Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szépség = önbizalom?
Létrehozva: 2013. március 18. 10:21
Sziasztok!
Egy egyszerű kérdés. Ti mennyire értetek egyet a topic címével? Ha valaki szép, az már önbizalommal is rendelkezik? Vagy azért lesz nagy az önbizalma, mert sokat mondják neki hogy szép? Melyik volt előbb? Az önbizalom vagy a szépség?
Egy egyszerű kérdés. Ti mennyire értetek egyet a topic címével? Ha valaki szép, az már önbizalommal is rendelkezik? Vagy azért lesz nagy az önbizalma, mert sokat mondják neki hogy szép? Melyik volt előbb? Az önbizalom vagy a szépség?
Sziasztok! Mióta közeledek a bűvös kerek számhoz, egyre inkább elvesztem az önbizalmam, amivel fiatalabb koromban sem rendelkeztem.
A kérdésre válaszolva, sok olyan ismerősöm volt aki gyönyörű volt ( és még most is az), de valamiért sosem azt látták a tükörbe, mint amit mi külső szemlélők.
Máris!
Ez az a játék, ott a gyanta neve is: https://bitly.com/ingyencipő
De jó, mi a neve?? Lecsekkolom, aztán meglátjuk!
És mi ez a cipőtervezős játék? Muti!!:)
"De mondjuk egy szórakozóhelyen, ha kinéz magának valaki, vagy akár az utcán megnéznek, rámmosolyognak, első kérdés a fejemben, bakker, van rajtam valami? Elkenődött a sminkem? hülyén áll a hajam? Tuti engem nézett? :)))"
Vagy amikor mellettem, vagy kicsit odébb nevetnek, és rögtön az fordul meg a fejemben, hogy biztos rajtam röhögnek, mert hülyén nézek ki, és elkezdem magam rosszul érezni. Rám is ez jellemző, pedig én is sok pozitív megerősítést kapok a külsőmet illetően, és meg vannak lepődve miért nincs több önbizalmam. Én is próbálok kikászálódni ebből, de tényleg nem könnyű. : )
Szerintem egyébként nem következik az egyik a másikból, szóval a szépség és az önbizalom közé nem lehet egyenlőségjelet tenni.
Szépség = önbizalom?
Az ápoltság önbizalmat ad.
( Persze vannak született szépségek is
, hát igen, ez egy plusz adomány )
Jó, de azért ha valaki szép, akkor folyamatosan kapja az önbizalom-építő visszajelzéseket! Főleg manapság.. Facebook, stb... Szerintem ez sokat számít azért.
Nekem volt nagyon önbizalomhiányos időszakom, nem meglepően tinikoromban. Azóta "kihevertem", mert szépen-lassan érettebb lettem és ráéreztem, hogy a természetesség a legjobb út, és hogy mennyit számítanak az apróságok, pl a szépségápolásban. Gondolok itt a helyes szemöldökszedésre (hogy ne legyen túl vékony és mű!!), egyenletes hajszínre, nem túl extrém fazonnal... Meg nekem az mindig óriási plusz ad, ha frissen mosott a hajam, ápoltak a körmeim, és frissen vagyok szőrtelenítve. Amúgy az utóbbival szenvedek a legtöbbet. Sajnos ha már kicsit is elkezd nőni a lábamon, nem érzem magam annyira kívánatosnak...
Szerintem nem függ össze a kettő egyértelműen, több olyan szép lánnyal is találkoztam már, akiknek szinte semmi önbizalma nem volt, pedig volt modell is köztük... És az ellenkezőjébe is belefutottam már: egyáltalán nem jó csaj, csomó önbizalommal.
Nálam változó ez a dolog, alapjában véve meg vagyok elégedve magammal, elfogadtam a hibáimat. Persze előfordul, hogy ha nincs elég pénzem/időm magamra, akkor nem érzem jól magam a bőrömben. Na, olyankor utálok belelapozni a csajos lapokba!
Néha elgondolkozom vajon csak a női magazionok váltják-e ki belőlem ezt az érzést, miszerint változtatnom kell magamon? Ugyanakkor rá kell jöjjek, hogy a modern kor embere számára egy-két átalakítás már-már annyira rutinszerű, hogy miért ne élnék vele?
Nekem az ajkaimmal vannak problémáim. Nagyon vékonyak. Azt mondják ez szigorúbb arckifejezést kölcsönöz, habár én abszolút nem vagyok ilyen. Nem szeretnék feltétlen Angelina Jolie ajkakat , de úgy hallottam hogy ahialuronsavas ajakfeltöltés során, terészetes anyagokat fecskendeznek be. Tehát szerintem nem is káros, és még jobban is érezném magam a bőrőmben. Annyi önbizalmat már lehet nem is bírna el a környezetem
mivel sosem volt gondom a pasizással, nem gondolom hogy "csunya" lennék. de sokszor érzem ezt(csunya),amikor olyanom van... de ez nem jelenti azt hogy szép vagyok,és azt sem hogy van önbizalmam!(de azt sem hogy nincs)
ha sokat mondjuk hogy jajj de szép vagy, az nem bizti hogy önbizalmat vált ki az illetőből, viszont akár nagyfoku önteltséget lehet. az rosszabb.
az önbizalom sem feltétlenül kivülről fakad! és ha valakinek van önbizalma , az helyes. legyen is. de a mérték nem mindegy. önkritika is szükséges hozzá!
azt se felejtsük el, hogy mire jó a szép tál ,ha üres....
