Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Keresztény anyukák klubja
Torolt_felhasznalo_155559
Létrehozva: 2012. augusztus 24. 19:01
Ha vallásos keresztény vagy, itt a helyed!
Beszélgessünk arról, hogyan lehet Isten szeretetére nevelni a gyermekeket, terelgetni őket a Krisztusi úton úgy, hogy közben a Világ egy másik, anyagias szemléletet követel tőlük.
Szeretném, ha nem kényszernek élnék meg gyermekeim a hitüket, ha örömmel jönnének velünk a templomba majd nagy korukban is.
Szeretnék jó anyjuk lenni Krisztusban.
Ha téged is ezek a célok motiválnak, gyere, beszélgessünk a HOGYANOKRÓL!
Szeretettel várlak: Kamilla
Nekem kettő ismerősöm van, aki így védekezik, elmesélték már részletesen, őszintén a módszert, azt gondolom, nem kell leírni, gugli neked is a barátod, biztos vagyok benne. :) A tapasztalatra vagy kíváncsi inkább, gondolom. ők a kombinált módszert használják, vagyis az összes természetes módszert kombinálják (naptár, hőmérőzés, Billings-módszer, önmegfigyelés). Ők azt mondják, száz százalékos a hatékonysága, de csak azoknak, akik tényleg be tudják tartani, hogy semmi más alkalommal ne éljenek nemi életet, csak a zöld jelzéskor, vagyis (szerintem) spontaneitás kizárva. Ill. számomra kérdés az is, hogy ha pl. egy orgazmustól plusz peteérése lesz a nőnek (pedig már volt), akkor mi van... szerintük ez az önmegfigyeléssel ellenőrizhető, és szintén az önmegtartóztatás a megoldás rá, ha ez bekövetkezik... hát, én itt adtam fel... :)) Szerintem, akinek gyereke van, annak fele spontán alkalom (legalább) már így is kimarad az életéből, szóval ezt még tovább korlátozni azzal, hogy most nem lehet, apus, mert termékeny vagyok... áh. Jó, szóba jöhet a tinik által is alkalmazott "minden mást, csak azt nem" dolog, de... szerintem túl macera az egész. Persze ettől a két ismerősöm még esküszik rá. Egyénfüggő, de fizikailag működőképes a dolog, ha minden részét szigorúan betartják.
A feleség szóban az a fél- szó szerepel, ami arra az ősi (és szerintem nagyon szép) hitre utalt, hogy az emberiség együtt egy nagy egész, és az emberek csak a felek, a részek ebben. Ezt őrzi a Halotti beszédben is a "látjátuk feleym" kezdet. Hogy mi, együtt vagyunk egy egész. :) A feleség szóban is benne van ez, a férjben azért nincs valószínűleg, hiszen a zsidóság, majd az annak alapjaiból kifejlődött kereszténység igen férfiközpontú (ld. a bibliai oldalborda-elméletet), szóval a "nagy férfi" felesége a nő. De legalább ketten együtt egy egész, ennyit meghagy nekünk, nőknek... :) (arról érdemes lenne külön beszélni, miért vált ez a két nagy vallás ennyire férfiközpontúvá, sőt, maga az egész társadalom, de talán nem feltétlen ide tartozik)
A frázisok pedig pont attól azok, mert állandósult szókapcsolatok, mint a szólások, közmondások. Ezeket tanuljuk az anyanyelvünk részeként, berögződnek, tényleg nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy azt mondjuk, hála istennek vagy éppen ellenkezőleg...
Feleség: a férj szóban miért nincs benne a fél?
Atom: épp ezt mondom én is, a név nem jelent semmit egy idő után.
Ezekkel csak azt akartam példázni, hogy a jaj istenem, édes jó istenkém, az isten b...a meg kifejezések használója nem hisz istenben és nem is tagadja szükségszerűen, csupáncsak egy igen régóta bevett, beidegződött kifejezést használ. Mint egy indulatszót. Semmit nem gondol mögé.
