Benedek Tibor-interjú

1. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
A sporthoz, a játékos múltamhoz kötődő pillanatokat nem, mert örülök, hogy már túl vagyok rajtuk. A családdal kapcsolatos élményeket viszont sokszor újraélném, és itt nemcsak a nagy eseményekre gondolok, hanem az egyszerű hétköznapokra is. Néha azt szeretném, hogy minél lassabban nőjenek a gyerekek, próbálom elraktározni azt a sok örömöt, amit szereznek.

2. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Fontosabb volt az, amit nekem mondtak. Tizennyolc évesen nem tudtam dönteni, hogy melyik csapatnál folytassam a pályafutásomat, édesapám pedig azt mondta, hogy teljesen mindegy, hová megyek, amíg én akarok a legjobb lenni. Ne azzal törődjek, hogy kik a riválisaim, hanem érezzem jól magam.

3. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Munkamániás vagyok, ritkán tudom magam elengedni. Egyszerűen nincs olyan, hogy nem csinálok semmit. Valószínűleg ezt otthonról hoztam, anyukám pont ilyen, mindig kell valamit csinálnia, apukám is rengeteget dolgozik. Szerencsére legalább Panni tudja, hogyan vegyen rá a kikapcsolódásra.

4. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Egyértelműen a doppingeltiltás. A legkomolyabb erőpróba volt, nehéz azt feldolgozni, hogy olyan dolog miatt ítélkeznek felettem, amit nem követtem el. Szerencsére megmaradt a remény, hogy kijutok a sydney-i olimpiára, ez segített talpon maradnom. Nagy happy end lett a vége, hiszen megszereztük az aranyérmet, és a mai eszemmel azt mondom, sokat tanultam ebből az időszakból is. De akkor nagyon nehéz volt.

5. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Nagyon becsülöm az igazi nagy koponyákat, akik tehetségesek a matematikában, vagy kitűnő a memóriájuk, ezeknek a képességeknek én is nagyon örülnék. A sport területén úgy gondolom, hogy az eredmény harminc százalékban múlik a tehetségen, a többi szorgalom és akaraterő kérdése.

6. Melyik a kedvenc könyve és miért?
Konkrét könyv nincs, szerző viszont van. Popper Pétert nagyon szeretem, néha napokig jár az agyam egy-egy témán, amit az ő könyvében olvastam.

7. Mi a legértékesebb tulajdona?
A családom. Ők persze nem az én tulajdonaim, de számomra ők a legértékesebbek.

8. Hová költözne el legszívesebben, és miért?
Szívesen élnék pár évig valamilyen egzotikus helyen a családdal. Jó lenne kipróbálni, milyen az, amikor nem kell sietni, amikor az élet ritmusa lassúbb, nyugodtabb. Én inkább kelet felé indulnék, Panni inkább nyugatra, de mivel nem tervezzük a költözést, ez a különbség nem okoz problémát.

9. Melyik a kedvenc idézete?
Talán Karinthy Frigyes Struggle for Life című versének utolsó sorai: „Inkább egyenek meg a férgek / Minthogy a férget megegyem.”

10. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Cukrász lennék. Nem tudok sütni, de az édességeket imádom, és maga a cukrászat világa is érdekel.

+1 Mi az, amit az olaszok életformájában a legjobban megszeretett?
A sziesztát. Délben bezár minden, a családtagok hazamennek, hogy együtt ebédeljenek, van némi csendes pihenő, és ez megnöveli az emberek életének hosszát. Ilyenkor mindenki kizökken a rohanásból, a szeretteivel van, megnyugszik. Próbáljuk itthon is tartani, ami edzésidőszakban nehéz, de Pannival, ha tehetjük, együtt ebédelünk.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: 7 fantasztikus olasz recept a sztárbloggertől Monica Belucci: „Tetszik az öregedés” Varró Dani: Misi, a nyelvújító Claudia Cardinale szerelmei Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!