Ő volt az első férfi, aki nővé operáltatta magát – Ismerd meg Lili Elbét!

1908, Dánia, a Wegener festőházaspár otthona és műterme. Az erotikusan túlfűtött női portréiról ismert Gerda Gottlieb éppen az egyik barátnőjét, Anna Larssent várja, hogy a nő modellt álljon neki a legújabb festményéhez. Megcsörren a telefon: Anna az. Szól, hogy nem tud jönni, de javasolja, hogy használja helyette modellnek a férjét, Einart, hiszen úgyis olyan nőies alkata van. A férfi eleinte ódzkodik a gondolattól, aztán mégis belemegy a dologba. Felkerül rá a harisnya és a magas sarkú cipő, és Einar azon kapja magát, hogy nem feszeng tovább, sőt mi több: kifejezetten otthonosan érzi magát benne. Ez az a pont a 26 éves festőművész életében, amikor egyszer csak minden megváltozik. A jelenet látható a magyar mozikban a héten bemutatásra kerülő A dán lány című filmben is (ahol Lili Elbét Eddie Redmayne alakítja), és nem csak légből kapott mese, amit látunk: valóban így történt.

Persze a film számos ponton belenyúl a valódi történésekbe (például az a folyamat, amit a filmben néhány évnek látunk, a valóságban több évtized alatt zajlott le), és megváltoztatja azokat, de mi most nem a filmet kívánjuk bemutatni, hanem az igazi Einar Wegenert, akit a világ leginkább Lili Elbeként ismer, a világ első olyan férfijaként, aki nővé operáltatta magát. A memoárjaiból egy könyv is megjelent Man into Woman: The First Sex Change (Férfit nővé: Az első nemváltoztatás) címmel, amiből megismerhetjük az igazi történetét.

Lili Elbe Gerda Gottlieb festményén és egy szintén róla készült fekete-fehér fotó

A feleség, aki a férje kerítőjévé válik

A történések után Einar egyre nagyobb örömmel próbálgatta a felesége, Gerda ruháit, ami hamarosan odáig fokozódott, hogy már női ruhában ment ki az utcára is, sőt egy-egy partira is elmerészkedett. 1912-re már mindketten úgy érezték, hogy a konzervatív Koppenhága nem nekik való hely, és úgy döntöttek, hogy a sokkal nyitottabb Párizsba költöznek, ahol senki sem ismeri őket. Mindketten ismert, jól menő festőművészek, és divatos magazinok rajzolói voltak, így megengedhették maguknak ezt a luxust. Einar itt már Liliként élt – a nevet a család barátja, Anna Larssen akasztotta rá –, és rendszeresen járta a párizsi éjszakai életet a felesége oldalán, és Gerda mindenkinek a férje húgaként mutatta be őt. Furcsa ezt olvasni, de Gerda gyakorlatilag afféle kerítőként működött a férje, Einar – vagyis akkor már Lili – oldalán, aki általa tudott összejönni a művészéletben azokkal a fiatal srácokkal, akik megtetszettek neki.

Gerda és Lili a Dán lány című filmben

Hogy Gerda mindebbe miért ment bele, arra több elmélet létezik. Az egyik szerint a nő valójában leszbikus volt – amit igazi bizonyíték híján a képein látható erős női erotikával szoktak alátámasztani –, és csak azért ment férjhez, mert a társadalom ezt várta tőle, és ha már így alakult, akkor ahhoz a férfihez ment hozzá, aki a lehető legfeminimebb volt a környezetében. Gerda az első csókjukra az egyetemi időkből úgy emlékezett vissza, hogy “Csókolózni vele olyan volt, mintha magamat csókolnám”, ami szintén erősíti a fenti tézist, és sokak szerint az átalakulást ő maga is bátorította, mivel örült annak, hogy a párja így végre egy nő lehet. Az elmélet hitelességét gyengíti, hogy Gerda a válásuk után újra egy férfihoz ment feleségül. A kevésbé népszerű, ám nagyon egyszerű és életszerű elmélet szerint a nő egyszerűen csak annyira önzetlenül szerette a férjét, hogy még Lilivé alakulva is el tudta fogadni őt, és támogatni akarta az útján.