Hogy mire vársz meg mire nem választ, az engem kevéssé befolyásol, amiről eszembe jut valami, esetleg úgy érzem, érvelnem kell ellene-mellette, megteszem. Fórumozok.:-)))
Háát igazából nem is vártam erre választ... olyan költői féle volt kérdésem/gondolatom...
De igazad van abban, hogy ez lehet egy rossz beidegződött szokás....
A feleség? : Hááát persze, hogy a fele, az egyik fele...mert ketten lesznek egyek... mert amikor valaki őszintén és mélyen szeret, az valóban érzi azt, hogy húsából a húsa... amikor elszakítják tőle élete párját /a férjét, feleségét/ akkkor őt szét tépték. Legyen az halál vagy bármi...
Te nem éreztél még ilyet?
Hogy az atommal mi a gond, azt nem tudom... az mindegy, hogy valamit minek nevezünk.... nem a nevétől lesz valami, hanem önmagában attól, az ami...
A Katrina hurrikán sem a Katrinától, hurrikán...
Hát aztán, hogy ezek mit bizonyítanak...?? Bele sem akarok menni...mert nem tudom...
d eha még is legalább 20 éves kutatás...erre nekem már nincs időm... 
No az a lényeg, hogy amit nem tudok, akkor arról inkább nem vitázok...
Ezen hiányosságaimmal még bőven tudok boldogan és nyugodtan élni...sőőőőt...
Ne butáskodj már, rengeteg olyan nyelvi fordulat van, ami valami régi (sokszor teljesen téves) nézetből, beidegződésként származik. A jaj istenem pont ilyen. Én is alkalmazom, szófordulat gyanánt, pedig én aztán távol állok a benne való hittől. Nem is tagadom, mert miért tagadnék olyat, ami szerintem nincs:-)))
Pl: Feleség: szerinted még ma is a fele a férjnek?
Atom: már tudjuk, hogy nem oszthatatlan, mégis ez maradt a neve.
Meg még sok más, most nem jut eszembe. De egy szó eredete-etimológiája még nem bizonyítja semminek (senkinek) a létét.
Ok.
Részemről kiszálltam, azt hiszem mindent elmondtam a (későbbi) témával kapcsolatban.
Köszi mindenkinek, további jó diskurzust!
Én nem használtam. tehát tapasztalatról nem tudok beszélni...
Remélem kielégíti valaki a kíváncsiságodat...
Bízom, hogy nem elvárásként/miatt ,érdeklődsz a keresztény anyukáktól....
Ezt nem pontosan értem.
Kitől kapok segítséget?
Talán nem biztos a léte, jelenléte...?! Talán nem...mert csak van...
Ha van kit káromolni és van kihez könyörögni... ha csak a jaj Istenem-mel.
Viszont nemlétezőt nem tudok káromolni és nem létezőhöz nem tudok könyörögni....
Miért káromol olyat ami nincs, amit/akit nem hisz el?
Miért mondja, hogy jaj Istenem? Ha nem hiszi? Ha tagadja..?
Csak egy példa: b@ssz@ meg az ufó... Jaj ufóm!
Aki hiszi Istent attól inkább egy hirtelen jött káromolást értek, mert azt hiszi, hogy van... de aki nem... az miről beszél olyankor? Nem passzol össze...
Egyébbként igen, többségében egyről beszélünk, csak más-más megközelítésből indulunk ki... :) Nem baj, jól is van ez így!
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem a keresztény anyukákhoz. Ha esetleg nem vagyok ezzel túl indiszkrét.
Alkalmazzátok-e az úgynevezett természetes családtervezés módszerét? Ha igen, akkor mennyire jól működik nálatok?
Előre is köszi annak, aki válaszol.
Ez nem hiteltelen nagyon szép hozzászólás volt.
Köszi szépen.
Látom igyekszel, de tényleg kevés lett belőle.
Mert ugye a léte sem biztos, akkor hogy lehet biztos a jelenléte?
Ezt a Johari ablakot nem ismerem, majd rákeresek.
A második részben írtakra csak azt mondom, hogy ehhez nincs szükség szervezett egyházra, de tény, hogy a több ezer év lenyomata megtette a hatását, és van, aki ezen keresztül talán eljut valameddig.
