Aktuális

Ma 30 éve robbant fel a Challenger

Az űrhajózás történetének egyik legnagyobb katasztrófája éppen 30 évvel ezelőtt történt. A képkockákat mindenki ismeri: 1986. január 28-án az amerikai Challenger űrrepülőgép 73 másodperccel a felszállás után megsemmisült.
A Challenger űrrepülő 2349 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, amikor az Atlanti-óceán fölött 15 kilométerrel három részre szakadt, és felrobbant. A 7 fős csapat nem élte túl a katasztrófát. (Hátsó sor balról jobbra: Ellison S Onizuka, Sharon Christa McAuliffe, Gregory B Jarvis, Judith A Resnik. Első sor balról jobbra: Michael J Smith, Francis R Scobee and Ronald E McNair.

 

A családtagok, barátok, iskolás gyerekek a floridai Kennedy Űrközpont látogatóközpontjában, a kilövéstől pár kilométerre nézhették végig a startot – és a robbanást.

 

Az elemelkedéstől számított 0,678 másodperckor készült film- és fényképfelvételeken erőteljes szürke-fekete füstöt lehet látni a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó illesztésénél.

 

Frederick Gregory és Richard O Covey az irányítóközpont kapcsolattartói tehetetlenül nézték és hallgatták végig a katasztrófát.

 

A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a jobb oldali, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó és középső része közötti szigetelőgyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és az indítás után néhány másodperccel átégett.

 

Az űrhajósok halálának közvetlen okát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, mivel a leszakadt legénységi kabin olyan nagy sebességgel csapódott az óceánba, hogy minden nyom megsemmisült. Az adatok alapján a robbanás során nem érte olyan nagy erőhatás az űrhajósokat, ami halálos vagy súlyos sérüléseket okozott volna, viszont valószínűleg eszméletüket vesztették a hirtelen nyomáscsökkenés miatt.

 

A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a tömítőgyűrűk ilyen viselkedése már korábban is ismert volt a Morton Thiokol cég előtt, amit jeleztek is a NASA felé. A NASA mérnökei és technikusai több korábbi repülés után elvégzett vizsgálatok során is tapasztalták, hogy a tömítőgyűrűk jelentős sérülést szenvedtek a 11 fok alatti indításkor. Az űrrepülőgépet tehát műszaki szempontból nem lett volna szabad elindítani fagypont körüli külső hőmérsékletnél. A szoros repülési ütemterv miatt azonban a NASA vezetősége nem állíttatta le az űrrepülők indítását. A Kongresszusi bizottság megállapítása szerint nem a NASA és az alvállalkozók közötti elégtelen kommunikáció vagy a hibás eljárási rendek vezettek a balesethez, hanem kifejezetten a hibás vezetői döntések. A meghozott döntések során gyakran nem a mérnöki, hanem a PR-érdekek domináltak.

 

A katasztrófát egyenes adásban közvetítette a CNN.

Olvass még űrkutatás témában az NLCafén!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.