Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Patkanyfog dilemma
Sziasztok!
Rég nem voltam itt. Legutoljára 3 éve voltam aktív. Próbáltam elválni a masszívan computerfüggő férjemtől.Sajnos ez anyagi okok miatt nem jött össze. Hajnalban már próbáltam a témával kapcsolatban topikot indítani.Nem jelent meg. Még mindig együtt vagyunk a férjemmel.Tendencia ugyanaz, mint régen. Sokkal többet keresek, dolgozom és 70%- ban én veszem ki a részem a háztartásból és a gyereknevelésből is. Most van időm írni, szabadságon vagyok. El tudom mostanra újra tartani magamat és a srácokat, ha úgy hozza a sors. Mégis...van értelme kilépni szerintetek? Jól tartom magam, 36 évesen 5 évet simán letagadhatok, vékony vagyok. A két fiam 3 és 5 évesek. A gyerekek szeretik az apjukat. Mert a kevés időben, amikor törődik velük, kedves hozzájuk. Ők nem látják a frusztráltságom és dühöm okát. Az apa, az az apa. Én viszont félek, hogy így be fogok csavarodni. Mostanra irtón gyűlölöm őt. És belépett a képbe egy harmadik, akivel egy évtized után újra boldog pillanatokat élek meg. Legalább ennyi örömöm van, ami csak rólam szól. Az esélyek nagyon rosszak, hogy ezzel a harmadikkal éljek később.Jó nekem, mint valami fájdalomcsillapító.Becsül és támogat.Elviselhetővé teszi a mindennapokat. Isten látja lelkem, mindent megtettem, hogy megmentsem a családom...de nem megy. Rámegyek. Tudom, mások tűrnek, nyelnek, elviselnek...nekem ez sok. Várom a véleményeket, pro és kontra válás. Az egyetlen, ami a válás ellen szól, a srácok....mert szeretik apát. Akármilyen is. De ez az érv nagyon nyomós.
Szerintem nem jó szó a bűntudat.
Megértem az érzéseidet. Aki komolyan gondolja a házasságot, aki önmaga előtt is valós eskünek tekinti, amit kinyilvánított, annak nagyon nehéz bevallani, hogy nem megy és továbblépni.
De azért van az a pont, amikor magunkra és másokra (gondolok itt a gyerekekre) nézve is veszélyes lehet ez a tartás.
Tudom, hogy az ember, amikor leteszi a vokság a házasság/családalapítás mellett úgy érzi, hogy hegyeket képes megmozgatni és nem számol egy csomó mindennel, amivel nyilvánvalóan nem is lehet, hanem azokat ott helyben kell megoldani a párnak/családnak. És itt kiderülhet, hogy kardinális kérdésekben mennyire eltérően gondolkodnak.
Már 2013-ban meghoztad ezt a döntést. Különköltözés, 1 év türelmi idő. Ehhez képest ma ugyanitt tartasz, ezért írtam azt, amit.
Előre bocsájtom hogy nem olvastam a még korábbi évben indított topicot, ezáltal nem full tiszta a kép az ok-okozatokról sem...
De....ne olyan ember ossza az észt a TI-nak aki perfect, mintaházasságban, anyagilag stabil anyagi háttérben él házasságon belül, vagy akár egyedülállóként.
Merthogy a kettő nagyon de nagyon nem ugyanaz az élet!
Ahol gyerek/gyerekek vannak, ott semmi másról sem szól az élet minthogy elfogadások, kompromisszumok, megalkuvások sorozata, a mindennapi rutin feladatinak kipipálása az édes terhekkel megspékelve.
Rengeteg pár él hasonló rossz házasságban.
Ok, számomra is durva az hogy a gyerek előtt obcén módon ad hangot az apuka, erre nincs mentség, ez egy IQ bizonyítvány az apukának, ennyi.
Sajnos sok házasságban/kapcsolatban már csak a gyerekek miatt élnek együtt a párok.
Ez szomorú, és mégcsak statisztikailag sem kell levezetni hogy mennyire így van ez.
Egyszerűen csak meg kell nézni a női fórumokat, tele vannak sok lelkileg padlóra vágott, megcsalt, megkeseredett, csalódott, szerelemből kiábrándult nőkkel, anyukákkal.
