A héten megházasodik a meleg luxemburgi miniszterelnök

“Megkérte a kezem, és én igent mondtam.”

Azután olvastam Xavier Bettel és párja házasságának hírét, hogy megnéztem a Kódjátszma című filmet, amiben a zseniális matematikust, Alan Turingot épp homoszexualitása miatt kényszerítették kémiai kasztrálásra, ami miatt végül valószínűleg öngyilkosságot követett el. Mindez csupán 51 évvel ezelőtt történt, ehhez képest hatalmasat fordult a világ. Szerencsére.

Bettel már 2010 óta él együtt párjával, Gauthier Destenay-vel, hivatalos, bejegyzett élettársi kapcsolatban. Luxemburgban már 2004 óta legális az élettársi kapcsolat azonos neműek között, ám házasságra csak idén januártól léphetnek. A miniszterelnök szűkszavúan csak ennyit nyilatkozott az eljegyzésről: “Megkérte a kezem, és én igent mondtam.”  Ezután megkérte a bulvárlapokat, hogy tartsák tiszteletben a magánéletét, nem szeretne az esküvőről az újságokban beszámolni. Közeledő házasságkötését ugyanolyan hétköznapi esküvőnek tartja, mint mindenki más földi halandó, aki nem Brad Pitt és Angelina Jolie.

Bettel hozzáállása és ahogy teljes természetességgel kezeli homoszexualitását, rendkívül szimpatikus. Amikor 2013-ban megnyerte a választásokat, azt nyilatkozta, hogy elsőként a párját kérdezte meg, vállalja-e vele a miniszterelnökséggel járó viszontagságokat, sok utazást és a sajtó kíváncsiságát. Csak azután vállalta el a tisztséget, hogy Gauthier igent mondott, és a támogatásáról biztosította. Ahogy a Luxemburger Wortnek elmondta: “Nem akartam felrúgni a párkapcsolatomat. Egy csapat vagyunk jóban-rosszban.”

Gauthier Destenay és Xavier Bettel

Azzal nyert, hogy hiteles politikus, nem azzal, hogy meleg

Azt is hozzátette, hogy 1990 óta, amióta politikai pályára lépett, nagyot változott a közvélemény hozzáállása, akkor még nem vállalhatta a másságát ilyen könnyedén egy politikus. Megérti azokat, akik ma is inkább rejtve maradnak, és nem állnak ki homoszexualitásukkal a nagyközönség elé, de ő sosem tudott a rejtőzködőkhöz csatlakozni, egyszerűen képtelen nem önmaga lenni minden helyzetben:

“Egyszer, régen, pályafutásom kezdetén azt mondta nekem egy nő kollégám, hogy én sokkal inkább vagyok nő, mint ő. De azóta a társadalom nagyot változott, és ami régen nem normálisnak volt kikiáltva, az manapság már teljesen normális. Élheted az életed önmagadat vállalva, nem kell kifelé hagyományos politikusnak mutatnod magad, feleséggel és két gyerekkel. Mindenkinek a saját helyzetével kell rendben lennie.

Amikor elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, rájössz, hogy senkit sem érdekel, hogy más vagy. Ha barátok hagynak el a szexuális beállítottságod miatt, akkor ők nem voltak a barátaid. Én sosem tagadtam a homoszexualitásomat. Ez egy tény, olyan vagyok, amilyen, és őszinte akarok lenni saját magammal ugyanúgy, mint a politikában.”

Bettel hozzáállása az élethez és önmagához független a homoszexualitástól, önmagunk vállalását mindannyian eltanulhatnánk tőle. Azzal nyert, hogy hiteles politikus az emberek számára, a szexuális orientáltságnak semmi köze a miniszterelnökségéhez. A választókat nem az érdekli, hogy a nap végén, otthon mit csinál, hanem az, hogy mit tesz értük. Az számít, hogy mi tesz a munkanélküliséggel, adókkal, segélyekkel, munkalehetőségekkel, családokkal, nem pedig az, hogy van két gyereke és szép felesége, vagy sem.

Elio Di Rupo belga miniszterelnök, Mark Rutte holland miniszterelnök és Xavier Bettel luxemburgi kormányfő

Három nyíltan meleg kormányfő

Bettel nem az első nyíltan meleg kormányfő, Jóhanna Sigurdardóttir izlandi exminiszterelnök és a tavaly októberig hivatalban lévő Elio Di Rupo belga kormányfő is vállalta homoszexualitását mindenki előtt.

Jóhanna Sigurdardóttir az első nyíltan leszbikus miniszterelnök volt, aki 2010-ben házasodott össze élettársával. Izland már 1996-ban legalizálta az azonos neműek élettársi kapcsolatát, akik 2006-tól örökbefogadási jogokat is kaptak. A házasodási lehetőséget Sigurdardóttir adta meg végül az országnak, egy évvel megválasztása után. Az izlandi választópolgárokat sem a miniszterelnök magánélete érdekelte, amikor rá szavaztak, hanem politikai előélete és szociális érzékenysége, amiből előrevetíthető volt, hogy megoldást talál a válságban elszegényedett réteg számára.

Elio Di Rupo neve sem azért vált híressé, mert meleg, hanem mert ő volt az, aki a belga kományalakítási krízist meg tudta oldani. Az olasz származású kormányfő végül nem politikai érzéke vagy melegsége miatt került ki a választók kegyeiből, hanem sokkal inkább hiányos holland nyelvtudása miatt. Másságának kérdése ott is csak egy pillanatnyi meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy férfiakkal van kapcsolata, és egy támadó újságírói kérdésre csak annyit felelt: “Igen, homoszexuális vagyok, és akkor mi van?”

És tényleg: mi van akkor, ha egy politikusról kiderül, hogy homoszexuális, leszbikus vagy akár transznemű? Semmi. Mert nem az az az érdekes – ahogy a heteroszexuális politikusoknál sem –, hogy kivel randevúzik, hanem az, hogy mit tesz a rábízott országért, emberekért.