Megbántam, hogy elítéltem a dolgozó anyákat

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Várandós nők és a munka világa: a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sokszor mégis negatívan, előítéletekkel közelednek hozzájuk. Pedig nem a dolgozó anyákkal van baj, hanem az emberek gondolkodásával.
  • „Csak forgattam a szemem, ha egy anya azt mondta, hogy nem tud velünk, a munkatársaival inni. Kétségbe vontam az elkötelezettségét még akkor is, ha másnap két órával korábban jött dolgozni, mint másnapos kollégái.
  • Nem kifogásoltam, amikor az egyik szerkesztő azt mondta, rúgjunk ki gyorsan egy munkatársat, mielőtt terhes lesz.
  • Az egyik férfi főnök egy állásinterjún azzal gyötört egy háromgyerekes anyát, hogy a csudába fogja egyszerre odaadóan végezni a munkáját és nevelni a gyerekét. Nem küldtem a nőnek – aki akkor menő tévéproducer volt – bátorító pillantásokat, amikor azt válaszolta: „hiszi vagy sem, szeretek a gyerekeimtől munkaidőben távol lenni – ahogyan maga is”.
  • A legutolsó pillanatban fél 5-re tettem a megbeszéléseket, és eszembe se jutott, hogy a gyerekesek akkor indulnak a gyerekekért. Megszállottan akartam bizonyítani a munkám iránti elkötelezettségemet azzal, hogy későig bennmaradtam az irodában – igaz, hogy a munkát 10.30-kor kezdtem, míg a gyerekesek 8.30-kor."

Ez annak az üzletasszonynak, Katharine Zaleskinek a bűnlajstroma, aki a Huffington Post és a Washington Post egyik vezetőjeként alábecsülte a terhes és kisgyerekes anyákat – míg saját bőrén meg nem tapasztalta, mekkorát tévedett.

Megbántam, hogy elítéltem a dolgozó anyákat

„Bárcsak tudtam volna öt évvel ezelőtt, fiatal, gyermektelen menedzserként, hogy éppen az anyákra van szükség egy csapatban. Van egy mondás, mely szerint ha valamit el akarsz intézni, kérj meg rá egy elfoglalt embert. Na, éppen ezért szeretek most anyákkal dolgozni.”

Ha a termelékenység mércéje az, hogy ki hány órát tud az irodában tölteni, és nem maga a munka, akkor az anyák csak veszteni tudnak. Katharine Zaleski szerint a három legjobb dolog, ami miatt jó gyerekes nőkkel dolgozni, az, hogy:

  • Az anyák megmondják, mikorra végeznek egy munkával, és előre szólnak, ha szabadságra akarnak menni.
  • Otthonról is tudnak dolgozni, akkor is, ha beteg a gyerek. Lehet, hogy nem skype-olnak annyit, de attól még ugyanolyan hatékonyak, és sokan kapnak innen-onnan segítséget.
  • Az anyák igyekeznek határidőre meglenni a munkával, mert erős motivációt ad az, hogy vacsorát készítsenek, elmenjenek a gyerekért, vagy éppen el akarnak menni tornázni.

7 kérdés, amit tegyél fel magadnak, mielőtt terhes nő fölött ítélkezel

Miután egy brit képviselőnő úgy döntött, hogy nem vet véget politikai karrierjének csak azért, mert gyermeket vár, újságcikkek és kommentek özöne állította pellengérre. Azzal vádolták, hogy „az anyaságot részmunkaidős kötelezettségnek, szinte hobbinak tekinti”, „nem alkalmas arra, hogy a nőket képviselje”, „nem tudja teljes figyelmét munkájára irányítani, nem fog tudni vele megbirkózni”.

