2015. Április 02.

Az ország kedvenc tanára: “Megláttam Anikó nénit, és elmúlt a fejfájásom”

Ezt Szalóki Anikóról mondta édesanyjának az egyik kis tanítványa. Anikó néni a következő jelöltünk. Mert még mindig keressük az ország kedvenc tanárát.

Szentes Adél

Ne felejtsétek el, hogy keressük az ország kedvenc általános iskolai tanárát. Jelölni már nem lehet, de kövessétek a jelöltekről szóló cikkeinket. A bemutatásuk után végül majd ti szavazhatjátok meg, ki legyen az ország kedvenc általános iskolai tanára!

Mama, Anikó néni szerintem egy angyal. Egy igazi, földre szállt angyal. Képzeld, a minap fájt a fejem és a hasam. Megláttam Anikó nénit, és elmúlt a fejfájásom! Megöleltem, és a hasfájásom is elmúlt.

Ezt Szalóki Anikóról, a budapesti Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola 2. b. osztályának tanítójáról mesélte az egyik kislány az édesanyjának. Az anyuka ezért jelölte Anikó nénit az ország kedvenc tanárának. Levele így folytatódik:

Amikor mindezt négyszemközt elmeséltem Anikó néninek, azt válaszolta, hogy többet nem is kaphat a pályáján. Válaszából is kitűnik, hogy számára a legfontosabb a gyerekek önbizalmának építése annak érdekében, hogy a világhoz, a tanuláshoz belülről jövő kíváncsisággal, lelkesedéssel, kiegyensúlyozott derűvel forduljanak. Hogy boldogok legyenek. Anikó néni mindezt eléri, örök hála érte!

Szalóki Anikót többen is jelölték az ország kedvenc tanárnőjének. Minden szülő, aki írt nekünk, valóságos ódákat zeng róla. A levelekből kiválogattuk a legkedvesebb sztorikat és a legárulkodóbb leírásokat.

Amikor a gyermekemet beengedjük az iskolába, teljesen nyugodtak lehetünk, mert tudjuk, hogy olyan helyen van, mintha otthon lenne az édesanyjával, a családjával. Anikó néni, túlzás nélkül, gyermekem pótanyukája az iskolában.

Az ország kedvenc tanára: “Megláttam Anikó nénit és elmúlt a fejfájásom

Jellemző, hogy a gyerekek mennyire ragaszkodnak Anikó nénihez. Amikor hosszabb ideig beteg volt, a gyermekem magától kitalálta, hogy készít neki valami kedves ajándékot, hogy Anikó néni tudja, mennyit gondol rá. A rajzát az iskolában készítette el, és amikor a többiek megtudták, mit csinál, ők is azonnal rajzolni kezdtek. Végül mindenki készített egy-egy rajzot. Ezeket az iskolában lefényképezték, és a Facebookon elküldték Anikó néninek, hogy mielőbb gyógyuljon meg.

Nekem személyesen azért jelent nagyon sokat, hogy ő a fiam osztályfőnöke, mert amikor tavaly októberben a fiamnak nehézsége akadt az iskolával kapcsolatban (…) Anikó odafigyelést, időt, energiát nem kímélve segített neki. Így végül újra elhitte, hogy okos, hogy észreveszik, ha ügyes, sőt hogy van olyan is, amiben ő a legügyesebb az osztályban.

Anikó minden egyes gyereket az élet ajándékának tart, minden gyermekben meglátja a csodát, a hivatását pedig egyfajta kiváltságnak tekinti. Minden reggel olyan jókedvűen és lendületesen jön az iskolába, mint aki a világot szeretné megváltani.

Az egyik édesanya beszámolójából pedig az is kiderült, hogy a gyerekek nemcsak tanév közben, hanem a nyári szünetben is alig várják, hogy találkozhassanak imádott tanárnőjükkel.

Teljesen véletlenül derült ki, hogy a tanítónővel és a lányom barátnőivel éppen ugyanazokban a hetekben nyaraltunk a Balatonnál. Anikó megjegyezte, hogy ő nem tud a regényével a kezében relaxálni, mert folyamatosan az jár az eszében, hogy valahol a közelben viháncolnak az ő kis elsősei. Mindenképpen szeretne egy puszi erejéig találkozni velük, és megnézi, mekkorát nőttek. Nos a gyerekek tudta nélkül megszerveztünk egy találkozót. Reggel a gyermekeimet alig tudtuk rávenni, hogy üljünk kocsiba, azt találtam mondani a lányomnak, hogy Badacsonyba utazunk, a csodák városába. A kikötőben sétáltunk, amikor sorra megjelentek a »meglepetések«. A kislányom nem hitt a szemének, hogy tűnnek fel egyesével a hetek óta hiányzó osztálytársai. Még egymást ölelgették, amikor mi, szülők már messziről kiszúrtuk a kiskutyájával közeledő Anikót. Mondtuk a gyerekeknek, hogy nézzék csak, milyen cuki kiskutya közeledik. A gyerekek elindultak a kiskutya felé, közben észrevették a póráz másik felén a szeretett tanítónőt. A gyerekek majd feldöntötték Anikót, ölelték, ahol csak érték. Mi csak messziről figyeltük őket, együtt leültek a mólónál, Anikó ragyogó szemmel nézte, ahogy a gyerekek egymás szavába vágva meséltek, ki merre járt, ki mit látott, és nagyon boldogok voltak. Közben a tanítónő férje elmesélte, hogy azért nem a szomszéd faluból ugrottak át, hanem körbekocsikázták a Balatont, de hát ez van, ha az ember élete párja pedagógus.