozást kell a nőnek végig csinálnia... satöbbi, satöbbi. ezt azért tetszett nagyon, mert minden a gyakorlattól függ! szedhetek én gyógyszereket, attól még a probléma megmarad, max ideiglenesen nem stresszelek annyira... de ez nem megoldás. járhatok pszichológushoz, de legtöbb esetben ő is csak gyógyszert írna fel. vagy, ha beszélnék is vele sokat, szerintem attól, hogy kibeszélem a problémáimat jobb lesz, de az adott helyzeten nem fog változtatni. és néha azzal, hogy folyton a problémáiról beszél az ember, csak fenntartja azokat...
tehát eldöntöttem én magam fogom alkalmazni azt a gyakorlatot a hétköznapjaimban! most nagyon merésznek tűnhet, mert kell hozzá bátorság. de lassan féléve élek így: ha van egy helyzet, amitől előre tudom, hogy piros lenne az arcom, ahelyett, hogy elmenekülök előle, direkt előhozom. például hülyén hangzik, de volt, hogy nem mertem valaki mellé leülni a buszon, mert rögtön lángolt a fejem... nem tudom miért. no, ha van most egy ilyen ember, akkor csakazértis leülök mellé. ha van valami, amit nem merek megtenni a pirosságom miatt, akkor megteszem... ennyi az elméletem. ehhez tényleg nagyon sok erő kell. és bátorság. kezdhetsz egész kicsi dologgal is...
hidd el! miután már egyszer-kétszer túlestél rajta, rájön a lelked, hogy nem is olyan nehéz. és hozzászoksz, hogy piros az arcod. megbarátkozol vele. mert ez te vagy. így születtél valamiért... akkor fogadd el. ettől még nagyon is értékes ember vagy!
a másik fontos lépés: BEVALLÁS. ahelyett, hogy próbálnád eltitkolni (ami úgysem sikerülhet), mondd el másoknak. kezdd a legjobb barátnőddel. ez nekem is nagy lépés volt... nem is volt bátorságom, úgyhogy inkább leírtam neki levélben... no és persze tudta, hogy nagyon piros szoktam lenni, nem volt neki meglepetés... csak azt nem gondolta, hogy ezt így élem meg... azt mondta, hogy ő teljesen elfogadta, hogy ez hozzám tartozik, sosem vélte gáznak... tényleg így van.
megismertem egy lányt olyan egy éve. ő is inspirált, hogy elfogadjam a pirosságot. nagyon hasonlóak voltunk belsőre. ő is szeretett viccelődni és a csapat poénos tagja lenni, aki mindig jókedvű. mert legbelül én is ilyen vagyok... nagyon szép csaj volt. mégis: neki is sokszor nagyon piros volt az arca. DE ahelyett, hogy elrejtette volna, mindig viccelődött a dolgon. maga mondta ki, pölö, ha belenézett a tükörbe, hogy milyen paradicsom feje lett már megint... és hasonlók. így mindenki mosolygott egyet, de senki nem tartotta gáznak... akkor elámultam, hogy lehet ezt ígyis? és tényleg lehet. mostmár van bennem egy érzés, hogy mindenkinek szinte elmondjam, hogy igen én ilyen vagyok. akik szeretnek ettől függetlenül szeretni fognak.
mióta ilyen elvekkel élek, sokkal boldogabb vagyok. visszatért az a társaságot kedvelő vicces csaj, akit imádok magamban. és már a piros foltjaim is egyre ritkábbak! mert az alap pirosságom tudom, hogy mindig megmarad, viszont már nem parázok annyira a pirosságtól, így nem hozom elő a félelemmel... persze korántsem tökéletes még az önbizalmam, és nem mondom, hogy sosem stresszelek miatta. vannak még helyzetek... de haladok az úton, hogy mindig mindenhol képes legyek arra, hogy felvállaljam!
lehet, azt mondod, hogy erre te képtelen vagy, viszont igazából két választásod van: vagy belesüppedsz az otthon eltöltött magányos hétköznapokba és egyre kilátástalanabbul és szomorúbban éled az életedet VAGY elhatározod, hogy ez nem tesz tönkre semmit, és hosszas küzdések közepette önmagad megszeretésével harcolsz a boldogságodért. szerintem a másodiknak van értelme...
jó hosszú lett, remélem van értelme
még egy link a küzdésről:
http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&feature=player_embedded
mert "ha nem sikerül, akkor megpróbálom újra, és újra, és újra"...
