Oroszlán Szonja: “Török, zúzok, leejtem, ottfelejtem

1. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
– A szétszórtságot, figyelmetlenséget. Ismerem ezt a tulajdonságot, sőt nagyon jól ismerem! Én is az vagyok! Török, zúzok, leejtem, ottfelejtem – a lakásba többször visszamegyek, mielőtt elindulok… Ha anyukám megkér néhány dologra, egyet biztosan elfelejtek belőle. Ezért egyáltalán nem zavar, ha más is ilyen.

2. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
– A Színművészeti Egyetemen Avar István tanár úr azt mondta a féléves vizsgánk előtt, hogy én vagyok a “nemtudom diák”. Aki tudja, de mindig azt mondja, hogy nem… Ezt a kritikát egy negyvenperces veszekedés követte. Először nem akartam elfogadni, amit mondott. Miközben úgy lepleztem a zavaromat, nemtudásomat… hogy mindig azt mondtam: “Nem tudom, nem tudom”. Észre sem vettem a folyamatos védekezést, neki pedig elege lett. Megtiltotta, hogy ezt mondjam. Sokat köszönhetek neki, mert kiragadott egy állapotból, ami addig kényelmes volt. Nemcsak azért, mert megtanultam a szöveget a próbára, de már nem volt olyan, hogy valamit nem csináltam meg csak azért, mert attól féltem, nem leszek jó, “nem tudom” még elég jól.

3. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne?
– Szívesen lennék törvényszéki nyomozó. Imádom a krimiket, megfejteni egy-egy bűntényt: ujjlenyomatokból, ott hagyott jelekből. Az esetek pszichológiai háttere is érdekel. Kamasz koromban a Zsaru magazint vásároltam, ma is vonzódom a ballisztikához.

4. Mit csinál a szabadidejében?
– Olvasok. Veszélyes bemennem egy könyvesboltba, mert mindig négy-öt könyvvel távozom. Ha bejutok egy plázába, biztosan ott lehet megtalálni. Amit még nagyon szeretek: egy kikapcsolós, zen állapotot! Ezt a mesterlövészet adja meg nekem. Itt nem szabad gondolkodni, koncentrálni kell, fizikailag is átlényegülök, mert egy rezdülés is más irányt ad a golyónak.

5. Melyik a kedvenc könyve?
– A kedvenc íróm Dosztojevszkij. S hogy tőle melyik regény? A Karamazov testvérek. Ebben az alkotásban minden benne van, minden személyiség: fiatal, öreg, nő, gyerek, gyámoltalan, pap, bűnös, esendő, szenvedélyes. Ő pedig mestere a megrajzolásuknak. Ez az én mesterségemben egy-egy karaktert jelent, ezért különösen fontos. Talán másképp is olvasom, színészként.

6. Mi az a téma, ami idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
– Kerülöm a politikát mint témát. Régebben, ha szóba került a barátaim és köztem, még vitatkoztunk is! Egyszerűen felesleges időpocsékolásnak tűnik, hogy ezzel foglalkozzunk.

7. Mi az a tulajdonság, amit a legjobban kedvel a másik nemben?
– A figyelem. Ez egy önzetlen, a másik felé forduló állapot, kevesen tartják fontosnak, pedig az. Ha a másik észrevesz olyan dolgokat, amiket nem rágtam a szájába, nem én hívtam fel rá a figyelmét. És aztán meglep…

8. Hová költözne szívesen?
– Norvégiába. Imádom a telet! Északi típusú lány vagyok. Alaszkába csak azért nem mennék, mert messze van, és Európa mégiscsak Európa.

9. Ha újraélhetné élete egy pillanatát, az melyik lenne?
– Másképp csinálnám, ezért választom ezt: amikor hatéves voltam, anyukámékkal Tenerifére utaztunk nyaralni. A sétányon álldogált egy ember egy kicsi oroszlánkölyökkel, amit meg lehetett simogatni. Mindenki erősködött, hogy tegyem meg. Én nem akartam… Sírni kezdtem, és ahogy tolta felém az állatot, védekezésképpen a nagymacska fejére koppintottam. A mai napig bennem van az érintés: a kemény kis szőrös feje és az érzés, hogy nem akartam a szerencsétlen jószágot megsimogatni. Ha újra találkoznánk, megtenném, hogy ne az elutasítást érezze, hanem az elfogadást.

10. Mi a legértékesebb tulajdona?
– “Bú Teddy” – egy kék kismackó. Anyukám angolul beszélt (blue Teddy) hozzám, de én nem tudtam még kimondani, így lett ez a neve. Kissé már viharvert – Apu felporszívózta az egyik fülét, a karját, fejét is vissza kellett varrni. De annyi idős, mint én, és nagyon fontos nekem.

+1. Van kedvenc idézete?
– Kettő is eszembe jut, az egyik: “Megtörténhet bármi, hogyha hagyod!” (Mary Poppins), a másik: “A nap mosoly nélkül elvesztegetett nap volt.” (Chaplin).