nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

“Az itteni orvosok több millió hálapénzt tesznek zsebre havonta” – kitálal a műtősnő

Egy vidéki nagyváros klinikáján dolgozik az a műtősnő, aki kertelés nélkül elmondta, hogy milyen körülmények között és milyen munkarendben dolgoznak ők. Sem a főnökeik nem védik meg az érdekeiket, sem pedig az orvosok nem tekintik partnernek őket, miközben a műtőben emberi életeket mentenek, és csapatként kell helytállniuk. Egy újabb lesújtó történet a magyar egészségügyről, most azonban nem a fizetések állnak a középpontban.
Szarka Nóra
Szarka Nóra
f Ajánlom

Mióta dolgozol az egészségügyben?

Tizenkét éve, huszonkét évesen kezdtem műtéti szakasszisztensként dolgozni egy vidéki nagyváros klinikáján. Az akkori fizetésem 83 ezer forint volt, ami nem túl sok. Mostanra a bérek emelkedtek, jelenleg 200-250 ezer forintot is kereshet egy műtősnő havonta az ügyeletekkel együtt. Egyre kevesebben vagyunk, és ennek nem a pénz az oka, hanem a brutális terhelés, a beosztások és az egyre romló légkör. Sokan már a próbaidő alatt lelépnek, mert máshol kevesebbet kell dolgozni ennyi pénzért.

Mi a feladata egy műtősnőnek?

Ezt sokszor még a kollégák sem tudják. Röviden: mi gondoskodunk arról, hogy minden elő legyen készítve egy műtéthez. Ott legyenek a szükséges eszközök, sterilek legyenek. Ismerni kell a műtét menetét, hogy a megfelelő fonalat készítsük ki, majd a műtét után mindent el kell mosni, és a központi sterilizálóba küldeni. Emellett tudnunk kell például a törlőkendők darabszámát. Biztosan hallottál már olyat, hogy egy műtét után valakiben benne maradt egy kendő. Nos, ez is a műtős felelőssége. Ha befejeztük az operációt, akkor mindig meg kell számolni, hogy minden eszköz és kendő megvan-e, különben engem vesznek elő. Mi takarítunk ki a műtőssegéddel a műtét után. Ez nem azt jelenti, hogy nem jön takarítónő, hanem a speciális gépeket kell megtisztítanunk a műtőssegéddel.

Mi a baj a munkarenddel?

Reggel fél nyolctól kell dolgoznunk fél négyig, azután pedig az ügyeletes műtősnő leváltja a programozott műtéteken dolgozó kollégát. Mivel az ügyelet 24 órás, ezért másnap reggel fél nyolcig dolgozunk, és egy olyan nagy klinikán, mint a miénk, a programozott műtétek után jönnek az ügyeleti műtétek. Legtöbbször ezek egész éjszaka zajlanak, mert a sürgős, napközben érkezett betegeket ilyenkor operáljuk. Huszonnégy óra után, reggel fél nyolckor pedig kötelező hazamennünk, amióta létezik a kötelező pihenőidő. Csakhogy az ügyelet egy részét készenléti időnek minősítették, ami egy hülyeség, hiszen ha készenlétben vagyok, akkor az azt jelentené, hogy kötelező elérhetőnek lenni telefonon, és ha szólnak, akkor be kell jönni dolgozni, de alapvetően otthon van az ember. Vagyis ezzel keletkezik mínusz nyolc óránk. Nem volt választásunk, alá kellett írnunk, pedig nem értjük, és egyet sem értünk vele. Persze, én bementem a főnővérhez, hogy megkérdezzem, miért kell aláírnunk valamit, ami nem is úgy van, de erre csak az volt a válasz, hogy ne kérdezősködjél, akinek nem tetszik, az elmehet.

Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Említetted, hogy sok az arrogáns orvos. Tudsz erre példát mondani?

Főleg az idősebb orvosok között vannak ilyenek. Gyakran tesznek szexuális tartalmú megjegyzéseket, félig viccnek szánva, pedig sértő. Ilyenkor az ember vagy kikéri magának, vagy hallgat. Elképesztő mennyiségű hálapénzt, több millió forintot kapnak zsebbe havonta ezek a sebészek, nőgyógyászok. A fensőbbséges magatartásuk nyilván ebből is adódik; mindenkinél különbnek hiszik magukat. Egyszerű kiszámolni, egy nagyobb műtétnek ma százezer forint a tarifája, abból napi kettőt simán elvégeznek. Ügyeleti időben pedig műtik a saját betegeiket, akiknek egyébként több hónapot is kellene várniuk mondjuk egy epehólyagműtétre.