Szia én is mindig a hajammal takargatom az arcom, fura de bekötött hajjal még sose láttak. De ha csak néha pirulsz el szerintem az aranyos,de én nem piros hanem tiszta vörös leszek, de az egész arcom, próbálkoztam azzal h kifestem magam, de szószerint lefolyik róllam, mert ha zavarba jövök izzadok is rendesen főleg az arcomon
Sajnos ha én zavarba jövök nem nagyon tudok megszólalni leblokkolok, ugyh elterelni a témát nem nagyon tudom
Szia örülök h visszajöttél
Elolvastam a cikket és szinte minden rámillik sajnos
Mostanába egyre többett gondolkozom rajta, h miért pirulok el folyton, az tuti h az önbizalomhiányom is közrejátszik, de azt akkor sem értem, h a LEGJOBB barátnőm előtt miért vagyok zavarban, pedig tudom, h ő olyannak fogad el amilyen vagyok, de akkor se tudom elengedni magam, az pedig, h barátom legyen elképzelhetetlennek tűnik. Amikor pedig megjegyzik h milyen piros az arcom,ááááááááá akkor orditani tudnék, mostanába pedig még a szüleim is rámszáltak, ők is folyton megjegyzik, h vörös az arcom, apum legalább nem mások előt szégyenit, de anyum már többször megjegyezte a vendégek előtt, de h mi jó ebbe neki?????????
Amin még sokat gondolkozom, h hogyan lehet ezt leküzdeni, mert tudom h le lehet, a legjobb barátnőm is pirulós VOLT ahogy visszaemlékszem ő is sürjen elvörösödött, de mára egyre ''nagyobb szája'' van, az biztos h önbizalma az van szépségversenyre is akar jelentkezni igaz csak itt a faluban, de akkor is nekem sose lenne annyi bátorságom, 2 éve van 1 aranyos barátja, őszintén szólva 1 picit irigy is vaok, ő sokat jár el otthonról ezzel ellentétben én egész nap itthol punnyadok és úgy érzem h egyre jobban eltávolodok tőle emiatt.
Ja és nekem se csak akkor piros az arcom ha zavarban vagyok látnátok tornaóra után, olyan fejem van, ezért is utálom annyira a tornát
Légyszi ha van időd és kedved is ird le a te tapasztalataidat is szivesen olvasgatnák (a fórumot már én is elolvastam)
Szia
Sziasztok!
Én 35 éves vagyok és még mindíg pirulok, sőt lángol a fejem és a fülem, ha kellemetlen helyzetben érzem magam.
Elég gáz, de én megtanultam ezzel élni. Ilyenkor, ha nem lehet gyorsan odébb állni, megpróbálom elrejteni az arcomat a hajamba és gyorsan másra gondolni, másról beszélni. Álltalában beválik a módszer, de a szitu, mármint a pirulás ténye akkor is kellemetlen.
