Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagyott a férjem
Létrehozva: 2003. szeptember 16. 15:00
Nagyon hamar lettem terhes.Fél éve voltunk együtt.Én megijedtem,de belevágtunk.A babát mindketten nagyon vártuk.Megszületett a kislányunk,boldogok voltunk,de nem felhőtlenül.Vissza kellett mennem dolgozni,amikor a kislányunk 9 hónapos volt,mivel művészeti pályán dolgoztam elötte.Természetesen nem nagyon támogatta a férjem ezt a döntésemet,de úgy éreztem nem hagyhatom magam.Soha nem éreztem magam mellette biztonságban.Dolgoztunk mindketten,nem törődött velem,magányos voltam mellette.Beleszerettem az egyik munkatársamba,de soha nem történt köztünk semmi,én iszonyúan szenvedtem.Két hónap múlva elmondtam a férjemnek,hogy más iránt is érzek valamit.Ezután sem változott a helyzet.Fél év múlva mondtam neki,hogy nincs értelme folytatni,én nem tudok szeretet,törödés nélkül élni.Elment,mindenkivel lefeküdt.Majd rájött,hogy megtalálta Istent,fogadjam vissza, megváltozik.Nem igértem neki semmit.Majd megint mindenkivel összefeküdt.A barátnőmmel is.Majd visszafogadtam,három hónapig játszotta a családapát és most szó nélkül elhagyott minket.Ezután hogyan tovább?Én rontottam el?
Természetesen, lehet megoldást keresni. Erre a konkrét szituációra is személy szerint 5öt biztos tudnék mondani. Nem ez volt a lényeg!!!
Ha például nagyon szeretnék gyereket, a párom meg nem, akkor miután megpróbálnám meggyözni, és Ö ragaszkodna hozzá, hogy nem szeretne, akkor tiszteletben tartanám a véleményét, és lelépnék. Nem eröszakoskodnék hónapokig, és véletlenül sem intézném úgy, hogy "véletlenül becsússzon" "majd ha megszületik rájön, hogy mekkora csoda".
Itt sem a példa a lényeg, de szerintem igenis vannak olyan dolgok, amik ha felmerülnek, akkor nem a megoldást keresem, hanem a kapcsolaton gondolkozom el.
Megütni például 1x lehetne, és nem ülnék le beszélgetni arról, hogy hogyan tovább.
Dacból ne tedd, mert biztos, hogy féltékeny lesz, de elöbb utóbb rájön, hogy kamu. Jobb esetben fellélegzik, és csökken a lelkiismeretfurdalás: "végre Kellynek is rendezödik az élete:mindkettönknek jobb így".
Slimm!
Nagyjából ugyanarról beszélünk. Mindkét fél változik, fejlödik valamilyen irányba, részben tudatosan. Szükség van arra, hogy kompromisszumokat kössünk, de ha a másik elvárása el ér egy olyan szintet, ami már számunkra elfogadhatatlan, akkor nem érdemes küzdeni. A legnehezebb dolog eldönteni, hogy hol ez- a mindenkinek egyéni - határ.
Pl. a férj elvárja, hogy minden este mosolygós feleség finom vacsit tálaljon, akár annak az árán is, hogy a nö nem dolgozik. Neki ez fontos, otthon is így látta. El tudja tartani.
A nö szeretne elöre jutni a munkájában, és emiatt sokat kell túlóráznia, de jók a lehetöségei, élvezi, sikeres.
Ha mindekettöjüknek igazán fontos a saját elképzelése, akkor hiába mond le valamelyik a szerelmükért, kapcsolatukért, hosszabb távon valamelyikük boldogtalan lesz, aminek rossz kapcsolat, vagy válás a vége. Hát ennyi, és gyerekröl még szó sem esett.
azért mondok csk kicsit ellent (tudom paradox :) mert az ember alaptermészete nem változik, de az ami vagy ahogyan viselkedsz az néha egészen messze van ettől. ahogy neveltek, ahogy a másik hagyta h elkényelmesedj stb. ezeken lehet vátoztatni. és ezeket a vátozásokat az egész környezet észreveszi és reagál is. nm arra gondolok h : "már százszor mondtam neki és még mindig nem vszi a lapot. . . . " hanem arra a vátozásra ami belső felismerésből, önmagadból ered.
sztem ezek a változások teremtik meg a lehetőségét, h előhozd magadból azt aki valójában vagy. ami tényleg állandó.
Bocsi az előző hozzászólást Slimmnek szántam.
Most egyébként bevallotta, hogy teszteli a csajt, milyenek a reakciói, 1. hogy mennyit van nálunk, 2. mennyit jár el meccsre, stb.