Na persze nem teszek én senki fejére glóriát, hiszen senki sem hibátlan, szent, tökéletes ember.
De mindenesetre elgondolkodtató egy életszituáció ez a mai társadalmi élet normáin belül.
Mindig is utáltam amikor valaki nyit egy topicot a saját problémájáról, amolyan "nemmondhatomelsenkinek...elmondomhátmindenkinek"- háttérokkal, és a hiénák, a tökéletes bezzeganyák, a mindentmegmondó emberkék persze próbálják kikezdeni, szavaiból kiforgatni.
Nos, ezt csak úgy általánosságban értettem, nem analizáltam a korábban hsz-okat. De akinek nem inge.....
Nyílván nem példaértékű egy rossz hangulatú, boldogtalan napokat élő házasságban felnőni egy gyereknek sem.
De azt hogy eddig miért nem lépett ki véglegesen a TI a házasságából, ezt csakis Ő tudja.
Nem biztos hogy minden sérelmet leírt itt amit át/megélt még... és ami nem tartozik ránk...szerintem. Nem? talán..
Nem lehet, hogy mar reges regen vege? Hogy mar vegig csinaltad? Hogy ennyi volt benne es ez a vege?
Hogy ilyen a vege? Hogy neha kudarc a vege? Azt mondtad nem ismerünk. Mert te egy eros ember vagy! Akkor el fogod tudni viselni, hogy a "szemelyes missziod" kudarcba fulladt. Es ujra tudod epiteni az eletetek ujra: a tied es a gyerekeid eletet. Ahol az apanak lesz helye, de a ferjnek nem.
Neha a dolgok akkor ernek veget, ha rajövünk felelosseget kell vallalnunk magunkon kivül masokert is. Vagyis mas szinten oldodnak meg, mint amelyiken keletkeztek.
(ps.: A szavak hatalma... nekem ez az egesz a ferjeddel inkabb a te keresztednek tunik, mint a missziodnak. Es a jo hir, hogy a keresztet egyszerubben le lehet rakni, mint egy missziot abbahagyni!)
Nem lenne jobb Magyarországon elválni? Olcsóbb és gyorsabb is szerintem. Vagy kint kötöttetek házasságot?
Bocsi, nem olvastam a 2013-as topikot, lehet hogy abban írtad már.
Teljesen igazad van. Ebből a szemszögből még nem néztem. Csak a bűntudat hajtott, ha már ezt választottam, végig kell csinálni. Köszönöm a felismerést. Bocs az aláhúzásért, a tablet pc-m.baromkodik.
Különköltözünk...az egy év türelmi időt hivatalosan is be kell tartanom. A hivatalos válást Németországban csak ezután lehet elindítani. Addig nem.
A Te "életfeladatod" az, hogy kellő testi-, és lelkierőd legyen a gyerekeid felneveléséhez, és ha úgy alakul, építhess egy új családot Magadnak.
Az se kevés, hogy csak a saját passzójára gondol, de súlyosabb a másik dolga! Ha egy "férfi" képes a kicsi gyereketek előtt Téged lek...vázni, az nem férjnek-apának való, azt ki kell dobni, mert az idő múlásával csak rosszabb lesz, jobb nem!
Nem csak Neked árt, hanem a gyerekének is!
Most még van esélyed 2 gyerekkel párt találni, de az évek múlnak, a gyerekeid felnőnek, és Neked csak EGY életed van!
A jó szív nem indok, hogy egy rossz házasságban maradj! A gyerekeivel meg tarthatja a férjed a kapcsolatot, senki sem tiltja meg neki!
Ha az egy év alatt bármikor is rosszat szól Rád, előtted, vagy a gyerekeknek, -ők el fogják mondani!- legyél erős, és felejtsd el a "jó szívedet"!
NEM TE vagy a "koszos" itt, miért kellene "tisztítani magad", és vezekelned??? Szeretetlenül lehet épp élni egy házasságban, csak nem érdemes!
En is elolvastam a 2013-as topicod. Nagyon megdöbbentett ez a hsz.-d, azaz a mostani döntesed. Vagy vacak volt a pszichoterapiad, vagy valami szektaba kerültel, mert egy olyan helyzetben, amilyenben te vagy, szerintem egy no sem dönt, akinek fontos sajat maga meg a gyerekei.
