Nők nélkül nincs demokrácia – Görögországban sem

Mint ismeretes, a napokban Görögországban a Radikális Baloldal Koalícióját (Sziriza) vezető Alekszis Ciprasz új kormányt alakított, melyben igen csekély szerep jutott a nőknek. A nemek aránytalanságát a kontinens másik végén nehezményezte Amparo Rubiales spanyol politikus, feminista. “Kormány nők nélkül” című cikke megjelenése után alig néhány órán belül a #SinMujeresnohayDemocracia (Nők nélkül nincs demokrácia) hashtag rohamosan elterjedt a neten.

“Spanyolországban nagyon tudatosan közelítjük meg a politikában az egyenlőség kérdését” – mondta Rubiales, aki nagy múltú nőjogi aktivista, és a Huffington Post spanyol nyelvű kiadásának bloggere. “Most, az ott zajló politikai események miatt nagy figyelmet kap Görögország” – tette hozzá. Az újonnan megalakult görög kormányban a 40 tagú kabinet tagjai közül mindössze 6 nő, és a fontosabb miniszteri tárcákat egytől egyig férfiak birtokolják.

Spanyolország politikai útja sok tekintetben hasonlít Görögországéhoz – a spanyolokra is súlyosan hatott a gazdasági válság, idén esedékesek a választások, és a baloldali Podemos párt a felmérések szerint jelenleg a második helyen áll. Akárcsak a Szirizára, a Podemosra is masszív férfitöbbség jellemző. A párt vezetésében egyáltalán nincs nő.

“Egyértelműen közölni akartuk a spanyol baloldallal, hogy nem akarjuk, hogy ez itt is megtörténjen – nyilatkozta June Fernández, a Pikara című feminista lap szerkesztője. – Figyelemmel kísérjük a görög eseményeket, és most nagyot csalódtunk.”

A bejegyzésben Rubiales, röviden utalva a női esélyegyenlőségi mozgalom felvilágosodás korabeli gyökereire, a londoni Lloyd’s vezérigazgatóját, Inga Beale-t idézi, aki szerint “a nők jelenlétén nemcsak a társadalmi igazság múlik, hanem a gazdasági jólét is”. “A skandináv országok példája – és a genderközgazdaságtan, tehetjük hozzá – ezt teljes mértékben alátámasztja, a férfi politikusoknak azonban egyelőre a saját előjogaik mégis fontosabbak az ország boldogulásánál. Nem kifogás, hogy eddig sem voltak jelen nagyobb arányban nők, ahogyan az sem, hogy most a nemek arányánál égetőbb probléma a válságból való kilábalás; nők nélkül nem lehet kormányozni” – szögezi le Rubiales.

A rendszerváltáskor, annak ellenére, hogy az abban aktív szerepet vállaló nők egyáltalán nem erre számítottak, Magyarországon is másodlagos kérdéssé, luxusproblémává fokozták le a nemek egyenlőségét. Végül a baloldali kormányok alatt sem kapott elég figyelmet, jelenleg pedig odáig jutottunk, hogy ismét nincs a kormányban egyetlen női miniszter sem, a nemi esélyegyenlőséggel foglalkozó kormányzati szervet, az egykori Nőpolitikai Titkárságot pedig egyre alacsonyabb intézményi szintekre fokozták le, és mostanra végül teljesen eltüntették.

Egy belterjes férfielit, egy nyakkendős haveri kör uralma sok mindenhez vezet, de társadalmi igazságossághoz és valódi demokráciához biztosan nem, ezt láthatjuk például a nők reprodukciós jogainak folyamatos nyirbálásán, vagy az áldozatok védelmére komplex intézkedéseket előíró Isztambuli Egyezmény ratifikálásának halogatásán. Sajnos egyelőre a kormányellenes tüntetések szervezőinek–hangadóinak nemi arányát és központi témáit figyelve sem lehetünk nyugodtak afelől, hogy egy esetleges új rendszerváltás nem ismételné meg ugyanezt a hibát.