Egyébként úgy hiszi, nem tudok megváltozni, ezért ment el, de ebben folyamatosan ingadozik. És a másik, az nem változhat meg? Ez is benne van a pakliban, meg az is, hogy az egész eddigi életét elvesztheti, ami nem érzelmi, hanem kézzel fogható dolgokból is áll.
Én nem azt írtam, hogy ne lehetne - kéne változni, vannak viszont olyan dolgok, amikben egyszerüen nem szabad, és nem is érdemes.
Ha szabad megkérdezni, te miben döntöttél úgy, hogy megváltozol?
Mi volt az, amire eddig évekig nem volt kedved/idöd, amíg az imádott férfi veled volt, és most rájöttél, hogy mégiscsak képes lennél rá, szándékaid szerint akár életed végéig is, mindennap?
A leírtak alapján az egyetlen esélyed az lenne, ha a másik nö hibázna. Otthagyná a férjedet, vagy valami a férjed számára gyökeresen elfogadhatatlan dologkot csinálna. Erre eléggé kicsi azért az esély, ezt gondolom te is belátod. Nem beszélve arról, hogy ha utána ló nincs jó a szamár is alapon visszamenne hozzád, hát az nem kicsit lenne megalázó. . . Ráadásul az, amiért elment még biztosan nem oldódna meg így.
Elmondta pontosan, hogy miért költözött el? Miért gondolta azt, hogy inkább valaki mással próbálja meg, minthogy megkísérelte volna veled megjavítani?
megértelek, csak kérdeztem. az én párom is férelépett igaz két éve, és mikor megtudtam már rég vége volt. együttmaradtunk, de sokmindent megbeszéltünk változtattunk. (most volt a szülinapom és 32 szál vörös rózsát kaptam!)
én elengedtem volna ha menni akart volna, de maradt (szerencsére :). de nem erőltettem, sőt.
talán Nálatok is ha azt látja h néküle is boldogulsz, elgondolkodik h mit is veszíthet. kérdezted h mit szólna ha Neked is lenne vkid?
Más: Ma pl. a kicsivel játszott, és a kislányom kiejtett két fiúnevet a bölcsis társai közül, hogy azok itt voltak nálunk. De azt nem mondta, hogy a bölcsisekről van szó, csak a fiúneveket. A férjem úgy felkapta a vizet, hogy hozzámvágott egy legót, de úgy istenesen eltalálta a kezem. Most akkor féltékeny? Persze bocsánatot kért, és hogy őt nem érdekli az egész, hát nekem nem úgy jött le.
Slimm, nem akarja bevallani, hogy mióta van meg a csaj, de max. fél év lehet. És igenis visszafogadnám, tudom ezt nehéz megérteni, azok után amit művelt, de mégis, mert szeretem. Lehet hogy hónapok múlva máshogy beszélek majd, de most ez van.
mióta ismeri a másik nőt?
Én inkább arra gondoltam, hogy amikor arra gondolsz, hogy együtt, akkor próbáld meg elképzelni, hogy milyen lenne az az élet, ami mind2töknek megfelelne. Ha eddig nem érdekeltek a hobbijai példáil, akkor most elkeseredésedben hiába fogadod meg, hogy kiváncsian vele tartanál. Ha pl. eddig nem segített eleget, akkor vszeg ezután sem fog.
Szerintem:
Nem hiszem, hogy egyszerüen azért ment el, mert szerelmes lett valakibe. Valami vszeg hiányzott neki. Valami, amiröl úgy gondolta, már a másik nö felbukkanása elött, hogy ugysem értenéd/adnád meg. Ettöl még persze szeret. Csak nem veled akar élni. Hanem azzal aki -szerinte - ezt megadja neki. Az írásod alapján ez a dolog nem a szép frizura, jó alak, kedves mosolygás témakörbe tartozik. És lehet, hogy igaza van, és olyan dolgot szeretne, amit te igazán nem akarnál/tudnál neki megadni, mert ahogy elmúlna a kétségbeesésed miután visszatérne, ugyanott folytatnád. Mert bizonyos alapvetö dolgokban az ember nem tud változni, és nem is szabad neki.
Mi nagyon akartuk a 2. gyereket, akkor még semmi baj nem volt. Elég nehéz volt akkoriban, előtte volt egy iker vetélésem is, szóval akkor lelkileg nagyon együtt voltunk. Az utolsó egy évben romlottak el a dolgok.
