Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi kapcsolatok
Torolt_felhasznalo_416427
Létrehozva: 2003. november 4. 19:15
sziasztok, sok építő hozzászólást olvastam már a fórumon, talán tud valaki tanácsot adni.
a csoportomban úgy érzem, a periférián állok. ha próbálok beszédtémákat felvetzni, vagy mesélni magamról, úgy érzem, érdektelenségbe ütközöm. (nem minden esetben, de általánosságbvan igaz). pláne, ha magamról mesélnék valami pozitívat, valami sikert, élményt, stb. mintha nem érdekelné az egyént, akinek mesélném. most már ott tartok, hogy alig beszélek magamról, akár pozitív, akár negatív eseteket, történéseket. megvisel ez az egész, mert nem találom a helyem. szeretem a feladataimat, de valahogy nem érzem elismerve magam. persze, ha megkérdeznék valakit, nem ezt mondaná. unalmában úgyis rávágna valami bagatell dolgot.
Próbáltam már szóbahozni a dolgot, de nem volt kedvező a fogadtatás...
Szeretném, ha bárki megosztaná velem tapasztalatait, hogyan tudta leküzdeni ezt a helyzetet..
a csoportomban úgy érzem, a periférián állok. ha próbálok beszédtémákat felvetzni, vagy mesélni magamról, úgy érzem, érdektelenségbe ütközöm. (nem minden esetben, de általánosságbvan igaz). pláne, ha magamról mesélnék valami pozitívat, valami sikert, élményt, stb. mintha nem érdekelné az egyént, akinek mesélném. most már ott tartok, hogy alig beszélek magamról, akár pozitív, akár negatív eseteket, történéseket. megvisel ez az egész, mert nem találom a helyem. szeretem a feladataimat, de valahogy nem érzem elismerve magam. persze, ha megkérdeznék valakit, nem ezt mondaná. unalmában úgyis rávágna valami bagatell dolgot.
Próbáltam már szóbahozni a dolgot, de nem volt kedvező a fogadtatás...
Szeretném, ha bárki megosztaná velem tapasztalatait, hogyan tudta leküzdeni ezt a helyzetet..
Köszönöm, ez jólesett.
Azt hiszem, a feszültség volt az oka, ami mostanában a csoportban megtelepedett. . érdekes!
kb 30-an vagyunk ebből hárman csajok. az egyik férfi kollegám pl mindig hozza a kiskertjéből a paradicsomot, padlizsánt, cukkinit. ki mit kedvel. :-)
aztán előfordult hogy amikor az egyik kollegám betonozott a leendő háza előtt nem tudott elég sűrűn menni locsolni a betont, erre a másik kollegám (kb 3 házzal arréb lakik) szó nélkül átment és meglocsolta neki, naponta többször is.
meg úgy alapból nagyon jó fejek. az átlag tíz fős ebédeket sem hagynám ki semmi pénzért. jajj ha nekem innen el kell majd mennem. . . de fogom utálni.
coty: nem feltétlen veled van a baj. idomulnod kell a csoporthoz, ha ők nem dumálósak akkor mással kell beszélgetned, munkahelyen kívül. :-) ez van. . .
Mint Humán szakembernek, sérti a fülét az olyan megközelítés "bratyizó típus. . . ", ez jelzi megítélésedet egy csapattársadra vonatkozóan. Pedig egy sikeres családban is, nemhogy egy munkahelyi szervezetbenn szükség van különféle emberekre. belbin teszteket hívunk segítségül egy tudatos csapat építéshez is. Nézd meg az alábbi hivatkozást, és utána várom válaszod.
Üdvözlettel: Puma
http://www. tmi. hu/jovoido/csapatmunka. html
Egyébként én eleve nem nagyon hiszek az ilyen sikerkönyvekben, meg tréningekben. Azt hiszem, hogy az élet megtanít minket arra, amire szükségünk van. Egyesekben vagy benne van az adottság (most mindegy mire), vagy nincs. Ha megvan, akkor az felszínre fog jönni. Ha nincs, akkor. . . . :(((
Ha Te az elöbbibe tartozol, akkor szerencsés vagy, könnyen teremtesz kapcsolatokat. De ismerek olyan embert, aki sajna önzönek nevelkedett (a környezet is tehet róla, + a gének), végzett mindenféle "agytágítást", nem segített rajta. . .
Na, mindegy, ez egy kicsit más téma, lehetne erröl is sokat beszélni:)
Ne idegesítsd magad! Várj, és ha nem megy, keress másik munkahelyet, lehet, hogy ott Te leszel a társaság közepe! Emiatt a banda miatt tényleg nem érdemes izgulni. . .
