A nő a saját érdekében jobb, ha otthon marad?

A központi és helyi kormányzatok, a közlekedési vállalatok vezetőségeiben mindenhol szinte csakis férfiak ülnek, úgyhogy a válasz csak néhány ritka esetben az, hogy győzzük meg a potenciális zaklatókat arról, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan. Ennél sokkal megszokottabb egyszerűen azt tanácsolni a nőknek, hogy az ő dolguk, hogy vigyázzanak magukra, sőt inkább ne is hagyják el az otthonukat, vagy csakis fényes nappal, színjózanon, megfelelő ruházatban, kísérettel, sofőrrel, és az a legbiztosabb, ha nem is találkoznak idegen férfiakkal.

A nők férfiaktól való elkülönítése máig sok helyen bevett szokás, és ha kicsit jobban belegondolunk, még ma Magyarországon is sajnos a legtöbb ember zsigeri reakciója bármilyen nőket ért támadás esetén az áldozathibáztatás: “minek ment oda, maga kereste a bajt”.

Tényleg az az egyetlen megoldás, ha a nők otthon maradnak a négy fal között, egyedül utcára se lépnek, és az életüket kizárólag női közösségekben töltik, mert a jelenlétük annyira felkavaró lehet egyesek számára, hogy saját biztonságuk érdekében jobb, ha nem is találkoznak idegen férfiakkal? Nem hinnénk. Legyenek női éttermek, sportklubok, sőt a tavalyi évet megrázó gólyatábori erőszak kapcsán rögtön külön női egyetemek is? Jól látható, hogy azokban az országokban, ahol így van, sem old meg ez szinte semmit. Csak azt mutatja, hogy az a nő, aki közterületre lép, szabad préda. 

Ez nem teszi biztonságossá a közterületeket, viszont elveszi azok szabadságát, akiket meg kellene védenie.

Az otthon négy fala között mintegy négyszer annyi nő esik bántalmazás és erőszak áldozatául, mint közterületen.  A szexuális zaklatás nem csak a tömegközlekedési eszközökön létezik, nem csak bulikon vagy kihalt utcákon leselkedő veszély. Csak erről  kényelmesebb hallgatni.

A nemek szerint szegregált tömegközlekedés, támogatói szerint segít a nőkön. Nemrég Nepál fővárosában “oldották meg” ilyen gyorsan és egyszerűen a közlekedési eszközökön elburjánzó szexuális zaklatások problémáját, külön női buszokat állítottak forgalomba a csúcsforgalom idejére. Nem ők az egyetlenek: Japán, India, Mexikó és Brazília nagyvárosaiban is jó megoldásnak látták a nemi alapú szegregációt a további bűncselekmények megelőzésére. 

Nem tagadjuk, a probléma valós. Nem verjük nagydobra, itthon legalábbis nem is foglalkozik vele senki, de a tömegközlekedéssel munkába, iskolába járók közül rengetegen maguk is megtapasztalták, nem ritka a nemi szervét nőkhöz dörgölő, fogdosó vagy egyenesen önkielégítő utastárs, az utcai zaklató. Sőt nagyon úgy tűnik, hogy szinte minden nő a saját bőrén is megtapasztalta, hogy a puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy áldozattá váljon.

Az ilyen és ehhez hasonló történetek sajnos mindennaposak:

“Meg sem mozdultam és szinte kővé dermedtem attól, amit hirtelen megláttam. Az az ember, ott nyúlt magához velem szemben ülve.”

“…amikor kicsit kiürült a villamos, és még mindig ütemesen dörgölőzött hozzám, akkor már igencsak kellemetlenül érintett a dolog. Ránéztem, felálltam, egy szót se szóltam, de a tekintetem igen beszédes lehetett, hiszen szabályosan lemenekült a villamosról.”

“egy férfi közeledett a járdán, ráérősen. Ahogy elment mellettem, alám nyúlt és jól megfogdosott…”
 


”arra lettem figyelmes, hogy a mellettem álló férfi éppen kielégíti magát, és közben engem néz (…) Hiába volt tele a villamos, az esetet mindenki igyekezett figyelmen kívül hagyni.”

Szerintünk a cikk elején feltett kérdésre az egyetlen jó válasz az, amit Londonban is tettek: figyelemfelhívó kampányokat indítani annak érdekében, hogy minden utas tudja, a másik zaklatása bűncselekmény, és ha így tesz, akkor nem fogja megúszni a felelősségre vonást. A zsebtolvajlás sem ritka a tömött járműveken, de annak kapcsán azért nagyjából köztudott, hogy milyen következményekkel jár a lebukás. 

Ehhez képest a zaklatást simán meg lehet úszni. 

Az utazóközönség túlnyomó része, a rendőrség, a közterület-felügyelők, a közlekedésbiztonsági szakemberek és a közlekedési vállalatok  és a politikai döntéshozók nagyjából tökéletesen érdektelenek a téma iránt. A nők nyilvános helyen való zaklatásának ugyanis nem az az igazi oka, hogy a nőknek nem szabadna találkoznia idegen férfiakkal, hanem pont az, hogy sokan egyszerűen nincsenek hozzászokva a nők jelenlétéhez.

Márpedig a nőket nem eltüntetni kellene a nyilvános terekből, hanem elfogadni: a nők a férfiakkal egyenlő emberek.