Fuss úgy, mint egy lány! – azaz ahogy csak tudsz

Nem kell ittasnak és forrófejűnek lenni a feltételezéshez, hogy lánynak lenni egyenlő a gyengeséggel, ügyetlenséggel, alacsonyabb rendűséggel. Ez egy tavalyi reklámvideó forgatásán is bebizonyosodott. A rendező több felnőtt férfi és nő, valamint egy kisfiú szereplőt kért arra, hogy fussanak, verekedjenek és dobjanak el egy képzeletbeli labdát úgy, mint egy lány. A feladatot mindannyian idétlenkedve, esetlenséget, kényességet mímelve teljesítették.

Nem úgy a kislányok, akik határozott, ügyes, bátor mozdulatokkal tettek eleget a fenti utasításoknak. “Mit jelent számodra az, hogy fuss úgy, mint egy lány?” – kérdezte a rendező az egyik kislányt. “Azt, hogy fussak olyan gyorsan, ahogy csak tudok” – hangzott az egyértelmű válasz. Azaz ők még nem tudták, hogy a lányhoz hasonlítás sértő – és később a sztereotip módon reagáló szereplők is elismerték, hogy ennek nem kellene így lennie.

A #Likeagirl kisfilmet tavaly nyáron forgatták, azonban idén februárban a Super Bowl szünetében lejátszották, és így mintegy 115 millió ember látta. A legtöbben tetszéssel fogadták, és egyetértettek a törekvéssel, hogy a szexista sztereotípiák ellen küzdeni és a kislányok önbizalmát növelni kell.

Nem maradt el azonban azok kis létszámú, de alkalomadtán – főleg arc nélkül az interneten – igen hangos csoportja, akik a videóban a feminizmus túlkapásait és a nemek egymással való szembefordítását látták, és #Likeaboy keresőcímke indításával nehezményezték, hogy a reklámot készítő – egyébként menstruációs termékeket gyártó – cég nem fordított elég figyelmet a kisfiúkra.

A Twitter tábora erre is gyorsan reagált: a jelentős különbség a kettő között az, hogy a “mint egy kisfiú”-t soha senki nem használta általánosító sértésként a férfiak ellen – írta például egy férfi felhasználó. “Az összes játékos férfi. Az összes edző férfi. Az összes bíró férfi. Az összes bemondó férfi. De egy feminista reklámvideó elnyomja a férfiakat” – mutatott rá a sérelmek abszurditására egy másik felhasználó, egy harmadik pedig lánygyermeket kívánt a zúgolódóknak: “Szeretném látni, ahogy majd elmagyarázzátok neki, mi mindenre nem képes” – tette hozzá.

Remélem, nem így lesz. Meggyökeresedett előítéleteken már nehéz – bár nem lehetetlen – változtatni. A gyerekek viszont megérdemelnék az esélyt arra, hogy korlátozó nemi sztereotípiák nélkül, személyes érdeklődésüket követve, képességeiket szabadon kibontakoztatva váljanak boldog felnőttekké, és senki ne mérgezze őket olyan nézetekkel, hogy egy nő kevesebbet ér, mint egy férfi.