Cpp
Szerintem sem normalis dolog az e fajta viselkedes, de sajnos amig az egocentrizmus elso helyen all, addig ne varj megertest. Probalj feldolgozni problemaidat magades ne megosztani a csoport tarsaiddal. Egy nyitot lelku embernek nem konnyu de . . . tudomast kell venni errol a helyzetrol. Habar, a csoportnak van 1 vezetoje gondolom. Az a vezeto nem csak vezeto kell legyen hanem ember ismero is. A mai vilagban tanitsak a managementet is- lehet hianyzik az a fajta ismeret reszerol. Egy csoporton belul/attol csoport/megertes es csapat munka van. Bele veve azt is is, h a csoportomon belul barkit meghallgatok, turelmes vagyok, nem razom le ilyen-olyan kifogasokkal, lehetne sorolni. Valahol muveltseg dolga is. Ha nem is erdekel a lelkem melyen a felebaratom magan ugye, meghallgatom es ha egyebet nem de egy segito kezet nyujtok azzal, h meghallgattam, es ez olyan keves de a masiknak nagyon sok. Ez hianyzik belolunk. E keppen kellene viselkedjunk es nem hatat forditani egymasnak, kozombosen. Sok, nagyon sok minden van amirol kellene beszelni, de akivel sajnos oly keves. Tisztelet a kivetel. Udv. -Ari.
Ami a munkahelyet illeti, meglehetősen kezdőnek számítok, de én is úgy érzem, hogy egy nehéz menettel állok szemben. Már csak azért is , mert a kolleganőm pár nappal ezelőtt hármunk jelenlétében olyan hisztit vágott ki, hogy miért csak hozzám adják az infókat, ő miért marad ki az egészből. . . Egészen addig próbáltam nagyon barátságos lenni vele, de már meggondoltam magam-nem érdekel. Marad a hatalmas mosollyal kísért jóreggelt! Egyfolytában azt mutatom, hogy nagyon jó kedvem van, mert az tudom, hogy idegesíti azokat, akik jelenleg úgy tűnik, nem figyelnek rám (rád). Az emberek nagyon gonoszkodóak tudnak lenni. Minden csoportnak megvan a maga kis "szerencsétlenkéje", akit vagy semmibe vesznek, vagy szivatnak- főleg, ha az a csoport nőkből áll.
Próbálj arra koncentrálni, hogy a családoddal, barátaiddal milyen jól megértitek egymást, és igyekezz kiegyensúlyozottnak látszani. Mégha ez nem is változtat a munkahelyiek viselkedésen, valószínű, hogy jobban fogod magad érezni. Ha meg jobban érzed magad a bőrödbe, többen vonzódnak hozzád.
". . . mindenki, akivel beszélsz. . . "
a mindenkin van a hangsúly;)
Ha tehát jó társalgó akarsz lenni, légy jó hallgató! Más szóval: légy érdeklődő, ha érdekes akarsz lenni! Tégy fel olyan kérdéseket, amelyekre a másik szívesen válaszol majd. Bátorítsd, hogy önmagáról és saját eredményeiről beszéljen.
Ne feledd el, hogy mindenki, akivel beszélsz, százszor jobban érdeklődik önmaga, saját vágyai és problémái iránt. Saját fogfájása többet számít neki, mint egy milliós áldozattal járó éhínség Kínában. Egy pattanás a nyakán jobban érdekli őt, mint egy földrengés Afrikában. Ez lebegjen a szemed előtt, ha beszélgetni kezdesz bárkivel. ’
Dale Carnegie: Sikerkalauz.
én egy nagy, nemzetközi cégnél dolgoztam, de csapatépítö tréningröl csak hírböl hallottam:)
viszont a kollegák "építgették" rendesen a csapatot:D
valamire azért jó egy ilyen csapat: lelkileg meg lehet erösödni rendesen:)
ám ha a társaság nem ilyen. . . . (???)
néhány napja, hasonlóan munkahelyi témában azt találtam írni, hogy a munkahely nem barátkozda, "csak" együtt kell dolgozni. Nagyon ritkán érdeklődnek az ember öröme vagy bánata iránt úgy igazán. Sok esetben visszaélhetnek a nyíltságoddal. Ezért vigyázz, jól gondold meg, mit és kinek mesélsz magadról. Persze, lehet 1 vagy 2 kollega, akivel "ugyanarról beszéltek" (nekem is van), de mostánság nem ez a jellemző. Szóval, bármennyire is nehéz, várd meg, míg valaki kezdeményez, de akkor is - az elején mindenképpen -légy visszafogott. tisztelettel üdvözöllek
Én úgy oldottam meg, hogy tettem az egészre nagy kalappal. Reggel bementem, délután el és hogy utána mit csináltam már senkit ne érdekeljen.
Meg lehet szokni, a végén talán észhez térnek az emberek, de a barátokat talán nem a kollégák között kell keresni. Elvégzed a munkád és kész. Mással ne foglalkozz.
Azt értem, hogy neked jó ha beszélsz. De vajon jó-e a hallgatóságnak is?
Az én tapasztaltom az, hogy nem érdemes magadat, a privát életedet kiadni a munkahelyeden. Viszont ha tudnál találni valakit (egy személy elég), akivel tényleg egy hullámhosszon vagy, tudtok együtt dumcsizni, kávézni. . .
Azért szoktak barátságok alakulni munkahelyen, de nem sok. Nekem is egy barátnöm volt ott, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot (már egyikünk sincs annál a cégnél), de sok keserüség árán jöttem rá, hogy nem érdemes mindenkinek megnyílni.