Quaestor-ügy: “20 év megtakarítása ment a kukába”

Egy élet munkája volt

Ilona 60 éves, nyugdíjas. 30 éves lányát születésétől kezdve egyedül nevelte, minden forint számított. Ezerforintonként tudta összespórolni előbb az önkéntes nyugdíjpénztári tagsághoz szükséges minimális összeget, amit 2009-től a Quaestorhoz vitt át.

Ilona nem tudja úgy elmesélni a történetét, hogy ne sírja el magát.

Amióta kitört ez a botrány, nem tudok aludni. A múltkor szívinfarktus gyanújával vitt be a mentő. Húsz éve spóroltam, hogy a lányomat taníttassam. Három diplomája van, két felsőfokú nyelvvizsgája. Ő is a Quaestornál tartotta a pénzét, most készültek volna elsőzerződésre a lakására. Ez is, minden elúszott.

Azt mondja, ezt a pénzt, bármilyen kevés is volt, vésztartaléknak szánták arra az esetre, ha nyugdíjas éveiben fogorvoshoz kellene mennie, vagy bármi nagyobb kiadása adódna.

“Sosem mentem nyaralni, nem jártunk étterembe, fodrászhoz, mindent magam csináltam, teljesen egyedül. Én már senkiben sem bízom, semelyik bankban, senkinek az ígéretében” – mondja az elkeseredett nő.

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt

“Ez volt az összes félretett pénze”

“30 év után a szüleim úgy döntöttek, nyugdíjas éveiket inkább a nyugodtabb, csendesebb Dunakeszin élnék le. Ezért eladták belvárosi lakásukat, amiből kifizették az újat, a maradék pénzt pedig hosszas mérlegelés után végül a Quaestorhoz tették be. Nem azért döntöttek mellette, mert akkora összegeket tudtak volna vele kaszálni, mindössze azért, mert a bankok alig néhány százalékos kamatozású betéteihez képest ez még mindig kecsegtetőbbnek tűnt a maga, szintén csekély mértékű kamatával” – kezdi kálváriájukat Adri.

“Alig egy évvel ezután elvesztettük édesapámat (ennek öt hónapja), amiből az egész család nagyon nehezen tért magához, főleg édesanyám, aki hirtelen, 35 év után egyedül maradt a kettőjüknek berendezett vidéki lakásban nyugdíjasként. Kemény asszony, úgyhogy nagy erőfeszítések árán, de próbálta összeszedni magát. Majd jött a Buda-Cash botrány, és éreztük, valami nagyon nincs rendben, mégsem vette ki a pénzét. Ő ebben hibázott. És abban, hogy hajszálnyival kecsegtetőbb helyre tette be kevéske kis pénzét anélkül, hogy pénzügyi szakértővel végigolvastatta volna a 35 oldalas üzletszabályzatot, amit egyébként kézhez sem kapott. Az vesse rá az első követ, aki ezt megteszi.

A Quaestor-botrány kirobbanásának a napján fel sem mertem hívni, testvéremmel egyeztettünk, hogyan mondjuk meg neki. Anya zokogott, és azóta is minden nap sír. Az összes félretett pénze, a nyugdíjas éveire szánt pénze egy pillanat alatt vált semmivé. Még most is a könnyeimmel küszködöm, amikor arra gondolok, mennyit dolgoztak édesapámmal egész életükben, hogy nekünk semmiben ne legyen hiányunk. És az én dolgos anyám nyugdíjas korára nemcsak egyedül maradt, de a pénzét is elvették azok, akik azóta is szabadon járnak-kelnek.

Tarsoly Csaba állítja, éjt nappallá téve dolgozik, hogy rendbe tegye, amit elrontottak, a kormány ígéri, mindent megtesznek a károsultakért, amit csak lehet. Én pedig az évek során telítődtem az ígéretekkel. De bizakodom, bizakodunk és hiszünk nekik. Mást nem tehetünk. De közben azon gondolkodom, ha nem kap vissza egy forintot sem, akkor én és a párom pakolunk, és irány Ausztria, hogy magára hagyva édesanyám és a testvérem, tudjam őt segíteni. Az édesanyámat, aki egész életében becsülettel dolgozott és fizetett maga után minden adót és járulékot, hogy idős korára nyugodt életet biztosíthasson magának.”

Ügyvédet keresnek

“Én az édesanyám nevében küzdök, ő már elég idős ehhez” – mondja egy másik károsult, Myrtill. Ő is tagja annak a most már több mint ötezer károsultat képviselő Facebook-csoportnak, akiknek a tagjai valószínűleg mindent megtesznek azért, hogy újra lássák a pénzüket. Myrtill édesanyja Pécsett él, több mint húsz éve tartja a pénzét a Quaestornál. “Mondtam neki, hogy ne egy helyen tartsa a pénzét, de ő hajthatatlan volt: azt mondta, mindig időben fizetnek. Teljesen maga alatt van, ezt a pénzt arra tette félre, hogy később ne szoruljon a családjára.” A nő azt mondja, valamennyien egy bűncselekmény áldozatai: “A végeredményhez az erre hivatott szervek vétkes hanyagsága is kellett. Most ügyvédet keresünk.”

És ez csak három azok közül a sorsok közül, akiknek az életét a Quaestornál történtek valószínűleg örökre megváltoztatják. Nem sokkal azután, hogy robbant a bomba a Buda-Cash Brókerháznál, egy újabb sikkasztásos történet látott napvilágot: ezúttal a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-nél.

Nem biztos a kártalanítás

Március elején jelentett öncsődöt a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira, az MNB pedig egy nappal később reggel részlegesen fel is függesztette a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. tevékenységi engedélyét. A Magyar Nemzeti Bank gyanúja szerint 210 milliárd forint értékben bocsátott ki kötvényeket a Quaestor Financial Hrurira, miközben csak 60 milliárd forintos kötvényprogramot jelentett be az ügyfeleknek – azaz 150 milliárd forintnyi kötvényt úgy bocsátott ki, hogy mögötte nem volt tényleges fedezet.

Az Origo elemzése szerint a Quaestornál kezelt értékpapírok többségével nem lehet gond, ha ezeket valóban elszámolták az ügyfelek számláján. A baj a cég által kibocsátott kötvényekkel van: ezek fedezete nehezen pénzzé tehető befektetés. A cég közleménye szerint az okozott gondot, hogy a Buda-Cash-botrány után egyre többen váltották volna vissza a papírjukat.

A kérdés elsősorban persze az, mi lesz ezeknek az embereknek a megtakarításával? Visszakapják-e valaha azt, amiért egy életet dolgoztak végig? Lesznek-e felelősök? Mindezekre most még nem tudni a választ. Egy biztos: ha lesz is kártalanítás, arra még várni kell. A Befektető-védelmi Alap (Beva) ugyanis tudomásul vette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kedden közzétett álláspontját, miszerint a Bevának kártalanítani kellene a fiktív Quaestor-kötvénnyel rendelkező befektetőket, de az alap igazgatósága csak azután alakítja ki hivatalos álláspontját, hogy az általa megbízott külső jogi szakértők véleményét kézhez kapta – reagált Farkas Péter, a Beva ügyvezető igazgatója a jegybank alelnökének kijelentésére az MTI-nek. Azaz: várni biztosan kell. És akkor ez még az optimistább forgatókönyv…