De mert a vallás korlátokat állít, így ebből kevés valósulhat meg.
Mostanra sikerült végigolvasnom a topicot, nagyon érdekes hsz-eket olvastam.
Ha nem bánjátok leírom én is a véleményemet (bár nem a topic indítóról, onnan ugye elkanyarodtuk, de ez izgalmasabb - nekem), valaki úgyis írta, hogy ördögi kör, meg ugyanazok az arcok, hát itt egy új arc. :-)
Számomra a vallások olyanok, mint a szerelmes versek. Mindegyik ugyanarról szól, csak kicsit másképp. Ezért sem értem sokszor az ellentéteket, hiszen "minden út Rómába vezet". Mindeki Istent keresi, és a vele való egységet.
A cél ugye az lenne, hogy a hívő higgye (szerintem ne félje) Istent és keresse vele kapcsolatot. Erre meg ugye ott vannak a szertartások, imák stb.
A vallások különbözőségét én pusztán kulturálisnak érzem, más térség, más próféta…
(Van egy zen történet, ami zanzásítva arról szól, hogy egy vallásos közösségben volt egy macska, és a macska állandóan a meditáció alkalmával nyavalygott, meg dörgölőzött az emberekhez, ezért megkötötték míg tartott a meditáció. Aztán meghalt a vezető, aztán a macska is, és csak az maradt meg a közösségben, hogy a szertartáshoz kell a fához kötött macska, mert úgy hatásos a dolog.)
Mindezt úgy írtam, hogy meg vagyok keresztelve, de nem kaptam vallásos nevelést, Istenben viszont hiszek, bár nem félem, én az "Isten országa bennünk van" elvet vallom.
De én tisztelem (irigylem) azokat az embereket, akik gyakorolják a vallásukat, szerintem ez egy nagyon szép dolog. Persze csak akkor, ha tartalom is van, nem csak forma.Szóval azokat irigylem, akik a valláson keresztül megtalálták az Istennel való kapcsolatot.
Mostani fejemmel azt gondolom, talán jó lett volna a vallásgyakorlás a családunkban, mert felnőtt fejjel már nehezebb egy közösséget találni, mint ahogy valaki írta, hogy felnőtt fejjel az ember már nem tanul zenét, vagy kezd új sportot, ha nincs meg az alap.
A hívő-nem hívő dologról annyit, hogy ez mindenkinek az egyéni útja, és aki hisz sosem győzheti meg a nem hívőt vmiről, ami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, a másik majd átéli, vagy nem. Meddő a vita.
Amúgy a mostanában megnövekedett ezo-s érdeklődés gyökere is ugyanez. Talán épp azért alakult ez ki, mert a vallások nem adják meg a hívőknek azt a kapcsolatot, amire vágynak, vagy azért mert dogmatikusak, vagy mert nem olyan a pap, vagy mert nincs már meg a gyökere a családban, végülis mindegy miért, de az ember mindig keres "valamit". (Istent...?)
Bocsánat, hogy hosszú voltam, rövidebben nem ment. :-)
"Nekem pl az, hogy nem "csak" közösségeket lehet megismernem, hanem megismerhetem magamat is."
Erre a mondatra írtam válaszul, hogy a közösség(ek) megismerése és a saját magam megismerése jó esetben párhuzamosan történik.
Az idézet:
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
(J.A)
Az első két sor a Johari ablak (http://hu.wikipedia.org/wiki/Johari-ablak) költői magyarázata. Az ember egyedül nem képes mindenre - kell a kontroll, a tükör (egy közösség, amely befogad/amiben élsz), hogy helyesen értékelhesd magad, az életed.
A második két sor meg számomra Nietzsche HELYESEN ÉRTELMEZETT Übermensch elmélete: aki képes legyőzni önmagát, az emberebb az embernél. Tehát figyelj, és tanulj az élethelyzetekből, hogy emberebb legyél az embernél, hogy jobban csináld, hogy jó legyen neked.
