Idegtépő kálvária az egészségügyben: törött sarokkal kórházról kórházra

Lábra sem bírt állni

“Nem szokásom a közösségi oldalra megírni a véleményemet, vagy a médiához fordulni a problémáimmal, de amit az elmúlt másfél napban tapasztaltam arról, mi folyik az egészségügyben, azt szeretném elmondani. A mi történetünk arról szól, hogyan lehetetleníti el a bürokrácia a betegellátást” – mondja Orsi, akinek testvérét néhány napja érte baleset Budapesten.

Orsi a Facebookon osztotta meg egészen elképesztő történetét. A nő testvére egy továbbképzés miatt négy hónapra Budapestre költözött. Nem gondolta, hogy emiatt ideiglenes lakcímre kellene bejelentkeznie. Egyik délután egy szerencsétlen lépés miatt leesett a lépcsőn. “Idegesen, kapkodva jártuk a kórházakat, hogy ellátást kapjon. Egyik intézményből irányítottak a másikba. Már a harmadik kórházból küldtek el minket, egy szem fájdalomcsillapító nélkül, amikor megérkeztünk a MÁV-kórházba. A testvérem lábra sem bírt állni, úgy húztam ki a kocsiból. Amikor közölték a bejáratnál, hogy nem adnak tolókocsit, és nem is látják el, mert a baleset nem abban a kerületben történt, és egyébként sincs fővárosi lakcíme, jobb híján a járda szélére ültettem a járni sem bíró testvérem” – meséli Orsi, aki szerint ekkor már óriási fájdalmai voltak a bátyjának.

A sürgősségi, az egészen más?

“Én már ott tartottam, hogy a kórház előtt hívok egy mentőt. Végül a János Kórházban csináltak egy röntgent, de fájdalomcsillapítót nem kapott. Sok-sok órával a baleset után kiderült, hogy a jobb sarka 3, a bal sarka 8 darabra tört el, de mivel náluk a szerda nem műtéti nap, azt mondták, hogy vigyem el a testvéremet Sopronba (ott van a bejelentett lakcíme), de ha lehet, minél előbb. Így visszatuszkoltam őt a kocsiba, megálltam a patikánál, megvettem a legerősebb vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót (mert egy receptet sem kaptunk), és azzal tömtem végig a hazaúton. Este kilenckor indultam el, vezettem 250 kilométert, éjfélre értünk Sopronba. Hajnal fél háromra elkészültek a vizsgálatok, délelőtt betolták a műtőbe.”

Megkérdeztük az esetről Kovácsy Zsombort, az Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi vezetőjét, egészségügyi szakjogászt. Szerinte azzal, hogy az ország egész területét lefedően van területi ellátási kötelezettségük az intézményeknek, semmi gond nincsen, a költségvetést
ugyanis csak így lehet előre kiszámíthatóvá tenni. Máskülönben, kis túlzással élve, minden kórház mindenki fogadására készen kéne hogy álljon. “Viszont egészen más a helyzet, ha a sürgősségi ellátásról beszélünk. Legyen szó sérülésről, balesetről, rosszullétről vagy infarktusgyanúról, nincsen szerepe az ellátási kötelezettségnek. A beteget azonnal fogadni kell, és abban az esetben is el kell látni, ha nincsen nála dokumentum” – mondja Kovácsy.

Szerinte továbbküldeni is csak abban az esetben lehet, ha az adott problémát a kórház nem tudja orvosolni, de ekkor sem “elhajtani kell a beteget, hanem célirányosan továbbküldeni”. És még egy fontos kitétel van: a szakjogász szerint mindaddig minden eset sürgősséginek minősül, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. “Az, hogy a sürgősségin is lehetnek sorok, megint természetes, ez az Egyesült Államokban is így van. A várakoztatás jogszerű lehet, az elküldés nem.”