SZIA!
bocsi, mostmár itt vagyok, csak nem gondoltam végül, hogy válaszolsz, így nem sűrűn néztem az oldalt. örülök, hogy még vagy.
nem véletlenül tévedtem az oldalra. nekem is meghatározó a pirulás az életemben. igazából nagyon is. nekem nem is csak szimpla pír, hanem piros foltok jönnek ki az egész testemen. (fej, nyak, mellkas, láb, kar, stb) nagyon durván. és tulajdonképpen minden hatására megjelenhet. mondjuk hirtelen hőfok változás, szexuális izgalom... vagy satöbbi. tehát nem feltétlen csak kínos helyzetnél. úgyhogy mondhatjuk, hogy nagyon benne vagyok a témában
még olyan 13 éves koromban kezdődött. most 21 vagyok. gimi alatt egyre inkább kifejlődött a dolog... aztán mióta végeztem a gimivel méginkább elfajult... sok negatívum ért, emiatt kezdőttek a szorongások kiskoromban. a piros foltjaimmal reagáltam rájuk... igazából mesélhetnék nagyon hosszan...
a lényeg, hogy tavaly ősszel értem el a mélypontot. nagyon ki voltam készülve, már emberek közé sem jártam. teljesen kifordultam magamból.
nem tudom hallottál e már a szociális fóbiáról. itt egy link róla: http://www.lelkititkaink.hu/panik_szocialis_fobia.html
rám már minden tünete igaz lett... nem regélek az akkori napjaimról.
a pirulástól való félelem egy tényleges pszichológiai betegség, ami nagyon gyakori! úgyhogy senki ne higgye, hogy egyedül van és emiatt defekt! én akkor jöttem erre rá, mikor tavaly ősszel rátaláltam erre a fórumra. nem írtam, akkor egy hozzászólást sem, csak végig olvastam az egészet. nagyon sok erőt adott!
én akkor elhatároztam, hogy felülkerekedem ezen az egészen. nem gyógyszerekkel (amik megoldást nem adnak, csak enyhítik a jelenlegi rosszat...) és pszichológus segítségét sem kértem. a különböző injekciók és satöbbi kezelések sem hatásosak, egy távoli ismerősöm kipróbálta, de csak jól megszívta vele... szóval én csak szimplán kialakítottam magamnak egy módszert, amivel elfogadom magamat!
igazából nem akartam ide beírni, de aztán megláttam, hogy itt vagy, nem válaszol senki... úgyhogy én szívesen megteszem és segítek neked, ahogy tudok! én sokat fejlődtem ősz óta. hozzátartozik a dologhoz, hogy volt akkor egy több hónapos betegségem. nagyon sokat feküdtem itthon. rossz napok voltak. de volt időm magamra mondhatni... ami igencsak megerősített lelkileg. már sokkal pozitívabb ember lettem, és dolgozom önmagam elfogadásán. ha érdekel mesélek még...
te hogy vagy az első bejegyzésed óta?
Szia itt vagyok
reménykedtem benne, h ir majd valaki
sziasztok
bővül a csapat én is csatlakozom hozzátok, sajnos én is pirulós vagyok és nagyon szégyenlős, nagyobb társaságban meg se merek szólalni.Az önbizalomam a padlón van,sajnos pattanásaim is vannak elég rendesen voltam bördokinál, de a javulás még várat magára
tuti, h a pattanásaim is közrejátszanak abban h ennyire visszahúzódó vagyok. De emlékszem, h régebben még kiskoromban is pirulós voltam éreztem h nagy melegség jött rám, de akkor még nem értettem, h a mi a csoda történt velem, mitől lett hirtelen olyan melegem. Sajnos az utúbbi 2-3 évben csak rosszabb lett
Az apám 1 alkoholista már alig várom,h elvégezzem a sulit és elhúzzak innen anyummal, de igy h ennyire pirulós vagyok és szégyenlős nem tudom, hogyan tudnék beilleszkedni, már ezen filózok pedig addig még van 1,5 évem. A mai világban pedig csak azok viszik valamire akiknek van bátorságuk küzdeni, én pedig...........
