Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi a mérték?
Létrehozva: 2012. augusztus 8. 13:08
Van köztünk egy régi vita a férjemmel, a témája pedig az alkohol.
Az előzményekről annyit, hogy ő olyan családból származik, ahol a férfiak rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Normális, kulturált emberek, nagyra is becsülöm őket, nem alkoholistákról beszélünk. Ezzel szemben az én mindkét szülőm alkoholista volt, de durván. Innen fogva a témával kapcsolatban ő elfogadóbb, én érzékenyebb vagyok. Nincs totál elutasítás, de ritkán iszom, akkor is keveset. A férjem már gyakrabban és ezt baromira rosszul viselem. Ha szólok, akkor nem vagyok hiteles számára, merthát ugye én nem látok reálisan a témában... szerinte.
Szóval szívesen látnék reálisan, ha van olyan, aki erről tud/akar/mer beszélni. Tegyünk fel két esetet és lássuk, hogy ez kinek oké és kinek nem?
1. Heti szinten hány otthoni sörözés fér bele és milyen mennyiségben?
2. Mondjuk egy nyaralás alkalmával (legyen 7 nap) mennyi alkohol fér bele?
Néhány megjegyzés: Tényleg csak érdeklődöm, tehát nem célom/nem várom/nem szeretném az otthoni feszültséget itt megoldani. Azt is tudom, hogy az alkoholtűrő képessége és az alkohol által kiváltott hatás mindenkinél más.
Ez így ok. De amikor két ember házasságban él, akkor ahhoz, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon vannak dolgok, amiben egyet kell érteni. Az úgy nem megy, hogy én iszok, te meg viseld el és passz.
Mivel az egymás közti megbeszélésen-próbálkozáson már túl vagytok (ha jól értettem), megpróbálhatsz külső segítséget keresni. Pszichológus-lelkisegítő-nemtudoménmi... én nem vagyok egyik sem, ennél én sajnos nem tudok többet segíteni.
Hátha ez vezet némi változáshoz. Persze ehhez a férjed hajlandósága is szükséges.
Elmondtam és nincs változás. Nekem kéne lépnem, de ugyebár szeretem, szeretik a gyerekek és azért így nem olyan könnyű.
Ebben pont az a csapda, hogy nem az elviselhetetlen szintű piálásról van szó, akkor nyilván könnyebb lenne.
trivial.. azért az olvasástól igen kevéssé hány valaki végül a fikuszba.. hogy egy másik itt hszelő hasonlatáva éljek... az lakohol az tompít... ok és ha valaki jó iszom hétköznap is, emrt épp ilyenem van.. de pl kéne menni mert baj,v an,s tb? és nemt udsz, emrt piás vagy? .... vagy mész, de lemeszel a rendőr, egy iylen hüyleségen be bír dőlni egy csomó dolog...
persze ha midnennap megeszünk egy szelet ttortát si adunk több esélyt pl hogy cukorbetegek legyünk... nem is szoktott mindennap sütit enni az emebr.. az alkoholllal miért kéne elnézőbbnek lenni? meg (mondom saját borunk volt!!) az hol kultúrált alkoholfogyasztás, hogy azért iszom mert megtehetem és nincs más dolgom???
egyáltalán már maga az nem kultúrált, ha bespivvelünk egy héten többször. italt az alkoholtartalmáért inni, és enm az italért...
3-4 sör egyszerre... hát az másfél két liter... leülnél ennyi vizet egyben meginni egy este? egy nap alatt iszod meg uyge?...
nem uyganaz...
az nem érv, hogy bármitől elhet szenvedélybeteg valaki, akkor akár ighat is. hát pont azért nem kéne ezt sem, nem?
Az itt a gond szerintem, hogy a férjem még mindig azt gondolja, hogy az a kulturált alkoholfogyasztás szintje, amit ő tesz. Nála ehhez van családi minta is, mint ahogy arra is, hogy a családja nőtagjai ezt elfogadják.
Ezért is kérdeztem azt, amit.
Trivial: semmi extra tragédia nincs az életében/életünkben, ami ezt magyarázná. Ő se tud, mindig csak az adott alkalom ivására van ok, hol ez, hol az.
ha viszont ittál három cent páleszt, akkor hívsz taxit... :) vagy eleve az van, mint velem, hogy nem is tudsz vezetni, és nincs is jogsid, szóval eleve nem fogsz vezetni akkor sem, ha nem ittál három cent páleszt... :)))
Na jól van, csak kötözködtem ám...
