Buda-Cash, Quaestor, bankpánik: Hol tartsuk ezentúl a pénzünket?

Kétféle kockázat

Már a Buda-Cash Brókerház körüli sikkasztások sem tettek túl jót a pénzügyi szektorba vetett bizalomnak, de tény, hogy a Quaestor-botrány kirobbanása óta sok ezren még bizalmatlanabbak lettek. Ami, tegyük hozzá, elég jogos érzés. Ha éveken, sőt évtizedeken át spórolunk a nyugdíjas éveinkre, hogy aztán ne a gyerekeink pénzére legyünk rászorulva, amikor majd a fogainkat kell megcsináltatni, az a minimum, hogy a pénzünk nem tűnik el.

Valószínűleg hasonlóan gondolkodik az a több ezer ember is, aki most futhat az összekuporgatott vagyona után. Egyikük azt mondta a Nők Lapja Cafénak, ő már senkiben és semmiben sem bízik. Nem mintha lenne még pénze, de ha mégis, azt sem bízná soha többé senkire. Bár az érzelmekkel nehéz vitatkozni, mi most kicsit mégis megpróbálkozunk vele.

Sándorfi Balázs, a Bankmonitor ügyvezető igazgatója rögtön azzal kezdi: teljesen más az a csalódottság, amit azok éreznek, akik érintettek ezekben az ügyekben, és az, ha valaki ezen hírek hallatán pusztán aggódik a pénze miatt. “Két dolgot nagyon fontos elkülöníteni. Kétféle kockázatról beszélhetünk: egyrészt az is rizikó, ha valamibe betesszük a pénzünket: itt nem mindegy, hogy kötvény, részvény vagy befektetési alap – mindegyik másféle kockázattal jár. De a másik lényeges szempont, hogy hol tesszük be a pénzt: bankba vagy brókercéghez.”

Ezt a különbséget sokan nem veszik figyelembe, és egyszerűen csak “félnek”. Amikor eldöntjük, hogy mibe fektetjük a pénzünket, tudni kell, hogy veszíthetünk-e rajta, vagy csak nyerhetünk-e. A Buda-Cashnél például állampapírok tűntek el: ez pedig a létező legbiztonságosabb befektetési forma. Itt tehát a “hol” jelentette a kockázatot – modja Sándorfi Balázs.

Az elemző szerint az Erstével kapcsolatos tegnapi rémhír is csak azt erősítette meg, hogy a brókercégeket sokan összemossák a bankokkal. “A magyar piacon jelen lévő tíz nagy bank mindegyike megfelelő tőkével és megfelelő biztonsággal rendelkezik, és jóval erőteljesebb szabályok vonatkoznak rájuk, mint a brókercégekre. A bankokat ráadásul nemzetközi szinten is folyton ellenőrzik. A Buda-Cash és a Quaestor is 20-20 éve működik a hazai piacon, így újoncnak biztosan nem számítottak.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Erre figyeljen, aki biztonsági játékos

Ezzel szemben – mondja Sándorfi –, a brókercégeknél érdemes azt megnézni, hogy bank biztosítja-e a céget vagy magánszemély. A bank által birtokolt brókercégek jóval biztonságosabbak. És még egy: mielőtt az összes pénzünket odaadjuk egy cégnek, meg kell nézni, hogy vannak-e jelentős külföldi ügyfelei. Ez sem a Buda-Cashnél, sem a Quaestornál nem volt. Ők csak a magyar piacon voltak jelen – hangsúlyozza a szakember.

Emellett a bankoknál léteznek törvényileg garantált biztonsági elemek: ha egy bank megszűnik, 100 ezer euróig, azaz nagyjából harmincmillió forintig visszakapja kamatostul a pénzét az ügyfél. Ez a plafon brókercégek esetében hatmillió forint. Ha tehát valakinek ennél több pénze van, amit befektetne, érdemes több bankba is tenni akár.

Sándorfi Balázs amúgy azon a véleményen van, ezek az esetek hatalmas bizalomvesztést okoztak most a pénzügyi szektorral szemben. Amíg korábban javasolta volna akár azt is, hogy egy szakemberrel beszéljen a befektetés előtt aki megtakarítási tanácsot kér, most azt mondja, nem biztos, hogy neki jobban hinnének, mint bárki másnak.

Ettől függetlenül, ha a Magyar Nemzeti Banknak sikerül tiszta vizet önteni a pohárba, tisztulhat a helyzet is. Valószínűleg a károsultakat egy cseppet sem nyugtatja meg, de nem árt azért tudni, hogy ezek a bűncselekmények és csalások, sajnos vagy szerencsére, de egyáltalán nem “magyar specifikusak.”

És hogy minden félelmünk ellenére, még mindig jobb helyen van a pénzünk egy bankban, mint a párnahuzatban.

A Bankmonitor egyébként egy saját felmérést is készít, amelyben arra kíváncsiak, hogy a brókerbotrányok hatására hogyan változott meg a befektetők hozzáállása. A linket itt érhetitek el.