Mára odáig fajult a dolog, h sehova se járok, annyi h hétköznap suliba járok, de máshova sosem, a barátnőm itt lakik 3 háznyira, de oda se megyek át, esetleg ha ő átjön. Amit észrevettem magamon, h ha sötét van akkor olyan felszabadult vagyok, olyankor mutatkozik meg az én valódi énem. Szeretek kötekedni viccelődni, nevetni, de ha világos van megse szólalok
Sziasztok:)
Sajnos én is ezzel a problémával küzdök,1 éve hogy állandóan minden helyzetben elvörösödöm,és értelmetlen szituációknál is.Ez már annyira rossz volt,depressziós voltam,nyugtatókat szedtem pedig még csak 16 éves vagyok.és velem is ez van ha összeszedem magam,akkor valami mindig történik.Nagyon rossz,egy nap viszont már nagyon kivoltam ettől és vettem gyógyszert a patikában aminek nem írom le a nevét elég annyi hogy ha sokat szedsz be belőle (6gr) akkor végzetes.Hát én beszedtem de azon a napon jó kedvem volt de mégis ez hogy mindig mindenhol akármilyen szituációban elvörösödöm elkeserít,szóval beszedtem és vártam.Kezdtem rosszul lenni,remegni,szédülni,hányni.Anyu meg is ilyedt hogy mi lehet a bajom de neki azt mondtam hogy szerintem csak gyomorrontás.Már nagyon rosszul voltam nem bírtam felkelni az ágyból és akkor gondolkoztam el azon hogy én még se szeretnék "elmenni". De már késő, kijöttek az orvosok és olyan injekciót adtak ami azt a gyógyszert kiüti (amit én bevettem),és nekik se mondtam hogy én gyógyszert szedtem be az orvos azt hitte hogy valami vírus. És azóta nem azt mondom hogy nem történik meg velem,de beláttam hogy ennél nagyobb gondok is vannak az életben,és ha nem figyelsz oda rá nem gondolsz rá akkor higyjétek el jó lesz ez csak akarat kérdése. Ezen az oldalon találtam egy nagyon kedves hölgyet,aki sokat segített,ő ajánlotta a A titok című könyvet,és én is merem ajánlani olvassátok el és használjátok higyjétek el segíteni fog,csak bízzatok benne és ha valami megtöri ezt az akaratot vagy épp egy rossz nap lépj túl rajta. Remélem segítettem valakinek!
További szép napot!:)
Nemrég olvastam a Twilight sorozat első kötetét- ha vki nem tudná, divatos romantikus vámpír regény- amelyben a 17 éves főhősnő gyakran elpirul számára kínos szitukban, és mégis beleszeret a vámpír :), sőt mivel ő egy hófehér bőrű élőhalodt, még vonzónak is találja szerintem a lány "életteli, érzelemteli" arcát.
Na, de tudom, hogy ez nem vigasz, annak aki éppen nagyon szenved, bár ha jobban belegondolok annak idején 17 évesen nekem csak a legjobb barátnőm mondta, hogy szép vagyok olyankor, talán mert nem látszottak annyira a pattanásaim :). Egyébként nagyon egyedül éreztem magam a problémával és nem gondoltam, hogy bárkinek tetszhet.
Visszatérve, talán egy picit segít, vagy legalább vigasztal, ha egy könyvben ilyen lányról olvastok. Egyébként pont e sorozat második kötetét olvasva jutott eszembe valami a pirulással kapcsolatban, hogy elveszíteni ezt a "képességet", akár rosszat is jelenthet. Érzelmi sivárságra utalhat. A lány maga alatt van, bezárkózik és semmi nem érinti meg, nem hozza zavarba.
Sziasztok!