... eleve az van, mint velem, hogy nem is tudsz vezetni, és nincs is jogsid, szóval eleve nem fogsz vezetni akkor sem, ha nem ittál három cent páleszt... :)))...
Eleve az van. :o) Nincs jogsim és nem iszom szeszt.
nem olvastál figyelmesen. nem vagyok a teljes absztinencia híve. csak a hétköznapokvban csak úgy igyunk a semmiért, ... na ezt ellenzem.
ha lenne elég szőlőm, simán csinálnék bort mint nagyfaterom:) ha már megtanultam hogy kell:)
:) de bizonyos mértékig a fórumozás is függés, szóval elköszönök mára... :) ;)
(ui. ha megtanulsz bort készíteni, és finom, hívjál meg! nálam vérszegénység elleni orvosi javallat a vörösbor... mértékkel (vödör...) :D )
Nézd, a mi társasági körünkben akad alkoholista is, antialkoholista is. Egyiket sem hívnám meg hozzánk egy kerti partyra, pld. Az alkoholista azért kötekedik, mert az alkoholtól már nem tud normálisan viselkedni, az antialkoholista azért, mert zavarja a két koktél utáni kissé lazább hangulat. Mindkettő tönkreteszi a társaságot. De van középút is!
Mi szeretünk inni. Nem az alkohol hatása miatt, hanem mert vannak finom italok, amik pont úgy hozzátartoznak az életünkhöz, mint a finom ételek. Enni is szeretünk.
Nyáron, esténként, kiülünk a teraszra egy pohár jéghideg sörrel, beszélgetünk, élvezzük a nyári estét. Néha csak mi vagyunk, néha baráti körben tesszük ezt. Télen forralt bort kortyolgatunk a sült tök és a sült gesztenye mellé.
Hét végén, ameddig készül a vasárnapi kaja, belefér egy-egy egzótikus koktél. Az ebédhez bor jár, kivéve ha halat eszünk. Mert akkor a sör a nyerő. A desszerthez szeretjük a finom konyakot. Vagy a portói bort.
Szerinted alkoholisták vagyunk? Szerintem nem! Csak szeretjük a jót.
A második kérdésedre nem is merek válaszolni. Húsz éve nyaralunk a hegyekben egy remek bérelt házikóban. Hegyet mászunk, gombát szedünk, túrázunk. Aztán este főzünk, eszünk, játszunk, politizálunk, filozófálunk, és iszunk. Beszélgetünk és iddogálunk. Jóval többet, mint odahaza. És jól érezzük magunkat. Néha énekelünk is
.
1. Nem iszunk sört, így ez kizárva. Heti, de havi szinten sem iszunk. Sőt, a férjem január óta nem ivott egy cseppet sem. Én néha a vasárnapi ebéd előtt Bailey'st iszom icipici mértékben, de csak anyuval, meg a nagymamámmal együtt.
2. Nyaraláson sem iszunk. Régen volt, hogy koktélt ittam, de egy jó ideje a "virgin" változatot választom.
Had ne mondjam, hogy férjem apja alkesz, az enyém is. Az övé a verős típus, az enyém a csöndesen elmélkedős. Apu testvére is alkesz, de ő folyamatosan iszik, viszont ő - ha nagyon sok van már benne - szidja saját magát, ahogy az ő alkoholista apjuk tette vele. Ez a nagypapi is a szíjjal verős státuszban nyomta. Anyai nagypapámnak is volt alkesz időszaka, de őt a barátok vitték, hogy "bulizzanak". Ls van még valaki, aki családi nyomásra mondott le az italról orvosi segítséggel. Alkesz családfa, a legtutibb pszichológiai disszertáció alapja lehetett volna. :D
Ezt nem értem, Pöttöm.
"a hétköznapokvban csak úgy igyunk a semmiért, ... na ezt ellenzem."
Hát ha hazamegyek a melóból, és a hőmérő mutat 35 fokot, na nem csak úgy a semmiért iszom egy sört, hanem mert kurvára jólesik.
alkohol a melegben
na ezt pláne nem értem
ha egyedül iszod meg pláne. azts e értem minek csak úgy otthon sört tartani?
de ez a kinek a papa esete... te meg azt nem érted, mit nem értek:) hát mások a szokások:)
Há' me' nem próbáltad!