Rövid lábú, vastag derekú, lapos mellűek a Playboyban...?
Nagyon le vagyok maradva.
A hülye szépnek is lehet önbizalma, ahol az eszét nem kell megmérettetni.
Az okos szépek, mert olyanok is vannak. A megméretéstől se rettennek meg. Önbizalommal veszik az összes akadályt.
Önbizalommal is lehet kimondani, hogy bizonyos dolgot valaki nem tud. Mert nem tudhat mindenki mindent.
szeritnem a széopség relatív. ok vannak szélsőségek, de igazából tényleg relatív.
az önbizalom szeritnem egyáltalán nem a külsőtöl függ. hanem a helyes belső önértékeléstől. annak lesz sok, aki helyesen kezeli a saját dolgait, tudja mi az erőssége, miben ygengébb, mihez elég ha tanul, mi a lehetetlen, mi ami könynen megy.
a tényleges önbizalom szerintem vajmi kevéssé múlik a külsőn.
Azért vannak sztenderd :D típusok:)
Pl.: ritkán szeretik a rövid lábú, széles derekú, lapos fenekű és mellű nőkert, ezekre a playboyban kíváncsiak, nézik őket stb., de feleségnek tenyeres-talpas masszív erős csontú nőket keresnek mert az erősebb, jobban bírja a munkát és a szülsét is.
Arcra a jellegzetességek (pl.: aranymetszés) rendszerint állandóak: ritkán szeretik a papírvékony szájú, durva arcú, kicsi szemű, kilincsorrú csajokat, viszont a festményektől kezdve a mai szépségkirálynőkig, főleg ha a nemzetközit nézed, általános a finom arsvonás, nagy szemek, telt ajkak.
De ez nem érdekes, mert semmit sem ér, legfeljebb hátrány, mint minden ami miatt kilóg valaki a sorból, főleg pozitív irányban, Akár iq-van is).
Azért az is kérdés, hogy ki, kit, mit tart szépnek. És szerintem erre sosem fogunk tudni egy általános, midnenki által elfogadott képet adni. Elképzelhető, hogy akit én csúnyácskának, esetleg átlagosnak tartok ő bizony meggyőződéssel állítja magáról, hogy a szépek szépe, és fordítva is lehet.
Eleve szerintem a férfiak más nőket tartanak szépnek, mint mi nők, és nem az irigységünk miatt, hanem csupán azért, mert mi máshogy gondolkodunk. Sok férfinak elég, ha a nő teste szép, én pedig egy nőre sosem tudnám ezt állítani, akármilyen tökéletes mellei, és teste van, ha az arca nem arányos, nem szép...
Semmi köze hozzá. Sőt. A csinos embereknek esetleg több sikerük van, de ha az átlag feletti szépségről van szó akkro az elginkább irigységet,távolságtartást esetleg rosszindulatot fog kiváltani.
Nézd meg a Malena c. filmet, vagy olvasd el a Magányos szépségkirálynő c. novellát (egyszerű nő, csak nagyon szép, nincs "koronálya").
De megnézheted, hogy mennyi átlagos vagy épp csúnyácska ember él házasságban, kapcsolatban.
Ami a nyálcsorgatást illeti: a nyitott lukba az egér is beleszalad. A pasik ezt átlalában elég pontosan kiszúrják.
hát, nem tudom...
én a másik végletet tapasztaltam... apukám mindig is fiút várt, ezért én a megtűrt kategória voltam otthon, amikor megszületett az öcsém, onnantól levegő... egész kamasz- és fiatalkoromat végigkísérte a csúnya-szürke-kisegér vagyok érzés, csak hosszú, alakot eltakaró ruhákban jártam, vagy nadrágban... pedig később kiderült, hogy nagyon is mutatós nő vagyok, csak le kellett vennem az apáca öltözéket :-)
Az utolsó mondatoddal nem értek egyet.
Apukák hajlamosak kishercegnőként kezelni a lányukat, még akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy messze állnak a hercegnőségtől.
És akkor felnőttként (tinédzserként), jön a döbbenet, hogy másoknak miért nem azok.
Érdekes kérdés, sok minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban.
Az első, az Elfújta a szél kezdőmondatai... (elnézést, nem fogom pontosan idézni, mert fejből lesz, de kb. így hangzik):
"Scarlett o'Hara nem volt egy szépség, de ezt a férfiak aligha tudták megítélni, ha úgy elvarázsolta őket, mint épp most a Tarleton ikreket."
Vagyis egy nő csábereje nem feltétlenül a szépségen múlik. Persze, bányarém se legyen, hiszen hősnőnk is csinos volt, plusz volt rengeteg nőiesség és csáberő is benne.
