Nyelvtanulás: az egyetlen dolog, amivel nem nyúlsz mellé

Csehül állunk

Hogy mennyire nem beszélünk idegen nyelveket, már régóta téma itthon. Elég elkeserítő, hogy Magyarországon a legmagasabb az egy idegen nyelvet sem beszélők aránya az unióban. Egy év eleji statisztika szerint a felnőtt lakosság 63 százaléka hadilábon áll az idegen nyelvekkel. És bár közelít a december, gyanítható, hogy ez az arány nem sokat változott.

A kormány ezért úgy gondolta, a legjobb, ha a nyelvtanárok oldaláról szigorít. Mégpedig úgy, hogy akiknek nincsen pedagógusi végzettségük, azok nem taníthatnak a jövőben. Azaz hiába szerzett valaki külföldön nyelvoktatói végzettséget, az már nem elég. Ezen a döntésen is érdemes lenne elvitatkozni: vajon mennyire várható, hogy az intézkedés hatására majd többen és jobban beszélnek nyelveket? De nagy kérdés az is, mit tehetünk azért, hogy a gyerekeink generációja sokkal jobb eredményeket produkáljon, mint a miénk. Tudjuk, hogy a nyelvoktatást gyerekkorban kell elkezdeni ahhoz, hogy minél hatásosabb legyen, de pontosan mikortól van értelme ennek ahhoz, hogy felnőve ne a fent említett 63 százalékhoz tartozzanak? Csecsemőkorban? Iskolában?

Kisebb korban ne erőltessük?

Az óvodáskor a játékról szóljon – idézi a pszichológusok véleményét a Magyar Fejlesztőpedagógusok és Gyógypedagógusok Nemzetközi Szakmai Egyesülete. A nyelvtanulás csak abban az esetben fér bele, ha figyelembe veszik a kicsik szellemi és lelki igényeit. Az óvodáskorban alakul ki az anyanyelvi szabályrendszer, ezért teljesen reménytelen ebben a korban az idegen nyelv szabályszerűségeit belesulykolni az apróságokba, úgysem fogják megérteni.

“A nyelvtanárok nagyjából egyetértenek abban, hogy minél korábban kezdi el a gyerek elsajátítani az idegen nyelvet, annál biztosabban fogja később használni” – mondja Péter, aki az egyik nyelviskolában tanít. “A lényeg, hogy mindig az életkornak megfelelő módszereket használjunk. Egy óvodás a verseken és a mondókákon keresztül tanul – magyarul is. Ahogy a személyisége fejlődik, úgy lehet jobban terhelni.”

Hatévesen magabiztosan

Gyakorló szülőként egy dolgot tudtam: ha már óvodáskorban nem kezdtem el a lányomat angolul taníttatni, nem az első osztályt fogom erre választani. Mert bárhogy is nézzük, ez is csak egy különóra a sok közül, amelyek közül nehéz úgy válogatni, hogy ne legyen minden délutánja hétéves korára betáblázva. Elsőben épp elég megtanulnia azt, hogy mások a szabályok, mint az óvodában, hogy írni és olvasni is kell.

“A nagyobbik lányom két tannyelvű gimnáziumban érettségizett, és hiába van felsőfokú nyelvvizsgája, fél a nyelvtől. A fiaimat már óvodáskorukban is a francia nyelv felé tereltük, részben ilyen óvodába jártak, és később a francia iskolába mentek. Még kicsik, de olyan magabiztosan beszélnek és olvasnak franciául, hogy azt öröm hallgatni. Minden gátlás nélkül beszéltek anyanyelvi környezetben is a nyáron” – állítja Judit, aki azt is hozzáteszi: annak ellenére, hogy a családban nincsen francia kötődés, azért vitték ilyen iskolába a gyerekeket, mert a magyar oktatási rendszert nem tartották jónak.

Csak külföldön?

“Ha az életem csak abból állna, hogy a gyerekeim életét egyengetem, és a pénz sem lenne akadály, minden bizonnyal kínai iskolába íratnám őket. Az ő életükben ez már nagyon hasznos lesz” – mondja a kétgyerekes Dóra. Ő a nagyobbik gyerekét babakorában elkezdte külön angolra járatni, de “szülői következetlenség” miatt ez aztán félbeszakadt. Ennek ellenére Dóra úgy látja, hogy ma az egyedüli dolog, amivel biztosan nem nyúlsz mellé, ha nyelveket taníttatsz a gyerekednek.

Persze az már egy más kérdés, hogy kinek milyen lehetősége van erre. Sokunknak ugyanis csak annyi, amennyit a kötelező rendszerben előírnak, annak a minősége pedig elég sok kívánni valót hagy maga után. “Hiába tanultak az unokahúgaim nyolc évet angolul, gyakorlatilag egy csésze teát nem tudtak kérni, amikor külföldön voltunk” – mondja Dóra. Ő egyébként most otthon németül beszélget időnként a gyerekeivel – kifejezetten az ő kérésükre.

Akinek van vagy volt lehetősége hosszabb időre külföldre menni, biztosan tudja, hogy a nyelv is könnyebben és mélyebben ragad rá anyanyelvi környezetben. Ahogy egy régi, kedves ismerősöm mondta: nyelvet legjobban az ágyban lehet megtanulni. Ezt nem tudom, de egy biztos: nincs egyetlen jó megoldás, rajtad múlik, szülőként melyik irányt választod. Ahogyan a gyerekek sem egyformák, az is különbözik, kit lehet bevonni kicsi korban, és ki az, aki inkább iskoláskorban nyitott az idegen nyelvek iránt.