Jár a férjem látogatni, alig-alig marad ki nap, hogy ne jönne. Sokat beszélgetünk, már túl vagyok a folytonos síráson. Sokat megtudtam a csajról is. (Elég jól kiszedem belőle a kis titkokat) Már tudom, hogy felesleges azon küzdenem, hogy azonnal jöjjön vissza. Adok neki időt, és majd meglátjuk. Egyébként elég türelmetlen lettem a gyerekekkel, nagyon hiányzik, hogy este nincs ott és nem tudok rá számítani. Viszont megigérte, hogy a téli szünetben két napot velünk lesz egész nap. Ami nem a karácsony. Még a gyerek témához, abszolút elfogadja, hogy ne találkozzon a kicsi a csajjal, ezzel nincs gond. Ha együtt maradnak sokáig, akkor majd ezt is átgondolom, de most még mindig az az álláspontom, hogy inkább ne.
Kicsit lenyugodtam, de még mindig csak azt tudom elképzelni, hogy együtt folytassuk.
bmary ez megdöbbentő. És nem szégeyli magát a keretszanya, és a férjed. Ez gáz.
sajnálom. de akinek mennie kell az megy.
Olyan érdekes, hogy legtöbbször a apasik őrülnek meg és hagyják ott a feleségüket gyerekkel. egyszerűen döbbenet, h nem tudnak felnőtt ember módjára gondolkodni.
Remélem megírod, hogy mi van veletek!!!
Egyáltalán nem megbántani akartalak a gyerekkel kapcsolatban. Csak példát írtam arra, hogy igenis lehet boldog élete 1 gyereknek akkor is, ha a szülei elváltak. Gondolom azért ez valahol neked is a legfontosabb, ha úgy alakulna.
(Picit off: Már nem az elsö topicban olvasom, hogy valaki akkor/azért vállalt gyereket, mert a kapcsolata megromlott, vagy legalábbis mélyponton volt. Lehet, hogy van akinél ez bejött, de számomra megdöbbentö gondolat egy ember (baba) sorsát feltenni, mint kártyán egy lapot, hogy hátha attól megjavul minden. Mert miért javulna? És ha nem javul, akkor nem egyedül, hanem egy pici babával próbálhatsz meg új életet kezdeni? Kapásból megnehezítve az életét, csak azért, mert jobb nem jutott eszébe, amivel a házasságát jobbá tehetné. . . )
on
Ez a föhibás dolog butaság. Nem az a kérdés, hogy ki a felelös, hanem az, hogy milyen lenne az az élet, ami mindkettötöknek megfelelne, anélkül, hogy teljesen fel kéne adni magatokat. . .
Ma este is jön, nem tehetek róla, egész nap ezt várom.
_DE most már úgy látom, h ha akkor nem annyit rohangál a hobbija után hanem kicsit velem is törődik és néha ő is felkel éjjel, meg hajnal ötkor nem MINDIG én, akkor én sem lettem volna hullafáradt egy éven át, és több energiám maradt volna rá is. :(
persze ez is egy véglet, de én mindig úgy éreztem h a másik is felnőtt ember és ő dönti el h mire szánja (azt a kicsit ami jut) az idejét. én is megkaptam h miért nem szóltam h ne menjen annyit (akkor meg persze házisárkány lettem volna) hát ennyit a hibáztatós játékról.
Kívánom, hogy találjon Rátok/vissza a boldogság mihamarabb!
ha nagyon szereted érdemes várni és újabb esélyt adni, igazad van. talán érdemes Neked magadnak is kicsit változni, újítani. lehet h ha rájön h nélküle is van élet számodra, Te is taláhatsz mást, az elgondolkodtatja. .
Mindenki hozzászólásából az jött le nekem, hogyha képes volt elmenni, akkor vége, ne várjak rá, a másik mellett döntött. De elhihetitek én ismerem őt, és van ebben némi "csakazértis megpróbálom", úgy ment el, hogy neki most el kell mennie, mert ha maradna, sokkal rosszabb lenne mindennél, de ha mégis visszajön, akkor meg csak jobb lehet. És nem csak vígasztalni akar sajnálatból, ezt többször is megkérdeztem, ebben nem hazudna. Őrült vagyok és lehet hogy megbánom, de nem tudok más lenni.
biztos nagyon fájdalmas egy ilyen hosszú együttlét után ezt az egészet megélni. nem piszkáni akartalak, csak arra gondoltam, h ha végül a férjed mégis a távozás mellett dönt, akkor hosszú távon is érdemes e így hozzáállnod? (nem emlékszem, ha írtad ne haragudj ) mióta tart ez a felemás állapot? mióta nem tud dönteni? és ha visszajön? képes eszel újra bízni benne?
