Aktuális

Kedves emberek, tanuljatok meg esernyővel normálisan közlekedni!

Kedves, esernyővel közlekedő emberek, tartsátok észben, hogy a vízcseppek ellen tervezett eszköz a kezetekben veszélyes fegyver, és nem, nincs varázsereje, nem tünteti el a többi embert!

Alapvetően szeretem az esőt, szeretek a nyári melegben bőrré ázni, szeretem, ahogy az eső megfürdeti a poros fővárost, ahogy újra életre kelti a színeket, szeretem az eső illatát is, és szeretem érezni, ahogy az esőcseppek az arcomon koppannak. A giccses részletektől eltekintve azonban inkább utálom az esőt: ilyenkor megbénul a fővárosi közlekedés, fülledt szag járja át a tömegközlekedési eszközöket, az emberek zöme pedig esernyőt ragad, amivel egész egyszerűen nem tud kulturáltan közlekedni. Pedig az esernyő veszélyes fegyver, aminek birtokában az emberek kilencven százaléka ámokfutóvá válik – és még csak nem is tud róla.

Mivel én az esőkabátosok táborát erősítem, különösen érzékenyen érint a téma, esőben ugyanis körültekintőbben kell közlekednem: száznyolcvan centiméter magas vagyok, ami esős időben annyit jelent, hogy az éppen használatban levő esernyők zöme szemmagasságig ér, így nem egyszer csak az őrangyalom mentett meg attól, hogy kiszúrják a szememet. De ha csak ez lenne!

Az esernyős ember véletlenül sem emelné tíz centiméterrel magasabbra karját, hogy ernyője alatt könnyűszerrel elsurranhasson öt-hat járókelő. De miért is tenné? Ezerszer viccesebb, ha a szembejövő felsőtesttel oldalra kileng. 

Az esernyős ember abban a hitben él, ha esernyőjének karimája alá bújik, megszűnik létezni, vagyis nem kell betartani a gyalogos közlekedés legelemibb szabályait sem. Esernyővel például gond nélkül nekiiramodik, hogy elérje a HÉV-et, ezzel semmi időt nem hagy környezetének arra, hogy felkészülhessen a támadásra; aki pedig nagy ernyő alatt húzza meg magát, egy komplett járdát képes elfoglalni. 

Az esernyős ember rendszerint siet, ami érthető, hiszen esik, a sietséggel azonban legtöbbször kéz a kézben jár a türelmetlenség, a feszültség és a gyenge idegállapot – ami nagyon gyakran kellemetlen utcai szóváltásokba torkollik. 

Az esernyős ember magasról tesz arra, ha esernyőjéről cseppekben folyik rád a víz.  Sőt néha le is rázza ernyőjét, lehetőleg úgy, hogy a vízlepergető felületen felhalmozódott vízmennyiségből rád is jusson. De hát mit pattogunk, esős időben vizesek leszünk!

Az esernyős ember nem törekszik arra, hogy a villamos fedélzetén esernyőjét úgy tartsa, hogy utastársát ne vizezze össze. Ugye mindenkinek megvan, milyen az, amikor a vizes orkán anyag a ruhánkhoz tapad? 

Az esernyős ember általában mobilfüggő, nem elég, hogy veszélyes fegyverével lép ki az utcára, figyelmét is elveszíti, mert a Facebookon esőben sem áll meg az élet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top