Milyenek a közvetlen főnökeid?

A kórház főműtősnője és a klinika főnővére alá tartozunk. Furcsa, mert az ő dolguk lenne a mi érdekeinket képviselni, azonban ők nem konfrontálódnak a professzorokkal vagy a vezető orvosokkal, mert akkor az ő pozíciójuk is veszélybe kerülhet. Nyilvánvalóan egy követ fújnak a legfelsőbb vezetéssel, és valószínűleg anyagilag is jól járnak, a mi főnökünk például minden évben nagyon drága körutazásokra megy. Érdekes az is, hogy a legtöbb főnővér egyedülálló, mint ahogy az egészségügyben dolgozók között is rengeteg a válás. Kevesen tudják elviselni ezt az össze-vissza beosztást.

Dolgoztál más területen is a kórházban?

Egy időben röntgensugaras beosztásom is volt, ez azt jelenti, hogy röntgensugárral megfestjük az artériákat, és azokat tágítjuk. Amikor elkezdtem ott dolgozni, akkor egy magáncég üzemeltette a kórházon belül ezt a részt, minden rendben is ment. Hatórás munkarendben dolgoztunk, kaptunk évi öt nap pluszsugárszabadságot, és tisztességes fizetésünk volt. Amikor készenlétből behívtak minket dolgozni, akkor taxi jött értünk, nem a kényelmünk miatt, hanem azért, hogy gyorsabban beérjünk. Amikor lejárt a cég szerződése, és a kórház nem hosszabbította meg, akkor újra közalkalmazottak lettünk, és elvették a kedvezményeket is. Egy ideig házi mentővel kellett készenlétből bemennünk, de aztán rájöttek, hogy ez hülyeség, mert húsz perc helyett két óra lett az út. A főnővér spórolni akart, de ez nem jött össze. Nemrégiben tüdőszűrésen voltam, és beszélgettem az ott dolgozó kolléganőkkel, akiknek továbbra is hatórás a munkarendjük, és megvannak a veszélyes munkakörrel járó pótlékaik is, amibe beletartozik a rövidített, 6 órás munkaidő is, amit tőlünk elvettek. A magáncég idején sokszor ellenőriztek minket a Sugárbiológiai Intézettől, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között dolgozunk röntgensugárral. Aztán ez elmaradt, pedig kiderült, hogy nem tökéletes az az ólomtartalmú üveg, ami leválasztja az adminisztrációs részt a vizsgálati helyiségtől. Egyszerűbben megfogalmazva: átengedi a sugarat. Nagyon hosszú ideig tartott, amíg a kórház kicseréltette. Régen kötelezően monitoroztak minket is, és visszajelzést is kaptunk: ha valakinek emelkedett a sugárszintje, akkor kötelezően otthon kellett maradnia, amíg helyre nem állt.

Van összetartás a kollektíván belül?

Nincs, és nincs megfelelő érdekképviseletünk sem, ez is nehezíti a helyzetet. Mindenki félti a munkáját, és nagyon haragudnak egymásra azok, akik nem kapnak hálapénzt, és azok, akik rendszeresen kapnak. Mindegy, hogy nővérekről vagy orvosokról van-e szó. Régóta bánt a fekete ruhás nővér esete, aki kiállt a sajtó és a nyilvánosság elé. Amit elmondott, az igaz volt, és most sem munkája, sem semmije. A többiek ettől is félnek, annak ellenére, hogy lassan senki nem akar már az egészségügyben elhelyezkedni. Bevallom őszintén, hogy én is komolyan fontolgatom a váltást, pedig szeretem a munkámat, de család és gyerekek mellett nagyon nehéz ilyen beosztásban helytállni. Őszintén csodálom azokat az idősebb kolléganőket, akiknek ez megy vagy ment harminc éven keresztül, bár azóta sokat romlott a helyzet, és ők már koruknál fogva sem váltanak… Mivel mi az átlagos negyvenórás munkahétnél jóval többet dolgozunk, kaphatnánk némi nyugdíjkedvezményt. Fura, hogy senki sem akarta még ezt kiharcolni.

Megosztás Facebookon