Én 2, 5 hónapja mentem át mindazon, amin te most, úgyhogy nagyon meg tudlak érteni. Nálunk is kb. 1, 5 éve lefelé szálló ágban volt a kapcsolatunk, mégis megdöbbentem és megijedtem, amikor a férjem bejelentette, hogy elköltözik. Illetve akkor még csak annyit mondott, hogy ezen gondolkozik. Én mindent megtettem azért, hogy pozitív irányba irányítsam a döntését, de nem sikerült. Szerintem döntött ő már akkor, csak még nem merte felvállalni. Úgyhogy nekem volt kb. másfél hónapom arra, hogy felkészüljek az elköltözésére, talán ezért amikor elköltözött, már nem volt olyan borzasztó. Nálunk is két gyerek van, akik sokkal jobban alkalmazkodtak a helyzethez, mint azt gondoltam.
Elég fura lenne, ha együtt karácsonyoznánk, kedves Dallam, miután nekem hirtelen még nincs új párom, így három felnőtt ülne az asztalnál, nekem ez elég morbid. Nem is értem, hogy tudtok úgy tanácsod adni, ha nem éreztétek ezt még, amit én. Húsz évet együtt élni valakivel, akit szeretsz, ezt nem lehet egy hét alatt elfelejteni!!! Nem tudom még elengedni. . . És még ő sem döntött. . akkor minek vigye el a gyereket?? megmutatni?? De ez még nem is merült fel konkrétan, majd meglátjuk.
Tegnap este kénytelen voltam felhívni az apját, mert annyira kereste, mikor jön már apu. . . Mit mondanátok erre, ha fél órája ezt kérdezgeti a gyerek? Kinéz az ablakon minden autóhangra?? Majd megszokod drágám??
elismerem h nehéz túltenni magunkat a fájdalmon, amit a "másik nő" aki "elvette a férjem" jelent. de hosszú távon (ha mellette marad) úgy is lehet nézni a helyzetet h ő egy újabb személy akitől a gyerekem lehet h vmi plusszt is kaphat, akitől olyat is tanulhat amit tőlem nem. (pl, ha én nem vagyok vmi művészi hajlamú ember de a másik igen, akkor ezen a téren többet kap az életben)
ha már e tudod fogadni h a férjed más mellett döntött érdemes elgondolkodni azon milyen viszonyt szeretnél a két család között az életetek hátralévő részében. ha azért mert elhagyott, a gyerekeden keresztül próbálod büntetni, hidd el visszaüt. mert ezzel a gyerekedet is bünteted.
Mindkét lakásban van szobája a gyerekeknek, ott vannak ahol éppen kedvük tartja, vagy a megállapodás, a szülök gondosan odafigyelnek, hogy se anyagi se érzelmi dolgokban ne játsszák ki öket egymás ellen.
Ez biztos undorítóan hangzik neked, de a karácsonyi asztalnál 4 felnött ül. . .
(Nem kérdés, ha alkalomadtán moziba mennének, akkor ki vigyázzon a gyerekekre. . . )
Nekem az, hogy elköltözött sajnos eléggé egyértelmü, de persze te ismered. Ha tényleg 50-50% lenne az esély, akkor miért nem veled együtt lakva állt neki a gondolkodásnak? A szerelme voltál te is, az is lehetett múlandó. . .
Ne felejtsd el, hogy az anyuka-apuka neveli a gyerekeket felállás kizárólag kulturális beidegzödés - amitöl persze még lehet jó így. A világ számos más táján nevelnek boldog gyerekeket másféle környezetben.
Miért félsz attól, hogy megkedvelné azt a másik nöt?
1 gyerek nem hülye (más szót nem találtam), hogy egy vadidegen nöt a kedvességéért jobban szeressen mint az anyját!!!
És lehet, hogy nálatok egyáltalán nem így van, de az, hogy szeret téged, meg a gyerekét, meglátogat, törödik veletek, legtöbbször nem annak a jele, hogy újra akarja kezdeni, csak egyszerüen normális érzületü ember, aki nem akar hátat fordítani csak azért mert már mással képzeli az életét.
Mint már írtam még nem mondta ki a végleges döntést, én viszont így is szeretem és igenis visszavárom. Képzeld, van ilyen is. Lehet, hogy hónapok múlva már nem így fogom látni, de most még igen. És tényleg nem szeretném, ha megszeretné a másikat. Mégis, nem a szülőkkel kéne egy gyereknek közös programokon részt venni?
A férjem most nem tudja eldönteni, hogy az eddigi életét és családját válassza-e, vagy a szerelmét, ami lehet hogy múlandó, de az is lehet, hogy az igazi. Nem hiszem, hogy ezt könnyű eldönteni, én még adok neki időt, ne bántsatok ezért. Szeretném helyrehozni a házasságunkat.