Vissza a valláshoz és a hithez. Szerintem kell egy szellemi tengely, amihez az embernek tartani kell magát, ahhoz, hogy mentálisan jól legyen. A hit intézményesített verziója a vallás. Mivel a szabályait Isten törvényéhez igazodva emberek alkották, tökéletlen, de törekedhet a jóra. Az egyik ilyen törekvés, ha felkarolja azokat, akik erre az útmutatásra tartanak igényt. Egy gyereknek a szülője az első számú példa. Az, hogy a gyerek miben fog hinni, hogy fog a világra nézni, kezdő lépésként a szülőnek köszönhető.
Szerintem egy szülő azzal tesz jót a gyerekének, ha utat/lehetőséget mutat. Egy ilyen utat vázoltam a 787 hszben, hangsúlyozom amellett, hogy folyton mellette áll, megérteti az indítékait és magyaráz, pláne nem erőltet.
"De ahogy te írod, azt sem értem, hogy miben kap valaki segítséget attól, akin levezeti a dühét?"
A jelenével, ha nem lenne, nem tudnád a dühöd rajta levezetni...
A keránhinderbrikkfitty nincs, tehát ezen nem tudja levezetni...
Nem tudok másként érvelni... így meg elég hiteltelen...ennyit tudtam erre mondani...
Keresztényi viselkedés van! Az más dolog, hogy egy fogalmat én magam másként gondolok, vagy szeretnék gondolni és nem ismerek ez álltal el valamit... és az is más, vannak a szavak jelentése, hogy valakinek az mást jelent mint amit jelent.... háát nem tudok ilyesmikkel mit kezdeni...
De értem, hogy mit akarsz mondani, csak egyet nem értek vele....
Mindegy, hogy ki találta ki a Keresztényi viselkedést, attól az még van.
A valóságos az nem álszent! Az álszent az álszent...igen vannak olyanok akik álszentek és nem csak az egyház, vallásos emberek között, hanem azon kívül is..ehhez sem kell egyház vagy hogy vallásos legyen valaki...!
Keresztényi viselkedés.
"Isten elhívott bennünket, hogy istenfélő nép legyünk, akik a menny elveivel összhangban gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Hogy a Lélek kialakíthassa bennünk Urunk jellemét, csak olyan dolgokkal foglalkozzunk, ami krisztusi tisztaságot, egészséget és örömet ad életünkben. Ez azt jelenti, hogy szórakozásunk és kapcsolataink megfelelnek a keresztény ízlés és szépség legmagasabb szabályainak. Tudatában vagyuk annak, hogy kulturális különbségek vannak köztünk, de igyekszünk egyszerűen, szerényen és rendesen öltözködni, ahogy illik azokhoz, akiknek igazi szépségét nem a külső díszítése, hanem a szelíd és nyugodt lélek hervadhatatlan ékessége adja meg. Ez azt is jelenti - mivel testünk a Szentlélek temploma -, értelmes módon kell róla gondot viselnünk. Kellő mozgás és pihenés mellett a lehető legegészségesebb étrendet követjük, és tartózkodunk a Szentírás által tisztátalannak minősített ételektől. Mivel a dohányzás és az alkoholos italok fogyasztása, valamint a gyógyszerek és narkotikumok felelőtlen alkalmazása árt a testünknek, ezektől is tartózkodunk. Inkább olyan dolgoknak adunk helyet az életünkben, amelyek gondolatainkat és testünket Krisztus hatása alá vonják, aki azt akarja, hogy jók, egészségesek és boldogok legyünk."
http://hu.intercer.org/article.php?id=37
" Ha valaki már eljut addig, amit pl te is képviselsz, ott már az egyháznak semmiféle szerepe nincs. Esetleg addig igen, de én még ebben sem vagyok biztos."