Einar Wegener a festő, jobbra már Lili Elbeként

Meghalt a benne élő férfi

Bármelyik verzió is az igaz, Lilit egy idő után már nem elégítette ki, hogy női ruhában, női névvel járja a bohém Párizst. Ő nemcsak nőnek akart öltözni, hanem nővé akart változni, és ezt annyira komolyan gondolta, hogy még azt is a fejébe vette, hogy nőként akar gyereket szülni. Mivel azonban a XX. század elején a tudomány még nem ismerte a transzneműség és a transzszexualitás fogalmát, a legtöbb orvos egyszerűen melegnek vagy hisztérikusnak tartotta, sőt még skizofréniával is diagnosztizálták, amit a labilis lelkiállapotú Lili hajlamos is volt elhinni. Gyakran depresszióba esett, és bűntudata volt amiatt, hogy elnyomja magában a régi férfi énjét, Einart. Úgy érezte, szép lassan megöli a férfi énjét. Még a festést is abbahagyta, mert úgy érezte, hogy az a benne lakó férfi hivatása, nem pedig az övé. A gondolatai már az öngyilkosság körül forogtak, amikor jött a segítség két orvos formájában.

Eddie Redmayne a Dán lány című filmben

A műtétsorozat, ami megváltoztatott egy embert, és a világot

1918-ban egy német orvos, Magnus Hirschfeld, a Berlini Szexuális Kutatóintézetet alapítója a homoszexuális férfiak és nők több mint harmincéves tanulmányozása után felállította a transzszexualitás elméletét, így végre lett egy hivatalos diagnózis is Einar/Lili állapotára. Ezen felül a század eleje óta európai orvosok állatokon kísérleteztek a nemváltoztatás lehetőségén. A kísérletek egyik leglelkesebb tanulmányozója egy drezdai orvos, Kurt Warnekros volt, aki úttörő szeretett volna lenni abban, hogy először használja ezeket a tudományos eredményeket embereken. Lili hosszas keresgélés után – számtalan orvosnál járt – eljutott hozzá, és az akkor már 47 éves, női életet élő férfinak ez a találkozás új reményt adott.

Hamarosan egy olyan műtétsorozat vette kezdetét, amire még nem volt példa a világon. Sajnos az erről fennmaradó dokumentáció a nácik tüzének martalékává vált, de azt lehet tudni, hogy egy öt műtétből álló, és közel két éven át tartó sorozat vette kezdetét. A kasztráció és a pénisz eltávolítása után a vagina és a petefészek létrehozása következett. Utolsó lépésként – Lili szülői ambíciói miatt – egy méh transzplantációja következett volna, de a teste már nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. 1931 szeptemberében belehalt a fellépő komplikációkba, előtte azonban tizennégy hónapon át boldog lehetett, és végre úgy érezhette, hogy azt az életet éli, amit igazán szeretne.

Részlet a Dán lányból

A boldog hónapok

Lili Elbe hosszas utánajárással elintézte, hogy elismerjék: a nővé változása után ő már új személy, így új útlevelet is kapott. Az Elbe nevet az Elba folyóról vette, mivel annak a közelében végezték a számára újjászületést jelentő műtéteket. Gondot csupán az jelentett, hogy a korábban még nem tapasztalt új azonossággal járó procedúra végén jogilag nem tudott elválni feleségétől, Gerdától, pedig a nő is ezt szerette volna. Jogilag Einar nem halt meg, de Lili a papírjai szerint már nem volt Einar, így a válókeresetet sem nyújthatta be. A válást végül a dán király különleges engedélyével tudták csak elintézni. Lili szülei az átalakulás idején nem éltek, de a testvére kedvesen és örömmel fogadta, bár azért elnézést kért tőle, ha néha nem Lilinek, hanem Einarnak szólítja, mert a szemében még mindig ugyanazt az embert látta, akit gyerekként megszeretett. Lili már az esküvőjét tervezgette és a gyermekáldásról álmodozott franciaországi szerelmével, a műkereskedő Claude Lejeune-nal, amikor az utolsó műtét – amit amúgy az eladott festményeiből finanszírozott – nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. 1931 őszén elhunyt, s bár nem adatott neki hosszú élet, legalább végül eljutott oda, hogy megélhette az álmait.

* Lili Elbéről a korabeli dokumentációk hiányosságai miatt csak azt lehet biztosan állítani, hogy az egyik első nemváltoztatáson átesett férfi volt, de az nem 100 százalékig biztos, hogy ő volt a legelső. Az elsőségét sokan azért is vitatják, mert úgy hírlik, a műtétei során két elcsökevényesedett petefészek-maradványt is találtak a testében, így valójában nem férfi volt, hanem hermafrodita.