Mar ket eve is volt valami különköltözeses, par honapos eselyadas, es most ujra kap 1 evet bizonyitani, mert jo a szived... te most hülyeskedsz amugy? Miert nem probalsz meg legalabb magadhoz oszintenek lenni?
Nem csak az apai minta sz@r a gyerekek elott. Az anyai is. Szerinted ha az apa az anyat lekurvazza a gyerek elott es annak nincs következmenye, az milyen üzenet a gyereknek? Hogy anyaval (novel) meg lehet ezt tenni.
Te bolond modjara össze akarsz valamit tartani, ami talan soha nem volt egesz. Mert bekepzeled magadnak, hogy ez a missziod! Es a gyerekeidnek is jo lesz majd, hogy az anyjuknak a sajat misszioja fontosabb, mint az o joletük? Te leirod, hogy massziv függo ferjed van es közben veregeted a vallad, hogy de te milyen marha eros vagy, mert ujraepitetted az eleted.
Tudod mi ez? Nem misszio! Hanem egy önzo ember amokfutasa, aki bekepzel maganak egy jo szivet, erot es aki mindenkit -a gyerekeit- alarendel annak, hogy a sajat legvara alljon.
Szia!
Ebben a topikban felhívták a figyelmemet a másik, 2013-as topikodra és elolvastam.
Szerintem nem vagy erős. Ugyanabban a posványban toporogsz azóta is, mert képtelen vagy elfogadni, hogy rosszul választottál, hogy nem egy szekeret toltok a férjeddel. Ráadásul a gyerekekkel takarózol. Mert szent meggyőződésed (pedig csak áltatod magad), hogy a gyerekeknek szükségük van az apjukra.
Szerinted a gyerekeknek tényleg erre a mintára van szükségük? Tényleg annyira fontos egy olyan apaminta, amit jelenleg látnak?
Szépen rögzül bennük, hogy egy férfinek/apának az élete abból áll, hogy délig alszik, ha már nincs mit enni, akkor dolgozik egy kicsit, esetleg ha kedve van bohóckodik a gyerekeivel, egyébként meg a hobbijának.
Ehhez annyit kell elérnie, hogy keres maga mellé valakit, aki ehhez akár erőn felül is, de fejet hajtva asszisztál, és akit le is kurvázhat.
Nem, nem vagy erős...
Ha ezt meg tudtad tenni, képes voltál végigcsinálni akkor képes vagy arra is, hogy egy ilyen alak nélkül éld az életed és neveld a gyerekeidet. Valóban szüksége van egy gyereknek anyára és apára is, de nem mindegy milyen az az anya vagy apa. Van az a helyzet, amikor jobb nélküle. Gondolj csak bele, ha egyszer képes volt lekurvázni - ráadásul a gyerek előtt - akkor ez még előfordulhat bármikor. És a gyerek szépen meg is tanulja, aztán majd megkapod tőle is. Jó lesz az neked? Kutyából nem lesz szalonna, akárhogy is szeretjük. Több tartásod legyen. Hidd csak el nyugodtan, hogy képes vagy egyedül is megoldani a dolgaidat. Hisz az eddigiek alapján gyakorlatilag ezt csináltad csak volt még egy púp a hátadon hozzá. Hát eztán ennyivel egyszerűbb lenne. Ha tovább tűröd a párod stílusát, azzal gyakorlatilag aláírod, hogy neki van igaza.
De tényleg neki van igaza?
Sokféle hozzászólást kapok, látom. Védelmemben annyit mondhatok, hogy egy vadiúj helyen, külföldön két kicsi gyerek mellett, az egyik fél éves, a másik épphogy csak két éves volt egy masszív függő férj mellett sikerült újraépíteni az életem. Úgy, hogy anyagilag független vagyok. Nem írom le, hogy milyen regénybe illő helyzeteken mentem át, amibe más beledöglött volna. Erős vagyok, akárki akárminek titulál. Nem ismertek. A váláson csak a jó szívem miatt vacilálok. Vannak rövid felvillanások, amikor a férjem a jobbik arcát mutatja. És felébred bennem a remény újra meg újra, hogy a dolgok változhatnak. Ki ne szeretne intakt családot?Voltam terápián ebben a 3 éves dőszakban és benne vagyok egy gyülekezetben, ahol szintén kértem lelki segítőt. A különköltözés a legjobb megoldás. A férjemnek egy éve van bizonyítani, hogy képes magáról gondoskodni, hogy talál normális munkát, s azt meg tudja tartani.Hogy szereti és látogatja a gyerekeit hátsó, engem manipuláló szándék nélkül. Ha képes változni értünk, visszajöhet. Még akkor is, ha nem szeretem. A fiúknak apa kell. Ha nem, akkor meg mindegy. Kellett ez a topik, még ha itt egyesek ki is jöttek a sodrukból. Ezzel is tisztítom magam. Nekem ez a zsákom, minden más helyzettel meg tudok birkózni.Ez az életfeladatom. Köszönöm a türelmeteket, a tanácsokat, szidást. Minden jót!
$zerintem remes egy perszona lehet az, aki a gyereke elott ot lekurvazo "joapat" ilyen csip- csup ugyek miatt akarja elhagyni, 3eve tarto hirtelen felindulasbol....
Ugyanebben a szituban vagyok. Szóról szóra minha én írtam volna, kivéve, hogy nekem nincs pasim.Tanácsot nem tudok adni, magam sem tudom mit tehetnék. Nem tudok lépni, nincs hozzá merszem. Sok sikert neked.
nem, úgy néz ki, hogy a gyűlölt, számítógépbuzi lófaszjancsira kedves hites urára gondolt.
Érdekes család, a fazék rátalált a fedelére.
Lehet szidni az apukát, lehet szidni a férfit mint férjet, de ezzel azt üzenitek a topic indítónak, hogy egy nagy kalap szart választott társául, ergo, ő sincs a helyzet magaslatán.
Szerintem ne.
Az a nő, aki évekig gondolkodik hogy mi legyen, az a nő aki topicot nyit ahelyett hogy lépne, az életképtelen. Felnőtt testben gyermeki értelem.
Ha elválna, pár hónapig jól érezné magát, de az a "biztonság" amit megszokott, eltűnne az életéből. Az a nő, aki csupán a materia által adott biztonságra törekszik, aki az érzelmeket eladja az ördögnek anyagi megfontolásból, az maradjon a helyén.
Aki életképes, az mer lépni, felnőttként gondolkodik, és nem mások véleményét kérdezi. Nem a gyerekeivel takaródzik, hiszen tudja, a gyerekek felnőnek. A gyerekek léte mindig jó ürügy arra, hogy bármit is önmaguktól cselekedjenek.
Ha valaki akar dolgozni, az mindig talál munkát.
Kisgyerekekkel is lehet társat találni. Egy normális férfi pontosan tudja, a gyerekek nem fognak örökké velük élni. Aki a nőt szereti, az általában, szinte minden esetben a nő gyerekét is szereti.
Tehát, a lehető legrosszabb lenne ha lépne. Inkább tartson szeretőt, jobban jár. Túl gyenge.
Lépj ki ebből a házasságból.
Bizony, ilyet nem lehet elfelejteni!
S ezt a "példát" adná át a "szerető apa" a fiainak!
Valószínűleg úgy "felejtette ott", hogy jóval később ment érte.
A bölcsikben van nyitvatartási idő, amit törik, szakad, kisördögök potyognak az égből, de tiszteletben kell tartania egy szülőnek!
Ha azt nem írom is, hogy a gyerek -mindegyik, akármekkora!- VÁRJA, hogy menjenek érte is végre! S észreveszi, ha már csak ő van egyedül a bölcsisnénikkel a bölcsiben!
Gondolod, hogy egy ilyen "apa" mellett jó lesz felnőni a gyerekeknek?? Egészen biztosan NEM!
Az nagyon, nagyon, nagyon kevés, hogy szóban/ha épp kedve van/ha nincs egyéb saját passzója "szereti" a gyerekeit!
A gyereknek biztonság, nyugalom, nevelgetés és foglalkozás kell! Ez egy apa dolga! Ha erre képtelen, NEM apa!