A pirulás sokáig nekem is megkeserítette az életem és gátolt sok mindenben főként a gimis éveimben. Mára 27 évesen a helyzet nagyon sokat javult, kisebb elpirulások hetente előfordulnak, de igazi nagy elvörösödés csak nagyon ritkán. Sikerült feltornázni az önbizalmam egy elfogadható szintre, ami köszönhető a páromnak, barátaimnak, annak, hogy sokat járunk társaságba, rengeteg új embert ismertem meg az elmúlt pár évben, a munkám során is emberekkel foglalkozom nap, mint nap. Az egyetemen lett egy nagyon jó barátnőm, aki még nálam is rosszabb helyzetben volt. Ő pl. megkérte a tanárt négyszemközt, hogy ne kelljen kiselőadást tartania! Na, én ennyire nem akartam nyúl lenni, nem hátráltam meg az ilyen szituk elől! És ezt ajánlom mindenkinek. Bele kell menni a rázós helyzetekbe! Én pl. szintén egyetem alatt beíratkoztam kommunikáció specire, direkt azért, hogy szokjam az ilyen helyzeteket! Ha nem is lettem bárányból farkas, de jót tett az önbecsülésemnek.
Szerintem a kor, a növekvő élettapasztalotok is magukkal hozzák a javulást.
Az elpirulás csak a jéghegy csúcsa, szerintem nem erre kell megoldást találni, hanem azon kell dolgozni, hogy jóban legyünk saját magunkkal.
Így hirtelenjében ennyi, majd írok még ha jár erre valaki. Örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra , igazi kincs minden eritrofóbiásnak!
Sziasztok,
Regebben sokat jartam ide....
Ahogy latom egyre tobb uj ,,arcot`` velek itt felfedezni.
Aminek orulok es nem is.....
Orulok,mert mikor valaki ratalal erre a topicra akkor rajon,hogy nincs egyedul...... Es mikor a pozitiv hozzaszolasokat olvassa akkor az valamilyen szinten erot is tud nyujtani,
azonban annak nem orulok amikor olyan szomoru hozzaszolasokat kell olvasnom,mint pl. ashlia.
Remelem ujbol feleled a topic
Addig nem is irom le,hogy mi van velem,mik tortentek velem...
nem szeretek magamban beszelgetni
IRJATOK!!!!!!
Sziasztok Kedves Pirulótársak!
Sajnos én is ezzel a problémával küzdök már hosszú-hosszú évek óta! Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyi sorstársam van, mivel az én környezetemben sincs senki, aki hasonló gondokkal küzdene!
Tudjátok az a vicc az egészben, hogy kb. 16 éves koromig egy nagy szájú, harsány, állandóan a középpontban levő, nagyon vagány csaj voltam. Aztán jött ez a pirulás.... Eleinte nem vettem komolyra a dolgot, aztán észrevettem, hogy egyik pillanatban a világot meg tudnám váltani, a másik pillanatban pedig legszívesebben egy sarokban húzódnék meg, ahol senki sem lát! Szörnyű kettőség! Ha felkészülök egy helyzetre, akkor semmi gáz! Viszont ha nem, lángvörössé válok. Pl. elmentem egy állásinterjúra, ahol annyira megtetszettem, hogy 2óra múlva fel is hívtak, hogy megnyertem az állást. viszont onnantól nyoma sem volt a határozottságomnak, minden nap attól féltem, hogy ki jön be hirtelen az irodába. Egyszer elpirultam a főnököm előtt is, ráadásul egy kényes téma volt épp szóban, onnantól nem volt megállás: ha csak a folyosón futottunk össze, már is pirultam..
Hozzáteszem 2 diplomával rendelkezem, a vizsgák sosem okoztak gondot, sokkal többre vihetném, ha nem lenne ez a gátló tényező!
Az emberek észrevesziik, általában nem szólnak, de látom rajtuk, hogy jár az agyuk, hogy mi lehet velem: lehet, hogy bedilizett, vagy épp most kap agyvérzést???
Ma én is azért kerestem rá erre a google-ben, mert betelt a pohár: már a szüleim előtt is égek, egyedül a férjem és a kislányom társaságában nem!
2003-ban pszichiáterhez jártam, aki nagyon-nagyon más irányba vitte el a dolgot, majd tavaly homeopátiával próbálkoztam, némi javulás után minden maradt a régi!
