Amikor elkap a gépszíj

Nagyon korán hűtlen lettem a babákhoz és inkább focizni mentem a srácokkal. Ha megvolt a csapat, akkor a néző megtisztelő szerepe jutott nekünk lányoknak, viszont ha túl kevesen voltak, akkor kellett néhány élőbója a pályára, ezért mi is beállhattunk. Sikereim kimerültek néhány véletlen gólban és hamar világossá vált számomra, hogy amíg a fiúk ünnepelt focisták szerettek volna lenni, nekem egészen más szerep jutott. Nem csak labdaérzékem nem volt, hanem egy idő után nőies(edő) testem a pályán inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. Ebben az időben határoztam el, hogy sportriporter leszek és elkezdtem a felkészülést. Akkor még hírét sem hallottam az internetnek, ezért szorgosan követtem és jegyzeteltem az 1994-es labdarúgó-világbajnokság eseményeit, sőt még az újságból is kivágtam a mérkőzések összefoglalóit. A mexikói vb-n elszenvedett súlyos vereség (mind a hat gól) komoly letargiába taszította családom fociszerető férfitagjait, így éppen csak én lelkesedtem a labdarúgásért és tudtam teljes szívből a Holland csapatnak szurkolni. Végül nem lettem kommentátor, de az a dosszié a cikkekkel és jegyzetekkel még most is megvan.


Legalább két doboz sör

Ma este meccs lesz, jutott eszembe, miközben a zöldségek között válogattam és gyorsan átmentem a különféle sörökkel megrakott polcokhoz. Nagy magabiztossággal választom ki a tökéletes padlizsánt, vagy a legszebb fej jégsalátát, de a sörökhöz nem értek - ráadásul nem is szeretem -, viszont pontosan tudom, hogy a pasim melyiket szereti. (Figyelek.) Határozott mozdulattal betettem két doboz sört a kosárba, hiszen szeretem a pasimat, majd némi tétovázás után még egyet. Na, nem magamnak, hanem a növényemnek. Egy pillanat alatt cikázott végig fejemen, hogy valamit úgyis csinálnom kell, mert csak sportközvetítést nézni nem elég, és milyen nagyszerű lesz portalanítani a Zamioculcas zamiifolia leveleit és erre – Isten útjai kifürkészhetetlenek - a legkiválóbb a sör. A pálmalevelek sörös tisztogatása csendes és hosszan tartó elfoglaltság. A pasim nyugodtan nézheti a meccset, én pedig biztos, hogy nem fogok unatkozni, hiszen ott van még az apró levelű, de hatalmas Ficus benjamina is.


Félistenek stoplisban

Minden nőben él az áldozatkész ápolónő, de én a tökéletes férfit mindig a győztesek között keresem. Nagyon ritka, hogy a legjobb (legerősebb, legügyesebb) hím a vertek között tanyázik. Mert hogyan is volt a mamutokkal? Két csapat férfi, mondjuk kétszer tizenegy, elindult vacsoráért, és a nők (mind csalfa és ingatag), természetesen, a mamuttal hazatérők kegyeit keresték. A mamutok kihaltak, de a férfiak, erejüket bizonyítandó, feltalálták a sportot, kitalálták a focit, majd a világbajnokságot és a bajnoki serleget. Nem sokat tétováztak, mert már az ókorban voltak „lábbal űzött labdajátékok”, igaz a labdarúgás mai formájának szabályait „csak” 1846-ban alkották meg Cambridge-ben. Sőt az angoloknak sikerült az első klubot és az első szövetséget is megalapítani, viszont az első labdarúgó-világbajnokságot Uruguay-ban rendezték, 1930-ban.

Mennyivel könnyebb dolga van a brazil, német, olasz, vagy francia nőknek, hiszen ő az hímjeik nem csak szeretik a focit, hanem bizonyították, hogy a világon a legjobban képesek játszani. Persze, nem akarom én lebecsülni azt a két ezüstérmet sem, amit a magyar válogatott szerzett 1938-ban és 1954-ben, de nekem az már olyan távoli, mint déd- és nagyanyám kamaszévei. Az én szívem égne piros-fehér-zöldben, mellemre tetováltatnám a világbajnok magyar csapat tagjainak nevét, sőt még akkor is megtenném, ha elődöntőt játszanánk, és akkor is legalább tizenegy félistenem lenne, ha a döntőben elkalapálnának minket.


XVIII. labdarúgó-világbajnokság

Nekem stratégiám van: a nyolcaddöntőig csak fél szemmel fogom követni az eseményeket - hihetetlen rend lesz itthon, mert a növénylevelek fényesítése mellett mindig akad egy kis vasalás is -, de valamikor választok majd egy csapatot, amelyik szívemnek csücske lesz, néhány órára, vagy néhány napra, az első vereségig, és igazi szurkolójuk leszek. Mondom, hogy a jó focit szeretem, a szép játékot, a látványos cseleket, de nem tudom nem elkötelezni magam. Izgulni fogok és őrjöngeni, ha csapatom bekap egy-egy gólt, vagy kihagy egy tizenegyest, de minden egyes rúgott góllal majd közelebb érzem magam a mennyországhoz. Így megy ez…