Önsebzők: azért vagdossák magukat, hogy ne fájjon

Dokumentumfilm a falcolásról

A legtöbben hallottunk már a börtönszlengben falcolásnak hívott önvagdosásról, amire az általános reakció a “Hogy tudja valaki ezt tenni magával?” gondolat, és valljuk be, a többségünk nem is jut tovább ennél. Nem kutatunk utána, nem próbáljuk mélyebben megérteni az okokat, hiszen külső szemmel az egész önsebzés annyira rettenetes, hogy igazából nem is szeretnénk, merünk komolyabban belegondolni. Szerencsére vannak olyan emberek, mint a dokumentumfilmes Nagy Dénes (Lágy eső), aki a stábja segítségével felkutatott három magyar nőt, akik vagdosták, vagdossák magukat, és a segítségükkel bemutatta, milyen lelki okok állnak a mögött, hogy valaki ezt tegye magával.

Az önvagdosás nem betegség

Önmagában a falcolás nem betegség, hanem inkább valamilyen betegség (többnyire depresszió vagy borderline személyiségzavar) egyik súlyos tünete. Sokan sokszor összekeverik az öngyilkossági kísérlettel, pedig az önvagdosó ember jellemzően nem akar véget vetni az életének, hanem pont, hogy önmaga megsebzésével akarja elviselhetőbbé tenni azt. A filmben megszólaló nők mind egyetértettek abban, hogy miután megsebezték magukat, jobb lett a lelküknek.

Míg a lelki fájdalmaikat képtelenek kontrollálni, a testi fájdalom egyfajta kivetülésként, levezetésként tud szolgálni számukra, vagyis magyarra fordítva: a testi fájdalom okozásával meg tudják szüntetni – vagy legalábbis átmenetileg képesek kezelni – a lelkük kínjait.

Nem azért teszik ezt, hogy felhívják magukra a figyelmet, ez a “mutatvány” pusztán önmaguknak, önmagukról szól. A filmesek kamerája előtt mesélik el, hogy ők már egyáltalán nem félnek a vértől, sőt szépnek tartják azt – ez alatt szigorúan a saját vérüket értve. Hiszen miért is félnének tőle, ha számukra mindig megnyugvást hoz?

Gyerekkori traumák

Talán most már értjük, miért tesz valaki önmagával ilyet, de az még nem világos, hogyan jut el valaki odáig, hogy a lelki fájdalmát csak ilyen drasztikus tettel tudja kezelni. Szerencsére Nagy Dénes stábja nem áll meg a jelenség tüneteinek bemutatásánál, és ennél mélyebbre ás.

A három nő sorsában közös, hogy gyerekkorukban borzalmas fizikai és lelki megaláztatásokat kellett átélniük, ami olyan szintű szeretethiánnyal párosult, hogy azt szavakkal lehetetlen visszaadnom.

Bár mindhárman mesélnek erről, nem mind egyforma mélységig engednek be a múltjukba. Az egyikük az élete első emlékeként például egy olyan esetet hoz fel, hogy az apja fojtogatja az anyját a fürdőszobában, ő pedig alig háromévesen mindezt tehetetlenül nézi. A másik nő hosszan ecseteli, hogy az anyja mennyire nem akarta őt, ezért lepasszolta őt a nagyszülőkhöz, ahol a nagyanyja verte, ám egy idő után fordult a kocka, és ő kezdte el bántani az asszonyt. Szeretetet és törődést soha nem kapott, így máig képtelen megszokni az érzést, ha valaki hozzáér. Azonban mindhárom sztori közül a harmadik a legmegindítóbb. Amikor Mariann elmeséli, hogy kiskorában az apja hogyan verte ájultra pusztán azért, mert a hűtőből kivett egy falatnyi kolbászt, majd letagadta azt – miközben előfordult, hogy otthon szándékosan éheztették –, a lány minden fájdalma valóságossá és átélhetővé válik.

Egy önkívületi állapot

A Seb klasszikus beszélő fejes dokumentumfilm, melyben a sorsok és a tragédiák az arcokra vannak írva. Adott a három nő, akik a rendező kérdéseire válaszolgatva megnyílnak előttünk, és külön-külön elmesélik, hogyan élik meg az önvagdosásukat – ketten közülük arccal is vállalják az interjút, a harmadik nő arcát sajnos csak leárnyékolva látjuk –, majd beavatnak bennünket azokba a gyermekkori traumákba, amik máig is kísértik őket.

A fent leírtakon kívül közös bennük az is, hogy tettüket sosem tervezik, hanem mindhárman egyfajta önkívületi állapotban vannak olyankor, amikor a fájdalmaiktól való szabadulás egyetlen módját ebben a borzalmas cselekedetben látják. A film vetítése előtt a Puskin moziban a moderátor elmondta, hogy ma már egyikük sem csinálja ezt, és máshogy próbálják kontrollálni a fájdalmukat. Bízom abban, hogy ez tényleg így van. Csak az a baj, hogy a filmből mindez nem derül ki, ahogy az sem, milyen út vezet ahhoz, hogy valaki kijöjjön ebből, és ne önsebzéssel enyhítse a lelki fájdalmát.

Nagy Dénes megrázó dokumentumfilmjét az HBO-n láthatod először június 4-én, este 21:00-kor.