nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Így csinálják ki egymást a gyerekek az iskolában

Mit tehet szülő és a tanár, ha bántalmazzák a gyereket az iskolában? Hogyan léphetünk fel felnőttként a gyerekek közötti csúfolódás ellen, ami már zaklatásba csap át olykor? Ezek a kérdések több gyereket érintenek ma, mint valaha, a megválaszolásukban most egy pszichoterapeuta segít nekünk.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

Engem is csúfoltak az iskolában, mert duci voltam. Teljes tragédiaként éltem meg akkor a helyzetet. Úgy éreztem, az egész osztály összefogott ellenem. Az anyukám legyintett rá, azt mondta, ne foglalkozzak vele, majd abbahagyják a csúfolódást, nem lehet az ilyen gyerekekkel mit csinálni, addig fognak csak piszkálni, amíg látják, hogy hatással van rám. Nyilván nem tudtam nem foglalkozni vele, hiszen akkor a kis gyerekvilágomban az volt számomra a legfontosabb, hogy valahogy beilleszkedjek, de folyton kudarcot vallottam a csúfolódók miatt.

Aztán anya lettem és a gyerekeim iskolába kerültek, ahol újra szembe kellett néznem a bántalmazókkal, csak most a lányaim lettek a célpontok.

A középsőnél ez odáig fajult, hogy kétszer váltott iskolát, mert ő pont az a személyiségtípus, akit nagyon könnyen találnak meg a zaklatók, szinte tálcán kínálja magát nekik azzal, hogy annyira különbözik a kortársaitól.

Ritáéknál is hasonló helyzet állt elő, végül úgy döntöttek, iskolát váltanak a sorozatos inzultusok miatt. Az ő kislányát azért csúfolták, mert nem voltak menő, márkás ruhái negyedikes korában, nem volt otthon tévéjük, és mobiltelefont sem vettek a szülők a gyereknek. A szülők olyan elvek mentén nevelték a lányukat, hogy ne függjön a technikai kütyüktől, ami aztán úgy sült el iskolában, hogy az osztálytársak közül páran azzal kezdték cikizni a kislányt, hogy barlangban él, és biztos csórók, azért nincs telefonja, tablete, márkás cucca és tévéje otthon. A gyerek mindennap sírva ment haza az iskolából, kérlelte a szülőket, hogy vegyék meg neki is, ami a többieknek van, nem azért, mert érdekelte volna bármelyik tévéműsor vagy csevegős app, hanem hogy abbahagyják a többiek a csúfolást.

Így csinálják ki egymást a gyerekek az iskolában

A szülők segítséget kértek az iskolától is a kérdésben, de csak széttárt kezekkel találkoztak, azt a választ kapták, hogy ilyenek a mai gyerekek, nem tudják megállítani a pedagógusok a csúfolódást, mert mindig akkor történnek ezek a támadások, amikor épp nincsenek jelen a tanítók. Arra a döntésre jutottak végül, hogy elviszik az iskolából a kislányt, és egy olyan alternatív iskolába íratták, ahol természetes volt, ha valakinek nem a technikai vívmányok körül forog az élete.

Ritáék családja csak csepp a tengerben. Az egyiket a túlsúlya miatt, a másikat az elálló füle miatt, a harmadikat a dadogása vagy épp a hadarása miatt csúfolják. A csúfolás pedig odáig fajulhat, hogy a gyerek egész iskolai élményét tönkreteszi. Magát a jelenséget nem lehet megszüntetni, mert mindig lesznek csúfolódó gyerekek, vannak azonban olyan megoldási lehetőségek, amikkel segíthetünk a gyerekünknek, ha az ő hátára kerül a céltábla.

Kiket találnak meg a bántalmazó gyerekek?

Kuhn Gabriella gyermek- és felnőtt pszichoteraputa szerint nem úgy kell elképzelnünk a gyerekek közötti zaklatást, hogy van egy gonosz gyerek az osztályban, aki kipécéz magának egy másikat és azt kezdi piszkálni. Sokkal inkább közösségként, egységként kell néznünk az osztályt, mert valóban van egy szószóló ilyen esetekben, de ott van a többi gyerek is, akiknek egy része a zaklató mellett áll és közönségként tapsol neki, a másik része pedig csendben nézi a piszkálódást és nem tesz semmit, miközben a saját szorongását enyhíti az, hogy mást bántanak, nem őt.

A társadalmi normák sem segítenek abban, hogy ne bántsák egymást a gyerekek, hiszen nem azt látják maguk körül a mindennapi életben – óriásplakátokról, felnőttektől, tévéből –, hogy tisztelettel és szeretettel kellene egy másik emberrel bánni. Másrészt pedig hozzáférnek felnőtt jelenléte nélkül az interneten, tévében olyan tartalmakhoz, amik nem nekik valók. A szexuális és erőszakos tartalmakkal aztán nem tudnak mit kezdeni, csak a feszültség nő bennük, rengeteg emésztetlen információ ülepedik le a kis lelkükben.