Ja és én rosszalvó is lettem.
Örülnék, ha jönnétek, s mesélnétek kinek hogy áll a pirulása, hátha valaki rátalált a csodaszerre!!
Például hallottatok a Nikken termékekről? Én most lehet megpróbálkozom vele, csak hát nagyon drágák. Esetleg valakinek valamilyen tapasztalata?
Addig is kevésbé pirulós napokat.
Sziasztok!
Én egy 22éves férvi vagyok és ugyanezzel a problémával küszködöm!Nálam az önbizalommal nincs probléma ha ez a vörösödés nem lenne szinte soha nem tudnának zavarba hozni!Érthetetlen helyzetekben vörösödök,és egyszerüen nem tudok ellene mit tenni!Társkeresésben nagyon megnehezit mert sok csajnál épp emiatt nem merek probálkozni!ha megtehetem sokat járok szoláriumban mert a fehér böröm igy vöröses barna és nem látszik annyira,de a börömet pedig nem szeretném tönkretenni mégha utálom is!
Tud valaki többet erről az angliában végzett mütétről?Tudom h drága!De mégis mennyi az annyi?
Válaszaitok elöre is köszönöm!
Kivánok mindenkinek vörösödés mentes szép napot!
Nekem van egy nagyon jo baratom, aki sokat segitett. Pl volt egy szitu, amikor beszelni kellett volna a fönökömmel, de eleg beszari voltam. Na most ez a baratom addig nem hagyott beken,amig nem beszeltem vele. Ez jo sokaig tartott, probalta szep szoval, noszogatassal, veszekedessel. Minden nap felhivott azzal, hogy "beszeltel a fönököddel?", es mar tök utaltam, muszaj volt beszelni vele. PErsze elsö alkalommal a felet sem mondtam el a fönöknek mint kellett volna, es jött az ujabb noszogatas. Megint elbeszelgetest kertem a fönöktöl, es olyan jol sikerült, hogy csodak csodajara respektem lett a cegnel.
A masik, hogy eredetileg görbe volt az orrom es tök utaltam, mindig ugy ereztem, rejtegetni kell. Vegül megmütettem, es nagyon jol tettem, elöbb kellett volna! Egy nagy kolonctol szabaditottam meg magam, ma mar batran nezek az emberek szemebe.
Szoval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos hogy egyedül, elhatarozassal majd batrabbak meg magabiztosabbak leszünk, hogy ez csak az akaraterönkön mulik.
Erdekes, hogy miota olvasom ezt a topikot, többször ellenörzöm magam munkahelyen es otthon, h piros vagyok-e, es bizony meglepödtem, h többször vagyok az mint ahogy erzem. Pl otthon vagyok egyedül, es semmi sem indokolna, h az legyek. Vagy egy jot beszelgettem telefonon egy baratommal es attol is kivörösödtem. Szoval ezek ellen sztem nem lehet mit csinalni, de ez nem is zavar.
Azt nem szerettem, amikor attol lettem vörös, hogy zavarba hoztak. Es ez viszonylag ritkan fordul elö, mert idövel magabiztosabb lettem, de ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen szitu.
Szia!
Most február óta egy új helyen vagyok. Előfordult már, hogy csak feltettek egy teljesen egyszerű kérdést az életemre vonatkozóan és ettől jött a jól ismert hatás.
De most eltűnödtem azon, amit Caliope írt. Sokszor az ember hajlamos belemélyedni a saját problémájába, ami többet ront a helyzeten, mint használ. Persze ilyenkor olyan határozottak érzem magam
"Ez az látom a kiutat 
" aztán jön egy újabb alkalom...én elbizonytalanodom és kezdődik minden előlről...
De most menni fog
Legyen szép hete mindenkinek.
Szia Mope!
