Aktuális

Ügyfélszolgálat: a sarkunkra álltunk, és bejött

Bosszúság, viták, büntetések, értelmezhetetlen számlák, aránytalanul magas tarifák. Biztos vagyok benne, hogy életében legalább egyszer minden magyar állampolgárnak meggyűlik a baja valamelyik szolgáltatóval. Kiderült, hogy kedvességgel, észérvekkel, jó kiállással és némi szerencsével van esélyünk csökkenteni a számláinkat, vagy valamilyen kedvezményhez jutni.

Ott a helyzet: igazságtalannak vélt büntetés, túl magas számla, vagy akár egy rettenetesen rossz vacsora. Mi legyen? Hajtsunk fejet, vagy kapjuk elő az érvelési képességünket, és harcoljunk az igazunkért? Mi határozottan arra jutottunk, hogy egy próbát igenis mindig megér! Olyan történetek következnek, melyek végén győzött a tudatos és magabiztos fogyasztó. Ráadásul még csak nem is kellett hozzá heroikus küzdelem.

“Miért fizessek többet, mint az új ügyfelek?”

“Nem szoktam a reklámokra figyelni, de egyre felkaptam a fejem. Egy olyan cég hirdetett alacsony tarifákat, amelynek tíz éve az ügyfele voltam, problémamentesen. Közel a dupláját fizettem a reklámokban szereplő összegnek. Disznóság, gondoltam, és még ugyanazon a héten bementem, hogy rákérdezzek, korrektnek gondolják-e, hogy a régi, megbízható ügyfelektől ugyanazért a szolgáltatásért többet kérnek, mint az újaktól.

A családom nagyon szkeptikus volt, de én eldöntöttem, hogy ha nem ajánlanak ugyanolyan feltételeket, mint az újaknak, felbontom a szerződésemet. Az ügyfélszolgálaton nagyon kedvesek voltak, még csak nem is csodálkoztak a felvetésemen. Megnézték az adataimat, és miután látták, hogy mindig időre fizettem a díjat, ajánlottak egy másik csomagot, amiben sokkal több szolgáltatás volt, mint az előzőben. Ráadásul a havi díjamból is elengedtek közel háromezer forintot, úgyhogy a végén kifejezetten elégedetten jöttem el.” (Katalin)

“Minimum a vacsoránk ára visszajár nekünk!”

“Nemrég elmentünk egy külvárosi, olaszos ételeket ajánló étterembe a férjemmel. Mindegyik fogás ízlett, de ő éjszakára nagyon rosszul lett. Végiggondoltuk, hogy miket evett aznap, és mivel szokásához híven napközben koplalt, egyedül ez étteremben lehetett a hiba. Másnap otthon kellett maradnia, én pedig az eseten nagyon felhúztam magam. Visszamentem, hogy reklamáljak. Épp itt van a tulajdonos, mondta a pincér, és egy háromfős asztaltársasághoz vezetett. Furcsa helyzet volt ott állni, de elmondtam mindent. Természetesen nem gondolták, hogy ők felelnek a történtekért, de a vacsoránk árát vita nélkül visszafizették, sőt meghívtak minket a gyerekekkel együtt egy ebédre. Ezzel persze azóta sem éltünk, de ettől függetlenül ez jót tett az igazságérzetemnek.” (Kriszta)

Fotó: Neményi Márton
Fotó: Neményi Márton

“Márpedig a tábla nem látszott!”

“Engem egyszer egy olyan megállni tilos tábla miatt akartak megbüntetni, amit már teljesen benőtt egy bokor, de konkrétan teljesen. Soha senkit nem büntettek meg ott korábban, pedig rendszeresen ott parkolt a fél utca. Baromi igazságtalannak éreztem, ráadásul akkor hozta ki a postás a büntetést, amikor épp külföldön tartózkodtam. A nagymamám vette át a levelet, akinek már csak akkor jutott eszébe odaadni, amikor túl késő volt. Sok-sok pénzre megbüntettek. Nem emlékszem pontosan, mennyire, csak arra, nagyon fájt volna kifizetnem.

Gondoltam, írok egy levelet a kerületi rendőrségnek, amiben teljesen őszintén leírom a helyzetet a tábláról, külföldről, a nagymamáról. A barátaim körberöhögtek. Na persze, majd egy levél, és el lesz intézve. Én viszont őszintén bíztam a saját érvelésemben, igazamban. Néhány hét múlva megjött a válasz, az állt benne, hogy fel vagyok mentve, és eltekintenek a büntetéstől. Kimondhatatlanul megkönnyebbültem, bár még pár hónapig félve nyitottam ki a postaládát.” (Rita)

“Csapnivaló ügyfélszolgálat, magas árakkal? Váltok!”

“Sokáig ugyanannak a mobilszolgáltatónak az ügyfele voltam. Egy idő után kezdtem elégedetlen lenni a percdíjaikkal, a számlázási rendszerükkel, sőt még az ügyfélszolgálattal is, amit sosem lehetett elérni. Bementem, hogy felbontom a szerződést, persze kiderült, hogy ők is elő tudnak állni egy jobb ajánlattal, még egy szuper új telefont is kaptam. Persze hogy aláírtam még két évet, csak aztán váltottam.” (Gábor)

“Nem tudok ennyit kifizetni!”

“Édesanyámnak egy üzemi villanyszámláját sikerült lealkudnia az egyik vidéki szolgáltatónál. Több százezer forintot fizetnek havonta, amit ugyan mért a rendszer, de ő nem érzett arányosnak. Bármilyen hihetetlen is, de besétált, elmondta, hogy a cége nem tud ennyit fizetni, és attól kezdve a pár százalékát elengedték az összegnek. Szerencsére abban a megyében van konkurencia, tehát választhatott volna a cég másik áramszolgáltatót, valószínű azért engedtek az árból.” (Klári)

Nektek milyen tapasztalataitok voltak? Írjátok meg!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top