Aktuális

Bari Máriusz: “A szex nem csak a világot mozgatja, a jövőt is befolyásolja”

Robert Zemeckis Vissza a jövőbe című trilógiájának második részében 2015. október 21-én érkezik meg a jövőbe Marty McFly, aki 1985-ből indult. A repülő autók és légdeszkák világa lenyűgözi a fiatal amerikai srácot. Megkérdeztünk egy jövőkutatásban jártas magyar írót, hogy látja a múltból, illetve a jelenből elképzelt, harminc évvel későbbi jövőt. Bari Máriusszal beszélgettem.

Bari Máriuszt bloggerként, újság- és forgatókönyvíróként, illetve íróként ismeri a magyar internet, nevéhez köthető a Nyócker című animációs sikerfilm forgatókönyve, dolgozott a HVG online kiadásánál, 2012-ben pedig megírta a Damage Report című könyvet, amely olyan témákat feszeget, hogyan képzeltük el a jövőnket, és mi lett helyette.

Bari
Bari “Damage” Máriusz – kép: planetdamage.com

A fiatal írótól a harmincadik születésnapját ünneplő Vissza a jövőbe 2. oldalvizén többek között azt szerettük volna megtudni, miért lehet, hogy ha három évtizedet előre nézünk, korszaktól függetlenül, repülő autókat, teleportot és szupermodell robotokat vizionálunk, amikor meg eltelik a három évtized, csak azt látjuk, hogy ugyanaz van, csak szebb a telefonunk képernyőjén a pornó? (A kérdés nem véletlen, aki ismeri a szerző munkásságát, tudja, hogy az online pornográfia társadalomra gyakorolt hatása is élénken érdekli.)

“Ez az a kérdés, aminek a lehetséges válaszait jó fél évig tudnám tanítani egy felsőoktatási bunkerben, úgyhogy próbálom röviden-egyszerűen. A technikai fejlettséggel járó felelősség, gondolkodásbeli változás és a szabadságfok változása olyan meredek ugrást jelent, amelyre azt hiszem, nem mind vagyunk felkészülve. Vagy a legtöbben egyáltalán nem vagyunk rá felkészülve. Ami a repülő autókat illeti: a légi közlekedés logisztikai, városépítészeti, közlekedésrendészeti, légi irányítási rémálom lehet. Ahány légi irányítót kérdeztem meg eddig, hogy mikorra tudnák elképzelni azt, hogy minimális hibaszázalékkal futna egy ilyen rendszer, az összes végtagjukkal ijedten hessegettek el maguktól.

Van persze automata módon közlekedő Google-autó, tehát azt elképzelni, hogy algoritmus vezérelte, szenzorokkal folyamatosan a környezetét és a forgalmat figyelő repülő autó legyen, nem bonyolult. Kérdés, hogy ezeket mi hajtja: áram, hidrogén vagy a volán mögött eldobált szitokszavak, ahogy kérdés az is, hogyan változtatja meg a levegőt a folyamatos forgalom, a beárnyékoltság, amit a levegőben lévő autópályák keltenek, milyen élettani hatásokat generálnak az alattuk lévő élőlényekre, és azt még meg sem kérdeztem, hogy ha leváltjuk a dízelhajtású autókat, akkor azokból mi lesz, hova zúzzák össze őket.”

Felejtsük el a teleportot

Bari Máriusz szerint, bár szubatomi szinten a teleportáció már létező dolog, egyelőre felesleges arról álmodozni, hogy a Star Trekben látható módon közlekedjünk egyik helyről a másikra. “Semmi ilyen technológia megjelenését nem tartok reálisnak a közeli jövőben, főleg olyat nem, amit katonai meg nemzetbiztonsági célokra is fel lehet használni, ugyanezzel az indokkal a szupermodell robotokról már beszélnem sem kell, pedig az irigylésre méltó szexipari üzlet lesz majd. (David Levy 2008-ban írt egy könyvet Love + Sex With Robots címmel, azt ajánlom végigrágásra mindenkinek.)”

A jövőkutatás iránt is élénken érdeklődő író szerint a jövő félreértett vízióinál a probléma sokszor az, hogy nem a lefejlesztendő technológiákról beszélünk, hanem az adott technológiák emberi környezetre gyakorolt hatásáról, ezekről pedig nem nagyon létezik olyan értékelhető kutatás, ami kellően sok éven át, jó hipotézissel, jó módszertannal dolgozott volna. Bari szerint a gond az, hogy a fejlődésünk ugyanabban a mederben halad, amit a piac, a lobbik meg a sok esetben az előbb említett rossz módszertanon alapuló kutatások szabnak meg előre.

A szex nem csak a világot mozgatja, a jövőt is befolyásolja

“Ha már az előbb szóba kerültek a szexrobotok, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a pornót nem szabad szem elől téveszteni, ha a jövőről beszélünk, ugyanis nagyon jól mutatja a technológiai fejlődés irányát: gondoljunk csak a Polaroidra, a Super-8-ra, a VHS-re, a VoIP-re, a Blu-Ray-re, meg a pay-per-view modellre: ezek a maguk idejében mind a pornóipari igények kielégítése miatt váltak jelentős piaci mérföldkővé.”

A fent említett Damage Report című könyv kíméletlen tárgyilagossággal hűti le a jövő iránt lelkesedő kedélyeket: Bari szerint a jövőnk valójában a jelenünk, a sci-fi irodalom és filmvilág által elképzelt grandiózus fejlődés úgy suhan el mellettünk, hogy észre sem vesszük (vagyis észrevesszük, csak a megemelkedett ingerküszöb miatt, a minket érő információs zaj miatt csak a következő macskás gifre, vagy szenzációs vírusvideóra tudunk koncentrálni. Amikor az írót arról kérdeztük, változott-e ez a vélekedése a három évvel ezelőtt kiadott könyvben írtakhoz képest, az alábbi választ adta:

“Továbbra is ugyanezt gondolom. A Damage Reportban azt írtam, hogy “A jövőért ne lelkesedj, a múltat ne idolizáld, a technológiától ne ámulj el és fogadd el, hogy az elkövetkező évtizedekről szóló híradások híradások is maradnak” – mondja az egyik első magyar közösségi oldalt, az LD50-et is életre hívó online szakember. “Mindezt a nagyon higgadt gondolkodásmódot azért nehéz megőrizni: olyan helyzetben vagyunk, ahol saját korunk kilátásai nagyon keveset jelentenek már számunkra is, unottak vagyunk, pikírtek, nem kötődünk semmihez, és egyre kevesebb olyat dolgot találunk, ami megfoghatna minket.”

“Az embereket nem lehet újrakódolni”

Bari Máriusz szerint, bár a technológiai fejlődés megállíthatatlan, a hajlítható képernyő, szemüvegbe ültetett kamera és hasonló fejlesztések ellenére az ilyen eszközöket továbbra is emberek fogják használni, akiket saját vágyaik és igényeik vezérelnek, tehát a technológiai csodákat is ezen késztetések mentén fogják alkalmazni.

“Gőzöm sincs, hogy az emberekbe kódolt Maslow-piramist mennyire lehet újrakondicionálni, de akárki is próbálta eddig a piacon, nem nagyon sikerült neki (úgyhogy emberiség vs. atlantiszi gyíkemberek 1:0) – mondja Bari. – Három évtized múlva nyilván elképzelhető a világ minden pontjára kiterjesztett wifi, az algoritmussal vezérelt utasszállító és a gondolattal működtetett laptop vagy mobil, hogy a személyreszabott reklámokat ne is említsem, de ez mind konfetti, ezek kényelmet fokoznak, és nem az emberi faj fejlődését hivatottak szolgálni. A jövővel kapcsolatban William Gibson és követői emlegetik az unevenly distributed future fogalmát, ennek a feloldása jobb kör lenne, igaz, ez már jócskán a gazdaságpolitikára tartozik.”

A mesterséges intelligencia kihívásai

Az olyan nagy ívű víziók, mint az önállóan gondolkodó mesterséges intelligenciák, az agyba dugható számítógépek, vagy például a kvantumszámítógép, mind olyasmik, amelyekre jellemzően azt mondják a szakértők és a jövőkutatók, hogy még öt-tíz év múlva érkezik. Majd öt-tíz év elteltével ugyanezt prognosztizálják. Erre is rákérdeztünk a világ első közösségi könyvének szerzőjénél.

“A legtöbben általában a szingularitást meg a mesterséges intelligenciák megjelenését szokták emlegetni – mondja Bari. – De ha a repülő autó rémálom, a robotok (mint test) és a mesterséges intelligencia (mint szellem) egy egész estés özönvíz a rémálmokból. Él például egy mesterséges intelligencia? Ha van tudata, él? Büntethető? Vannak jogai? Korlátozható a szabadsága? Lehet szabadsága? Büntethető egy ember, ha belerúg egy robotba? (A Boston Dynamics gyártotta robotkutyát, Spotot  tesztelték jeges betonon, hogy mennyire képes megtartani egyensúlyát, a kísérletek során pedig többször is belerúgtak – kérdés, hogy azért érintette-e meg annyira ez a videó az internet népét, mert a robot egy kutyára hasonlított, vagy mert láthatólag önmagától mozgott, vagy mert egy majdnem-élőlénynek tekinthető entitás.) 

Pont ezek a kérdések biztosítják nekem azt, hogy nem a mesterséges intelligencia lesz a következő vízválasztó, bármennyire is szeretném, mert túl jó hadászati eszköz. Úgyhogy először le kell gyártani titokban, majd le kell korlátozni annyira, hogy Sirit, konyhai segédet, meg egyetemi oktatót lehessen belőle csinálni.”

Mi lesz a következő nagy áttörés?

A szakember szerint az orvosi célra használt nanotechnológia, a virtuális valóság vagy a 3D-nyomtatás hozhatja el a következő olyan mértékű áttörést, mint amit az internet, vagy például az elektromos áram megjelenése hozott a társadalom életébe.

William Gibson Neurománcán nőttem fel, úgyhogy egy működőképes virtuális valóságban garantáltan eltöltenék valamennyi időt (a Facebook felvásárolta Oculus Riftet 2016 első negyedévére ígérik, amire hangosan kacagok amúgy, mert a virtuális valóság piaci bevezetése is folyamatosan csúszik előre az időben). Egyébként elképzelhetőnek tartok egy olyan számítógépes játékot játékot, amit egy mesterséges intelligencia vezérel. Vagy egy olyan játékot, amiben mesterséges intelligenciák élnek, és be lehet csatlakozni oda néha beszélni velük. Valószínűleg a legtöbb ember beleőrülne ebbe, de inkább levédem ezt az ötletet most és írok belőle egy sci-fit.

Ha már Gibson és a virtuális valóság, akkor még annyit azért elmondanék, hogy ezt tekinthetjük megvalósításra érdemes koncepciónak, de a sci-fi írók és filmrendezők látványos agyszüleményének egyaránt. Amúgy Grant Morrison The Invisibles képregényopuszára hasonlít kísértetiesen, és az még jobban megcsavarja az ember agyát, mint Keanu Reeves latexben. Én szóltam előre.”

További cikkek a jövőről az NLCafén:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top