“Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény Istvánra emlékezünk

Örkény István jómódú zsidó polgárcsaládban született, 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, végül gyógyszerészként diplomázott, évekkel később azonban vegyészmérnöki diplomáját is megszerezte. A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, és csak 1946-ban térhetett haza. Volt dramaturg, lektor, majd az ’56-os forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott éveken keresztül, ekkor vegyészmérnökként dolgozott a mai Egis Gyógyszergyárban. 1979-ben megbetegedett, de még a halálos ágyán is írt.

“Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.”

Második feleségétől, F. Nagy Angéla gasztronómus-írótól két gyermeke született, Örkény Angéla televíziós vágó és Örkény Antal szociológus. Halála után harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész és dramaturg gondozza a hagyatékát és az életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, Örkény Istvánt a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

1964-ben írta és 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel.

“A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.”

 ***

Engem kemény fából faragtak! Tudok magamon uralkodni. Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán.

– Állatművész vagyok – mondtam.

– Mit tud? – kérdezte az igazgató.

– Madárhangokat utánzok.

– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.

– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?

– Passzé – mondta unottan az igazgató.

Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.

– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. (Egyperces novellák)

***

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!

Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

***

Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harminc évet.

***

Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is azt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe.

***

Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam.

***

Ezen a világon már minden mérhető, csak érzelmeink hőfokát nem jelzi műszer. Még a találkozások sűrűsége vagy ritkasága sem mutatója a szeretetnek, barátságnak, összetartozásnak.

***

Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas. Ezt nekem is megmondták, mikor húszéves lettem, de én sem hittem el.

***

Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.

***

A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle. Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg. (Egyperces novellák)

 Itt olvashatsz még több irodalmat: 

• “Ember lenni mindég, minden körülményben” – 199 éve született Arany János
• 98 éve született Szabó Magda – “A hűség tulajdonság, a hála tanítható”
• “Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül” – 111 éve született Rejtő Jenő