Ásványvíz is van a hűtőben, de a sör az igazi!
Megiszom egyedül is, nem sérül az erkölcsi érzékem tőle. Nem érzem másnak, mintha egy pohár jéghideg colát innék meg. Igen, tudom, a cola is a sátántól való.
Akkor viszont már mindegy.
De a legtöbbször egyszerre érünk haza a párommal, és akkor a pillanat csúcsa ebben a melegben, amikor, úgy ccsss...kinyitja a jéghideg sörösdobozt. Amit a mai napig képtelen vagyok kinyitni.
(nem érti mert náluk a kóla és az energiaital fogy napi literszámba)
szerintem semmi baj nincs egy doboz hideg sörrel a fárasztó nap után.
Ezt az alkohol-hozzáállást ismered egy ideje. Miért évek után házasság után lett égető gond? Nem részeg, csak iszik? Mennyi a sör? Egy doboz sör naponta nem sok, ha nem kényszerítő és nem függ tőle nagyon. De egy hárpiaként működő feleség (NEEEEM BIIIROM elviselllllnnniiii a piaaaa minden napot, megmondtam 1000x hogy a szüleim ittak, a gyerekkorom nehéz volt és te ezt hozod fel bennem és blllllablllablllla- ez 1 helyett nekem + 2 konyakkal is nehezen lenne viselhető.)
Vedd sorba inkább: te nagyon patenten kiváló vagy? Példaképe mindenkinek és feddhetetlen minden pillanatban? Nemigen. A saját javításod többet érne, mint a lecke másnak.
Ritka szimpatikus (stílus) nyitó
Én annyi alkoholfogyasztót láttam az egyetemen, hogy semmin nem tudok meglepődni. Ez természetesen egész más képet mutat, ha családról van szó.
Nos, ha a két feltett kérdésre kell válaszolnom, akkor az ilyen:
1. Hetente egy alkalommal, max. 2 doboz sör. Tetszés szerint variálható a heti két alkalommal 1-1 doboz/korsó sörrel. Nálunk ezzel probléma nincs is, a másik félnek pont ennyi az igénye.
2. Ad libitum. Nyaralás nálam olyan, hogy ott abszolút szabadság érvényesül, mindenki ott engedi ki az addig felgyülemlett gőzt, letesszük a terhet egy pillanatra, lazítunk, mindenki szabad. Megjegyzem az ad libitum nem érvényesül (bár részemről mehetne.. ), mert nincs rá igény. Esténkénti iszogatás kellemes társasággal, sütögetéssel, zenehallgatással, meccsnézéssel, hülyéskedéssel, tollassal... Abszolút belefér.
Ordenáré iszákosokat nem tűrök meg magam mellett, az egyetem óta már nincsenek is ilyenek a közelemben.
Próbáltam;) voltam én bohó fiatal:D csak rájöttem semmire se jó. meg félitersok... meg inkább sportolok a mindennapokban:) igaz ismerek sportolót, akinek belefért ez napi szinten... de csk míg huszonévei elején.. valahogy az ivás kultúrájához nekem a jó étel, finom bor, a sörhöz meg a sramli tartozik:) az mind jó. Itthon meg nem tartunk piát.
kólát se nagyon energiaitalt is csak néha a férjem;)
Nem baj, ha nem értelek?
"valahogy az ivás kultúrájához nekem a jó étel, finom bor, a sörhöz meg a sramli tartozik:) "
Lehet azért mert nem tudom, mi a "sramli".
Hiszen én ugyanazt írtam. Egy finom ünnepi vacsorához, vasárnapi ebédhez, kerti sütögetéshez hozzátartozik a finom ital is. És nem az alkoholtartalma miatt.
Na de a hideg sör remek szomjoltó is, az én felfogásomban.
Itthon nem szeretek sörözni, ha iszom akkor kb. dl vörösbor. Ha olyanom van szinte minden nap. Terápiás céllal is . A jó vörösbor kis mértékben fogyasztva gyógyszer.
Ha társaságban vagyok, akkor sörözünk, de nekem általában egy üveg bőven elég, nem is kívánok többet.