Sok gyerek mértéken felül számítógépezik, amiből megszerzik azokat az örömöket, amiket igazából a szabadban, társaságban kellene átélniük. A belső egyensúly emiatt felborul, és robbanékonyabbá válnak a gyerekek. Azok a gyerekek, akik az egyre gyakoribb figyelemzavarral küzdenek, általában indulatkezelési problémákkal is szembesülnek, ezért őket nagyon könnyen fel lehet bosszantani, úgyhogy gyakran ők válnak áldozattá.

Az biztos, hogy semmiképpen sem az a megoldása egy ilyen helyzetnek, ha hazajön a gyerek sírva, hogy nem akar iskolába menni, mert őt bántják, hogy megfenyegetjük a bántalmazót, hogy leütjük, ha még egyszer beszól a gyerekünknek. A megoldás kulcsa a pedagógusok és a szülők kezében van.

Így csinálják ki egymást a gyerekek az iskolában

Mit tehet a tanár?

Ha azt vesszük alapul, hogy nem egy gyerekre, hanem a közösségre kell koncentrálni, akkor nagyon is sokat tehet a pedagógus azzal, ahogy a gyerekeket az osztályban tanítja. A Mérei Ferenc–Kántás László által vezetett kísérletben vizsgálták Kurt Lewin három vezetési stílusát óvodásokon. A hónapokon át tartó kísérletben azt figyelték meg a nagycsoportos óvodásokon, hogy milyen hatással van rájuk a tekintélyelvű, demokratikus és a végletesen szabad (laissez-faire) nevelési stílus. A feladat az volt mindhárom esetben, hogy a gyerekeknek agyagozni kellett.

A tekintélyelvű nevelési stílusnál a pedagógus megmondta, hogy mit kell csinálniuk az agyagból, nem térhettek el a gyerekek az utasításoktól. Amikor kiment a pedagógus a csoportból, akkor a gyerekek átvették a stílusát, egymást kezdték el terrorizálni, rászóltak a másik gyerekre, hogy tartsa be a pedagógus utasításait, vagy beárulják. A demokratikus stílust használva a pedagógus nem szabta meg, hogyan teljesítsék a feladatot a gyerekek, csak a kereteket biztosította, kijelölte a határokat, és együtt agyagozott a gyerekekkel. Amikor kiment a csoportból, a gyerekek együttműködtek, segítettek egymásnak. A végletesen szabad nevelési stílusnál semmiféle korlátot nem szabott a pedagógus, akinek kedve volt, csatlakozhatott az agyagozáshoz, mindenki más azt csinált, amit akart. Természetesen elszabadult a pokol, dobálózni kezdtek az agyaggal, szaladgáltak, és csak egy gyermek működött együtt a pedagógussal.

Azért fontos ez a kísérlet, mert pontosan megmutatja, hogy a megoldás miért és hogyan fekszik a pedagógusok lába előtt ahhoz, hogy egymást támogató közösséget kovácsoljanak a gyerekekből, akik nem ellenségként fújnak a gyengébb láncszemekre, hanem segítenek egymásnak. Érdemes megnézni a kísérletről készült videót: 

Mit tehet a szülő?

A pszichológus megfigyelése szerint, a mértéken felül számítógépet használó gyermekek között egyre több a magányos. Ők nem tanulnak meg élénk, erőteljes baráti kapcsolatokat kialakítani, ezért szülőként nekünk kell segíteni azzal, hogy egyrészt a számítógép használatot kontroll alatt tartjuk, másrészt a társas kapcsolataikat megerősítjük, hogy ne legyenek áldozatai a bántalmazásnak. Mert általában a magányos gyerekek a legjobb céltáblák, akiknek nincs védelmi hálójuk, ami megtartaná őket egy támadás esetén.

Ha azt látjuk, hogy egyedül érzi magát a gyermekünk vagy bántják az iskolában, akkor hívjuk át magunkhoz valamelyik osztálytársát, csoporttársát, akiről tudjuk, hogy jóban vannak, erősítsük meg a gyermekünk önbizalmát hazai pályán, ahol sokkal nyitottabban tud barátkozni. Ha egy-két ilyen jó élmény van, hogy jót játszottak, akkor oviban vagy suliban is könnyebben megtalálják egymást. A feladatunk az, hogy lehetőséget teremtsünk, ahol a gyerekek között kialakulhat valamilyen kapcsolat.

Így csinálják ki egymást a gyerekek az iskolában

Szülőként tehát úgy avatkozhatunk bele a gyerekek közötti bántalmazásba, hogy segítünk barátokat találni a gyermekünknek. Ha már három-négy gyerek össze tud fogni, akkor nem találnak rajtuk fogást a piszkálódó gyerekek, nem lesznek könnyű célpontok. Arra is buzdíthatjuk a gyermekünket, hogy alakítson titkos klubot pár barátjával, ami csak az övék, ezzel még erősebbé válik köztük az összetartás. A világ nem fog megváltozni, bántalmazók mindig lesznek, de vannak eszközeink arra, hogy kevesebb támadás érje a gyerekeinket és békésebb legyen az iskolai időszak számukra.

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon