Mi lesz a nyugdíjunkkal, mi lesz velünk?

A hvg.hu-n megjelent interjú Holtzer Péter nyugdíjszakértővel, a Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal (NYIKA) volt elnökével sötét képet fest arról, mi vár a mai 35–50 évesekre, ha elérik a nyugdíjaskort. Nem sok jó, és ha aggódunk magunk miatt, a szakértő megállapításai alapján okkal tesszük. Őszi borongós időhöz, illő bús jövőkép következik.

A legrosszabb a ma 35–50 éveseknek

A nyugdíjrendszernek a mai 35–50 évesek a legnagyobb vesztesei. Aki 50 körüli, és most fordult meg a fejében, hogy gondoskodjon magáról, annak nehéz lesz összegyűjtenie egy megfelelő nyugdíjra valót. A fiatal generációnak ugyan még van ideje gondolkodni, de ki az a 25–30 éves, aki a nyugdíjáról gondolkodna? Holtzer Péter szerint hiába jártatják a szájukat a nyugdíjszakértők, ez teljesen normális. Azt egyébként a fiatalok is tudják, hogy gond lesz, és nem lesz állami nyugdíjuk, viszont ha akarna, a többség akkor is csak nagyon keveset tudna félretenni, örül, ha egyáltalán jut a családra, lakásra. A háztartások legfeljebb egyharmadának van félretett pénze, és az is gyakran csak egy-két hónapra elegendő.

Annyi pénzt kell gyűjtenünk, amennyit még életünkben nem láttunk

Ha azzal számolunk, hogy az állam sokkal kisebb nyugdíjat fog fizetni a mostaninál, akkor egy mai munkavállalónak ahhoz, hogy nyugdíjas korában tartani tudja a jelenlegi életszínvonalát, minél korábban el kell kezdenie félretenni minden hónapban a bérének mintegy 15 százalékát. Ez a végére több tízmillió forint, ami függ attól is, hogy valaki egyedül él-e vagy párban – utóbbi esetben kevesebb is lehet ez az összeg. Szerencsés a felső tízezer, amely rendelkezik annyi megtakarítással, hogy később se legyen gondja.

70 éves korunkig kell kibírni a munkahelyünkön

A jelenlegi szabályozás szerint a következő évtized elejére már 65 évre emelkedik a nyugdíjkorhatárt, így – a szakértő úgy látja -, egyáltalán nem valószínűtlen, hogy 2050-ben már 70 évesen intünk búcsút a munkás éveknek – már ha megérjük. Ha körülbelül 15–20 évet töltünk majd nyugdíjban, a rendszert így is nagyon megterheli. 2050 körül már csak nagyjából 8 millióan leszünk (ha nem vesszük figyelembe az elmúlt években megindult kivándorlást), és a mainál sokkal több lesz a nyugdíjas, sokkal kevesebb a dolgozó fiatal: ez régóta tudott tény.

Hiába gürizünk, alig kapunk valamit

A mai helyzet még rózsásnak is mondható: nagyon magas, 80-90 százalékos a magyarországi “helyettesítési ráta”, vagyis a magyar nyugdíj csak 10-20 százalékkal kevesebb az illető nettó bérénél. Na, ez jelentősen csökkenhet, legalábbis a lengyel példa ezt mutatja. Az ottani nyugdíjak most a nettó bérek 60-70 százalékával egyenlők, de 2050-re a nyugdíj a bérnek csupán 20-30 százaléka lesz. Lelombozó…

Nagy bajban vannak a feketén dolgozók és a minimálbérre bejelentettek

A 2000-es évek közepén készített becslés alapján sok százezren vannak. A legnagyobb baj az érintettek képzettségével van, vagyis leginkább azzal, hogy nincs nekik. Ezeknek a munkavállalóknak gyakran nincs meg a 15-20 éves szolgálati idejük, így a törvény szerint nem jogosultak állami nyugdíjra. A NYIKA számításai szerint évjáratonként 20–40 ezer ember is lehet ebben a helyzetben.

Ideje felébredni: nekünk kell magunkról gondoskodni

El kell fogadni, hogy sokkal jobban magunkra leszünk utalva – hiába vonták tőlünk akár hosszú időn át a járulékot. Az államnak kevesebb, az egyénnek, családnak vagy kisközösségnek pedig több feladata lesz.

Az sem segít, ha sokat szülünk

A szakértő szerint teljesen ésszerűtlen azt hinni, hogy ha valaki sok gyermeket vállal, akkor a nyugdíja magasabb lesz. Mint mondja, az ötlet a népességfogyás helyes felismerésére adott rossz válasz. A gyermekvállalás fontos, de messze nem csak, vagy egyáltalán nem nyugdíjkérdés.

Utóbbit többnyire az öregek problémájának tartják, vagy legfeljebb azokénak, akik közelednek a korhatárhoz. A gond csak az, hogy amikor átvettük a nyugdíjas-igazolványt, már késő elkezdeni azon gondolkodni, hogyan tovább. Sokszor hallom, hogy “bezzeg régen nem kellett a nyugdíj miatt aggódni, mert bizton lehetett rá számítani”, csak ezek a régi reflexek még most is működnek: ha baj van, majd felülről segítenek. Lehet, hogy generációk nőttek fel így, de a mai fiataloknak elvileg már másképp kellene tervezni hosszú távon a pénzügyeit. Mert hiába dolgoznak sokat – már főiskola, egyetem mellett is –, ha nem jelentik be őket, vagy legfeljebb csak minimálbérre. Persze emlékszem én is, milyen jó érzés volt, hogy a zsebemben több pénz maradt. De aki így dolgozik évekig? Hosszú évek vesznek így el. Vagy a munkavállaló veszíti el a munkáját, mert a főnök vagy így fizet neki, vagy sehogy, van helyette még tucatnyi másik, aki beállna helyette dolgozni. Másrészt pedig nem kéne elfelejteni, hogy csak annyi pénzt lehet elosztani, amennyi van: ha a bevétel kicsi, a nyugdíj is kicsi lesz.