Aktuális

Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só felváltására

Miért tűnt el a só a menzáról? És miért nem gyerek-centrikusabbak a menük? Hogyan összeegyeztethető az olcsó felvágott az egészséges étkezéssel? Régóta számtalan kérdés kavargott a fejünkben a menzareformmal kapcsolatban. Egy részükre most végre választ kaptunk. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet rendezvényén jártunk.

Érdekes történet itthon a menzareform.

  1. 2009-ben az országos tiszti főorvos szigorú ajánlásokat fogalmaz meg, ami senkit nem érdekel, hiszen ezeket még nem kötelező betartani.
  2. 2014. áprilisában lobbik és jogszabályi harmonizációk eredményeként megszületik egy lényegesen enyhébb rendelet.
  3. 2015. szeptemberétől, a hatóság ellenőrizhet. A közétkeztető cégek panaszkodnak, sok az új szabály, nem mintha nem lett volna elég idejük felkészülni a változásokra.
  4. “Íztelen”, “ehetetlen”, “sótlan”, “olyan, mint a moslék”, mondják szülők és gyerekek a menzáról, de mi mindent érint a változás?
Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só kiváltására

Emlékeztetőül a rendelet legfontosabb elemei:

  • a sót fokozatos csökkenteni kell
  • kevesebb cukrot szabad használni
  • több zöldséget és gyümölcsöt kell adni
  • több teljes kiőrlésű gabonát kell használni
  • és több tejterméket, alacsonyabb zsírtartalommal

De mit jelent mindez a gyakorlatban?

A lekvár egyharmada hozzáadott  cukor?

Nem lehet például az ízesített tejtermékekhez (lásd kakaó) cukrot adni, vagy nem lehet a grízes tésztát meghinteni porcukorral. A lekvárok jöhetnek, de ezek cukortartalma nem haladhatja meg 100 grammonként a 35 grammot. Hogy itt a cukortartalom több mint egyharmada az egésznek? Lévén hogy reformról van szó, az arányokra felkapjuk a fejünket. Nincs némi ellentmondás a dologban? Kiderül, hogy nincs, hiszen ez a cukor előírt napi mennyiségén úgysem változtat. Vagyis, ha van aznap lekváros bukta, az ebéd nem lehet grízes tészta. Arra, hogy miért engedélyezettek magas cukortartalmú lekvárok, érdekes választ kapunk. “jogszabályoknak megfelelően a gyümölcsíz tartalmazhat több cukrot” – mondja Miháldy Kinga, az OGYÉI dietetikusa. 

Sóval, vagy anélkül

A reform leginkább vitatott része. Az előadáson kiderül, hogy a mennyiség drasztikus csökkentése csak a bölcsődei korosztályra vonatkozik (napi 2 grammról beszélünk), ami logikus, hisz a legkisebbek még nincsenek elrontva. Felszólal az egyik bölcsődében dolgozó dietetikus: “olyan alacsony az előírt sótartalom, hogy gyakorlatilag alig tudjuk összeállítani az étlapot – mondja. Nagyon sósak az alapanyagok. Ha beteszek egy szelet sajtot a menübe, vagy egy felvágottat, már szinte abonettet kell adni kenyér helyett, hogy be tudjuk tartani az előírt adagot. A főételbe  szintén az alapanyagok magas sótartalma miatt nem jut só. A szülők is nagyon fel vannak háborodva, otthon sokkal több sót használnak.” Többen helyeselnek, valaki itt finoman közbeszúrja, hogy nem a szülők egészségtelen étkezése a megfelelő viszonyítás, vita alakul ki. Három éves korosztály felett a só csökkentése fokozatosan történik. Nem így érzik ezt az érintettek. Szerkesztőségünkbe is érkezett korábban sok panasz arról, olyan, mintha eltűnt volna a menzáról a só.

Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só kiváltására

Jó, jó, de hol van a sószóró az asztalról? 

A rendelet megengedi a só és cukorszóró kihelyezését, a korosztályhoz igazodó felirattal, szerencsés azonban egy távolabbi asztalra tenni, mert így nincs szem előtt, és talán nem állnak fel külön ezért  a gyermekek – magyarázza Miháldy Kinga. Ez is a rendelet enyhítésének a következménye, a korábbi ajánlások ebben is szigorúbbak voltak. Elsősorban a felnőttek miatt, ők inkább felállnak a sószóróért, mert jobban hozzá vannak szokva a sós ételekhez. A cél az, hogy először ők is kóstolják meg az egészségesebb ételt, különösen fontos lenne a példamutatás.” 

Legegészségtelenebb adalékanyagok, melyek használatát az új közétkeztetési törvény is tiltja: E110, E 104, E 122, E 129, E 102, E124. Ezek a gyermekek tevékenységeire és a figyelmére is káros hatást gyakorolhatnak.

Paleo, vegetáriánus, vegán: oldja meg a szülő?

Feláll a közönségből valaki, ezzel a jogosnak tűnő kérdéssel: “Mi a teendő akkor, hogy ha valaki Budapesttől 30 kilométerre lakik, a gyermeke allergiás a gluténra, és a legközelebbi cég, ami vállalja a gluténmentes ételek kiszállítását, Budapesten működik? Ráadásul tíz adag alatt nem szállít. Kinek kell vállalnia ennek a költségét?” Ismét többen bólogatnak, látszik, hogy a probléma nem egyedi. Az előadó tanácstalan, ismer ugyan egy céget, ami országos, de abban ő is biztos, hogy az ajánlat nem egy adagra érvényes. “Mi a teendő akkor, ha valaki vegetáriánus, vegán, vagy paleo étrendet kér a gyermekének?” – említ egy másik problémát valaki. “Valahol már az önkormányzat is kardoskodik, pedig ezeket az étrendeket nem kötelező biztosítani, nem is tudnánk megoldani.” “Vigyék be a szülők!” – vetik fel többen. “Nem akarják, azzal érvelnek, hogy így sérül az ingyenes étkezéshez való joguk” – érkezik azonnal a válasz, egy szintén bölcsődei dietetikustól. Abban mindenki egyetért, hogy egy sor kérdésre a diétákkal kapcsolatban egyelőre nincs válasz.

Tej, allergia, pazarlás

A tejjel kapcsolatban is előkerül egy sor probléma. Az új jogszabály hároméves kor felett 1,5 százalékos tejet ír elő, ugyanakkor az iskolatej programban még mindig zsírosabb tejet osztanak. A két program mögött ráadásul két jogszabály húzódik meg, amik egymással egyáltalán nincsenek összhangban. Ennek egyik következménye, hogy rengeteg diák mindkét program keretében megkapja a tejet, ami teljesen fölösleges pazarlás. (A tej jelentős része konkrétan megy a szemétbe.) Ami a mennyiséget illeti, egész napos étkezés esetén napi fél liter tejet vagy ennek megfelelő tejterméket ír elő a törvény. Ez a szakemberek szerint nagyon sok, különösen mivel folyamatosan nő a tejfehérje- és tejcukor-allergiától szenvedő gyerekek száma. 

Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só kiváltására

Zöldség, gyümölcs

Szuper, hogy többet kapnak a gyerekek belőle. Ezt végre senki nem vitatja. Csendben jegyzem meg, hogy a mi óvodánkba a mai napig a szülők gondoskodnak a gyümölcsről, vagyis mintha elfelejtett volna az állam a rendelethez elegendő forrást biztosítani.

Tojásleves, gombaleves, resztelt máj, felvágott?

A kisebbik lányom e heti étlapjával részemről minden rendben. Igaz, a tepertős pogácsát senki nem szereti a családban, szerintem a gyerekek túlnyomó többsége már csak így van ezzel. Ugyanakkor az iskolás lányom rendszeresen azzal jön haza, hogy már megint gomba volt ebédre, vagy tojásleves is, resztelt máj. Vajon a gyerekek többsége ezeket szereti? A felvágottat a magam részéről szintén hanyagolnám, a gyanús összetevők és a magas sótartalom miatt. Miháldy Kinga a felvetéseimmel csak részben ért egyet. “A rendelet előírja a belsőségek használatát. A máj köztudottan egészséges, a vastartalma miatt. Tévedés, hogy nem lehet ízletesen elkészíteni. Majorannával például nagyon finom. A felvágottak fogyasztását mi is ritkán javasoljuk, helyette a szakma a zöldség, hal és tojáskrémeket ajánlja.” A tojáslevesre vonatkozó véleményemet, miszerint a legtöbb gyerek ezt utálja, vagyis semmi értelme beletenni a menübe, a szakember megérti. Annak, hogy ez mégis évtizedek óta kirobbanthatatlan az étlapról, szerinte elsősorban financiális okai vannak. (Értsd, olcsó.) Bár véleménye szerint sok családban tradicionális étel is, inkább a mai fiatalok azok, akik nem szívesen fogyasztják. A gombánál már megint eltér a véleményünk. “Bár nehezen emészthető, nem baj, ha megismerkedik a gyerek az ízével. Tény, hogy a gombás csirkemellet vagy a krémlevest nagyobb eséllyel megeszik a gyerekek, mint a hagyományos gombalevest.”

A délutáni programon eljátszunk még a zöld fűszerekkel (esküszöm, nem tudtam, hogy a vasfű alkalmas a só helyettesítésére), közelebbről megismerkedünk a növényi alapú tejekkel, és megtudjuk, light-nak számít-e margarin, ha 25 százalék a zsírtartalma.

Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só kiváltására

A rendezvényből úgy tűnik, a dietetikus szakma örül az új irányelveknek. Bár kérdések, problémák még bőven akadnak. “Komplex szemléletváltás a cél – mondja Miháldy Kinga. Egy sor vívmánya van. Senkinek nem lehet például kérdés, hogy a só és a cukor mennyiségét, valamint a zsír mennyiségét muszáj csökkenteni, a zöldség-gyümölcs arányát pedig fontos növelni.” A baj az, teszi hozzá, hogy az élelmiszeripar nem tart kellően lépést a rendelettel. “Bár a pékszövetség vállalta a sócsökkentést, a húsfélék és a sajtok sótartalma nem csökken megfelelően, ameddig pedig ez így marad, a menük összeállításánál bajban lesz minden dietetikus és közétkeztetési szakember.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top