nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Érettségi után: itthon vagy külföldön?

A középiskolások túlnyomó többsége érettségi után itthon marad. Egyelőre legalábbis. Végzős gimnazistákkal beszélgettünk álmokról, tervekről, jövőről. És a realitásról is.
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

Az Engame Akadémia legfrissebb felmérése szerint a középiskolások negyven százaléka tervezi azt, hogy valamelyik hazai egyetemen folytatja a tanulmányait, és húsz százalékuk biztos abban, hogy érettségi után külföldre megy. (A többiek a megkérdezés pillanatában még nem tudták megmondani.) A ténylegesen elvándorló diákokról pontos adatok nincsenek. A top három célország az Egyesült Királyság, Németország és Amerika. A szülők hozzáállása egységes képet mutat: 85 százalékuk támogatja gyermeke külföldi terveit. A Milestone Intézet tavalyi kutatása szerint a diákok döntésükben a kinti egyetemek színvonalát és a munkaerő-piaci lehetőségeket  hangsúlyozzák. De kik mennek el? A legtehetségesebbek? Vagy inkább a legtehetősebbek? Esetleg az igazán elégedetlenek? És kik maradnak?

“A londoni egyetem kifejezetten arról szól, ami engem érdekel!”

Anette a Közel-Kelet és az emberi jogok iránt érdeklődik. Egyetemi tanulmányait is e szerint választotta, egy londoni egyetemre adta be a jelentkezését, közel-keleti tanulmányok szakra. Ha felveszik, reményei szerint a diploma megszerzése után az UNESCO-nak vagy az ENSZ-nek fog dolgozni. Minderre két éve készül tudatosan. “Részben azért jelöltem meg a londoni egyetemet, mert ott kifejezetten arra a régióra koncentrálnak, ami engem érdekel, ráadásul arabul és héberül is tökéletesen meg lehet tanulni – meséli. – És azért is, mert az érettségi után jó kis kaland és klassz lehetőség lenne a függetlenedésre. 2013-ban kezdtem el a Milestone Intézet képzését, ami célirányosan a külföldi továbbtanulásra készít fel. Itt esszéírás és törikurzusokon veszek részt. Minden angolul megy, és persze folyamatosan tanuljuk magát a nyelvet is. Tavaly nyáron is jártam hat hetet, hetente három alkalommal voltak óráink. Körülbelül 40 oldalt kellett egyik napról a másikra elolvasni, feldolgozni.”

Az elmúlt két évben szinte minden a tanulás körül forgott Anett életében, de cseppet sem bánja. “Táncolni néha elmentem, de a hobbijaimat hanyagolnom kellett, nagyon feszített volt a tempó – magyarázza. – Nagy szerencse, hogy a családom mindenben támogat. Már csak emiatt is remélem, hogy sikerül a felvételim. Ez az érettségi eredményeitől is függ persze. Mindenből hoznom kell az ötöst, ráadásul angolból, franciából és töriből emeltezem.”

Siet hozzátenni, hogy az sem tragédia persze, ha csak a második helyre veszik fel, ide a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakát írta be. “Legfeljebb jövőre megint megpróbálom a londoni egyetemet” – mondja.

Anette osztályában 21 diák tanul. Vele együtt négyen jelöltek meg első helyen külföldi egyetemet. Ketten-hárman azt tervezik, hogy az első diploma megszerzése után a mesterkurzust már kint folytatják. A döntést persze nagy mértékben befolyásolja a családok anyagi helyzete is, hisz sem a tandíj nem olcsó, sem a kinti élet.

“Itthon szeretném megtalálni a helyem!”

Zsófi Anette osztálytársa, sok mindenben egyetért Anettel, bár neki mások a tervei. “Tény, hogy sok végzős diáknál már csak anyagi okok miatt is kiesik a külföldi továbbtanulás, de szerintem a legtöbben nem érzik még magukat késznek rá, hogy kimenjenek. Így vagyok ezzel én is – mondja. – Az érettségizők többsége azt tervezi, hogy az alapokat mindenképp itthon szerzi meg, utána legfeljebb kimennek külföldre egy időre. Három év után jobban el tudja dönteni az ember, hogy mi az, ami pontosan érdekli, mibe érdemes befektetnie pénzt, energiát. Engem a vendéglátóipar és a turizmus érdekel, ki is néztem magamnak a Budapesti Gazdasági Főiskolát, szerintem nagyon gyakorlatközpontú, jó képzést kínálnak. Az egyik ismerősöm nemrég végzett náluk, most Londonban dolgozik. Imádja.”
Zsófi azt mondja, mindig is érdekelte ez a terület, ezen belül is a szállodaipar, ráadásul ha felveszik, a felsőfokú francia- és angoltudását is jól fogja tudni hasznosítani.

“Tavaly 428 ponttal lehetett bejutni, nem könnyű, kevés az államilag támogatott hely. Ahhoz, hogy ez összejöjjön, 90 százalékon kellene teljesíteni a matek- és a franciaérettségit, de készültem, úgyhogy azért ez nem lehetetlen. Egyedül a töri miatt izgulok egy kicsit, rengeteg évszámot kell ismerni. Ha felvesznek és lediplomázom, nagy álmom a későbbiekben egy saját kis szálláshely üzemeltetése, de én itthon szeretném megtalálni a helyem. Dolgoztam a Széchenyi fürdőben hoszteszként, és nagyon szerettem turistákkal foglalkozni. Azt tapasztaltam, hogy a fiatalok lelkesek, mi még hiszünk ebben az egészben. Persze nem tudhatom, mit hoz a jövő.”

Zsófi azt mondja, a családja őt is mindenben segíti, és sosem befolyásolnák a döntéseiben. Így történt ez két bátyja esetében is, mindketten mérnöki pályát választottak. Egyikük ma már Svédországban dolgozik.

Megosztás Facebookon