Nem az igazi az ajándék? Még nincs veszve minden!

Adni jobb, mint kapni – tartja a régi mondás, és a fa alatt állva gyakran az az érzésünk, a mondás kitalálójának nagyon igaza van. Kivel nem fordult még elő, hogy a – szerinte gondosan kiválasztott – ajándék átadása után a saját csomagját kibontva alig győzi leplezni csalódását? És az is lehet, hogy az általa adott csomag gazdája is csak udvariasságból mosolyog szélesen. Az ünnepi fények kihunytával újra megindul a roham a boltokba. Visszacserélünk, levásárolunk, reklamálunk, ha tudunk. Egy angol vizsgálat szerint egy felnőtt átlagosan két olyan ajándékot kap, amelynek nem örül.

Meglepetéééééés!

Ha a baj csak annyi, hogy nem tetszik az ajándék (de nem hibás), akkor a termékek cseréjét – a blokk bemutatásával – általában a karácsony utáni három napban lehet kérni. Ha nincs meg a blokk, vagy nem elérhető számunka az eladó üzlete (mert például külföldön vagy vidéken vásároltak be nekünk), nem sok mindent tehetünk. Újra eladunk, spájzolunk, selejtezünk.
Az e-Bay egyik felmérése szerint a szomszédos Ausztriában tavaly közel félmillió ember újra el akarta adni az ajándékot, amelyet karácsonyra kapott. Mások nyilván gondosan eltették a szekrény mélyére, hogy a következő évben továbbajándékozzák a „meglepetéseket”. Nekik csak arra kell figyelniük, hogy biztosan ne jusson vissza a csomag az eredeti „feladóhoz”.

Vagyonokat dobunk ki az ablakon. Zoknik, alsóneműk, kozmetikumok, háztartási felszerelések vagy éppen nemszeretem teák, bonbonok vagy elveinkkel ellenkező, vagy már meglevő játékok, könyvek, ajándékok tűnnek el a süllyesztőben.

Üzemen kívül

Az advent hagyományosan a jótékonykodás ideje. December elején megnyit a Mikulásgyár, szerveződik a Cipősdoboz-akció, a karitatív eseményeknek se szeri, se száma. Szervezetek nagy erővel gyűjtik az ajándékokat. Ám gyertyagyújtásra minden jótékonysági akció szépen lezárul, a gyűjtőpontok bezárnak, az önkéntesek bejglit esznek családjukkal, vagy épp a csomagok kiosztásában segédkeznek. Jut ilyenkor mindenféle a rászoruló gyerekeknek, felnőtteknek, egész családoknak.

Két nappal később pedig mi, akik korábban oly lelkesen vásároltunk (és emellett kicsit jótékonykodtunk is), kidobunk a kukába, elsüllyesztünk vagy szerencsés esetben hasznosabbra cserélünk több tízezer forint értékű holmit, csak mert nem tetszik.

2.0

Ehelyett sokkal jobb lenne, ha jótékonysági szervezetek ilyenkor újra megnyitnák a Mikulásgyárat, várnák a dobozokat, szervezetten és könnyen elérhető módon gyűjtenék a holmit. Áradnának az ajándékok. Sajnos ha nem könnyű eljuttatni a csomagokat, nem is juttatjuk el. Ha azonban gyűjtőpontokon adhatnánk le, és nem kellene utánajárni, hol látnák szívesen az „illatos” tusfürdőnket, rénszarvasos pulcsinkat vagy zoknicsomagunkat, talán „kézre állna” a jótékonyság.

Rászorulók, nehéz helyzetű családok, nélkülöző gyerekek nem csak karácsony napján vannak. Csak ilyenkor szívesebben adunk nekik. És utána? Ti mit gondoltok? Akadt idén is a fa alatt olyasmi, ami bár nektek nem tetszik, másnak örömet okozhatna?