Neked pedig elmegy mellette az életed, örökös harcban, gyűlöletben, értelmetlenül.
Lépj, ha egyedül is képes vagy felnevelni a gyerekeidet, hogy Nekik is, Neked is jobb életetek legyen!
Ha lesz új társad, ha nem, lépj ki ebből a "házasság"-ból, legalább nyugalmatok lesz!
És ezek után - mármint hogy simán lekurvázott a gyerek előtt (meg úgy egyáltalán) - még kérdéseid vannak????
Simán repülne, hogy nem kellene messzelátó a Göncöl rendszámához (most olvastam egy másik topikban ;) )
Én komolyan nem értem a nőket. Ha a kicsi bölcsibe jár akkor még kicsi. A másik topicban ami 2 évvel ezelőtti már tartós problémákról írsz a férjeddel kapcsolatban. Miért kell egy trógernak egy gyerek mellé még egyet szülni? Mi motivált mikor vállalkoztál a terhességre?
Olvasd el a 2013-as topic nyitóját, érdekes egy fazon az apa.
Ki a jó büdös francot érdekel, mi lesz vele? Ő foglalkozik azzal mi lesz veled, vagy a gyerekeivel?
Komolyan. Annyira ismerem ezt a forgatókönyvet is, mert már túl vagyok rajta. Hihetetlen, hogy milyen egyforma stációkon mennek át emberek az életben... megvitathatod 600 hozzászóláson keresztül, hogy vajon mit csinálj, várhatsz még 3 évet is, ha nem lépsz, szerintem nagyon meg fogod később bánni, mert ő változni nem fog, ez biztos. Ne alázd meg magadat jobban.
Tényleg jó indulatból mondom, mert jártam már ebben a cipőben (is).
ebben az esetben az a 2 év megéri...
a közalkalmazotti bér harmada meg lópikula.
Nem is értem mire vársz. Egy idegroncs leszel így pár év múlva és akkor új életet is nehezebben fogsz kezdeni. Aláírom, kell a gyereknek az apa, de ha ebben nőnek fel, hogy ez a minta, amit a férjed produkál, ők is így fogják csinálni. Aztán majd mire felnőttek lesznek csak vered fejed a falba, hogy miért lettek olyanok mint a volt férjed. Hát azért, mert otthon ez volt a minta.
Te életed, te döntésed. Ő irul virul majd mert ki van kímélve, te meg tönkremész.
Nem értem komolyan, lépj, a saját érdekedben is, valami azt súgja még durvább helyzetek fognak jönni.
Nagyon durva, szerintem költözz el, erre a pasira miben számíthatsz?
el lehet menni. Mert pont a magánügyem tárgyalom...az ő oldalát meghallgatni? Pontosan tudja, milyen. Amióta van a hatmadik, mindent beismert. Fél, hogy mi lesz vele nélkülem.
Nem baj mozdonj..az óvoda félötkor zárt. Félhatkor hívták fel, hogy még ott a gyerek. Én dolgoztam este félhétig....ezért.
Nem erdekel.
Maganugy.
Nem tartozik ram.
Nem ismerem a masik fel igazat. Igy elso blikkre a ferjed velemenyen vagyok...
De : idezlek : ottfelejtette a kicsit a bölcsiben. Mert a nagy pont beteg volt...másnap tudtam meg a gondozóktól
es csak masnap jottel ra arra , hogy a bolcsodes kisgyerek nincs a kisagyaban?
akkor most ujra megkerdezem: milyen velemenyeket szeretnel olvasni?
Igen. Nagyon jól leírtad. Szerencsére betonbiztos közalkalmazotti jogviszonyt sikerült megcsípnem, a nyár elején hosszabbították meg a szerződésem végérvényesen. Úgyhogy nem lehet egykönnyen kitenni, ha betegek a gyerekek...de a többitől félek....plusz igen. Beszéltünk a függőségről. De ő váltig állítgatja, hogy nem az...
