2016. Június 29.

“Amikor anyukádból egy sírós bálna lesz”

Anyu nem lehet mérnök vagy feltaláló, neki otthon van a helye, főz, mos, gyereket nevel és nem visz végbe egyetlen hőstettet sem. Apu viszont dolgozik, mert ő akármi lehet, és megoldja a problémákat. Nagyjából így ábrázolják a szülőket a magyar mesekönyvekben, illetve így vannak felosztva a női és férfiszerepek.

Szarka Nóra

Pálóczi Bence másodéves szociológia szakos egyetemista a Budapesti Corvinus Egyetemen, de máris egy nagyon érdekes kutatásba kezdett, amit egy tudományos diákköri dolgozatában publikált, a konzulense, Nagy Beáta segítségével. Azokat a magyar mesekönyveket vizsgálta, amelyek a top 50 gyerekkönyv közé kerültek a szakmai szervezetek ajánlásával, ezekben pedig a nemi sztereotípiák meglétét és milyenségét elemezte: milyen jelzőket társítunk a fiúkhoz, a lányokhoz, mit csinál az anya és az apa. Döbbenetes, hogy ezek a friss művek, amiket a gyerekeinknek olvasunk, ugyanúgy reprodukálják a kliséket és a sztereotípiákat. A címszereplők többségében még mindig a fiúk.

A címlapra is ők kerülnek, ők kapnak aktív szerepet, ők bicikliznek, bátrak és okosak. A lányokat úgy ábrázolják, mint akik passzívak: otthon vannak, segítenek. A lányok szépek, engedelmesek, a fiúk pedig okosak, kreatívak és bátrak. Kint és bent: anyák, mamák otthon, családban, a férfiaknak pedig van foglalkozásuk. A fiatal, sőt női szerzők is ugyanígy előállítják ezeket a sztereotípiákat, és hiába beszélünk arról, hogy nagyon megváltozott a nemek szerepe, a mesekönyvek reprodukálják a világot.

“Tulajdonképpen erre számítottam, ezek a szomorú adatok nagyjából külföldön is hasonlóképpen alakulnak. A gyerekkönyvekben főként a fiúk és a férfiak dominálnak, a címekben is ők szerepelnek, és általában ők a főszereplők is. Az általam vizsgált könyvek összes karakterének majdnem a 70 százaléka férfi. És miközben a fiúk 42 különböző munkát végeztek, addig a nőknek mindössze 9 foglalkozás jutott” – meséli Bence, aki azt mondja, hogy a szerzők azért írnak így, mert a való életben is hasonló módon gondolkoznak és élnek az emberek.

Idézet Bence dolgozatából:

“Berg Judit Micsoda idő! című könyvében két főszereplővel találkozunk, a lány Pankával és a fiú Csiribível, mindketten tündérek. A két szereplő egyértelmű, milyen környezetben érzi jól magát: Panka süt és főz, a kiszakadt ruháin mérgelődik a szekrény előtt, rendet rak, és ha kimegy, tündér létére még repülni sem tud, így gyalog megy mindenhová. Ellentétben Csiribível, aki az erdőben meglovagolja a szelet és kalandozik, ám otthon rendetlen, sőt még forró csokit sem tud magának készíteni, de Panka ezekben szívesen segít:

»Kísérj haza, főzök neked egy finom forró csokit – mondta Panka.«

»– Ó – jajdult fel Csiribí. – Tényleg. Kölcsönadtam. Otthon meg mindent felforgattam érte.
– Segítek neked rendet rakni! – vigasztalta Panka.«

A példák azt mutathatják a gyerekeknek, hogy a lányok egyetlen feladata az, hogy a fiúk bátor és aktív életét támogassák, azáltal, hogy a fiú által nem szeretett tevékenységeket elvégzik. Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban című regényében arra láthatunk példát, hogy mi történik, ha egy kisiskolás lány szeretné irányítani az eseményeket:

»Nórika már iskolába járt, ő volt fészekrakásban a főkolompos, legalábbis Nagymama így mondta. Nórika olyankor volt a legundokabb, amikor fészket raktak.
– Ne oda tedd már azt a füvet! Mit csinálsz, nem várat építünk, hanem fészket rakunk! – kiabálta.
Jancsi ilyenkor utálta Nórikát, de egyébként vele tudott a legjobban játszani.«

Erős negatív érzéseket kezd táplálni a fiú a lány iránt, amikor az vezető szerepbe került. Ennek a fordított esetével, azaz hogy zavaró, negatív érzelmeket váltott ki a fiú vezetése, nem találkoztam a gyermekkönyvekben.”

“Hogyan várhatjuk, hogy jó legyen a gazdaságunk, ha csak a népesség felén múlik. Hiszen a vezető pozíciókból, a döntéshozatalból szinte törvényszerűen kimaradnak a nők” – jegyzi meg Pálóczi Bence.

Szerinte a kiadóknak praktikus lenne a jövőben energiát fektetni abba, hogy az íróikat célirányosan tréningezzék, mert ezen változtatni kellene. Bence azt is hangsúlyozta, hogy tanulmányában nem akar ítélkezni, pusztán csak a figyelmet akarta felhívni arra, hogy a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a mesékből, és jó lenne, ha sokkal modernebb, nyitottabb meséket is olvashatnának a kicsik.