Mivel a terhességben semmi sokkoló vagy szégyellnivaló nincs, a Guardian hasábjain Laura Bates, az angol mindennapi szexizmus oldal alapítója vette védelmébe Rachel Reeves munka- és nyugdíjügyi ellenzéki államtitkárt. Akiben ellenérzéseket vált ki, ha egy terhes nőt dolgozni lát, tegye fel magának az alábbi hét kérdést:

1. Lekezelően bánok vele?

Mondjuk egy olyan kérdéssel, hogy jól átgondolta-e. Aggodalomra semmi ok: az, aki egy emberi lényt fog kipréselni magából, majd az elkövetkezőkben etetni és gondoskodni fog róla, nagy valószínűséggel belegondolt, mit csinál.

Aggódsz, hogyan fogja a gyermekgondozást összeegyeztetni a munkával? Nagy eséllyel ő is, de valószínűleg van terve arra, hogyan oldja meg.

2. A terhességet inkább tekintem szokatlan helyzetnek, mint a normális élet részének?

A várandóssággal, szülőséggel kapcsolatban a vállalatoknak és a társadalomnak is együtt kell megoldásokat kidolgozni. A várandós, kisgyerekes nők ne szégyelljék magukat, ne titkolják anyaságukat, hogy emiatt kompetensnek tartsák őket. Akik úgy döntenek, hogy dolgoznak, kapják meg a szükséges támogatást (rugalmas munkaidő, partnerükkel megosztott szabadság, vállalati óvoda stb.).

3. Tudni vélem, mi áll az anya döntése mögött?

Az az anya, aki gyorsan visszamegy dolgozni, az önző karrierista? Vagy csak valaki, aki szenvedélyesen szereti a munkáját, a partnerével meg tudja osztani a gyerek körüli munkát, vagy egyszerűen nem engedheti meg magának anyagilag, hogy otthon legyen.

Az az anya, aki otthon marad, az a feminizmus csődje, egy szupermami vagy selejtes munkaerő? Vagy csak végiggondolta, hogy mi a jó neki és a családjának? Éppen hogy azt teszi – szabadon dönt a saját életéről –, amire a feministák bátorítanak. Vagy a gyerekek után járó alacsony segély döntött helyette.

Megbántam, hogy elítéltem a dolgozó anyákat

4. Mondanám ugyanezt egy férfinak is?

Aggódsz az álmatlan éjszakák, állandó pelenkacsere, érzelmi kimerültség miatt, hogy leterheli az anyát? Egy betegség, egy válás, egy haláleset szintén igen megterhelő lehet, de azokat, akiket érint, mégsem bocsátjuk el.

Az apák ugyanúgy megélik a gyermek érkezésével járó érzelmi hullámvasutat. Miért nem beszélünk arról, milyen hatással van az apaság az ő munkájukra?

5. Tudom, milyen hatással lehet egy nyilvános vita a várandós nőre?

2015-ben vajon milyen hatással van egy nőre és a megítélésére, ha munkára való alkalmasságát pusztán termékenysége miatt kérdőjelezik meg?

6. Gondoltam arra, hogy a nők különböző módon élhetik meg a várandósságot?

Aki szerint a terhesség alatt a nő működésképtelenné válik, gondoljon Marissa Mayerre, aki 28 hetes terhesen vette át a Yahoo irányítását, vagy Alysia Montano olimpiai bajnok futóra, aki 34 hetes terhesen is versenyzett. A lényeg, hogy minden segítséget megadjunk, ahelyett hogy saját fejünkkel döntenénk el, mit tud vagy mit nem elvégezni az anya.

7. Elvárom, hogy az anya minden nőt képviseljen?

Egyik nőnek sem feladata, hogy a nőket képviselje. Mindannyiunknak mások a szükségletei és prioritásai, más és más az élethelyzetünk. Az a nő, aki munkába áll, nem alacsonyítja le az anyaságot. Az a nő, aki otthagyja a munkáját, hogy gyereket neveljen, nem lesz a feminizmus szégyene, nem árulja el a többi nőt. Nem ezek tartják vissza a nőket a kiteljesedéstől, hanem az, ha a nőket mind egy kalap alá vesszük, figyelmen kívül hagyjuk, hogy joguk van saját döntéseiket meghozni, és hülye kérdéseket teszünk fel nekik.

Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus