„Itt garantáltan nincsenek cigók” – rasszizmus az ingatlanpiacon

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Nemrég lakásvásárlásra adtam a fejem, így én sem kerülhettem el az eladó ingatlanok megtekintésével járó tapasztalatokat. Az egyik ház udvarán kénytelen voltam úgy húsz percet várakozni az ingatlanossal a tulajdonosra. Miközben a lakók jöttek-mentek mellettünk, elhagyta a száját a mondat: „Legalább láthatod, hogy itt garantáltan nincsenek cigók.”
TóCsa Írta: | 2015. 06. 09. |

Kövess minket!

f Ajánlom

„Tudom, hogy rá akartál kérdezni, csak nem merted”

Mindezt azzal a mindentudó, összekacsintós mosollyal, ami számos ingatlanos sajátja. Ez a „Tudom, hogy rá akartál kérdezni, de nem merted” arckifejezés alapból dühítő tud lenni, egy ilyen mondat után meg pláne. A korábban csupa mézes-mázos gondolatot megfogalmazó férfiból minden előzmény nélkül, olyan természetesen szaladt ki ez a mondat, mintha minden lehetséges vevőjének ezt mondaná. És valószínűleg mondja is. Tőlünk valamivel nyugatabbra könnyen lehet, hogy csak egyedi esetről lenne szó, viszont nálunk ez a természetes.

„Itt garantáltan nincsenek cigók” – rasszizmus az ingatlanpiacon

Az effajta rasszizmus sokkal inkább a lehetséges vevők, mint az ingatlanosok hibája. Mert van igény az ilyen információkra. A vevő attól érzi jól magát, ha nincsenek romák a házban, az eladó pedig szóba se akar állni roma vevőkkel. Naivan azt hittem, talán javult a helyzet valamicskét, mióta utoljára körülbelül öt éve aktivizáltam magam az ingatlanpiacon. Akkoriban minden második ingatlanos létfontosságú információként közölte velem, hogy nem kell aggódnom, mert a háznak nincs roma lakója. Azt hittem, azok az idők elmúltak. Pedig nagyon nem.

A szomszédok bőrszíne

Az ingatlanbiznisz odáig azért még nem süllyedt, hogy közvetlenül az ingatlanos hirdetésben is megjelenjen egy „cigánymentes ház” kitétel, de ha így folytatjuk, hamarosan oda is eljuthatunk. Most még csak fű alatt, összekacsintósan adják tovább az infót az ingatlanosok és a lakástulajdonosok a lehetséges vevőknek, és megdöbbentő módon a „Milyenek a szomszédok?” kérdésre is sokszor rögtön előkerül a „Nincs köztük cigány” válasz.

Amikor egyszer finoman megjegyeztem, hogy nem a bőrük színére voltam kíváncsi, az ingatlanos láthatóan elpirult, és egy apró szünet után feltűnően más téma irányába terelte a beszélgetésünket. De ő legalább még elpirult. Magyarország évről évre gyűlölködőbb, nemcsak az idegenekkel, hanem azokkal szemben is, akik már itt élnek velünk, ki tudja milyen régóta. Ha így folytatjuk, még néhány év, és nem az ingatlanos fog elpirulni, miután teszek egy megjegyzést, hanem nekem kell majd elszégyellnem magam, hogy nem különösebben érdekel, milyen bőrszínük lesz a szomszédaimnak.

Ki legyen a szomszéd?

Nem akarok képmutató lenni, nyilván engem is érdekel, kik laknak a szomszéd lakásban, ha beköltözöm valahová. Laktam már olyan helyen, ahol az alsó szomszéd képes volt többször is panaszkodni azért, mert szerinte túl hangosan csukom a fürdőszobaajtót. Laktam már veszekedős család mellett, akiknek minden egyes egymáshoz vágott válogatott szitkozódását végig kellett hallgatnom, és laktam már süket öreg néni mellett, aki a délutáni szappanoperákat iszonyatos hangerővel nézte. Elárulom: egyikük sem roma volt.

Ráadásul én sem vagyok ideális szomszédnak mondható, mivel filmnézés közben szeretem kiélvezni a házimozirendszerem nyújtotta lehetőségeket. És igen, lakott már mellettem roma család is, akiknek a legrosszabb tulajdonságuk az volt, hogy nyáron, a jó időben hétvégén délutánonként nyitott ablaknál hallgatták a mulatós zenéket a gangos házban. Bármikor őket választottam volna a fent felsorolt három iszonyatosan idegesítő szomszéd helyett.

Mert nem a szomszéd bőrszíne számít, hanem az, hogy mennyire van tekintettel arra, hogy más emberek is laknak körülötte. Sajnos messze vagyunk még attól, hogy az ingatlanok négyzetméterárainál ne számítson a szomszédság nemzetisége.

Olvass tovább