Aktuális

Miért tabutéma a fizetésünk? Hogyan lehet így bértárgyalni?

Miért van az, hogy míg Ausztriában már az álláshirdetésben feltüntetik a fizetéseket, addig hazánkban a legtöbb embernek elképzelése sincs, hogy az adott pozícióban mennyi a reális bérigény? Lehet-e egyáltalán megfogalmazni ilyet, ha nem ismerjük korlátainkat és lehetőségeinket?

Vagy húsz százalékkal kevesebbet keresünk mi, nők, mint a férfiak. Állítólag. Na jó, ez tény, erről van megbízható statisztika. Na, de ha személyesen kéne megmondanunk, hogy mennyi pénzt viszünk haza férfi kollégánkhoz képest, nem valószínű, hogy tudnánk, hiszen a fizetés még mindig tabutéma a cégeknél. Aminek persze van előnye, de hátránya is.

Szemérmesek lettünk

Néhány évtizede még egy fizetési listán kellett aláírással átvenni a keresetet, így mindenki láthatta, hogy ki mennyiért dolgozik. A rendszerváltást követően ez megváltozott. A legtöbb vállalaton belül jelentős különbségek alakultak ki a javadalmazások között. A belső feszültség elkerülése végett sok cég egyenesen megtiltotta az alkalmazottainak, hogy a fizetésükről beszéljenek, de ott sem téma az összeg, ahol ezt senki nem tiltja.

Amikor a rendszerváltás után először jártunk állásinterjúra, először nagyon megörültünk a kérdésnek: “És mennyit szeretne keresni”? Ó, hát ha csak ez a kérdés, ezt könnyű megmondani: sokat, nagyon sokat, minél többet! Aztán jött még több állásinterjú, és mi egy idő után inkább idegesek lettünk a kérdéstől. Hogyhogy mennyit szeretnénk keresni? Mondják meg, mennyi van rá, és kész. Merthogy rájöttünk: behúztak a csőbe minket. Mivel fogalmunk sincs, hogy a felvételiztető fejében milyen összeg forog, még csak megközelítőleg sem tudjuk belőni. Pedig de szeretnénk… Közben izzadunk, mert ha túl keveset mondunk, akkor lehet, hogy könnyebben adják nekünk az állást, de hosszú távon nem leszünk boldogok azon a helyen. Viszont ha túl sokat mondunk, azzal elveszíthetjük a lehetőséget, és még kapzsinak is fognak minket tartani. Könnyű lenne erre azt mondani, hogy mondjuk a középösszeget, ám sokszor a minimális, amire szükségünk van, meg a maximális, amit meg merünk kockáztatni, nem áll túl messze egymástól sajnos. Másrészt meg nyilván maximalizálni próbálnánk a lehetőségeinket. Egyetlenegyszer fordult elő velem, hogy egy főnököm, akivel később jóban lettünk, utólag elmondta, mennyire csodálkoztak, hogy “csak annyit kértem”. Na, azt az érzést nem kívánom senkinek. Hiszen én is szívtam utólag a fogam, mert éreztem, hogy “olcsón adtam magam” – amikor az ember már éjszakákon át gürizik egy határidő előtt, a szabadideje árán, mindjárt nem lesz mindegy, hogy mennyiért teszi. És hiába szerettem a munkám, valahogy nem voltam vele igazán boldog. Ezt kellene, hogy megértsék a munkaadók: le lehet szorítani a minimumra az új felvételes fizetését, de egyrészt nem biztos, hogy ugyanolyan lelkes lesz az illető a kevés pénzért, mint ha csak húsz százalékkal kapna többet (ami valahol érthető), másrészt nem biztos, hogy sokáig a cégnél marad, ha nem tud megélni, vagy kap egy kedvezőbb ajánlatot.

Azt a tanácsot sem szeretem, amikor azt mondják: hát mondj egy tól-ig-ot! Ha tól-ig-ot mondok, már mi értelme volna, hogy a cég ne a tól-lal tolja ki a szemem? Merthogy a “kölcsönös előnyök” értelmét még kevés vállalatnál fogták fel…

“Az aktív álláskeresők legfőbb törekvése a megfelelő állás megszerzése, ebben a helyzetben olykor talán túl óvatosak, különösen ha a megélhetésük forog kockán. Éppen ezért a fizetési igények megfogalmazásánál is hajlamosak engedni saját igényükből, és alulértékelik a munkájukat, ha úgy érzik, hogy konfliktus esetén veszélybe kerülhet a jövőbeni állásuk” – mondja Toldi Gábor, a HVG HR Center igazgatója.

Miért tabutéma a fizetésünk? Hogyan lehet így bértárgyalni?

Beszéljünk inkább az időjárásról!

Egyrészről érthető, hogy a munkáltatók igyekeznek titokban tartani a fizetéseket, másrészről viszont érdekes kérdés az, hogy a munkavállalók vajon miért nem beszélnek egymás között erről. Egyesek szégyellik, hogy túl keveset keresnek. Mások úgy érzik, hogy túl sokat, és nem akarnak irigység tárgyává válni. Megint mások pedig attól tartanak, hogy a jó munkatársi kapcsolatra is kihathat, ha mások aránytalanságot vélnek felfedezni a juttatások és az elvégzett munka eredménye között. A téma, bár valójában mindenkit foglalkoztat, mégis a lábtörlő alatt marad. Sokszor konkrét információk és tények nélkül hasonlítjuk magunkat másokhoz – képességekben, tudásban, lehetőségekben –, a fizetésünkről azonban gyakran még családon belül sem beszélünk, baráti társaságban még ritkábban, távoli ismerősöknek, idegeneknek pedig szinte egyáltalán nem. Pedig enyhén szólva is meghatározó része az egyenletnek. 

Álljunk sorban újra borítékért?

Néha azt gondolom, nem érdekel, hogy nem alkudozhatok valami kiugró szám reményében, inkább legyen egy kellemes középút, és a profitorientált szférában is határozzák meg szépen jegyzékben, hogy melyik munkakör ellátása mennyit ér – mint ahogy az működik a közalkalmazottaknál és köztisztviselőknél. Így nem állhat elő az a helyzet, hogy a kollégám csak azért keres többet, mert egyszerűen agilisabb, rámenősebb személyiség (ami nem feltétlenül abszolút érték, és nem feltétlenül van köze a végzett munka minőségéhez), miközben lehet, hogy ugyanannyit dolgozik, mint én. Ez a bizonyos lista pedig legyen nyilvános: nem utolsó sorban mindjárt nehezebb lenne hátrányba hozni például a nőket a férfiakhoz képest.

A Maslow-piramis elve szerint a bérigényünk az alábbi tételekből áll össze, ám sokaknak sajnos örülniük kell már annak is, ha a piramis első egy-két lépcsőfokáig eljutnak…

1. Fix kiadások: lakhatás, rezsi, hiteltörlesztés, közlekedés, ennivaló

2. Szükséges kiadások: ruházkodás, szórakozás, tartós fogyasztási cikkek

3. Extrák: nyaralás, hobbik

4. Luxus: nagy álmok beteljesítése

A HVG Állásbörze rendszeresen foglalkozik a bértárgyalás témájával. Idén szeptember 24-én és 25-én tartanak előadást a témában Budapesten, a SYMA Rendezvényközpontban, ahol 129 állásajánló, és 40 képzést kínáló cég képviselőjével is beszélhetünk. 40 képzést kínáló kiállító várja a diákokat, pályakezdő és a tapasztalt szakembereket, valamint a képzések iránt érdeklődőket egyaránt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top