Ezzel tökéletesen egyetértek én is így gondolom. Nem is járok egyházközösségekbe...és éppen azért mert egy hívő embertől nagyobb bűnnek tartom az álszentséget... és azért is, mert nem tudom minden részletét betartani a keresztényi viselkedésnek.. szeretném... de nem megy
És én senkinek nem akarok hazudni, kicsit sem... Nem követek el nagy bűnöket, sőőt semmilyet... de pöpec sem vagyok ezügyben... de keresztény vagyok, szeretem és hiszem, félem Istent... szeretem olvasni a Bibliát,, van amikor ráfogom hogy segített nekem... Nem szeretnék nagyságom súja alatt merogyni... 
No ezt csak azért, mert lentebb írtam, hogy sok nagy dolgot el sem hiszek, amit véghez vittem és inkább Istennek tulajdonítom teherbírásom erejét... erre azt a választ kaptam, hogy /bocsi nem keresem ki a pontosat/ Hogy Ő biza magának tulajdonítja, nem másnak vagy az Istennek! Nem egyformák a nagyságok és a terhek... igen, igen mindenkinek a magáé a legnagyobb...
"Emberi viselkedés lehet legfeljebb, de ez magából az emberből indul ki, és semmiféle dogma nem tudja sem előcsalni, sem elnyomni az ilyen viselkedést, mert ez már a természetünkből fakad."
Ez is igaz!
Miben segít nekem, ha belerúgok az asztal lábába, majd szitkok kíséretében emlegetem a nevét?
Ez az én verzióm. :))
De ahogy te írod, azt sem értem, hogy miben kap valaki segítséget attól, akin levezeti a dühét?
Ki ítéli meg és mondja meg, hogy mi akeresztényi viselkedés? ezesetben nem az ember..tehát nem tudhatjuk...
A keresztényi viselkedés az én szótáramban nem halad tovább a kifelé mutatom a jót megítélésnél.
Még soha senkinél nem tapasztaltam mást, de az olvasott írásokban is ez köszön vissza.
Nincs olyan, hogy keresztényi viselkedés. Ezt maguk a keresztények hangoztatják. Sőt, ők maguk is találták ezt ki. Inkább álszent viselkedésnek nevezném, ha már jelzőt akarok aggatni rá.
Ha valaki már eljut addig, amit pl te is képviselsz, ott már az egyháznak semmiféle szerepe nincs. Esetleg addig igen, de én még ebben sem vagyok biztos.
Emberi viselkedés lehet legfeljebb, de ez magából az emberből indul ki, és semmiféle dogma nem tudja sem előcsalni, sem elnyomni az ilyen viselkedést, mert ez már a természetünkből fakad.
Jogos a kérdés felvetésed.
Ki ítéli meg és mondja meg, hogy mi akeresztényi viselkedés? ezesetben nem az ember..tehát nem tudhatjuk...
De!!
Miért éppen azt a példát hozod fel, ahol lehet kivetni való? Mert van ilyen..de én amikor erreől beszélek, nem az álszentekre gondolok, hanem a valóban hitelesen élőkre.
Áááá nem akartam mindet kivastagítani...
Miből gondolod, hogy nem vívták meg először a belső csatáikat és aztán fordultak eme vitatott irányba? Vagy esetleg egyidőben nem vívták meg belső csatáikat? Csak mert nem zárják ki egymást a hit a vallás és a belső csaták...
Használsz GPS-t? ha igen, miért?
Kerülgetheted a dolgokat, de attól még a szidalom szidalom.
És igen, a magad tehetetlensége miatt.
Mert ki volt az, aki nem vette észre, hogy ott van az a valami, amibe beleverte magát?
Persze érteni vélem, hogy nálad tán ezek csak szavak, de nálam ennél több van ezekben a megnyilvánulásokban.
Hát lehet, hogy nálad nincs ilyen, de ha én beverem a lábam az ágykeretbe vagy a fejem a konyhaszekrénybe, az bizony hirtelen düh. És olyankor jön a cifrázás.
Számomra olyan formában nem létezik az a valaki, ahogyan legtöbben hisznek benne, így vicces is volna, ha büntire kéne számítani a cifrázásért. Egyébként sem őt hibáztatom, csak rajta vezetem le.
Nem azt mondom, hogy az isten tehet róla, hogy bevágtam a lábam, hanem.. 'szameg.