“Nagyot léptünk előre, mindent köszönünk!” – rengeteg adomány érkezett Ricsiéknek

A megbeszéltnél kicsit korábban érkeztem Dunaszekcsőre. Kopogok, de nem válaszol senki, ezért felhívom a nagypapát, aki azt mondja, pár perc, és hazaér, csak beszaladt a központba elintézni valamit. Ekkor kijön Richárd, Ricsi apukája, a szemét dörzsöli. “Jó reggelt, elnézést, de kicsit tovább aludtunk, nehéz napunk volt tegnap. Jöjjön be!” Kedden engedték haza Ricsit a kórházból. Egy hónapig volt a pécsi gyermekklinikán, miután tüdőgyulladást kapott, és a felfekvése is rosszabbodott. Apukája mindennap mellette volt, délelőtt 11-től este 6-ig. A nagypapa is többször bement hozzá. Már nem lázas, az eredményei is rendben vannak, úgyhogy hazaengedték. A rendezett konyhán keresztül bemegyünk Ricsi és apukája szobájába. A lesötétített, alacsony mennyezetű szobában a reggel ellenére nagyon meleg van.

Folyamatos jelenlétet igényel a kis beteg

Ekkor megszólal egy csipogó hang. “Alacsony a szaturációja és magas a pulzusa” – mondja Richárd, majd jobban kinyitja az oxigénpalack szelepét. Mintha kórházi szobában lennénk, az ágy mellett tucatnyi műszer. Közben az apuka megtörli Ricsi arcát, és oldalra fordítja, hogy szellőzzön a háta, sajnos nehezen gyógyul a felfekvés. A kisfiú szemén látszik, hogy észrevesz, majd az apukájára néz. Ekkor belép a nagypapa. Még nem találkoztunk, rögtön mesélni kezd, tele van energiával. “Már ideje volt, hogy hazaengedjék Ricsikét, hosszú volt ez az egy hónap.” Majd gyorsan elmondja, hogy ki kellene vinni Ricsit az udvarra, itt nagyon meleg van. Hosszan tanakodnak, hogy is lenne a legegyszerűbb. 

Nem könnyű kivinni az ágyból a kisfiút

A két férfi rendkívül összeszokottan dolgozik. Az oxigénpalackot lekötik, majd azonnal elkezdik Ricsit kézzel lélegeztetni. A műszer azonban jelzi, hogy kevés az oxigén. Gyorsan rákötik a kis palackot, amit most vettek az adományokból, még nem is használták. Azzal már ki tudják vinni a kisfiút az udvarra. A körülbelül 30 kilós nagy palackkal együtt nem menne. Beteszik a Ricsit a babakocsiba, amit szintén most kaptak, nagyobb, mint az előző, abban viszik majd sétálni, és abban a mobilpalack is elfér. Fél órával később Ricsi kint fekszik az udvaron. Sokkal jobb a levegő, mint a szobában, nemsokára el is alszik, a pulzusa is lejjebb megy. “Jót tesz neki a friss levegő, nagyon régen volt kint az udvaron” – mondja az apuka.

Gyógyíthatatlan a betegsége

Ricsi most három és fél éves. Héthetes volt, amikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Az SMA genetikai betegség, amelynek következtében elpusztulnak az izmokat mozgató idegsejtek, mozgás nélkül pedig az izmok elsorvadnak. Milaskics Tibor és Richárd együtt gondozza Ricsit. A kisfiú 15 hónapos volt, amikor az anyukája elköltözött otthonról, majd a nagymamája is elment. Elegük lett a helyzetből. Ricsi egyáltalán nem tud mozogni. A két férfi pelenkázza, masszírozza, eteti a gyomorszondán keresztül. Richárd, az apuka még csak 21 éves. A beteg kisgyerek mellett állandóan kell lennie valakinek, egy percre sem lehet egyedül hagyni, ez bizony 24 órás munka, amit a két férfi végez, zokszó nélkül, szeretettel.

 Nagyon köszönik az adományokat

Miután megjelent a róluk szóló írás az NLCafén, rengeteg felajánlás érkezett. Így kapott a család babakocsit, így tudták megvenni a hordozható oxigénpalackot, és a felfekvés elleni matracra is kaptak ígéretet. Sokan küldtek pénzt, még külföldről is. Van, aki csak pár ezer forintot tudott nélkülözni, de elküldte. Vettek ruhát, pelenkát, törlőkendőt, sok mindent, ami Ricsinek kell. Azt is tervezik, kicsit rendbe hozzák a házat. Eddig csak a legszükségesebb dolgokat vették meg, talán a tévé az egyetlen kivétel, ez azonban Ricsike nagy öröme: végre mesét nézhet az ágyából, és nemcsak az apuka felolvasása az egyetlen szórakozása. Hogy mi lesz Ricsivel? A két férfi azt mondja, bizakodnak, hátha rájönnek a gyógymódra az orvosok, mégpedig időben, hogy a kisfiún tudjanak segíteni. Addig pedig teszik a dolgukat. A nagypapa azt mondja, nem is hitte volna, hogy ennyien akarnak nekik segíteni. “Nagyot léptünk előre, mindent köszönünk!”

A felajánlások koordinálásában a nemsokára induló adománygyűjtő honlap, az adjkiraly! munkatársa segített. A családról egy friss videó is készült:

Itt olvashatsz még többet Ricsikéről:

• “Nem hagyhatom el, az enyém!” – egyedül neveli súlyosan beteg fiát a fiatal apuka

• Elképesztő, hogy ennyien ajánlottak segítséget a kis Ricsinek és az apukájának