Mióta pár hete dolgozom, picit jobban vagyok (az elmúlt fél évben nagyon mély depresszióba estem), tényleg jobb hogy emberek között vagyok, és lekopogom, olyan extrém pirulásom még nem volt. Jó, nem egy vezérigazgatói posztban vagyok : - ), de jobb mint a semmi. Az első munkanapomra képzelheted hogy mentem, előtte semmit nem aludtam, jól benyugatóztam magam stb... de lassan kezdek hozzászokni... mármint az emberekhez... : - )
Te mióta dolgozol a munkahelyeden? És még mindig előfordul, hogy teljesen váratlan helyzetben elpirulsz?
u. i. : a havat én is imádom!!!
Abszolút egyetértek a többi hozzászólásaiddal, elméletben tökéletesen tisztában vagyok vele hogy s'mint kellene felfogni vagy cselekedni egy adott helyzetben, dehát sajnos a gyakorlatban nem sikerül ezt úgy véghezvinni, ahogy szeretnénk... Pl. egy klausztrofóbiásnak is hiába mondanánk, hogy ha bezárjuk egy sötét helységbe nem kell félnie semmitől, valószínű ő is tudja, mégis rosszul lesz.
Írtad, hogy az évek múlásával fehéredsz... szóval gondolom akkor régebben Te is pirulós voltál. És hogy sikerült "kigyógyulnod", hogy fejlesztetted az önbizalmad, és meddig tartott Neked? Mert én már lassan 10 éve küszködök ezzel, és nem látok semmi reményt...
érintett vagy? ha nem, akkor mit gúnyolódsz?
menj a fenébe.
Sztem tul szigoru vagy magadhoz. Neked at kell gondolnod a dolgokat, mielött velemenyt mondasz, vagy döntesz. Miert baj ez? Sztem nyugodtan vallalhato es szimpatikus. Tudod nekem hany munkatarsam volt, aki nagy mellennyel jött, azt hitte, tudja a tutit, es kiderült, hogy a nagy fraszt! Nem ert semmihez!
Azt mondjuk en sem tudom megcsinalni, hogy jol elöadom magam, de tudas nincs mögöttem, lufi az egesz. De lekicsinyiteni sem szabad magunkat, mert szinte mindig kiderül, hogy a munkaltato sem azt nyujtja, amit igert. Az, hogy nem vallaltad be a jo munkat tenyleg a fobiad miatt volt? A tudas meg lett volna hozza?
En nem ismerem ezeket a tanfolyamokat, de ahogy olvasom, hogy sokaknak ez mennyire megkeseriti az eletet, talan erdemes szakemberhez menni.
Önbizalom növeleskent sztem kellenek a celok, es aztan kis lepesekben megvalositani öket. Es azt is tudatositani kellene, hogy a többi embert tenyleg nem erdekli igazan a sajat problemank, szegyenünk,hamar tulteszik magukat rajtuk, csak sajat magunknak okozunk sok-sok kinlodast. Egyszerüen nem kell sokat ragodni a dolgokon, ki es mit mondott, hogy mondta, miert mondta! Na es ha megtörtent egy szamodra kinos szitu? Ment az elet tovabb ugy is, nem?
Sztem pont azert nem szabad elzarkozni a vilag elöl, hogy rajöjj, semmivel sem vagy kevesebb a masik embernel, mert ez tenyleg igy van! Lehet hogy munkaban egy pörgös, ügyfelszolgalatos melo lenne jo, hogy emberekkel erintkezz, de le legyel annyira terhelve, hogy eszedbe se jusson mar a vörösödes.
Én is gondolkodtam már hasonló jellegű tréningen. De én sem igazán tudom, hogy miként vágjak bele.
Ja, a másik kérdésedre, pedig a válaszom, az egész fejem, ebbe a homlokomat és a fülcimpáimat is beleértve, nem csak az arcom...
Most kicsit megakadtam, mikor rábukkantam erre a fórumra, úgy éreztem, ez az első lépésa "gyógyulás" felé, de nem vagyok elég kitartó...mostm megint nem tudom, hogyan tovább.
De.... szállingózik a hó.
Jó kedvre derít, és még ezt a hideget is szeretem, mert kitisztítja a gondolataimat 
Szia!
Bocs, hogy nem írtam előbb, de mióta dolgozom, "hulla" fáradt vagyok nem volt energiám fórumozni...
Nem, sajnos nincs semmi módszerem... Sőt, azt sem tudom egyáltalán miért vagyok ilyen... Gondolkodtam rajta, hogy el kellene menni valamilyen önbizalomfejlesztő tanfolyam/tréning/csoport-ba (nem tudom, hogy hívjam) de azt sem tudom hogy kezdjek hozzá, hol találok ilyet, mennyibe kerül és egyáltalán használ-e...
Neked van valamilyen módszered?
És Neked "csak" az arcod lesz piros, vagy aztán tényleg az egész?
Tényleg humorral lenne a legjobb ezt kezelni, de egy-egy helyzetben annyira kínos tud lenni...
Ashila,
már épp hiányoltalak.
Egyébként van valamilyen módszered arra, hogy fejleszd az önbizalmad?
Pirosító? Jobbat tudok, húzok egy jó nagy zacskót a fejemre
Egyébként pontosan ez nekem is a legnagyobb problémám. Előttetek (a fórum előtt) még sosem beszéltem ilyen nyíltan ezekről a dolgokról. Az sem jó, ha az embert egy életen át nyomasztja valami.
Nalam ugy van, hogy az evek mulasaval egyre "feheredek", es van, hogy vmitöl kipirulok, mar nem is banom, mert legalabb van szinem. Multkor olvastam egy cikkben,ami sminkeleshez adott tancsokat, hogy oda tegyel pirositot, ahol gyerekkorodban kipirultal. Ezen elgondolkodtam, hogy vki felnöttkent mar el se pirul?
Regen en is tragikusnak ereztem, de ahogy magabiztosabb leszel, egyre kevesbe tudnak zavarba hozni. Ha pedig pl vmilyen feladattol "lazban egsz", hat nem olyan nagy baj az.
Szia!
Remélem Neked is segít majd valamennyire, ha csak olvasgatod is a hozzászólásokat, vagy megosztod másokkal a saját problémáidat... Én abszolút megértelek, nálam pontosan ugyanezekben az helyzetekben keseríti meg az életem ez a fóbia. (a munkavállalás területére gondolok) Nem egyszer előfordult, hogy lehetőségem lett volna olyan állásra, amit mások gondolkodás nélkül, örömmel elfogadtak volna, anyagilag, karrier szempontjából óriási előrelépés lett volna az életemben, de nem "tudtam" elvállalni... Pontosan úgy éreztem, ahogy Te is leírtad... és elmenekültem előle. Abban is megegyeznek a "tüneteink", hogy ha hirtelen kapok valamilyen másféle feladatot, vagy véleményt kell mondanom, vagy önálló döntést kell hoznom, szóval olyan helyzetbe kerülök, amire nem tudtam előre felkészülni, egyből jön ez a "pánik". A szívem kalapál, remeg a kezem, teljesen leblokkolok, egy normális mondatot nem tudok kinyögni... és bárcsak ezek lennének... de nem - jön még a vörösség, a nyakamtól a fülemen keresztül a homlokomig... Ilyenkor meg arra tudok csak gondolni, hogy te jó ég, most azt gondolhatják rólam, hogy idegbeteg vagyok vagy nem normális...
Szóval remélem segít majd Neked is ez a fórum, én ahogy már írtam valamennyire jobban érzem magam, hogy nem vagyok annyira egyedül. A környezetemben még nem találkoztam olyannal, aki ezzel a problémával küzdött volna... senkivel nem tudtam "ezt" megosztani.
/a pirosítóval kapcsolatban... hát sajnos nekem az aztán nem segít :(, ahhoz az egész fejemet be kellene pirosítani :-)/