És mégis: amikor szerelmes volt, hiánba tudta, hogy sokkal csinosabb a vetélytársánál, a fejére is álhatott, a férfi nem őt válasaztotta. Ezt én is megtapasztaltam már. Volt, hogy vki után hiába vágyódtam, az más után futott, akinél klasszisokkal jobb nő voltam, és mégis... szóval, ilyen is van, s ezt fel kell tudni dolgozni.
A másik, hogy megette a fene, ha az énképünk és önbizalmunk csak a szépségtől függ, mert az, mint tudjuk, múlandó. Az önbizalom intelligenciáról, szakmai hozzáértésről, emberi tartásról is szól.
És végül: az apukákon nagyon sok múlik. Ha az apuka kis hercegnőként kezeli a lányát, akkor lesz egészséges önbizalma. Ha nem, akkor vergődik, kínlódik, míg az első pasival nem találkozik, aki elhiteti vele, hogy neki ő a legszebb nő a viláfgon.
Semmi más nincs, ami táplálná az önbizalmat, mint a szépség?
Elég kevés és nyugodtan mondhatom, gyatra választék arra, hogy miből áll az önbizalom.
Nem tudom, melyik a jobb :)
mármint pl munkában mindig a maximumot nyújtom, vezető pozíciókat is megszereztem, saját magamra számíthattam, és a tudásomra. És azzal tisztában vagyok, hogy a munkában megvan az önbizalmam...
De mondjuk egy szórakozóhelyen, ha kinéz magának valaki, vagy akár az utcán megnéznek, rámmosolyognak, első kérdés a fejemben, bakker, van rajtam valami? Elkenődött a sminkem? hülyén áll a hajam? Tuti engem nézett? :)))
És ha kérdések merülnek fel a párkapcsolatban, akkor is megingok néha, hogy nem vagyok elég jó, mennyi szebb, csinosabb lány mászkál az utcán, dolgozik vele együtt, stb-stb.
Nehéz a gyógyulás, bár van, hogy elégedetten szemlélem a tükörképem reggelente :)))
Hogy melyik volt előbb, azt nehéz egyértelműen eldönteni, én mégis a szépségre szavaznék.
Szerintem ugyanis az ún. "önbizalomnak" (aminek a jelentőségét egyébként manapság túlértékelik) fakadnia kell valamiből, nem csak úgy van magától, bár szemmel láthatóan vannak, akik szerint így kellene lennie.
Ez a valami lehet a szépség, a sikerélmények stb. Az a lényeg, hogy legyen. Ugyanis baromi nehéz önbizalommal telve, elégedetten vigyorogni a világra úgy, hogy ha tükörbe nézel, elborzadsz, egyébként pedig kudarcot kudarcra halmozol.
A visszajelzések is sokat számítanak, és nyilván teljesen másmilyeneket kap egy előnyös külsejű, sikeres ember, mint egy előnytelen külsejű, sikertelen.
Én nagyon sok magabiztos, önbizalommal teli nőt láttam, akik közel sem voltak szépek, és szintén sok szép, önbizalomhiányos embert ismerek. Szerintem az önbizalom sok esetben egy hozzáállás az élethez, aminek ugyan lehet alapja a külső, de sok más egyéb tényezője van. Neveltetés, világnézet és egyszerűen mentalitás kérdése. Ha valakit gyerekkorától arra nevelnek, hogy szép, okos, sikeres, akkor nagyobb az esély, hogy valóban annak is érzi magát felnőttként, függetlenül attól, hogy szép-e vagy sem. Ha annak érzi magát, akkor pedig a kisugárzása is pozitívabb lesz, szerintem, és egyszerűen azt sugallja, hogy ő szép.
Szerintem nem feltétlenül kell egyenlőségjelet tenni a két dolog közé.
Épp tegnap néztem egy filmet, amiben egy amúgy dekoratív nő azt játszotta, hogy ő bombázó és hihetetlen önbizalommal rebegtette a szempilláit a férfinépre. Akkor én is elmerengtem, hogy lehet ennyire biztos abban, hogy mindenki csorgó nyállal bomlik utána? Honnan ez a fene önbizalom?
Ismerek olyan nem éppen szép nőt, akinek olyan megjelenése van, hogy igenis elhiteti az emberekkel, hogy egy dekoratív valaki és tényleg olyan kisugárzása van, hogy csak na.
Szerintem nem lenne szabad, hogy szorosan összefüggjön a két dolog, bár tény hogy így jól meg tudnak élni a plasztikai sebészek.
Persze nyilván tud dobni az ember önértékelésén, ha úgy érzi/látja, hogy igen, most túlteljesít magán, vagy épp szerinte ő a legdögösebb a teremben, de nem hinném hogy ez hosszútávú dolog lehet.
És egyébként is,mihez kell az önbizalom? A jó pasi leszólításához? Vagy elmenni küzdősportolni? Mihez akarja valaki felhasználni a szépség által "szerzett" önbizalmát?
Nem beszélve arról, hogy egy önbizalomhiányos embernek hiába mondogatod hogy milyen szép (főleg ha tényleg az), mivel belül van a probléma,úgyse fogja elhinni.