Nyaraláskor egy jó kis berúgás belefér, akkor jöhet a tömény, és a másnapi iszonyatos fejfájás ami után mindig megígérem magamnak, hogy többet nem iszom ennyit...
Nem nagyon bírom a piát 2-3 töménytől másnap egésznap beteg vagyok...:)))
Ja, így van....én is csodálkozom, hogy egy doboz sör után 3 doboznyit pisilek ki.
Nézdd, én szeretem a sört, te valószínűleg nem. Viszont én is faksznis vagyok a sörmárkákat illetően.
Részben válaszoltam, csak nem neked címezve. Aztán meg nem voltunk otthon.
Beszélgettünk, sokszor. Mint írtam általános ok az ivásra nincs, max. annyi, hogy jólesik, ellazít, stb. Ezzel még ugye nem is lenne gond, ha ez keretek között maradna. Aztán vannak az alkalmi okok, ma meleg van, ma nehéz nap, most szülinap, most csak úgy. De nem is lehet állandóan kérdezni, nyilván nem állok neki minden alkalommal, hogy ma drágám épp miért sörözöl?
Mondjuk a házasságunk/kapcsolatunk elején nem ennyit ivott.
Mondjuk épp elég az is, hogy ittas, ha nem is részeg.
Ha az eddigiekből azt szűrted le, hogy azért iszik, hogy elviselje a hárpia természetem, akkor gratulálok.
akkor a figyelmetlenül olvastam
na ezekből nekem max a szülinap indok.. atöbbi terelés...
no,c sak közben mennem kellett nekem is...
szóval szeritnem kéne elfoglaltság... pláne ahgy írod, régen nem sörözött,e nnyit csak úgy. valami biztosan változtatta, ezekszerint neked nem annyira tetsző irányba. persze midnenki változik, de egy kapcsoaltban együtt kell változni valamenynire. én az okokat deríteném ki.
bár ugye az lejött éns e vagyok nagy piás:) nekem fua ha valaki azért iszik, emrt nehéz napja volt, és nem kiünti a nehéz napját otthon inkább, hogy megosszák egymással, aztán jónap elgyen belőle.
Tudod az a gond, hogy ő még ezt a mennyiséget elfogadhatónak tartja. Nem mindig és vannak ígéretek, de alapvetően érzem, hogy ez a baj.
Elfoglaltságot meg nem lehet erre kitalálni. Hazaér, utána küldjem mosogatni?
"... csssss" a jéhideg doboz sör.
Ha nem tudod kinyitni, hát nyiss egy párás üveggel, az is szépen szisszen a kánikulában!
Vivát jéghideg sör!
Én napi 1-2-t iszom este, és nem vagyok deviáns. Imádom.
Z.
tökmindegy, kulturaltan iszik-e vagy diszno modra, hanyos-reszegen. ha mindennap iszik, mert szükseges ahhoz, hogy "lazitson" vagy jol erezze magat, akkor az orvosi szempontbol függöseg, TEHAT orvosi szempontbol alkoholizmus.
Hát én lehet elküldeném kínomban:) legalább tele lenne mindkét keze, nem tudna inni:D
nem tudom, hanem csinálni vmit, nem szeret barkácsolni, olvasni? gyrekek nem rohanják meg? (avval is televan mindkét keze..) vagy csak odabújni, téged ölelgessen ne a piát:D vagy kocsikázós neki kelljen boltbamenni, akkor se ihat:)
de nem látok bele a családotokba. ha lazulni kell, így a hétköznapikban is, az nekem már a baj van kategória... de mindannyian mások vagyunk.
talán olyan okosabbat tudna ám mondani, akinél volt hasonló, és túllettek rajta, ismét közös nevezőre jutottak mikor mennyit kérdésben.
Szerintem is, olvastam is már utána.
Azt nem tudom - neked hátha van tapasztalatod - hogy ezt hogyan lehet számára is világossá tenni?
Tudod az a vicc, hogy itt most ahogy beszélgetünk róla, tök negatív kép alakul ki szegényről.
