2016. Május 04.

Saját, vetett ágyban alszanak a gyerekek Tiszaburán – megpróbáljuk segíteni Henit és hat gyermekét

Márciusban Tiszaburán jártam az Adománytaxival, akkor dolgozni mentem. A településen 3000 ember él nyomorban, elképesztő állapotok vannak. Nehéz elmenni az ilyen életek, sorsok mellett egy puszta vállrándítással. Napokkal később gyűjtésbe kezdtem, de tudtam, mindenkinek nem segíthetünk, mert az lehetetlen. Így egyetlen családra fókuszáltam, hátha az ő életük megváltozhat.

Szarka Nóra

Heni egy éve egyedül neveli hat tündéri gyerekét, mert a férje elhagyta őket. A háromszobás ház gyakorlatilag teljesen üres, két kinyitható ágyban aludtak heten. Kézzel mosta a ruhákat. Sorsa egészen szíven ütött, mert el sem tudom képzelni, hogyan lehet ezt végigcsinálni. Egyetlen jövedelmük a családi pótlék, 120 ezer forint. A Facebookra kitett posztomra azonnal rengetegen reagáltak, segítséget ajánlottak. Az elsők között volt Jaksity Kata, aki régi kollégám és a Sorslámpás Egyesület alapítója. Együtt gyűjtöttük mindazt, amit végül hétvégén vittünk el Tiszaburára Heniéknek.

A segítők a nap végén összeálltak egy csoportképre

A másik önzetlen segítőm szintén egy régi kollégám, aki viszonylag közel lakik a családhoz, ezért megígérte, hogy hetente átmegy és elkezdi javítani a házat. Tehát a saját idejét, energiáját fordítja erre, rendszeresen, immár két hónapja. Szerintem ez óriási dolog, nem tudom eléggé megköszönni neki! Barna visz fát a családnak, ennivalót, lebetonozta a spejzot, üvegezett ablakokat, és mindig lehet számítani rá.

Heni, az anyuka, és állandó segítője, Barna

Rengeteg adomány gyűlt össze, amit egy hatalmas teherautóval vittünk el, a fuvar szintén adomány volt. Jöttek velünk önkéntesek, akik egész nap segédkeztek, hogy élhetőbb körülményeket teremthessünk a hétfős családnak. A raktárt – ahol gyűjtöttük a bútorokat, ruhákat, élelmiszert – szintén ingyen kaptuk.

A megpakolt teherautó és sofőrje Emőkével, aki nagyon sokat segített

Érkezésünk után felgyorsultak az események, mert sokan segítettek a pakolásban, hogy estére végezzünk. Először a rengeteg adományt kellett lepakolni, aztán kezdődött a berendezés. A gyerekek tátott szájjal nézték, hogy mi mindenük lett hirtelen.

Lepakolás, amiben sokat segítettek a szomszédok is

Nem volt nehéz eldönteni, hogy mi hová kerüljön, mivel a ház teljesen üres volt. Kialakítottunk egy lányszobát, egy fiúszobát, és a kicsiknek egy közöset az anyukával.

A kislányok a lányszobában játszanak

Lettek konyhai eszközök, gáztűzhely és rengeteg élelmiszer, ruha, tévé és dvd-lejátszó, szuper mesefilmekkel. Végre vannak tankönyveik, játékaik is a gyerekeknek, saját iskolatáskájuk, szekrényeik.

Misinek nemcsak szekrénye, de ruhái is vannak

Kata és Ági átválogatták a gyerekruhákat, és mivel rengeteg volt, ezért a családsegítőbe is vittünk egy jókora adagot, hogy mások is kaphassanak.

Átválogattuk a ruhákat, hogy másoknak is jusson

Sajnos a ház állapota még mindig elkeserítő: megsüllyedt az aljzat, újra kéne betonozni és burkolni, gyakorlatilag kompletten szét kéne verni a konyhát és a fürdőszobát is, annyira rossz állapotban van. Az összes nyílászárót ki kéne cserélni, mert hamarosan kidőlnek, azonban mindehhez kevesek vagyunk. Várjuk olyan cégek jelentkezését, akik szívesen segítenének, hogy jobb lehessen a család élete, és a gyerekeknek egy hangyányival több esélyük legyen.

A konyha még mindig nagyon üres

Volt sírás, nevetés, komoly beszélgetés a pénz beosztásáról, de sajnos egy napba nem lehetett besűríteni mindent, amit mások egy életen keresztül tanulnak a szüleiktől, akik példát mutatnak életvezetésben. Heninek ez kimaradt, neki ezért még nehezebb egyedül boldogulnia.

Magdival, a védőnővel, és Henivel beszélgetünk, főképpen a pénz beosztásáról

Este fáradtan indultunk haza, de amikor a kis Hanna elaludt a kezemben, és utána a tiszta, vetett ágyba fektettem le, akkor azt gondoltam, hogy talán nem volt hiába, egy kis lépést már megtettünk. Most jön a neheze, hiszen nem szabad elengedni a kezüket, így hát igyekszünk majd még többet is segíteni.