Mozdonj....fogalmad sincs, min mentem át mellette az előző három évben. Egy ember, aki harmadannyit keres, mint én. Naponta két-három órát van jelen az életünkben. Egyébként alszik, vagy gépez, vagy pont turnén és mindent nekem kell csinálni. Három hónapja elmondtam, hogy válni akarok. Erre odavezette a nagyobbik fiamat hozzám és azt mondta. Nézd meg az anyád. Jegyezd meg, hogy egy nagy nulla, egy büdös kurva. Akkor összetört bennem valami...lefinanszíroztam a tanulmányait, mindig ott voltam, ha baj van. Mindent megoldottam.Hittem benne, talán sikerül munkát találni neki. Tehetséges. Öt éve nem jön össze neki, csak a hakni...rajtam keresztül betegbiztosított. Amióta együtt vagyunk, 12 év, volt neki 8 hónap rendezett munkaviszonya. Ja, és a viszonyom 6 hete tart összesen. Utánaszámoltam. És tud róla. Nem titkoltam el. Levettem a gyűrűt és lakást keresek.
Kedden szerdán csütörtökön neki kellett menni a gyerekekért, mert sokáig dolgozom. Volt, hogy ottfelejtette a kicsit a bölcsiben. Mert a nagy pont beteg volt...másnap tudtam meg a gondozóktól. Volt, hogy dolgoznom kellett menni és ő egyszerűen nem kelt föl a beteg gyerekhez. Mert nem bírt....ebédszünetben hazarohantam, a fiam térdig szarosan, pizsamában játszott a gyerekszobában... erről ennyit...
A belépő harmadikat meg fogd fel úgy, hogy azért kell, hogy erőt adjon a kilépéshez, aztán meg meglátod, hogyan alakul, lehet, hogy te fogsz legjobban meglepődni, ezt nem tudhatjuk előre! ;)
Szia, én emlékszem rád valamennyire! :)
Szerintem válj el, csak jobb lehet! Ha tényleg az van, amit mondasz, hogy a srácokkal rövid időre még jól elvan és kedves is tud lenni hozzájuk, akkor legyen az a rövid idő a láthatás ideje, amikor majd nyilván igyekszik mindent megadni nekik! Szerintem, ha kultúráltan el tudtok válni, nem mérgesedik el a helyzet, akkor a gyerekek is csak profitálnak belőle a későbbiekben - nem azt tanulják meg, hogy hogyan kell egy rossz kapcsolatban élni!
Pro (válás mellett):
- felszabadultabb leszel attól, hogy nem élsz együtt valakivel, akit gyűlölsz.
- nem idegesít, hogy valaki ott van melletted és segíthetne, de mégsem teszi.
- van esélyed találni valakit, aki jobb nála.
Contra (válás ellen):
- ha most 70%-ot viszel a gyereknevelésből és háztartásból, ez változni fog 100%-ra.
- esély sincs,hogy valaki segít neked, hacsak nem fizeted meg.
- van esélyed találni valakit, aki jobb nála, de ez az esély minimális két kisgyerekkel.
- ha a gyerekek szeretik az apjukat és nem rossz apjuk, sokat veszíthetnek, mert bennevan a pakliban, hogy a most jó apa, válás után szarapává válik. A válás meg fogja őket viselni, egy 2 évre számíts, amíg helyrejönnek (ezalatt lehetnek komoly magatartási problémáik, ágybavizelés, székelési problémák, lehetnek gyakrabban betegek, ami egyedülálló szülőként nem olyan poén...)
- ha valamiért elveszíted átmenetileg az állásod, nagy kakiban lesztek.
Nem vagyok mindenáron házasság megtartó párti, de ezeket érdemes végiggondolni.
A férjed tudja, hogy neked mekkora gond az ő gépfüggősége? Próbált ezen változtatni?
irod: gyulolod. magad is tudod hogy ramesz. az nem ok az egyuttmaradasra, hogy a gyerekek szeretik apat, hiszen nem a szeretetet szunteted meg, hanem az egyuttelest. tenyleg nem ertem, hogy milyen velemenyeket varsz... hogyan lehet lehet akar jozan ervekkel is meggyozni valakit hogy maradjon egy olyan ember mellett (a szentcsalad oltaran aldozza fel magat cimu musor kereteben), akit gyulol...
Szeretik apát, az jó. És milyen hatással van a személyiségfejlődésükre egy ilyen magatartású apa?