Senkinek nem tudnám megmagyarázni, hogy bocs, sörözik a férjem és ez nekem sok(k). Simán hülyének néznének, a gyerekekről már nem szólva.
ez az egyik tema - a drog a masik - , ami annyira taszit, hogy nem foglalkozom velük. vannak remek addiktologusok, pszichiaterek, szocialpedagogusok, majd segitenek ök.
en - de ez itt most NEM szakvelemeny, hanem szigoruan magan! - a kezebe nyomnek egy irast valamelyik elismert addiktologustol.
es ha zavarna a mindennapi eletben - engem zavarna - , valasztas ele allitanam. vagy a csaladja, vagy a napi alkohol. es szivbaj nelkül közölnem vele, hoyg epp azert szamit, amit mondasz, mert tudod, milyen es NEM AKAROD az eletedben.
ebben a kerdesben egyaltalan nem lennek szivbajos, nagyon hatarozottan kitartanek mellette es NEM kötnek kömpromisszumot. ünnepkor mertekben megegyezve OK, egyebkent NEM.
mert - te tudod a legjobban - egy alkoholistaval nem lehet együtt elni.
Egyik észlény osztja az igét a másiknak.
Létezik az 'ilyent' szó, sőt, hogy tágítsam az agyad: még az 'olyant' is létezik. Hmmm.
Nekem a napi egy sor, vagy napi mas alkohol fogyasztas nem ferne bele a kapcsolatomba. Csak az alkalomszeru.
Nyaralas ilyenforman nem kulonbozik. Nem inni megyunk, hanem pihenni.
"...szerintem nagyon sok muszáj van az életünkben, ami nélkül nem érezzük teljesnek a napot. Szerintem nem gáz, ha valaki egy pohár vörösborral érzi teljesnek a hetét, mint ahogy az sem, ha napi egy kávéval. Mindkettő drog, de sztem ebben a mennyiségben ártalmatlan. Miért kéne mindenről lemondani, ami akár muszájjá is válhat, ha nem növeljük a mennyiséget? Az van, hogy most élünk, és én is úgy vagyok vele, ahogy idősebb leszek, hogy annyi mindenről le kell mondani... az élet apró örömeiről nem is akarok. Nekem a muszájhoz tartozik az is, hogy olvassak rendszeresen szépirodalmat. Akkor az most gáz? Nem hinném. És nyilván vagyok annyira intelligens, hogy alkohol vagy egyéb szenvedélybetegséggé válni tudó dologban meg odafigyeljek magamra. Ha akarok. Márpedig akarok. :) Igazából bármilyen szenvedély betegséggé tud válni, ha túlzásba viszik. Egy pontig viszont kifejezetten kell az embernek. Szenvedély a szerelem, a szexualitás, az evés, az olvasás... egy mértékig jó szenvedély. Egy határon túl káros. "
Szó szerint egyetértek.
Így is iszunk. Élvezetből, azért, mert finom, nem azért, mert bódít. Sosem voltam részeg, sőt a párom is csak egyszer csiccsentett be tiniként. De igenis, a deci vörösbor a finom ebédhez, a likőr vagy koktél a balatoni estékhez, vagy a jéghideg sör a vasárnapi sütögetéshez nekünk hozzá tartozik.
Azaz napi rendszerességgel iszunk, tulképp mondhatni. Mégis vicc lenne ezt függőségnek nevezni. Az persze tény, hogy nincs rossz tapasztalatunk alkoholizmussal a családban, szóval helyén kezeljük a dolgokat.
Számomra pont az nem derült ki, hogy pontosan mennyit is iszik a topicindító párja, mert az a lényeg, nem az, hogy hányszor. Évente egyszer hányós részegre inni magát sokkal rosszabb, mint napi egy pohár bor. De kinek mi...
Hát erre próbáltam rámutatni én is. Nem sok sikerrel.
Hogy az alkohol nem az ördögtől való, ameddig valaki nem lépi túl a mértéket. Lásd, topik címe... Csak egyike az élet kellemes dolgainak. Mint a töltött káposzta. Vagy az éjszakai fürdőzés. A hegymászás. A társasági élet. A kanasztapartik. A netezés.
Ezek nélkül simán lehetne élni, de minek?
Nem igazán tudok elképzelni egy vasárnapi ebédet, csak vizeskancsóval az asztalon.
És igen, mi is napi szinten iszunk, ami nem azt jelenti, hogy minden nap!
Hanem azt, hogy amikor decemberben este hazaérek összefagyva, és azt mondom, de jól esne egy pohár forralt bor, nem gondolkodom azon, hogy vajon a tegnap este is ittam-e? És ha igen, akkor ma nem kellene, mert az már alkoholizmus.